A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

A szín egy öregesen berendezett szoba, sok könyv, régi bútorok, kevés felesleges dísztárgy, inkább csak meg nem gyújtott gyertyák, stb. Az asztalon mindig bekapcsolt laptop.

I. jelenet

 A színen Hunger Natália, megrettenve, könnyet nyelve telefonál.

Natália: - Jó Napot kívánok, Hunger Ferencet keresem
             (- …)
             -Hunger Natália.
    -…
  - Rendben, várok.
  …
  - Szia, Ferikém. Tudom, hogy ezer éve nem beszéltünk, azt is tudom, hogy ez részben az én hibám, de most úgy éreztem mindenképp fel kell, hívjalak, kérlek hallgass meg.
  -…
  - Egy pár hónapja találtam egy csomót a mellemben, elmentem orvoshoz, ma lett meg az eredmény, rákos vagyok, előrehaladott, van néhány lehetőség, műtét, kemoterápia, de ennyi idősen nem valószínű, hogy felépülök.
  -…
  - Nem, nem várok semmit, nem kell segítenetek, én persze megértem, hogy családod van, és dolgoznod kell, nem akarok teher lenni, épp ezért megyek el Brazíliába.
  -…
  - Nem, nem, nem adom fel ilyen könnyen, ismersz, csak egy hónapra megyek, utána hazajövök, és befekszem a kórházba.
  -…
  - igen átgondoltam, tudom, hogy kevesebb esélyem lesz így meggyógyulni, de legalább csinálok valami izgalmasat az életben.
  -…
  - Rendben Ferikém, köszönöm, felhívlak, ha hazajöttem mindenképp.

II. jelenet

Natália otthon netezik. Csengetnek, lecsukja a laptopot, ajtót nyit, az ajtóban Erika.

Erika:  Jó Napot!

Natália:  Jó napot!

Erika:  A hirdetésre jelentkeznék.

Natália:  Remek! Eddig nem jött senki, és már szorít az idő. Elmondom, mi lenne a dolgod, minden nap át kéne jönnöd, megetetni a macskát, meglocsolni a virágokat, szerdánként négyre jön Szilvia takarítani…

Erika:  Szilvia? Frankón? Mint a papírtörlő? Hehe
Natália: (értetlenül) igen, Szilvia, kedves teremtés, csak annak is sok baja van… Előre láthatólag egy hónapot leszek távol, húszezer forintot adnék előre, de ha visszajöttem még adok, ha meg leszek elégedve… Rendben van így?
Erika: Tökéletes.
Natália: Arra az esetre. Ha nem jönnék vissza és nem telefonálnék, ebben a borítékban van az öcsém és az ügyvédem telefonszáma, őket kéne értesíteni…
Erika: Lehet, hogy nem jön vissza?
Natália: de biztosan visszajövök, de hát sose lehet tudni ennyi idősen már minden eshetőségre gondolni kell… Na, jöjjön, megmutatom lakást, nem valami nagy, nappali, fürdő, konyha, meg a háló.

III. jelenet

A színen Erika, netezik.

