HTML

Magyar Staféta

Kortárs magyar írók és friss tehetségek drámai váltója. Litera-projekt.

SZERZŐK

SZEREPLŐK

Laci

Hunger Natália

Erika

Szilvia

Kriszta

NAPTÁR

PARTNEREK

TÁMOGATÓK

IMPRESSZUM

Szakmai moderátor és pályázati koordinátor: Nagy Gabriella - litera Munkatárs: Szekeres Dóra - litera Kapcsolat:

Címkék

2009 (107) 2009. (1) ági (1) ágnes (1) almássy bettina (1) andrás (1) aranka (1) bager gusztav (1) bakos (1) balogh virág katalin (1) bányai (1) beáta (1) becsey (1) benkovics (1) bósa (1) both (1) brunner tamás (1) brunovszky adél (1) carpenter (1) csáki milán (1) csikós (1) czimmermann (1) deáki tímea brigitta (1) diána (1) erdős virág (3) faragó (1) fehér kornél (1) fekete györgy (2) fekete péter (1) forgách andrás (3) gábor (2) garaczi lászló (3) gárdon ágnes (1) gyula (1) harmath (1) harsányi anna (1) háy jános (3) horvát zsolt (1) imre (2) ivády (1) ivády gábor (1) j. (1) j.n. (1) j. bodnár (1) jánosi andrás (1) jónás andrás (1) józsef (1) judit (1) kalotai (1) kárpáti péter (2) katalin (1) kávai (1) kókai jános (1) kölüs (1) kozsár (1) krasznay piros (1) krisztián (1) lach tibor (1) lajos (1) légrádi györgy attila (1) lőrincz (1) lőrincz zsolt (1) maczkó zoltán (1) magyar (1) magyary ágnes (1) marek (1) mátyás tímea (1) mihály emese (1) m kriszta (1) nagy (1) noémi (1) o. katinka sára (1) ordas ferenc (1) palágyi ildikó brigitta (1) pálfy (1) pass andrea (1) pongrácz huba (1) r.mezőny (1) rab istván (1) s. (1) safranku ágnes (1) sándor (1) sárközi richárd (1) sarlós (1) simon (1) simon adrienn (1) sípos (1) slendri jános (2) somogyi lászló (1) soós edit (1) spiegl máté (1) stafétáról (1) szabó erzsébet (1) szafián zsuzsanna (1) szász fülöp györgy (1) szavazás (1) szilvia (2) szűcs gabriella (1) sz nagy krisztina (1) t. (1) takaró (1) tallér edina (1) tamás (1) tasnádi istván (3) tímea (1) tóth (1) vámos mónika (1) váradi gerda (1) zoch (1) zoltán (1) zsófi (1) zsuzsa (2) zsuzsanna (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • irka1960b: ilyen borzalmat még életemben nem olvastam !!!! De nem is szeretnék. (2009.05.13. 18:00) Almássy Bettina: Hiába
  • Miamano: Kedves Bikalakat és Mindenki! El fogom olvasni, megigérem. Most még látogatni sem nagyon kívánok ... (2009.05.11. 12:58) Almássy Bettina: Hiába
  • Mirus: Ledöbbentem mind a színházi, mind a társadalmi a kliséken. Csodálkozom, hogy ezt itt így lehet. N... (2009.05.06. 23:43) Almássy Bettina: Hiába
  • Horváth Zalán: Hello, mikor állítják színpadra a darabot? És hol? Hol lehet szavazni? (2009.04.29. 19:11) Palágyi Ildikó Brigitta: Álom
  • Bikalakat: @Miamano: nem tennéd meg, hogy elolvasod az enyémet is? Érdekelne, hogy van-e véleményed! Köszi (C... (2009.04.27. 11:24) Almássy Bettina: Hiába
  • Utolsó 20

