A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

Történik: egy wellness központ női részlegében, holtszezonban, reggel.
Szereplők: négy nő, csekély ruhában, valamint egy fürdőnadrágos férfi.

1. jelenet
Csempézett terem, két szék, egy ágy, fölötte infralámpa.
Erika fürdőruhában fekszik az ágyon. Szilvia belép az ajtón.

SZILVIA Hölgyeim! Üres a sókabin, lehet menni, ha valaki akar.
Csönd. Szilvia körülnéz, megáll Erika ágya előtt.
SZILVIA Hé! Maga már húsz perce itt fekszik. Nem akar bemenni a sókabinba? Bocsásson meg, de én is szeretnék infrázni egy kicsit! (csönd) Hé, hallja, amit mondok?
Erika hirtelen dobálni kezdi magát az ágyon. Csavargatja a testét, kéjesen nyög, érzékien liheg, markolássza a lepedőt, olyan hangokat ad ki, mint aki közeledik az orgazmushoz.
ERIKA (alig érthetően) Igen… igen… ez az... aaa…. (teljesen ellazul, piheg, aztán hirtelen felül) Mondott valamit?
SZILVIA A sókabin… Csak azt kérdeztem, nem akar-e bemenni a sókabinba.
ERIKA Ja nem, köszönöm. (visszafekszik)
SZILVIA Azért kérdem csak, mert már itt fekszik húsz perce. Én is szívesen infráznék egy kicsit.
ERIKA Persze. Elnézést. Csak elaludtam. (fel akar kelni, de most visszahanyatlik)
SZILVIA Jól van?
ERIKA Persze.
SZILVIA Pedig nagyon sápadt.
ERIKA Csak elaludtam, és olyan furcsákat szoktam álmodni mostanában. Még teljesen a hatása alatt vagyok. Nem is értem… Olyan kába vagyok.
SZILVIA Kér egy kis vizet?
ERIKA Igen, az jó lenne.
Szilvia a fali csapból vizet tölt neki egy műanyag pohárba. Erika felül az ágyon, iszik.
SZILVIA Állítólag gyógyereje van. Én is ittam már belőle. Csak nehogy hasmenésem legyen. Pihenni jöttem, nem akarok egész nap a klotyón ülni.
Erika átül egy székre, Szilvia lefekszik az ágyra.
SZILVIA (elégedetten helyezkedik) Isteni ez a csönd. Sokat jár ide?
ERIKA Nem. Egyáltalán nem. Csak most nyugalomra volt szükségem. Egyszerűen minden összejött. Képzelje, az összes pénzemet befizettem egy fotós tanfolyamra. Csodálatos volt… három hónapig jártam oda, életem legszebb időszaka volt. Igazi művészek között… Libabőrös leszek, ha erre gondolok. És aznap, amikor megkaptam az oklevelet, pontosan azon a napon ellopták a gépemet.
SZILVIA Borzasztó. Lassan az ember már ki se mer menni az utcára. Én múltkor egy mutogatós pasival találkoztam. Ilyen picike micsodája volt. (mutatja) Ráordítottam, aztán el is szaladt. (elővesz a nejlonjából egy krémes tubust, kenegeti a dekoltázsát)
ERIKA Pedig most úgy fényképeznék, úgy érzem magamban a fotóst! (maga elé tartja a kezét, és imitálja a fényképezést) Más szemmel látom a világot, mint eddig. Nem is tudom. Mintha kitárult volna előttem egy ajtó. (fényképez) Egy titkos ajtó. Vagyis inkább olyan, mintha lenne egy harmadik szemem. (kattint)
SZILVIA (elteszi a krémet, visszafekszik) És mondja csak, mit álmodott?
ERIKA Azt álmodtam, hogy megöltem valakit.
SZILVIA Tessék?
ERIKA (abbahagyja a fényképezést) Megöltem valakit. Azt hiszem, egy körömreszelővel felvágtam a gyomrát, felfelé haladva, át a tüdőn, egészen a szívéig. És a végén beledöftem a reszelőt a szívébe. Egy kicsit meg is forgattam benne.
SZILVIA Azt hittem, másról álmodik.
ERIKA Miért?
SZILVIA Mert… úgy láttam, elég jól érezte magát.
ERIKA Jól éreztem magam. Mindig megkönnyebbülök, ha megölök valakit. Olyan tiszta, megnyugtató érzés… olyan… kéjes.
SZILVIA És gyakran álmodik ilyet?
ERIKA Általában ilyesmit álmodom.
SZILVIA És most kit ölt meg?
ERIKA Egy férfit.
SZILVIA Általában férfiakat szokott?
ERIKA Nem, teljesen változó. De gyereket sohasem. És kutyát vagy macskát se. Férfiakat és nőket. Ez a mai egy férfi volt, középkorú, elég izmos. És nem adta magát könnyen.
SZILVIA Maga tényleg furcsa egy kicsit. De tetszik nekem. Amikor elváltam a férjemtől, én is álmodtam ilyesmiket. Hogy megölöm. Igazából egy hónapon át minden este erről álmodtam. Nem is tudom, hányféle módon öltem meg.
ERIKA Én már baltával is gyilkoltam. Volt, akit kádba fojtottam. És fűrésszel is daraboltam. Motoros fűrésszel. De csak egyszer.
SZILVIA Nekem mindig az volt a lényeg, hogy szenvedjen. Hogy kegyelemért könyörögjön. De hiába könyörgött.
ERIKA Otthagyta magát?
SZILVIA Megcsalt, azt hiszem. Sosem mertem rákérdezni. Azt hiszem, egy fiatalabb nővel. És még… és még nem is mondhatok semmit, mert én is, amikor fiatalabb voltam… megvoltak a magam útjai, ha érti, mire célzok. Hagyjuk. Olyan szépen éltünk együtt… (síróssá válik a hangja) Tíz évig fel sem néztem, észre sem vettem más férfit. Ezt úgy higgye el! És ő sem nézett más nőre, ezt biztosan tudom. Ebben biztos vagyok.
ERIKA Tessék megnyugodni. Nem kér egy pohár vizet?
SZILVIA De, köszönöm.
Erika vizet tölt egy műanyag pohárba. Szilvia iszik.

2. jelenet
Kriszta jön, egy szál bugyiban, valamit keresgél.