Erika: Na lássuk csak… Kedvencek…BDSM… Az meg mi a szar? … Uh durva… szerettük a szado-mazzót öreglány? Perverz… Még jó hogy elpatkoltál hallod… Na lássuk chateltél-e… hehe na ezért nem szabad hagyni, hogy a böngésző megjegyezze a jelszavaidat, még csúnya dolgok derülnek ki
Butterfly? Na, ne röhögtess! Max. bebábozódás előtt anyukám.
Nahát… neked is szia tündércicus, (olvassa) –Mért nem léptél be a szobába?
Milyen szobába bogaram? Jah.. lányok lányokkal, remek, egy leszbi szadista, szívességet tettem a világnak azt hiszem… belépve.
Olvassa- Áruld el végre hány éves vagy?
Írja: - Mért olyan fontos ez?
Olvassa:-- hát csak nem örülnék, ha valami hetven plusszos vén nyanya lennél, állítólag egy csomó van…
Ha tudnád…
Írja: ne aggódj, fiatal vagyok. Gyere át és nézd meg.
Olvassa: nem is tudom, tudod, apukám nem örülne, ha ez kiderülne…
Írja: mért hány éves vagy?
Olvassa: 20
Írja: Szüleiddel laksz?
Olvassa: Nem.
Írja: Hát akkor, nem derül ki, meg amúgy is felnőtt ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz.
Olvassa: nem is tudom… még sosem csináltam ilyet.
Írja: Nem szeretnéd, ha valaki végre elpaskolná a popódat.
Olvassa: Tudod én még sosem voltam lánnyal… nem vagyok benne biztos, hogy ki szeretném próbálni.
Írja: Figyi, nem szeretem a kis csitriket, akik szórakoznak…
Olvassa: Nem, nem, csak félek kicsit
Írja: Nincs mitől. De tudod mit. Gyere át, főzök vacsit, dumálunk, megnézünk egy filmet, és hazamész. Nem lesz semmi, csak megismerkedünk. Ha tetszek talizunk legközelebb is, majd ha készen állsz, akkor szólsz. Ha nem tetszem, elválnak útjaink. Ez így rendben?
Olvassa: Rendben. Mikor?
Írja: Akár ma este.
Olvassa: Hol laksz?

IV. jelenet

Erika Natália lakásában, chatel. Csengetnek, ajtót nyit, az ajtóban Szilvia.

Szilvia: Jó Napot! Szilvia vagyok.
Erika: A takarítónő, tudom, már vártam, tudja, én vigyázok a házra, a Nati néni elment nyaralni. Erika vagyok. Jó Napot!
Szilvia: Rendben, neki is látnék.
Erika: Ok. Jut eszembe, azt üzeni, hogy amíg nincs itthon, semmiképp se menjünk be a hálószobájába.
Szilvia: De hát miért?
Erika: Nem tudom, tudja milyenek ezek az öregasszonyok, rigolyásak, azt mondja, ott rendet rakott, nem akarja, hogy a dolgaihoz nyúlkáljanak, míg ő nincs itthon.
Szilvia: Meg kell hagyni, mindig árgus szemekkel nézett mikor takarítottam nála, szóval nem vagyok meglepődve, biztos őrizget ott valamit, amiről nem akarja, hogy tudjunk.
Erika: szerintem tartsuk tiszteletben a kívánságát, legalább kevesebb munkája lesz vele.
Szilvia: Rajtam ne múljék…
(Takarítani kezd)
Szilvia: Honnan ismeri Natáliát? Rokonok?
Erika: Igen, távoli… de a Nati néni mindig nagyon jó volt hozzám.
Szilvia: Érdekes még soha nem mesélt magáról…
Erika: Nahát, ez szinte rosszul esik… mióta is ismeri?
Szilvia: Már vagy öt éve.
Erika: Nos, az ember nem mesél el mindent a takarítónőjének..
Szilvia: Tudja mi elég jóban voltunk, amúgy nem ez a munkám, csak szívességből takarítok neki. Sokat szoktunk beszélgetni, igazi támaszra leltem benne amikor… (sóhajt) de nem akarom untatni
Erika: Amikor?  Folytassa csak! Nem untat egyáltalán.
Szilvia: Amikor a férjem elment.
Erika: Őszinte részvétem.
Szilvia: Ó, nem, nem … félreért, nem halt meg, elhagyott az a rohadék, egy másik nőért.
Erika: Disznó!
Szilvia: Az! harminc év házasság után.
Erika: Gyerekek vannak?
Szilvia: Vannak hát. Egy lány meg egy fiú.
Erika: Legalább bennük biztosan vigaszra lel.
Szilvia: Ne gondolja, kirepültek. Rám se bagóznak.
Erika: Á azt azért én nem hiszem, lassan jön az unoka, és akkor majd minden jobb lesz.
Szilvia: Unoka? Ugyan! A fiam homokos, a lányom meg… Tudja neki nem elég egy férfi, nem hiszem, hogy meg akar állapodni valaha is, de ha meg is akarna, kinek kell egy ilyen repedtsarkú…
Erika: talán most kicsit sötéten látja a dolgokat, de majd csak rendbe jön.
Szilvia: ugyan! Az egyetlen ember, aki szeretett –az anyám- egy elfekvőben halt meg öt éve, mert a férjem nem engedte, hogy magamhoz vegyem. A görény. Az egész egy szar, tudja. És nekem ezen a hatalmas világon senkim, de senkim nincsen. Hat milliárd ember és egy sem képes szeretni engem. Még a Natália legalább dumált velem egy órát mikor átjöttem takarítani, vagyis az is inkább csak meghallgatott, de mióta ő is elment, az egésznek nincs értelme.
Erika: ne mondjon ilyeneket, megijeszt vele!
Szilvia: Ne félj, nem nyírom ki magam! Már csak juszt sem, bár úgy tűnik még az ég is erre játszik. De fel se tűnne senkinek, ha meghalnék, akkor meg minek öljem meg magam, értelmetlen lenne.
Erika: Nézze, én is magányos vagyok, ha gondolja, jöhetne gyakrabban „takarítani” nagy itt a por.
Szilvia: köszönöm, kedves kislány maga, le se tagadhatná, hogy rokonok a Natáliával.