Friss topikok

Palágyi Ildikó Brigitta: Álom

2009.04.13. 02:36 litera

A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

NATÁLIA: Idős nő, viszont egyáltalán nem nagymama kinézetű. A haja ősz, és korának megfelelően, ízlésesen öltözik. Egész életében emberekkel foglakozott, de már nem akar. Halálos beteg. Elfogadta. Túl van mindenen.
SZILVI: Ötvenes nő. Kicsit butácska. Elhagyták. Egyedül van. Úgy érzi, hatalmas hátrányt kell behoznia, és éveket kell visszakapnia. Erőlködik. Elkeseredett.
LACI: A negyvenes évei elején van, és nőtlen. Nőies arcvonásai vannak, alkata határozottan férfias. Szépfiú, aki a mama kedvence. Sok nővel járt. Egyikben sem találta meg az alfanőt, az anyját. Ő nem alfahím. Nagyra törő vágyai csak a képzeletében teljesülnek be. Alapvetően egy lúzer.
ERIKA: Közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz. Kék szemű. Jól néz ki. Az a típus, akire azt mondják, kedves lány, és nem azt, hogy szép. Okos és egyenes, környezete szerint nyers.
KRISZTA: Még fiatal. Ügyesen használja szépségét. Nem olyan ártatlan, mint amilyennek elsőre látszik. Simulékony, és gátlástalan.

(Natália egy széken ül, fehér ruhában van, és mereven maga elé bámul, miközben az Omen együttes Isten bajsza meg… című dala szól. A háttérben egy kivetítő, rajta felhők.)