KRISZTA Bocsánat, itt hagytam egy képes újságot. Nem látták?
ERIKA Sajnos nem.
KRISZTA Egy bikinis nő volt az elején, géppisztollyal.
SZILVIA Ha itt hagyta, annak már annyi. Nem szabad itt hagyni. Ellopják.
KRISZTA Ellopják? Hiszen csak maguk vannak itt.
SZILVIA Gyanúsít?
KRISZTA Maga mondta, hogy ellopják.
SZILVIA Nézze meg a szaunában, mintha ott láttam volna.
Kriszta bemegy a szaunába.
SZILVIA (Erikához) Ez egy kis kurva.
ERIKA Micsoda?
SZILVIA Egy kis kurva. Látszik, hogy semmi dolga. Meg tudnám fojtani. Itt lófrál egy szál semmiben. Riszálja a seggét. Egy ilyen kis lotyó miatt hagyott el a Pista. Ez a típus előhozza a legrosszabbat a férfiakból. Ezek a büdös, repedtsarkú…
KRISZTA (kilép a szaunából) Figyeljenek már! Itt fekszik benn egy néni a szaunában. Úgy látom, rosszul van.
ERIKA Máris megyek. (szalad be a szaunába)
SZILVIA (felkel, pakol) Na, én azt nem várom meg, hogy itt valaki feldobja a talpát. Pont az hiányzik még nekem. Nem fogok én tanúskodni, megvan nekem a magam baja. Ilyen is csak velem történhet. Csak egy nyugodt napot szeretnék!
Erika és Kriszta hozzák Natáliát, aki a mellén szorongatja a retiküljét. Felteszik az ágyra.
KRISZTA (fölé hajol) Nem lélegzik!
SZILVIA Volt egy barátnőm, az is így halt meg. Ha rám hallgatnak, gyorsan elhúzzuk a csíkot. Különben tanúvallomást kell tenni.
ERIKA (megfogja Natália kezét) Nem, semmi baj, van pulzusa. Legalábbis azt hiszem.
KRISZTA (rázza Natáliát) Térjen már magához!
SZILVIA Nézzék! Itt van a retikülje! (Natália retiküljében kutat) Lehet, hogy cukorbeteg, és be kell adni neki valami inzulint vagy mit. Hogy mik vannak itt! (kivesz egy piros-fehér-zöld szalagot, amilyet az anyakönyvvezetők hordanak)
ERIKA Mutassa csak! (felveszi magára a szalagot)
KRISZTA Egész jól áll. Mint egy szépségkirálynő. (megrázza Natáliát) Hé, gyerünk! Térjen már magához!
SZILVIA Az eszem megáll! Ez meg micsoda? (kivesz egy üveget, benne sárgás lé, lecsavarja a tetejét, beleszagol) Pfuj, mindjárt okádok.
ERIKA Mi az?
SZILVIA Szerintem pisi.
KRISZTA Adja ide!
Az üveget Natália orra alá tartja. Másodpercekig nem történik semmi, aztán a nő borzongva felriad.
NATÁLIA Mit akarnak?
ERIKA Jól van?
Natália meglátja a befőttes üveget.
NATÁLIA Azt adja ide! (Gyorsan beleteszi a táskájába. Észreveszi Erikán a szalagot.) És azt is tessék visszaadni.
Erika leveszi magáról.
KRISZTA Miért hord ilyet magánál?
NATÁLIA Az az én dolgom. (felül) Biztosan elájultam. Ez is egy tünet. El kell mondanom a doktor úrnak. Minden újabb tünetről be kell számolnom. A világ legjobb orvosa. És még jóképű is.
ERIKA Biztos, hogy jól van?
NATÁLIA Nem vagyok jól, aranyom. Hetvenhat éves vagyok, öreg és szenilis vén csont. Ha most sorolni kezdeném a betegségeimet, reggelig sem érnék a végére.
KRISZTA Ha ilyen beteg, akkor minek jár szaunába?
NATÁLIA Mert szokni akarom a meleget.
ERIKA Szokni a meleget?
NATÁLIA Erről nem nagyon beszélhetek, de úgy tűnik, nekem megváltozik az életem. El fogok utazni. Új életet fogok kezdeni. Csak Bastettel nem tudom, mi lesz. Ez teljesen kikészít. (elővesz egy zsebkendőt, megtörli a szemét)
ERIKA Bastet?
NATÁLIA Igen, Bastet. Nagyon ragaszkodó. Csak akkor eszik, ha én is ott vagyok. Csak az én kezemből fogadja el. Majdnem teljesen vak. Illetve igazából már teljesen vak. Elpusztulna nélkülem.
SZILVIA Kér egy kis vizet?
NATÁLIA Köszönöm.
Natália issza a vizet.
SZILVIA Jó íze van, igaz? Csak vigyázzon, mert megfosatja az embert.
Natália rémülten leteszi a poharat.
KRISZTA (Erikához) Nem jössz át velem a jakuzziba? Utálok ott egyedül. Nagyon unalmas.
ERIKA Hát, nem is tudom.
KRISZTA Nem láttalak még itt.
ERIKA Nagyon régen voltam. Még az átépítés előtt.
KRISZTA Össze se lehet hasonlítani. A jakuzzit mindenképpen ki kell próbálnod! Valami fantasztikus! Ha ráülsz az egyik befúvóra, az aztán isteni! (riszálja a fenekét, kuncog) Gyere!
Kriszta megragadja Erika kezét.
KRISZTA (Szilviának) Tudom, hogy maga lopta el. Olvassa csak nyugodtan.
Erika és Kriszta együtt elmennek.