V. jelenet

Erika és Kriszta a színen, egy üveg bor mellett beszélgetnek. A beszélgetést sokat mondó pillantások, magukért beszélő csendek törik meg.

Kriszta: Örülök, hogy átjöttem aznap este.
Erika: Én is örülök.
Kriszta: Tudod, én még soha senkihez nem éreztem magam ilyen közel.
Erika: Köszönöm.
Kriszta: Nem, én köszönöm. Meg a türelmedet is. Tudom, hogy idegesítő lehetek, tudod, hogy nem tudom eldönteni mit is akarok.
Erika: nem vagy idegesítő, ez normális.

Kriszta: Írtam egy darabot.
Erika: Igazán? Miről?
Kriszta:K nőről, akik egymásra találnak a háború után, tudod, úgy…
Erika: Hogy?
Kriszta: Hát, úgy, mint…
Erika: Mint mi?
Kriszta: Igen…
Erika: És a férjük?
Kriszta: Az egyiké odaveszett a háborúban, a másiké meg bár odaveszett volna… mert az egy görény, veri a Katát, úgy hívják az egyik lányt, meg ilyenek, de a végén minden jóra fordul, mert a Kata elhagyja a férjét, és a Jutka – A másik- odaveszi magához őt is meg a kis fiát is, és akkor szerelmesek lesznek.
Erika: És ennyi? Itt a vége fuss el véle?
Kriszta: Dehogy! A faluban elkezdenek pletykálni róluk, és történik velük egy csomó rossz dolog, meg a férj is zaklatja őket továbbra is, meg megdobálják őket tojással, aztán mikor a kisfiút is kicsúfolják az oviban, akkor eldöntik, hogy felmennek Pestre, mert ott szabadság van, mégis elfogadóbbak az emberek, de ott sem azok, aztán végül megint el kell költözniük, de akkor már megbeszélik, hogy azt mondják, hogy testvérek, és mindkettő ura meghalt a háborúban, és leélik az életüket hazugságban, mert rájönnek, hogy ebben a világban nem lehet még igazat mondani.
Erika: Hát ez elég pesszimista te!
Kriszta: De hát, ha így van…
Erika: Ezzel most azt akarod üzenni, hogy nem akarsz velem lenni
Kriszta: Nem
Erika: Nyugodtan megmondhatod ám.
Kriszta: De nem azt akarom…
Erika: Csak?
Kriszta: Csak nem akarom elmondani senkinek?
Erika: De kis rafinált vagy te! Velem akarsz lenni, de közben meg azért legyen fiúd, meg minden, hagy higgye mindenki, hogy tökéletes vagy
Kriszta: Én, sajnálom, de én ezt nem tudom most felvállalni, tudod a színházban pletykálnának, lehet nem adnának szerepet, vagy csak olyat adnának
Erika: Érdekes én eddig azt hittem a színészek közt van a legtöbb buzi
Kriszta: Ugyan már, hülyeség. Meg igazából főleg Apu miatt, megszakadna a szíve az tuti.
Erika: Nézd, engem ez nem zavar,
Kriszta: Komolyan? Ez annyira jó! /Megöleli Erikát/
Erika: Bár azt hiszem előbb utóbb fel kéne vállalnod, nem jó az, ha valaki sötét titkokat rejteget, hidd el, tapasztalatból tudom.
Kriszta: És neked mi a sötét titkod?
Erika: A titok attól titok, hogy nem mondjuk el senkinek.
Kriszta: Na jó, de csak nem olyan sötét az, nem lehet, hiszen nincs benned semmi sötét.
/csók// Kriszta elneveti magát/
Kriszta: Bocs de a macskád már megint kaparja a spejz ajtaját, és eszméletlen hülyén virnyákol hozzá.
Erika: Milyen spejz? Jaja a spejz, biztos érzi a kajaszagot, ne törődj vele.
/csók/