NATÁLIA: Lóversenypályán vagyok, szerintem Angliában. Egy üvegfalú épületből rálátok a jártatóra. Még sosem jártam itt. Aztán a pálya mellett sétálok, már vége van a futamoknak, sehol senki, csak én. Észreveszek egy kiscsikót. Jaj de szép vagy, kiáltok fel. Gyere ide, mondom, és a kis hülye odaficánkol hozzám. Megsimogatom, tűri, sőt teszik neki, majd meglátok egy nagy, barna, kicsit loncsos lovat, egyre gyorsabban közelít felém. Az anyja az, futni kezdek, ez most biztos agyonrúg, vagy eltapos. Megbotlok, és elhasalok a gyepen. A ló utolér, már felettem van, felágaskodik, agyon fog taposni, erre leszar. Álmomban leszart egy ló, baszd meg! (Szinte delíriumos állapotban van, és még mindig mereven maga elé bámul.)
SZILVI: (Eddig nem volt látható a színpadon. Letakarva feküdt Natália mellett. Hirtelen felül, és így láthatóvá válik. Ő is fehér ruhában van.) A lószar jót jelent! Talán mégsem fogsz májrákban meghalni. Te! Nem tudod mi ez a hely? Hol vannak a többiek?
(Beviharzik Erika.)
ERIKA: Szevasztok! Képzeljétek, azt álmodtam…
SZILVI: De jó, hogy itt mindenki álmodik. Én aludni sem tudok már három és fél hete. Mióta az a mocsok lelépett.
ERIKA: Szóval azt álmodtam, hogy angol óra után együtt indultunk haza. Jött velünk Laci is. Felszálltunk a hatos villamosra, ami a Petőfi-hídon kisiklott, és belezuhant a Dunába. Mindenki meghalt, illetve százötvenhárom utas, és egy nagyon súlyos sérült az intenzívre került. Biztos van valami jelentése a százötvenhármas számnak. Vagy a százötvennégynek?
SZILVI: (Feltápászkodik a földről.) Anyukám, én nem a százötvenhármas számon gondolkoznék, hanem azon, hogy miért van az álmaidban annyi hulla. Nem ártana elmenned egy pszichológushoz.
ERIKA: (Gunyorosan.) Igen mami! Képzeld, van pszichológusom, és neki köszönhetően ez a tömegkatasztrófa már előrelépés.
(Szilvi felröhög.)
ERIKA: Ne röhögj! Most nem én gyilkoltam az álmomban. Ez jelent valamit.
SZILVI: Ja, és biztos, hogy nem te siklattad ki a villamost?
ERIKA: Ha-ha, nagyon vicces. Én legalább alszom. És te miért nem mész el pszichológushoz? Egy-két évig tuti eldolgozgatna rajtad.
SZILVI: Meg tudom oldani.
ERIKA: Na persze. Nézz már magadra! Igen, tudom, lelépett a férjed egy kiscsajjal, és fel kell, hogy homályosítsalak, aki csak rád néz, ezt rögtön le is veszi, mert nem lehet nem észre venni, azon erőlködsz, hogy úgy nézz ki, mint egy húszéves. De ki kell, ábrándítsalak, pont úgy nézel ki, mint egy ötvenéves, aki azt hiszi, ha felvesz egy I’m sexy feliratú szűk felsőt, és hozzá egy miniszoknyát, fiatalabbnak tűnik. Az miért nem jó, ha úgy nézel ki, mint egy ápolt, és csinos ötvenéves? Nem értem, miért nem lehet szépen megöregedni.
SZILVI: Majd megtudod.
ERIKA: Ugyan már, mit tudok meg? Majd ha engem is lecserél a férjem? Aki menni akar, menjen. Vagy ha ötvenéves leszek? Remélem, leszek.
NATÁLIA: (Még mindig mereven maga elé bámulva.) Leszart egy ló.
ERIKA: Ennek meg mi baja?
SZILVI: Nem tudom, így találtam.
(Megjelenik Kriszta trendi, csini fehér ruhában, és nagyon vidám.)
KRISZTA: Hello csajok! De jó! Ti is fehérben? Mi lesz itt, white party? Tök jó, Laci white party-t szervezett!
ERIKA: Azt, persze. Apropó: Who the fuck is Laci?
SZILVI: Mi az a white party?
ERIKA: Na látod, ha húsz éves lennél, tudnád.
KRISZTA: Most komolyan, nem láttátok Lacit?
ERIKA: Még nem, de ha ez is olyan jó kis kirándulásos projekt lesz, mint a múltkori, én hazamegyek.
KRISZTA: Mért mondod? Tök jó volt!
SZILVI: Neked anyukám!
KRISZTA: (Natáliára mutat.) Ez meg miért bámul maga elé?