3. jelenet

SZILVIA Kis kurva.
Előhúzza a nejlonjából az újságot, és a székre dobja.
SZILVIA (mosolyogva Natáliához) Jobban van?
NATÁLIA Jobban, köszönöm.
SZILVIA Ne tessék haragudni, hogy megkérdezem, de miért van magánál… pisi?
NATÁLIA Igazából az orvoshoz indultam, csak arra gondoltam, előtte beugrok egy fél órát szaunázni. Aztán elaludtam. Most már mindegy. Csak tízig lehet leadni.
SZILVIA És az az izé, az a trikolór? Az minek?
NATÁLIA Énnekem ez egy szép emlék. Van, aki a kihullott fogát hordja magánál. Van, aki jegygyűrűt hord a kezén. Nekem olyan nincsen. Ez volt a munkaruhám. Anyakönyvvezető voltam. (felveszi magára a szalagot, és méltóságteljesen feláll) Tudja, hány párt adtam össze ebben a gyűrött szalagban?
SZILVIA Fingom sincs.
NATÁLIA Tippeljen.
SZILVIA Kétszázat?
NATÁLIA Nyolcszáztizenöt párt. Kereken. Igaz, ezzel a szalaggal csak háromszázkilencvenkettőt. Volt egy másik szalagom, azzal eskettem először, csak azt sajnos ellopták. De én úgy számolom, mintha csak ez az egy szalag lett volna, szóval nem teszek különbséget.
SZILVIA Gyönyörű esküvőm volt nekem is. Volt fuvola, meg vers, és a végén ketten meggyújtottunk egy gyertyát. Aztán pezsgőztünk. De az anyakönyvvezető be volt rekedve. Olyan volt a hangja, mint a varjúnak. Mintha károgna. De annyira szerelmes voltam, hogy ez sem zavart. Amikor az ember szerelmes, akkor sok minden nem zavarja, ami egyébként igen.
NATÁLIA Ebben igaza van. De azért az tényleg piszokság, hogy valaki rekedten eskessen. Válságban van a szakma, már másoktól is hallottam. Én még beszédtechnikát is tanultam, hogy a legjobb lehessek. Mindig is úgy éreztem, hogy ez művészet.
SZILVIA Maga nagyon szépen beszél, hiába, még az a generáció, amelyik tudott beszélni.
NATÁLIA Azt hiszem, indulnom kell haza.
SZILVIA Ugyan már! Olyan jó egy kicsit dumcsizni. Inkább üljünk be az aromakabinba! Az nem forró, nagyon kellemes. Egyébként Szilvia vagyok.
NATÁLIA Natália.
Natália és Szilvia elmennek.

4. jelenet
Női kacagás és sikoltozás a háttérből.

ERIKA Na, hagyjál már, ez hideg! (sikolt) Összevizezed a hajam!
KRISZTA Én? Miket mondasz! Te kis hazug!
ERIKA Jaj, már megint. Na megállj. Elkaplak!
A két nő átfut a színen, nevetve, sikongatva kergetik egymást, és eltűnnek.

5. jelenet
Laci jelenik meg fürdőnadrágban. Szemüveg van rajta. Lassan körbemegy a helyiségben. Kezével végigsimítja az ágyat, ahol Erika feküdt, megtapogatja a nők levetett köntöseit. Amikor észreveszi Kriszta ledobott melltartóját, az arcára teríti, szagolgatja és nyalogatja. Aztán még egyszer körülnéz, és lassan jobbra elmegy.

6. jelenet
Erika balról rohan be, Kriszta követi. Erika hirtelen megáll, és szembefordul vele.

ERIKA Ez mi volt?
KRISZTA Micsoda?
ERIKA Amit a zuhany alatt csináltál.
KRISZTA Megmostam a hátad.
ERIKA Nem. Te… tapogattál.
KRISZTA Dehogy is! Csak a hátadat mostam meg.
ERIKA Megfogtad a mellemet.
KRISZTA Csak megmostalak.
ERIKA De én nem kértelek rá.
KRISZTA Én csak… kedves akartam lenni. Azt hittem, jól érzed magad velem.
ERIKA Nem erről van szó. Jól éreztem magam. De ez olyan… hirtelen jött.
KRISZTA Te olyan más vagy. Úgy örültem, hogy látok itt valami normális embert. Ide csak olyan hülyék járnak, mint ez a két szipirtyó. Utálom őket. Csupa klimaxos, vén picsa, akit otthagyott a férje, aki azt hiszi, hogy bombanő lesz belőle, ha befekszik egy kicsit a szoliba. Azt hiszik, ott vár majd rájuk a kijáratnál egy jóképű pasi, akivel aztán szexelhetnek életük végéig. Mind ezért vannak itt. Mázsálják magukat a mérlegen, masszírozzák a narancsbőrüket, aztán a zuhany alatt magukhoz nyúlnak, és filmsztárokról fantáziálnak. Gyűlölöm őket. Ha ennyi idős volnék, bezárkóznék egy szobába, és ki sem mennék onnan.
ERIKA Igazságtalan vagy.
KRISZTA Nem tudsz rólam semmit. Magányos vagyok.
ERIKA Én is magányos vagyok. Mégsem tapogatok egy másik nőt.
KRISZTA Olyan édes vagy… (meg akarja csókolni Erikát, de ő elrántja a fejét)
ERIKA Megőrültél? Hagyjál.
Kriszta lassan nyújtja előre a kezét, és félresimít egy tincset Erika hajából.
KRISZTA Te is nézted a mellem. Láttam.
ERIKA (nem mozdul) Nem igaz.
KRISZTA De bizony. Láttam, hogy legszívesebben megfognád.
ERIKA Ez hazugság.
Erika el akar futni Kriszta mellett, de ő nem hagyja, hanem elkapja.
ERIKA Engedj el! Hagyjál engem békén!
Hempergőznek, verekednek. Kriszta Erika fölé kerül.
KRISZTA (lihegve) Akkor… akkor csak hadd legyek itt veled. Kérlek! Kérlek szépen!
ERIKA (lihegve) Nem értelek… Komolyan. Te egy olyan klassz nő vagy. Szerintem minden férfi ilyenről álmodik. Mindenkit megkaphatsz, akit csak akarsz. Mit akarsz te tőlem?
KRISZTA Nem érdekelnek a férfiak.
ERIKA Nem?
KRISZTA De igen, persze. Érdekelnek. Illetve régebben érdekeltek. (lemászik Erikáról, leül az ágyra) Ma már csak játék az egész. El tudom játszani, hogy oda vagyok tőlük, ha közelednek hozzám. Elvégre színésznő vagyok. Vagyis inkább leszek. És vonzódom is hozzájuk, bizonyos fokig.
Erika odaül mellé az ágyra.
KRISZTA Egy ideje már csak nevetek rajtuk. Legalábbis itt belül, csak nem mutatom. Olyan nevetségesek. Ahogy fényesedik a szemük, ahogy mondják a hülye bókjaikat. Egyszerűen nem izgalmas. Érdektelen. Unalmas.
ERIKA Te tényleg színésznő leszel?
KRISZTA Azt mondják, elég tehetséges vagyok. Pár darabban már játszottam a gimiben. Idén felvételizek az egyetemre.

7. jelenet
Szilvi és Natália kifelé jönnek a szaunából.

