Hunger Natália: 76 éves nyugalmazott anyakönyvvezető. Több mint 35 éven keresztül kötött házasságokat, de ő maga soha nem ment férjhez. Évtizedekig titkos kapcsolatot tartott fenn egy nála 12 évvel fiatalabb szociológusnővel, aki tavaly januárban egy lakótelepi karácsonyfatűzben elhalálozott. Hunger Natália azóta néma embergyűlöletben, elszigetelten él egy Kertész utcai körfolyosós bérház negyedik emeletén Bastet nevű vak sziámi macskájával.
Két hete egy csomót tapintott ki a hóna alatt, ám csak mostanra szánta rá magát, hogy megmutassa a háziorvosának, akit eddig csak hírből ismert, mivel rendíthetetlen előítéleteket táplál az orvostudományokkal szemben.
Apja Ludovikás tiszt, anyja háztartásbeli, a rákoskeresztúri Pajzsos Szent György Keresztény Hímzőkör megalapítója.
Van egy fiatalabb fiútestvére, de vele, annak munkásőr múltja miatt, 1989-ben végleg megszakította a kapcsolatot.
Szociofób, de élénk belső életet él.
Jelenleg épp a 6-os villamoson ül, retiküljében egy gondosan elmosott csemegeuborkás üvegben két deciliter vizelet. Laborvizsgálatra megy.
Mikor hazaér, egy levél várja a postaládájában a sok színes reklámújság között. Egy házaspár írt neki, akiket annak idején ő adott össze, de akikre még csak halványan sem emlékszik: meghívják őt az aranylakodalmukra – Brazília, Vitória da Conquistába. A repülőjegyet fizetik, szállásról gondoskodnak. Menjen vagy ne menjen? Menjen oda meghalni? Vagy újjászületni? És mi lesz akkor Bastettel?