ERIKA: Lefagyott a winchestere.
SZILVI: Leszarta egy ló.
KRISZTA: Hol? A Teréz körúton?
ERIKA: Nem, álmában.
KRISZTA: Én is álmodtam.
SZILVI: Ez nagyon jó! Csak én nem tudok aludni?
ERIKA: Na és mit álmodott a művésznő?
KRISZTA: Azt, hogy egy nagyon menő és jóképű kortárs író írt nekem egy színdarabot, csak nekem. Illetve természetesen több szereplőset, de az enyém volt a főszerep. És akkora siker lett, hogy a függöny után hosszú percekig ünnepelt a közönség. Majd szétszedték a házat. Virágtengert szórtak a lábaim elé…
SZILVI: (A szavába vág, teljesen belelkesült.) És szőke herceg nem volt? Én mindig arról álmodoztam lánykoromban, hogy majd egyszer értem jön a herceg.
ERIKA: Aztán felébredtél, mert a kezed belelógott a bilibe.
SZILVI: Nem, hozzámentem ahhoz a mocsokhoz.
ERIKA: Én hiába várom lóháton a herceget. Egyelőre nem hogy fehér ló, lófasz se jött.
NATÁLIA: (Ugyan abban az egyhangúságban.) Azt hittem agyon fog taposni, erre leszart.
ERIKA: És fehér volt?
(Natália nem reagál a kérdésre.)
ERIKA: Egy seggfej herceg szemét lova lehetett.
KRISZTA: Jaj, elég lányok! Ne kezdjétek a pesszivitit!
ERIKA: (Krisztához.) Hé Cicamica, álmodban az írócskádat nem Lacinak hívták véletlenül?    
(Kriszta elpirul, kicsit zavarba jön)
ERIKA: Mit irulsz-pirulsz, nem vagy te Szűz Mária. Nincs abban semmi, ha egy diák beleesik a tanárába. Láttunk már ilyet, és fogunk is. Velem megtörtént, csak az enyém nős volt.
SZILVI: (Felcsattan. Szemrehányóan.) És mi történt? A feleségére nem gondoltál?
ERIKA: Kurvára nem. Szánom-bánom, de ne csinálj úgy, mint aki sosem fantáziált a sármos fizikatanáráról.
SZILVI: (Gyorsan és felsőbbrendűen vágja rá.) Képzeld, nem! (Kis szünet után.) Nő volt. A Szent Johannákhoz jártam.
ERIKA: (Cinikusan.) Akkor már mindent értek.
KRISZTA: Csajok, én kezdek aggódni Natáliáért. Pont úgy néz ki, mint aki sokkot kapott.
SZILVI: Mért, az hogy néz ki?
ERIKA: Mivel a művésznő már nyilván látott ilyet, hát így.
KRISZTA: Igaziból még nem láttam, de a főiskolán Máté tanár úr így tanította.
(Erősen túlozva eljátssza a sokkot kapott embert. Viccesre sikerül.)
ERIKA: (Kiröhögi.) Hát ez nagyon szép volt, de Natália semmi ilyesmit nem produkált.
SZILVI: (Krisztához.) Igazad lehet, csak nem normális, hogy ül itt, mint egy hülye és szarozik.
ERIKA: (Kicsit a közönséghez is.) És ki tudja, hogy milyen az, ha valaki normális? (Krisztához.) Művésznő? Játszd el!
(Krisztán látszik, hogy elgondolkozik a hogyanon. De nem jut az eszébe. Kis szünet.)
ERIKA: Ezt nem tanította Máté tanár úr? Szerinted Szilvi, milyen az, ha valaki normális? (Közönséghez.) Valaki? Állítom ő a legnormálisabb köztünk. Igaz lehet most kicsit dezorientált.
SZILVI: De hát leszbikus!
ERIKA: (Szilvinek.) Ja, meg anyakönyvvezetőként összeadott több száz olyan bátor és megfontolt embert, mint te, (Krisztának.) meg mint amilyen te leszel, (Mindkettejüknek.) és van még egy jó kis agresszív májrákja, meg egy vak macskája is. (Csak Szilvinek.) Neked nem rohadtul mindegy, hogy otthon mikor, kivel bújik ágyba?
SZILVI: Tőlem aztán. (Kis szünet.) Nekem nincs bajom a melegekkel.
ERIKA: (Felháborodva.) Ja, persze, ő nem utálja a buzikat, de azért kurvára megvan a véleménye róluk. Ez a legrosszabb fajta, aki nem utálja, de! Inkább legyél homofób! Ettől még az is jobb!
SZILVI: (Kicsit meg van illetődve, hogy leordították, és félénken kérdezi.) Jó, de az mi?
ERIKA: (Ingerülten.) Mi? (Majd elmosolyodik, és odaszól Krisztának.) Kriszta, játszd el!
(Kriszta tehetetlenül áll.) Ezt sem tanította Máté tanár úr?