NATÁLIA Komolyan! Egy kis fahéjat is kell bele tenni. Ennyi a titok.
SZILVIA Ez sose jutott volna eszembe! Még hogy fahéjat!
NATÁLIA Ez a lényeg. Bele a töltelékbe. Aztán a végén a húst jól meg kell locsolni azzal a meggyszósszal, amiről más meséltem. Azzal együtt valami isteni! De ha nem teszi rá, akkor túl száraz. A meggy meg a fahéj együtt adja ki az ízét.
SZILVIA Nahát, ezt ki fogom próbálni holnap. Vagy lehet, hogy már ma este. Igazából holnaptól már léböjtkúrán vagyok. De néha elgondolkozom azon, mi értelme van ennek az egésznek. Egy hónap alatt fogytam öt kilót, a barátaim azt mondják, egyre jobban nézek ki. De kérdem én, minek? Egyedül vagyok, mint az ujjam. Kinek akarjon az ember megfelelni?
NATÁLIA Én már csak a Bastetnek. Az emberektől nem várok semmit.
SZILVIA A macskájának?
NATÁLIA Neki bizony. A Bastet megérzi, ha szomorú vagyok. Rögtön odajön, és próbál megvigasztalni. Sose gondolt még arra, hogy vegyen egy macskát? Esetleg kérjen egyet kölcsön.
SZILVIA Kölcsön? Miket mond!
NATÁLIA Hát mondjuk, ha lenne valaki, aki elutazik, és nem tud mit kezdeni a macskájával…
SZILVIA (Erikához, aki Krisztával az újságot lapozgatja) Na, jobban van? Látom az arcán, ki van pirosodva. Ez a wellness tényleg szuper egy dolog. Beültünk Natáliával az aromakabinba, hát az valami csúcs! (leveszi a melltartóját, és kicsavarja belőle a vizet) Én már voltam pár helyen, de hogy itt külön vannak a férfiak meg a nők, az egyszerűen szuper. Egy óriási ötlet. Azért nők, egymás között, az egészen más. Az embernek nem kell szégyellni a narancsbőrös seggét, nyugodtan meztelenkedhet. Komolyan, teljesen fel vagyok szabadulva. Érzitek ezt, csajok? (beleszagol a levegőbe) Sehol semmi tesztoszteron.

8. jelenet
Laci váratlanul megjelenik a bejáratnál.

LACI Elnézést.
A nők sikítanak, mindegyikük kapkodja magára a köntöst, a törölközőt.
NATÁLIA Maga mit keres itt?
LACI Bocsánat, nem akartam megijeszteni magukat. A férfi részlegben nincs áram, azt mondták, kéredzkedjek át magukhoz. Én vagyok ma az egyetlen férfi vendég. Nem zavarnék. Csak itt üldögélnék.
SZILVIA Tűnjön el innen! Különben szólunk a személyzetnek!
LACI Velem ne törődjenek… Én nem is vagyok… én nem is vagyok úgyszólván férfi.
SZILVIA Nem férfi? Akkor micsoda?
LACI Biológiailag férfi vagyok, igen. De nem érzem annak magam.
SZILVIA A férfiakat szereti?
LACI Nem, a nőket szeretem. Várjanak, elmagyarázom. Én olyan vagyok, mintha itt sem lennék. A nők mindig átnéznek rajtam. Mindig azt nézik, aki mögöttem áll, ha értik, mire gondolok. Nézzenek át rajtam. Én itt sem vagyok. (csönd) Egyébként Laci vagyok. Angoltanár. A Majmonideszben tanítok. Az egy zsidó iskola. De én nem vagyok zsidó.
(csönd) Nem ennének valamit? Éppen a büfébe indultam, csak beugrottam ide szólni maguknak, hogy átjárnék szaunázni, ha nem zavarja magukat. (csönd.) Ha esetleg éhesek, szívesen hozok át valami szendvicset. Elég messze van ide a büfé, a túlsó szárnyban, az uszoda mellett. Tudják mit? Meghívom magukat. Az én vendégeim lesznek egy-egy szendvicsre. Kárpótlásul, amiért így magukra ijesztettem. (csönd.) Remek kis büfé. Elég jó szendvicskínálat van, már többször ettem ott. Nézzük csak: van lazacos, tonhalas, téliszalámis, paprikás kolbászos, tojásos, meg azt hiszem, hogy múltkor láttam vegetáriánus szendvicset is.
Csönd.
KRISZTA Nekem hozhat egy lazacosat.
SZILVIA Én egy vegát kérek. De hagyma nem kell rá.
Csönd.
LACI (Erikához és Natáliához) És maguk? Ha már a két hölgynek hozok, maguknak is hozhatok. Semmibe nem telik. Ne aggódjanak, ez egy olcsó, de nagyon jó kis büfé.
NATÁLIA Akkor én kérek egy olyat, amelyiken paprikás szalámi van. És ha lehet, akkor tegyenek rá hagymát. Sok hagymát.
LACI Igenis, sok hagymával. Felvettem a rendelést. (Erikához fordul) És a kedves kisasszony mit óhajt?
ERIKA (vállat von) Nem is tudom. Valami egyszerűt. Nekem jó lesz a téliszalámis.
LACI Igenis, értettem. Egy lazacos, egy vega, egy paprikás szalámis sok hagymával és egy téliszalámis. Tíz percen belül érkeznek a szendvicsek.
Laci elmegy.