VI. jelenet
Szilvia takarít, Erika csinosan felöltözve, sürgeti Szilviát.

Erika: Gyerünk már, mindjárt itt lesz az angoltanár!
Szilvia: Jól van, na!
Erika: Idegesít, hogy mindig itt talál!
Szilvia: Ugyan már! Olyan csinos pasas!
Erika: Hagyd már! A fiad lehetne!
Szilvia: Azért az nem. Alig öt év van köztünk!
Erika: Ötvennek tűnik!
Szilvia: De bumburnyák vagy ma! Épp itt az ideje, hogy valaki megfiatalítson.
Erika: Fújj!
Szilvia: Mért fújj? Bezzeg a férjemnek lehetett? Nekem nem lehet? Toll a fülibe mindenkinek, én is szeretnék még egyszer szerelmes lenni! És leszek is!
Erika: De nem az én Lacimba!
Szilvia: Most elszóltad magad! Tudtam én!
(csengetnek)
Erika:  Tessék megjött, kifelé, sipirc!
Szilvia: Sipirc? Nem vagyok én macska! (közben Erika beengedi Lacit) Szia Lacikám!
Laci: Csókolom!
Szilvia: Ne mondd nekem, hogy csókolom, mert agyoncsaplak, már hányszor megmondtam, hogy tegezzél nyugodtan! De ha ragaszkodsz hozzá, megihatnánk a pertut mondjuk szombat este? Mit szólsz?
Erika: nem iszik meg itt senki semmilyen pertut! A Laci Azért jött, hogy tanuljunk, te meg hogy kitakarítsál, amivel már készen vagy szóval mehetsz, mi meg tanulhatunk!
Szilvia: Jól van, na! Megyek, na! Zsémbesebb vagy mint a nénikéd! Jut eszembe! Ő mikor is jön haza?
Erika: Nem rég telefonált, még nem tudja, jól van ő ott ahol van. Viszlát.
Szilvia: Jó, megyek, megyek. (Lacinak ad két puszit közbe odasúgja) egyre feszültebb ez a lány, nem tudom, mi lehet vele.
(Erika és Laci leülnek)
Erika: Tudom, hogy bunkó vagyok vele néha, de nézd el nekem, nem bírom elviselni. Teát?
Laci: Köszönöm.
Erika: A meggyeset csináltam, tudom, hogy szereted. Azt mondja nekem; bumburnyák, ki mond ilyet, most mondd meg? Bumburnyák. Hehe.
Laci: Ne törődj vele, inkább tanuljunk.
Erika: Ok.

VII. jelenet

Erika és Kriszta meghitten tévéznek.