(Átlibben a színpadon Laci. Furán néz ki: kórházi pizsamaalsó van rajta, a felsőteste tele van tapaszokkal, mozog a szája, de hangja nincs, nem hallják, mit mond. Lassan mozog, majd kisuhan a színről.)
SZILVI: Láttátok? Ez meg mit bohóckodik itt? Hol van a kandi kamera?
ERIKA: Valami nem oké.
KRISZTA: (Nevetgélve.) Milyen cuki volt abban a pizsiben. Ez biztos valami helyzetgyakorlat lesz.
(Natália változatlan állapotban.)
ERIKA: Ja, nagyon cuki, de mi volt ez?
KRISZTA: Biztos egy játék.
ERIKA: Színjáték?
SZILVI: Mi van?
ERIKA: Tudja valaki, hogy most hol vagyunk?
SZILVI: (Körbenéz.) Szerintem én még nem jártam itt.
KRISZTA: Nem is tudom. Színpadon? (Nevet, azt hiszi vicceset mondott.)
ERIKA: Akkor most elég szar darabot írt a te kis írócskád. Szakadj már le erről a színházasdiról!
KRISZTA: Te kezdted!
ERIKA: Én csak vicceltem. Emlékszik valaki, hogy jött ide? Mi az utolsó emléketek? Nem emlékszem.
SZILVI: Én azt hiszem, villamossal.
KRISZTA: Én arra emlékszem, hogy angol órán voltunk, tök jó volt, és együtt indultunk haza. Laci is velünk tartott. Épp jött egy hatos villamos, felszálltunk. Én Lacival dumáltam, épp azon nevettünk, hogy Natália elbóbiskolt a vilin…
(Szilvi és Erika döbbenten összenéznek.)
SZILVI: Ugye nem arra gondolsz, hogy…
ERIKA: Én nem gondolok semmire, de akkor mondd meg, hogy hol vagyunk!
KRISZTA: Lányok! Most meg mi van? Mi a pánik oka?
ERIKA: Mondd meg! What is this?
SZILVI: Egy white party, vagy mit tudom én mi. Nekem gyerekeim vannak
ERIKA: Hát nekem meg nem lesznek.
SZILVI: Az csak a te hülye álmod volt! (Teljesen kikészül.)
KRISZTA: Most mi van?
(Bejön Laci a színre, csinos, hófehér öltönyt visel. Kriszta megörül neki, odafut hozzá, mert kezd megrémülni attól, hogy nem érti, miről beszél a két nő, és miért olyan idegesek.)
KRISZTA: Szia Laci! De jó, hogy itt vagy!
(Szilvi és Erika is észreveszi Lacit, és kérdőn néznek rá.)
LACI: (Megilletődve, kimérten.) Százötvennégy.
ERIKA: Na ne! Amikor valaki azt mondta, hogy akinek itt nem teszik, annak el lehet menni az országból, nem igazán erre az országra gondoltam.
LACI: Én vagyok a százötvennegyedik.
ERIKA: Nem álom volt. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Általában meg tudom fejteni az álmaim jelentését. Ezért nem értettem ezt a sok ártatlan halottat. Mindig én gyilkolok, és sosem halok meg.
SZILVI: De én még nem akartam. Eléggé ki vagyok mostanában, de meghalni azért nem akartam.
LACI: Erre mondják, hogy nem kívánságműsor.
KRISZTA: Hé! Most azt akarjátok mondani, hogy meghaltunk? (Idegesen vihog.) Ez vicc, ugye?
LACI: (Hangzatosan.) Kisiklott a hatos villamos a Petőfi hídon, és belezuhant a Dunába. Rögtön meghalt mindenki, kivéve én. Engem valahogy kihalásztak. Volt némi életfunkcióm, bevittek a kórházba, de kómába estem. (Izgatottan, és lelkesen.) Egyszer újra kellett éleszteni, és akkor itt jártam. Ti láttatok engem? Nem igazán tudtam megállapítani, mert hiába beszéltem hozzátok, olyan hülyén néztetek rám. Nagyon jó volt! Olyan könnyű voltam, szinte lebegtem. Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól. (Itt kicsit megáll, mintha maga is meglepődne azon, amit mondott, érzi az iróniát.) Aztán azt hiszem, sikerült újraéleszteni. Másodszor nem. És most itt vagyok.
KRISZTA: Most komolyan, ez itt akkor a mennyország? (Hitetlenkedik, még mindig viccnek gondolja.)
ERIKA: Vagy valami olyasmi.
NATÁLIA: (Továbbra is mereven bámul maga elé.) Angliában.
SZILVI: (Kicsit hangosabban beszél Natáliának, mintha nagyothalló lenne Nati, közelebb is hajol hozzá.) Kicsit el vagy tévedve anyukám! Nem Anglia, hanem a Menny! (Már inkább magának mondja.) Nem hiszem el!
(Natália nem reagál.)
SZILVI: Te! (Erikához, már röhögve.) Ezt tényleg valami sokkhatás érhette!
ERIKA: (Már ő is röhög.) Csak nem tudjuk, mi sokkolta jobban, az hogy meghalt, vagy hogy álmában leszarta egy ló. Kriszta! Játszd el!
KRISZTA: Tudod mit? Te meg dögölj meg! (Elneveti magát. Laci nem érti, min nevetnek.)