9. jelenet

SZILVIA Nem kellemetlen ember. De félek, hogy impotens. Azok szoktak ilyenek lenni.
KRISZTA Szerintem buzi. Látszik rajta. Az ilyen úgy viszonyul a nőkhöz, mintha a barátnői lennének.
SZILVIA Ezt meg honnan veszi?
KRISZTA Más férfi ilyen helyzetben kukkol, meg úgy oson, hogy minél jobb legyen a kilátás. Úgy helyezkedik, hogy hozzám tudjon érni. Megpróbál tapizni a szemét!
SZILVIA Van olyan is, amelyik szagolgat. Mozog az orrcimpája, ezek éreznek valami szagot, amit mi kibocsátunk.
NATÁLIA Miféle szagot?
SZILVIA Azt nem tudom. De valamit éreznek. A férjem is állandóan szaglászott. Főleg a hónom alatt. Meg máshol is, ott alul a dzsungelben, már ha engedtem neki. Komolyan, mint az állatok. Két dolog érdekli őket: a kaja meg a dugás.
KRISZTA Az is lehet, hogy ravasz.
ERIKA Hogyhogy ravasz?
KRISZTA Kitalálta ezt a szendvics dumát. Idejön, szendvicseket oszt, mint a cukros bácsi, aztán bepróbálkozik.
SZILVIA És ha igen? Egy ilyen férfival egyedül elbánok. Tökön rúgom, aztán kész.
Kriszta ledobja magáról a törölközőt.
SZILVIA Miért veszi le? Mindjárt visszajön.
KRISZTA Érdekel is az engem. Nem fogok rettegni csak azért, mert itt van egy férfi. Főleg nem egy ilyen eunuch miatt.
Kriszta lefekszik az ágyra. Int Erikának.
KRISZTA Gyere, Erika. Feküdj ide mellém.
ERIKA Nem is tudom…
KRISZTA Ugyan már! Gyere.
Erika odahúzódik Kriszta mellé az ágyra, egymás felé fordulva fekszenek.
SZILVIA (halkan Natáliának) Látja?
NATÁLIA Micsodát?
SZILVIA Azt a két nőt! Hogy fekszenek. Mint a… na, most majdnem kimondtam.
NATÁLIA Én nem ítélem el őket. Joguk van… vonzódni egymáshoz.
SZILVIA Maga aztán egy felvilágosult nő, ennyi idős létére.
NATÁLIA Ez nem a kortól függ. Mi lenne, ha a maga gyerekéről derülne ki?
SZILVIA Na, arról már nem fog. Az én fiamnak minden héten másik nője van. Hiába, a vér nem válik vízzé. Volt kitől örökölni, sajnos. De mondjuk megértem a barátnőit. Nagyon helyes fiú, van róla egy fényképem, mindig itt hordom magamnál.
A nejlonzacskóból előveszi a képet.
NATÁLIA Tényleg nagyon helyes fiú.
SZILVIA Ő maradt nekem. Az apját már alig látom. Mondjuk nem is bánom. Hányni tudnék tőle. Nem is tudom, miért mentem hozzá. Illetve tudom, de most már mindegy. Megint össze-vissza beszélek.
Szilvia kivesz a nejlonjából egy gyógyszert, kettétöri, aztán az egyik felét bekapja és lenyeli.
NATÁLIA Mit szed?
SZILVIA Nyugtató. Xanax. Gyakorlatilag ezen élek már egy éve. A válóper alatt úgy kapkodtam befelé, mint a cukorkát. De most csak egy felet vettem be. Próbálom csökkenteni az adagot.
NATÁLIA Ismerem. Én is egy évig szedtem.
SZILVIA Valahogy sejtettem. Én mindig megérzem, ha valakinek hasonló baja van. Maga is elvesztett valakit, ugye?
NATÁLIA Lehet mondani.
SZILVIA A férje volt?
NATÁLIA Tíz évig éltünk együtt. A társam volt. A mindenem. Igazából Bastet is az övé volt. Tőle örököltem.
SZILVIA Értem. Sajnálom. És hogyan történt?
NATÁLIA Nem szívesen beszélek erről.
SZILVIA Jól van. Nem firtatom, ha nem akarja.
NATÁLIA Egy karácsonyfatűz.
SZILVIA Karácsonyfatűz?
NATÁLIA Igen. Sosem beszéltem róla senkinek, de már nincs jelentősége. Már több mint egy éve történt. Azóta vannak ezek a rohamok, a rosszullétek. Félek, hogy egyszer nem kelek fel… (összeszedi magát) Egy suhanctól vettem az égőket a piacon. Ilyen színes égőfüzért a karácsonyfára. Kopaszra volt nyírva a feje. Azt mondta, hogy érintésbiztos. Hogy sosem lesz rövidzárlat. És vigyorgott azzal a golyófejével. A képembe hazudott. Eladta nekünk azt a kínai szart. Aztán karácsony másnapján egyszerűen kigyulladt.
Éjszaka volt, én nem aludtam ott, éppen össze voltunk veszve, hazaköltöztem pár napra. Szegény Erzsikém nem kapcsolta le az égősort lefekvés előtt, még bámulni akarta egy kicsit. Olyan volt, mint egy gyerek. Szeretett gyönyörködni az ilyen színes fényekben. (sírós hangon) A szomszéd hallotta, ahogy ordított. Artikulálatlan hangon, így mondta nekem, artikulálatlan hangon. Mire rátörték az ajtót, már tiszta fekete volt. Az egész lakás oda lett. Csak a Bastet menekült meg, mert az kiugrott a fürdőszoba ablakán.
SZILVIA: Borzasztó. Én sosem vásárolnék a kínai piacon. Én… Mit mondott? Erzsinek hívták?
NATÁLIA Erzsit mondtam?
SZILVIA Igen.
Nézik egymást némán.

10. jelenet

LACI Hölgyeim! Itt vannak a szendvicsek. Bocsánat… elfelejtettem, hogy ki melyiket kérte…
KRISZTA Nekem a lazacos.
SZILVIA A vega.
ERIKA Az enyém…
LACI …a téliszalámis. (mosolyogva adja oda) Ezt megjegyeztem. Én is imádom a téliszalámit. Ilyet csak mi, magyarok tudunk. Ebben ott vagyunk a topon. A tanítványaimnak is mondom, hogy ebből táplálkozhat a nemzeti büszkeségünk. Végül is zsidó gyerekek, de attól még mondhatok ilyet. (Natáliához lép) És akkor maga kérte a paprikás szalámival, hagymásan.
NATÁLIA Köszönöm.
LACI Tetettem rá extra hagymát.
NATÁLIA Igazán kedves.
KRISZTA Ez nem lazacos.
LACI Jaj, igen, bocsásson meg, Lazacos nem volt sajnos, csak tonhalas. De nagyon jó az illata. Nem baj?
KRISZTA (flegmán) Nem. (evés közben az újságját lapozgatja)
SZILVIA (flörtölve) Magának nem vásárolt semmit?
LACI Nem vagyok éhes, köszönöm.
SZILVIA Pedig olyan sovány. Úgy látszik, a felesége nem eteti rendesen.
LACI Nincs feleségem.
SZILVIA Talán elvált?
LACI Nem.
SZILVIA Ez különös.
LACI Mondtam már, hogy rajtam átnéznek a nők. Mondjuk az idősebb nők mindig szerettek, azt hiszem, felébresztem az anyai ösztönüket. Tudja, egyetemista koromban beutaztam autóstoppal Európát, és akkor vettem észre, hogy nekem sosem a fiatal nők álltak meg autóval, hanem a középkorúak, a negyvenesek.
SZILVI (kacéran): Én is megálltam volna magának.
LACI Ugyan már, ezt csak mondja.
SZILVIA Maga még nem ismer engem. Ha én akarok valamit, azt elérem.
LACI Na, én nem is zavarok. Beülök ide a szaunába, a hangomat sem fogják hallani.
(nem mozdul) És nagyon sajnálom, hogy így magukra ijesztettem. Egy ilyen pechet, hogy ilyenkor megy el az áram. (még mindig nem mozdul) Hát akkor, én megyek is. Csak ide, a szaunába.
ERIKA (teli szájjal) Vávon!
LACI Tessék?
ERIKA Várjon, azt mondtam. Csak tele van a szám. Én is megyek szaunázni.
KRISZTA (eddig evett és az újságot olvasgatta, most felkapja a fejét) De Erika! Mindjárt mehetünk együtt!
ERIKA Hagyjál!
Laci és Erika elmennek. Kriszta dühösen odacsapja az újságot, és elrohan a másik irányba.
 