Kriszta: Jézusom!  Már megint hallod? Ezt nem hiszem el! Már vagy az ötödik hullát találják meg. Szerintem sorozatgyilkos, tuti.
Erika: Ne hülyéskedj, olyan csak a filmekben van.
Kriszta: na ez az! Minden héten megöl egyet, mindet úgy mint tudod abban a sorozatgyilkosos sorozatban, mi is a neve?
Erika: Gyilkos elmék.
Kriszta: Abban, szóval azt mondják, mindig úgy öl meg valakit, ahogy az utolsó részben gyilkolt a sorozatgyilkos. Szóval bizti nézi, rajongó.
Erika: Kicsit fanatikus.
Kriszta: Durva, de lehet bárki, nézte azt a sorozatot, azt egyszer csak lehet bekattant, sokan nézik. Te is nézed nem, Nyuszi?
Erika: Nézem Cica… Akkor most én vagyok a sorozatgyilkos?
Kriszta: Te nem lehetsz, azok mind pasik.
Erika: Persze a sorozatban.
Kriszta: Nem, az életben is, egy nő nem képes ilyesmire.
Erika: Dehogynem!
Kriszta: Mondjuk, én azt se gondolnám, hogy egy férfi képes.
Erika: Az emberek nagyon furák tudnak lenni. Ott van például az a laci, tudod az angoltanár, na arról el tudom képzelni, hogy sorozatgyilkos. Zsidó suliban tanít, pedig nemcsak hogy nem zsidó, de még csak nem is hisz Istenben. Csak az apját akarja bosszantani, mert őt hibáztatja, hogy nem tudott egy nőt sem összeszedni, pedig valójában csak pancser. Meg kinek kell olyan aki naponta véresre veri.
Kriszta: Ezt meg honnan veszed?
Erika: A legutóbb elment pisilni, de tudod, rossz az ajtó kinyílik mindig, a macsesz meg be akart kukkantani, én meg utánamentem, hogy ne menjen már be, mert a Laci már sokáig volt, gondoltam nagy dolga van, nem akartam, hogy a macska megzavarja. Mikor felkaptam a cicót, látom, hogy szagolgatja a szennyes bugyim és veri a faszát. Beteg mi?
Kriszta: Nagyon durva, de azért remélem nem sorozatgyilkos.
Erika: Én is, viszont áldozat az igazán lehetne, a perverz állatja…
Kriszta: Ne mondj ilyeneket. Hogy lehet képes arra bárki, hogy más életét kioltsa?
Erika: Örömét leli benne.
Kriszta: Ugyan miben?
Erika: Gondolj bele, itt van ez az unalmas, szürke élet, a mindennapok, aztán egyszer elszáll az agya, és mondjuk egy kis szado-mazo közben megfolytja egy partnerét véletlenül, és a következő két hét, élete legdurvább két hete, mert retteg, szorong, nem bír aludni, azt hiszi utoljára látja a napot, utoljára sétál szabadon a Margitszigeten, és utoljára eszik meki kaját, mert ezért tuti lecsukják, aztán nem csukják le, mert a partner nem mondta meg otthon a családjának, hogy szeret lakkruhába öltözni, és valójában nem zsugázni megy péntekenként, szóval nem találnak rá, eltelik egy hónap, kettő, aztán fél év, a félelem elmúlik, a napok szürkülnek tovább egymás után, amikor emberünk belebotlik egy újabb senkibe, aki nem fog hiányozni senkinek, és puff lecsap, az adrenalin felszökik. Kettő után már függőbb vagy mintha heroinoznál.
Kriszta: Na jó, de nincs bűntudata?
Erika: De van. Mardossa a bűntudat, de nem számít.
Kriszta: Mi az, hogy nem számít?
Erika: Ez az ember, míg keresi az áldozatát nyomozó, míg üldözi vadász, de egyszerre vad is, mert őt is üldözik, és ezt tudja, de a legjobban azt az egy pillanatot élvezi, mikor az áldozata kileheli a lelkét.
Kriszta: Jézus!
Erika: Majdnem, Isten!
Kriszta: Mi?
Erika: Arra az egy percre Isten, aki dönthet élet és halál között. Felülbírálja a Sors akaratát, felülemelkedik Karmán és Végzeten, egyetlen mozdulattal.
Kriszta: Most kicsit félek.
Erika: Mért? Ez tuti felrázza. A másik meg legalább a végére kap valami flasht.
Kriszta: Ezeket nem mondhatod komolyan.
Erika: Mért? Ezért aztán érdemes élni.
Kriszta: Neked beteg a lelked.
Erika: Jól van, na, bocs, csak meg akartalak ijeszteni egy kicsit, rossz ötlet volt, ne haragudj, túl sok sorozatot nézek az a baj.
Kriszta: Ja, basszus, ez tök gáz volt, ilyet többet ne csinálj.