SZILVI: Előttetek lepörgött az életetek? Azt mondják, mielőtt meghalunk, lepörgetik életünk filmjét.
ERIKA: Nem volt film, biztos elaludt a mozigépész.
KRISZTA: Már nincsenek is mozigépészek.
(Szilvi és Erika egyszerre néz rá.)
SZILVI: Anyukám, a jó Isten nem valószínű, hogy digitális technikát használ. Nem emlékszem semmire. Talán jobb is így.
ERIKA: Natália jól járt. Így nem a májrák vitte el.
SZILVI: Mázlista. Én mondtam, hogy a lószar szerencsét jelent.
KRISZTA: (A levegőbe kiált.) Hahó! Halihó!
LACI: Kinek kiabálsz?
KRISZTA: Hát az Istennek! Nem jól van ez így. Beszélni akarok vele. Nekem még nem kellett volna meghalni. Előttem még ott az élet! Én híres színésznő akarok lenni! Jézuska!
ERIKA: Mi van? Ha az apa nem vevő, akkor a fiúnál próbálkozol?
LACI: Itt nem fog bejönni a női praktika. (A közönség felé is.) Hogy én mekkora lúzer vagyok. Még meghalni is százötvennegyediknek bírtam. Nem tudok semmit felmutatni. Nincs családom, kertes házam, karrierem. Meghalni is ilyen bénán...
KRISZTA: (Lehúzza a válláról a blúzát, megigazítja a haját.) Nem tudtok valami jó kis imát? Nem jut eszembe hirtelen csak az, amit nagymamám tanított: (Rámenősen, szexin, és túlzóan.) Kis óra, kis óra, aranyos a rugója, mindig csak azt ketyegi, az Úr Jézus szereti.
(Kiröhögik.)
ERIKA: Ez most nem jött át Kriszta! Játszd újra!
SZILVI: Szerintetek mi következik ez után?
LACI: Honnan tudnánk? Én speciel még sosem haltam meg. Legalábbis nem emlékszem.
(Kriszta a háttérben gyakorolja a megfelelő szöveget Istennek.)
ERIKA: Újra fogunk születni.
LACI: Most?
ERIKA: Ja.
SZILVI: Azt hallottam, hogy a lelkek választják ki, hogy hová akarnak leszületni. Kiválasztják melyik családba, meg ilyenek. Állítólag a kis lélek ott kering a leendő anyuka körül.
LACI: Nem inkább férfiak keringenek a nő körül? A nő választ, a pasi megdugja, és ott a gyerek. Ez a lélek meg keringés gyengébb, mint a gólyás sztori.
ERIKA: Olyan hitetlenek vagytok, ti fiúk.
LACI: Oké, csak játsszunk el a gondolattal, hogy most leszületünk, vagy mi.
(Mindhárman összenéznek, majd Krisztára, aki még mindig ott bohóckodik hátul.)
LACI, ERIKA, SZILVI: Erika! Játszd el! (Röhögnek, Kriszta nem is hallotta, mit mondtak neki, annyira keresi a megfelelő figurát, amivel leveheti majd Istent a lábáról. Csak a röhögésre kapta fel a fejét.)
KRISZTA: (Kényeskedve.) Mi van?
LACI: Gyere már ide, szívem! (Megkönyörül rajta, át is karolja.) Erika úgy gondolja, hogy újra fogunk születni. Ha ez így van, te hová szeretnél?
KRISZTA: (Kriszta láthatóan örül Laci közelségének. Cicásan hozzábújik.) Hát... (Kinéz a közönségre.) Ezek közül kell választani?
LACI: Végül is, gondolom, Isten úgy látszik nem áll velünk szóba. Basszus, most csinálok ilyet először, mit tudom én. Válassz ezek közül.
(Kriszta felélénkült, és mint egy portyázó kis szexi dög pásztázza, és méregeti a közönséget, majd megunva válogatást visszafordul a többiekhez.)
KRISZTA: Mi van, ha nem is akarok leszületni?
ERIKA: Az előbb még mindenáron vissza akartál menni.
SZILVI: Anyukám, nagyon úgy néz ki, ennek ez az egyetlen módja.
KRISZTA: (Kicsit nyafogva.) De hát nem láttam egyetlen híres színészt se köztünk. Nekem mindenképpen az lenne a jó, ha valami híres színésznő lenne az anyukám.