11. jelenet

SZILVIA Tudja, mi itt a fő kérdés?
NATÁLIA Micsoda?
SZILVIA Hogy melyikünk miatt van itt.
NATÁLIA Kicsoda?
SZILVIA Hát ez a Laci. Kizárt, hogy odaát nincs áram.
NATÁLIA Arra gondol…?
SZILVIA Igen.
NATÁLIA Hát miattam biztosan nem.
SZILVIA Szerintem a kis kurva miatt.
NATÁLIA Az melyik?
SZILVIA Az a meztelenkedő. Azt hiszem, Krisztának hívják.
NATÁLIA De a másikkal ment szaunázni.
SZILVIA Az lehet, hogy csak álca. Ez egy ravasz, perverz gazember.
NATÁLIA Akkor még az is lehet, hogy magától akar valamit.
SZILVIA Gúnyolódik?
NATÁLIA Nem. Egyáltalán nem. Maga, szerintem, egészen csinos nő. Ostoba volt a férje, hogy elhagyta.
SZILVIA Udvarol nekem? Eltévesztette az ajtót. Én férfipárti vagyok.
NATÁLIA Nem, dehogy is. Én nagyon… diszkrét vagyok. Nem olyan, mint ez a Kriszta. Az ilyet én megvetem.
SZILVIA Ami azt illeti, elég szép nő voltam, van is nálam egy fénykép, egy fotós készítette, hogy meg tudjam majd mutatni, amikor kicsit öregebb leszek. Én nem is akartam, azt mondtam neki, aki lélekben szép, az nem öregszik. De ez hülyeség. (ránéz Natáliára) Ezt mi már tudjuk. Szóval ő csinálta rólam, először csak úgy, egy ilyen piros ruhában, amit ő adott rám, aztán azt mondta, húzzam térd fölé a szoknyám, olyan kacéran. Emlékszem, nyitva volt az ablak, olyan friss levegő volt, a város szélén állt a ház, bejött oda az erdő illata. Az bolondított meg szerintem, vagy a fiatalság, már nem is tudom. De levetkőztem. Teljesen. Akkor készült néhány fotó, egész életemben rejtegettem, a férjemnek sem mertem megmutatni. De már egy pár hónapja itt hordom magamnál, és néha titokban előveszem. Nem, nem mutatom meg, én nem vagyok ilyen exhibicionista, ahogy manapság mondják, csak azt akartam ezzel mondani, hogy én is voltam fiatal. És hát ezután a fényképezkedés után valami lefoszlott rólam.
NATÁLIA A ruha.
SZILVIA A ruha is, igen. Meg valami félénkség. És akkor tettem néhány dolgot, amiről nem szívesen beszél az ember.
NATÁLIA Hát ne is beszéljen. Van, aki kíváncsi az ilyesmire. Én nem. Ez hálószobatitok.
SZILVIA Nem mindig a hálószobában történt.
NATÁLIA Nem értem én magát, megmondom őszintén. Én mindig hűséges voltam. Talán ebben a mostani világban már másképpen tudnék élni. Ha most lennék fiatal. De én sosem csaptam be senkit. Én összeszorított fogakkal tűrtem. (sóhajt) Én úgy irigyeltem mindenkit, aki férjhez ment! És mindig megéreztem, ha nem szerették egymást. Mindig megéreztem, de csak mosolyogtam rájuk. És volt, aki nem felejtett el. Képzelje csak: tegnap levelet kaptam Brazíliából, egy házaspártól. Én eskettem őket legalább húsz éve. Már nem is emlékeztem rájuk. De ők minden szavamra emlékeztek. Képzelje: idéztek tőlem a levélben! És most meghívtak magukhoz. Lehet, hogy elmegyek. Nem tart vissza semmi, csak a Bastet.
SZILVIA Engem nem tartana vissza.
NATÁLIA Szereti maga a macskákat?
SZILVIA Én? Utálom.
NATÁLIA Jól van. Csak kérdeztem. Majd csak találok neki gazdát. Bár nem tudom, kinek kell egy vak macska. (szedelőzködik) Ráadásul vesebaja van, mindenhova odapisil.
SZILVIA Hová megy?
NATÁLIA Kipróbálom azt a szolit vagy mifenét. A barnaság fontos. Ki tudja, talán tényleg elutazom Brazíliába új életet kezdeni. Brazíliában barnák az emberek, ugyebár. Furcsa lenne ott egy fehér öregasszony.
SZILVIA Miért lenne furcsa?
NATÁLIA Maga ezt nem érti. Én az egész életemet árnyékban töltöttem, én sosem akartam feltűnősködni. Az nem az én stílusom. Meg aztán az én fehér bőrömet elő kell készíteni a napsütésre. (elmenőben) Egy macska nagyon hálás tud ám lenni. Gondolja meg.
SZILVIA Jól van. Meggondolom.
Natália elmegy, Szilvia lefekszik az ágyra, bekapcsolja az infrát.

12. jelenet
Feltűnik Laci és Erika.