VIII. jelenet

Erika és Laci angoloznak.

Laci: So, how is the ideal man for you?
Erika: This is a hard question for me.
Laci: Why?
Erika: Becose is you.
Laci: Are you kidding me?
Erika: Sorry?
Laci: Is it a joke?
Erika: No, is not.
Laci: Wow.
Erika: Yes, wow, I have a plan to this night…
Laci: Grate. So what do you want to do?
Erika: I wanna do bad things with you!
Laci: this is a little unexpected for me!
Erika: Yes, I hope so. ( és Laci felé közelít)

IX. jelenet

Kriszta és Erika a Színen, hiányos öltözékben csókolóznak.

Erika: Várj! Van ám egy meglepim. (elővesz egy bilincset)
Kriszta: Wow! Ezt mindig ki akartam próbálni,
Erika az ágyhoz bilincseli Krisztát.
Kriszta: szexi.
Erika: Emlékszel mikor a múltkor dumáltunk?
Kriszta: Mikor?
Erika: Tudod a gyilkosokról.
Kriszta: Mi van? Nem kanyarodnánk vissza ahhoz amit eddig csináltunk.
Erika: Csak egy perc, még el akarok mondani valamit, tudod azért valahogy megértem, csak beteg embereket öl.
Kriszta: Mi van?
Erika: csak melegeket meg szwingereket öl.
Kriszta: tudom, de hogy mondhatod pont te azt hogy betegek?
Erika: mert azok.
Kriszta: de te is meleg vagy.
Erika: lehet hogy egész eddig csak meg játszottam magam.
Kriszta: Úristen! Oldozz ki.
Erika: nem tudlak.
Kriszta: Te nem vagy ép, ez nem vicces, oldozz el!
Erika: nem lehet, a legerősebb bilincs a lelkeden van, azt pedig mindjárt elvágom. (kést vesz elő)
Kriszta: nincs a lelkemen semmilyen bilincs te elmebeteg kurva.
Erika: dehogynem, mindenkién van, csak a tied rohad is, de most megszabadítalak tőle.
Kriszta: nem gondolod, Apu keresni fog.
Erika: gondolom nem szóltál neki, hogy ide jössz, ugye?

X. jelenet

Szilvia mereven ül a kanapén, ledöbbenve, sápadtan. Erika hazaérkezik.

Erika: mi van?
Szilvia: bementem a hálóba.
Erika: Te nem láttad a Kékszakállú herceg várát, ha valaki azt mondja nem mehetsz be valahová, lehet rá számítani hogy hullákat vagy drogot dugdos, hülye picsa..
Szilvia: Hívtam a rendőrséget.
Erika: és mit mondtál nekik?
Szilvia: hogy találtam három hullát a hálódban.
Erika: hát jó hülyének fognak nézni.
Szilvia: a saját szememmel láttam, már nem tudod eltakarítani a nyomokat, perceken belül itt lesznek.
Erika: nem akarok én eltakarítani semmit, az a te dolgod.
Szilvia: ezt meg hogy képzeled? Én ugyan meg nem mozdulok, mindjárt itt lesznek a rendőrök, megtalálják a három hullát, téged meg lecsuknak…
Erika: négyet. És nem csuknak le
Szilvia kérdően néz rá
Erika: Én hivatalosan nem lakom itt, akiket megöltem hivatalosan sosem jártak itt, mire a rendőrök kiérnek már csak hűlt helyemet találják, az egyetlen ember, aki azonosítani tudott volna már szintén halott lesz.
Szilvia: Kicsoda? ezt nem teheted.
Erika: Észre se vennék, ha meghalnál... te magad mondtad.