LACI: (Kimutat a közönségre.) Ő nem az?
KRISZTA: Á, nem eléggé. Ha elég híres lett volna az anyukám, vagy az apukám, biztos nem vágnak ki a Színművészetiről.
(Erika hangosan felröhög.)
KRISZTA: Ezen meg mit röhögsz? Azt hiszed nem így mennek a dolgok?
ERIKA: Kivételesen nem rajtad röhögök. Eszembe jutott az a srác, akivel első randinkon egy étterembe mentünk. Ültünk az asztalnál, és azzal próbált kedveskedni, valószínűleg jobb nem jutott az eszébe, hogy nekem olyan szép kozmikus kék szemem van. (Mind a négyen röhögnek. Natália a szokott pózban.) Elegáns étteremben lévén, az addig arisztokratikusan kis kortyokban kortyolgatott, és néhány másodpercig csak ízlelgetett, és nem lenyelt vörösbor olyan nyomással tört ki a sörhöz szokott számból, hogy a srác hófehér Pierre Cardin ingét totál teleköptem. Soha többé nem találkoztunk.
(Röhögnek.)
KRISZTA: (Őszinte sajnálattal.) Szegény fiú!
LACI: (Csapkodja a térdét.) A szerencsétlen marha!
SZILVI: Balek!
(Még mindig röhögnek.)
ERIKA: Egy másik fiú, úgy látszik elkezdett pörögni az életem filmje, megjött a gépész, hej, szóval ő költő volt, és írt hozzám egy verset. Hogy is van? Várjatok csak, valami ilyesmi (Gittai István: Magázók, részlet)
Mint nappal az éjszakához,
bé az ához,
pocokszeg a gerendához,
szél hajához,
úgy jöttem én magához.
Tovább nem tudom.
KRISZTA: De jó lenne, ha nekem is írna valaki ilyet!
SZILVI: Jó kis vers.
LACI: Az a baj a nőkkel, hogy komolyan veszik a bókokat.
KRISZTA: Veletek meg az, hogy kevés bennetek az átvitt értelem.
(A lányoknál van egy kis hatásszünet, míg végiggondolják Kriszta szavait, majd egyetértően nevetnek.)
SZILVI: Elkezdjem sorolni, hogy mi a baj a férfiakkal? Mind farok-agyú frusztrált faszfej.
LACI: Hú, ez nagyon mélyről jött! Ne folytasd, kérlek.
SZILVI: Na jó, ha nem is mind, de egy tuti. Mindegy, talán most majd máshogy történik. Az is lehet, hogy következő életemben férfi leszek.
KRISZTA: Ki tudja. Én nő akarok lenni! Szőke, nagy barna szemekkel, hosszú combokkal…
SZILVI: Anyukám, kicsit több agyat nem szeretnél?
ERIKA: Szerettem volna valakit, akihez sok év után is jó odabújni.
LACI: (Atyáskodóan.) Javaslom, ha újra születsz, ne nézz olyan sok romantikus filmet.
ERIKA: Miért? Ilyen nem létezhet? Mindig meghatódok, ha kézen fogva látok egy idős párt. Vagy ez csak látszat?
SZILVI: Én azt gondolom…
LACI: Tudjuk, az előbb elég velősen megfogalmaztad.
SZILVI: Biztos van olyan, akinek ez összejön. Nem mindenkinek hülyül meg ötven körül a férje, és lép le egy másik nővel. (Közönséghez.) Vagy igen?
ERIKA: Hidd el, nem ötven a mágikus szám, és akadj már le erről az áldozat szerepről. Én örülnék a helyedben, hogy megszabadultam attól a tahótól.
SZILVI: Tényleg az volt az utóbbi években. Már azt is utáltam, ahogy a haját hordta, ahogy evett, aludt, vagy levegőt vett.
ERIKA: Az új csaja pedig gyönyörködhet benne.
(Röhögnek.)
SZILVI: Meg vasalhatja a gatyáját. Ez a bónusz. (Kriszta kérdőn néz rá.) A vasalt gatya volt a mániája.
LACI: Szerintetek Nati nem olyan, mint egy növény?
SZILVI: Mi?
LACI: Már régóta egy szót sem szólt. Nem reagál semmire, csak van ott.
ERIKA: A van erős túlzás, hiszen valójában nincs, ahogy mi sem.
SZILVI: Na jól van, elég a filozofálgatásból. Inkább válasszatok ki magatoknak valakit. Lacikám, nehogy a leszületésed is elcseszd. Csak ügyesen! Kit akarsz?