LACI …mindig csak annyit mond: felugrunk hozzád, fiam. És én akkor tudom, hogy be akarja mutatni az új nőjét. Mert neki ez fontos. Hogy ő hatvanon túl is fel tud szedni egy nőt. Hogy ő egy kan. Egy potens férfi. És olyan ostoba, üresfejű női vannak…
ERIKA Nem lenne szabad haragudnod rá. Ő csak bizonyítani akar. A férfiak ilyenek. Szeretik férfinak érezni magukat. A nők is ilyenek, akkor boldogok, ha nőnek érzik magukat. És szeretik, ha más is érezteti velük, hogy nők.
LACI Sosem vett emberszámba. Állandóan sportol, fut, úszik, karatézik, és fegyverei vannak. Puskák, pisztolyok, még kardja is van. Kimegy a szeméttelephez, és patkányokra lövöldözik. Néha azt gondolom, nem is az apám. Egyáltalán nem hasonlítunk.
ERIKA Mert ha egy nővel nem éreztetik, hogy ő nő, akkor egy idő után elfelejti, hogy ez miért fontos. Akkor csak a kellemetlenségek maradnak, hogy csak ülve tud pisilni, hogy állandóan fáj a feje, és folyik belőle a vér.
LACI Miatta nem lettem művész. Mert minden próbálkozásomat csírájában elfojtotta. Először verseket írtam, aztán novellákat, végül színdarabokat. Apám kiröhögött, megszégyenített az asztalnál, ebéd közben. Azért is költöztem a gimi után kollégiumba.
ERIKA A művészet számomra egy szalmaszál, amin levegőt kapok. A művészet tart életben. Színházba járok, kiállításokra, koncertekre. Megállás nélkül olvasok.
LACI Az angol ment a legjobban, így hát angoltanár lettem. Egy zsidó iskolában tanítok. De nem vagyok zsidó. Még csak zsidó sem vagyok. Egyáltalán nem vagyok semmi.
ERIKA Talán még nem késő, hogy igazi művész legyek. Azt hiszem, van tehetségem. Nagyon nagy a fantáziám. És különlegesen érzékeny vagyok.
LACI Sokan azt hiszik, hogy egy zsidó iskolában van pénz. Hogy azoknak még a bőrük alatt is pénz van. Pedig nincs. Apám is azt hiszi. Ő persze antiszemita. Néha zsidók képeire is célba lő.
ERIKA A művészet olyan, mint a víz. Lemossa az emberről a koszt. (Laci felé fordul) Igazából fényképész vagyok. Neked különleges arcod van. Ha meglesz az új gépem, készítek majd rólad egy portrét. Egy egész portrésorozatot.

13. jelenet

KRISZTA Jól szórakoztatok?
ERIKA Kriszta, ne csináld.
KRISZTA Mert én remekül szórakoztam.
LACI Hát, akkor jó.
KRISZTA Tudjátok, hol voltam? (csönd) A szaunában. A férfi részlegben.
Csönd.
LACI Hát ez remek. Úgy látszik, újra van áram. Akkor megyek is. Örültem. Viszontlátásra.
KRISZTA Hazudott!
LACI Nem hazudtam.
KRISZTA De igen. Megkérdeztem. Végig volt áram. És nem is maga az egyetlen vendég. Legalább négy férfival találkoztam.
LACI Akkor maga is bement a férfi részlegbe?
KRISZTA Megálltam az ajtó előtt. Az csak a maga szokása, hogy kukkol.
LACI Mondjuk, hogy igaza van. De mit ártottam én maguknak? Hoztam szendvicset, szaunáztunk Erikával, beszélgettünk egy jót. Mi van abban?
KRISZTA Takarodjon át a férfiakhoz!
ERIKA Nyugodj meg, Kriszta, nem bántott.
KRISZTA Azt próbálta volna meg.
LACI Jól van. Elmegyek. De ne felejtse el, hogy nem én hívtam Erikát, ő akart velem jönni. Ezt ne felejtse el.
Laci elmegy.

14. jelenet

ERIKA Ezt nem kellett volna.
KRISZTA Micsodát?
ERIKA Így megalázni. Attól, hogy te gyűlölöd a férfiakat, még nem kell őt így megalázni.
Erika dacosan sarkon fordul.
KRISZTA Erika! Most meg hová mész?
Kriszta megragadja Erika vállát, de ő kiszakítja magát a kezei közül.
ERIKA Hagyjál! Hülye leszbikus!
Erika kiszalad jobbra, Kriszta áll, aztán utána rohan.
KRISZTA Te bolond vagy! Hallod! Bolond vagy!

15. jelenet
A magára maradt Szilvia felül az ágyon, belenyúl a nejlonzacskójába, kiveszi a mobilját, és tárcsáz.

SZILVIA Halló! Ferike! Te vagy az? Csak azért kereslek, mert azt írja ki a telefonom, hogy hívtál. Nem hívtál? Nahát, milyen érdekes… Vacak ez a telefon. De ha már úgyis felhívtalak, csak annyit, hogy jól vagy-e. Biztos nem volt időd keresni. Tudom én, nehéz, a sok előadás, meg szeminárium. Nem is kerestelek volna, nem akarok én zavarni, csak azt hittem, hogy hívtál. Csak ezért. Eszel rendesen? Biztos? Reggelizel is? Azt a kis lekvárt megkaptad a csomagban, amit küldtem? Igen. Szamóca. Halló? Halló! Ferike! Halló!
Csüggedten leteszi a telefont az ágyra. Remegni kezd, aztán dühében rácsap, hisztérikusan ütni kezdi.
SZILVIA (a telefonhoz beszél) Te rohadt szemét! Mint az apád. Ha tudtam volna, hogy ilyen leszel, nem szüllek meg. Úgy bánsz velem, mintha a kurvád volnék. Velem úgy bánj, mint az anyáddal. Én préseltelek ki magamból! Hallod? Az anyád vagyok! Te szemét! Én mostam a szaros pelenkádat, én főztem mindig neked azt a kibaszott hortobágyi húsos palacsintát. Meg a barackos gombócot, hogy száradt volna le a kezem. Én adtam mindig neked titokban a pénzt abba a hülye, kretén porcelán perselymalacodba! Hogy én mekkora egy hülye voltam. Hálátlan disznó. Egy senki lett belőled. Egy nulla! Egy kibaszott, szánalmas senki. Tudom, hogy az apáddal találkozol. Tudom, hogy vele jóban vagy! Tudom, hogy röhögtök rajtam. Hogy egy hülye, idegbeteg, klimaxos picsának tartotok! De meg fogtok dögleni. Meg fogtok dögleni mind a ketten. Hallod? Meg fogtok dögleni!
Csöng a telefon. Szilvia mohón kap utána.
SZILVIA Halló? Igen, megszakadt. Csak el akartál köszönni? Jól van kisfiam, jól van, én is, vigyázz magadra. Puszi neked is.
Szilvia törődötten leroskad a földre. Aztán felveszi a köntösét, elővesz a nejlonból egy hatalmas hátvakarót, és elsétál. Majdnem nekiütközik Erikának és Krisztának.

16. jelenet
Erika, nyomában Krisztával érkezik. Leülnek az ágyra.

ERIKA Most már mindig így lesz?
KRISZTA Micsoda?
ERIKA Ha valaki akar tőlem valamit, akkor te majd mindig elkergeted?
KRISZTA Miről beszélsz?
ERIKA Kriszta, mi… mi csak most találkoztunk. Megkedveltük egymást, ennyi történt. De ez a Laci, ez semmi olyat nem tett. Igazságtalan voltál vele.
KRISZTA Becsapott minket. Ez egy beteg ember. Ismerem a tekintetét. Tudod, hány férfi nézett már így rám? Homályos, vetkőztető tekintettel. Állt a farka. Nem láttad?
ERIKA Miért néznének rád vetkőztető tekintettel? Te magadtól levetkőzöl.
KRISZTA Mert én szabad vagyok. Én azt csinálom, amit akarok.
ERIKA Én is azt szeretném. Csak te nem hagyod.
KRISZTA De komolyan! Neked tetszett ez a kis pöcs? Ez az értelmiségi mitugrász?
ERIKA Kedves volt velem. És nem… tapogatott. Nem volt olyan rámenős, mint te. És ami azt illeti, mégiscsak egy férfi.
KRISZTA Az mindegy.
ERIKA Szerintem meg nem.
Hallgatnak.
KRISZTA Ahogy ott álltál a zuhany alatt, és szappanoztad magad… Olyan ártatlanul, olyan félszegen mosolyogtál. Mint egy gyerek, úgy mosolyogsz. Amit érzünk, ami vonz minket a másikhoz, az nem nemekhez kötődő. Ezt most már biztosan tudom. Neked különös vonzerőd van. Ez nem női vonzerő. Ez egyszerűen vonzerő.
Erika hallgat.
KRISZTA Nem hagyhatom, hogy eltűnj. Nekem muszáj valakibe kapaszkodnom. És neked is. Szükségünk van egymásra.
ERIKA Nem iszunk egy kávét?
KRISZTA (csodálkozva) Egy kávét? Hozzak neked egy kávét?
ERIKA Igen. Hozz nekem egy kávét.
KRISZTA Rendben. Imádom a kávét. Majd remek kávékat iszunk, hidd el, olyan kávékat tudok főzni, összepisiled magad a gyönyörűségtől. Tudok egy boltot, van ott brazil kávé, etióp kávé, csemege olasz kávék, aztán török, osztrák…
ERIKA (közbevág) Cukor nélkül.
KRISZTA (indul) Jól van, cukor nélkül. Mindjárt jövök. (megfordul, és még visszainteget) Mindjárt!
Kriszta kimegy.

17. jelenet
Erika lefekszik az infra alá, felnyúl a lámpához, de nem találja a bekapcsoló gombot.

ERIKA Nem igaz! (Remeg a hangja.) Hol van az a kurva gomb! (rémisztő, sipító hangon) Hol az a kibaszott kapcsoló?
Végre megtalálja, és bekapcsolja a lámpát. Lehunyja a szemét.

18. jelenet
Laci bejön, háttal a nézőtérnek, szemben a fekvő Erikával. Leveszi a köpenyét, alatta meztelen. Simogatni kezdi a nőt. Erika felül az ágyon.

ERIKA (rémülten) Mit csinálsz?
LACI Amióta megláttalak, csak te jársz a fejemben… Hogy veled lehetne… Végre újra férfinak érzem magam. Felébresztettél… Férfi vagyok. Látod?
ERIKA De én nem… én nem akarom.
LACI Te vagy a hibás… Ahogy rám néztél. Nem mögém néztél. Egyenesen rám. A szemembe. (erősen megragadja Erikát) Érzed, hogy remeg a kezem?
ERIKA (felugrik) Segítség! Segítség!
LACI Csupa forróság vagyok.
Erika a szauna ajtaja elé rohan. Közben tovább kiabál.
ERIKA Segítség!
LACI Érints meg, Erika.

19. jelenet
Futva érkezik vissza Kriszta.

KRISZTA Mit történt?
ERIKA Meg akart erőszakolni.
KRISZTA Én megmondtam, hogy ez egy állat! Egy emberi korcs!
LACI (az ágyékát takarva a kezével) Menj innen! Ez csak Erikára és rám tartozik. Menj innen!

20. jelenet
Laci el akar futni, de Szilvia elé ugrik a hátvakaróval. Laci megtorpan. A másik irányba indul, de megjelenik Natália. Minden oldalról nők veszik körül.

SZILVIA Bántani akarta, igaz? Tudtam, hogy egy álnok kígyó. Impotens vagy, mi?
Laci fellöki Natáliát, és megpróbál elrohanni, de Szilvia elé ugrik, és ütni kezdi a hátvakaróval.
SZILVIA Nesze, te kígyó! Te impotens szemét!
Kriszta beletömi a szájába az újságot.
KRISZTA Zabálj, te geci! Zabálj!
Natália, aki időközben feltápászkodott, előveszi a befőttes üvegét, kinyitja, és tartalmát a férfi arcába lódítja.
NATÁLIA Te rohadt szatír!
LACI (ordít) A szemem!
NATÁLIA Vakulj meg, te rohadék!
A három nő üti-veri a férfit, aki lassan behátrál a szaunába. Már csak Laci szaunából kilógó lába látszik, amint rángatózik.
Erika egy ideig mozdulatlanul nézi, aztán nyugodtan előveszi a manikűr készletét, kiveszi a körömreszelőt, és határozott léptekkel bemegy a szaunába. Utolsó, elnyújtott ordítás. Aztán csönd. A szauna ajtaján kilógó láb nem mozdul.
Kriszta, Natália, Szilvia és Erika libasorban, leszegett fejjel jönnek ki. Leülnek az ágyra, a székekre.
Csönd.
ERIKA (kezében fogja a véres reszelőt) Álmomban más volt. Egészen más. Sokkal szebb. Bizsergett ott lent. (megragadja az ágyékát)
NATÁLIA (az üveg a kezében) Az a szemét becsapott az égőkkel. Az a szemét kopasz. Eladta nekem azt a szart. Mert látta, hogy szeretjük egymást.
SZILVIA Ma is hozzámennék, pedig gyűlölöm. Álmomban még mindig szeretkezem vele. (lábai közé szorítja a hátvakarót) Érzem, ahogy bennem van. Nagyon jó.
KRISZTA Az apám volt. Fényesedett a szeme, szagolgatott. Remegett a keze. Tíz éves voltam. Azóta szar az egész. Azóta mindig hányok.
Függöny.