LACI: Hát, nekem se ártana valami sikeres író mama, vagy papa, akinek könyvhétre nem háromezer példányban tolják ki a könyvét, hanem mondjuk tízezerben (A közönséget pásztázza.), és egy hónap múlva után nyomnak még tízezret, (Vigyorogni kezd.) a média is a tenyerén hordja, (Elröhögi magát.) és a kánon is befogadja. Na ilyet nem látok. (Visszafordul a többi szereplőhöz.) Nem tudok választani. Végül is mindegy, írni fogok és kész, és bekaphatja a kánon. Csak szart ne írjak Istenem, és adj egy jó kiadót is, kérlek. Egy jó szerkesztőt…
ERIKA: Hohó Lacikám!! Mi van? Elkaptad a pöttyös labdát? Ez nem Tibi bácsi kívánságműsora! Döntsél! Először is, hogy hová? Ráérsz aztán rinyálni. (Kicsit cinikusan.) Igaz lehet hatékonyabb lenne, ha csinálnál is valamit, mondjuk elkezdhetnél majd írni, nem csak beszélni róla. Akkor sírhatsz majd, hogy jaj, nem elég jó, mert rossz, meg alkotói válságod is lehet, sőt tőlem bele is betegedhetsz a megnemértettségbe, csak írjál!
SZILVI: Én már kinéztem egy kedves nőt a második sorban, amellett a kopasz fickó mellett. Szerintem jó anya lesz. (Erikára néz.) Te is. Ezek hogy megfognak lepődni, ha észreveszik, hogy babát várnak.
ERIKA: Én jó anya leszek? (Elmosolyodik.) Az leszek. Tudjátok mit? Háromra induljunk el!
(Izgatottan megfogják egymás kezét. Külön-külön egy-egy reflektor világítja meg őket, leginkább csak a felsőtestükre vetül fény, mintha kis fénygömbök lennének.)
ERIKA: Egy, kettő…
SZILVI: Állj! (Natáliára néz.) Mi lesz Natáliával? Nem hagyhatjuk itt!
(Mindenki Natáliát figyeli.)
NATÁLIA: (Őt is megvilágítja egy reflektor. Egyhangúan.) Van köztük ló?
(Mint akik kísértetet láttak. Natáliáról a közönségre néznek, majd vissza. Mindenki rázza a fejét.)
LACI: Én nem láttam.
ERIKA: (Kicsit felocsúdnak a döbbenetből.) Mit ültél ott eddig, mint valami kuka? Azt hittük...
NATÁLIA: Hogy meghaltam, nem hallok, nem látok, és nem érzek?
SZILVI: Mi megyünk. Jössz?
NATÁLIA: Ezek nem kellenek. Én ló akarok lenni. Egy szép barna versenyló. Elegem van az emberekből, és különben is szarok rátok.
(Laci, Erika, Szilvi és Kriszta döbbenten összenéznek, majd kézen fogva, mint egy lassított felvétel elindulnak a közönség felé, és egyesével kialszanak a rájuk irányuló reflektorok. Kis szünet, majd a színpadon egy ágy tűnik fel. Láthatóan alszik benne valaki, hason fekve. A háttérben a kivetítőn elindul Al Jarreau Mornin című dala, YouTube-os klipp: https://www.youtube.com/watch?v=iT6uDBi_vtc
Némi idő elteltével felül az ágyban Laci, megdörzsöli a szemét, beletúr a hajába, majd megborzolja azt. Félmeztelen, csak pizsamaalsó van rajta. Kicsit lehalkul a zene.)

LACI: (Nem túl hangosan, mintha magában beszélne.) Ezt a baromságot!
(A zene újra felhangosodik. Feláll, az ágy szélén lévő törölközőt a vállára teríti, és kimegy a színről. Függöny.)
 
 

 
 

1 komment

Címkék: 2009 palágyi ildikó brigitta

A bejegyzés trackback címe:

https://literastafeta.blog.hu/api/trackback/id/tr31061874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Horváth Zalán · http://zalanhorvath.blogspot.com 2009.04.29. 19:11:46

Hello,
mikor állítják színpadra a darabot?
És hol?

Hol lehet szavazni?
süti beállítások módosítása