ELSŐ JELENET

Hung-Up Színtársulat, igazgatói iroda előszobája. Szürreális enteriőr: össze nem illő bútorok, lehetetlen arányok. Szilvia és Kriszta már benn ülnek.

SZILVIA Nekem te ne magyarázz! A két gyerek mellett felneveltem egy férjet is.
KRISZTA Jesszusom! Én kötődésről beszéltem, nem függésről!
SZILVIA  Ugyanaz.
KRISZTA Csak amíg faképnél nem hagy.

Csend.

KRISZTA  Ne haragudj! Telibe, igaz?
SZILVIA  Hagyjuk!
KRISZTA A férfiakat nem nevelni kell, hanem megalázni!
SZILVIA  Mondom: hagyjuk!
KRISZTA Ne is a tenyeredből egyenek - a cipőd talpáról!
SZILVIA  Ez most melyik? A kötődés?

Natália belép.

NATÁLIA Üdvözletem.
KRISZTA Szép napot! A néni is az állásra?
NATÁLIA Kicsikém! A néniben ugyanaz a lélek lakozik, aki reggel a kirakatot rendezgette nálad.
KRISZTA (zavarban) Én...
NATÁLIA Semmi gond. Natália, de szólítsatok csak Natinak.
KRISZTAÖrvendek. Kriszta. Ő pedig Szilvia. (Szilviához) Látod? Kellő tartás. Ennyi az egész!
NATÁLIA (nevet) Azt hiszem, a tartásom apránként odaveszett a családban, a szeretőkben,... az orvosokban. Nem is tudom, mi végett az élethez ez a flancos körítés.
KRISZTAA  Na, ez már elég szarul hangzott! Bocs.
SZILVIA  Fiatal vagy, te még elölről ronthatsz el mindent.
KRISZTA (mindkettőhöz) Hé! Csak pozitívan, oké?
NATÁLIA Nem lesz könnyű. Ha nem szednék antidepresszánsokat, valószínűleg meg se szólalnék.
KRISZTA Akkor ma reggel dupla adag játszhatott.
NATÁLIA A meghallgatás miatt.
KRISZTA Interjú. Bárcsak meghallgatás lenne!
SZILVIA  Hát nem szörnyű? Ahogy leállunk a fogamzásgátlóval, kezdhetjük a Prozacot. Egy nőnek negyvenötön túl nincs újrakezdés, csak valahonnan-folytatás.
NATÁLIA Tablettás nő. Tisztára, mint a hamis bor. A lényeg, hogy üssön, ha a férfi élvezetre vágyik.
KRISZTA(kacéran) Nocsak-nocsak!
SZILVIA  Nem úgy értette.

Erika belép.

ERIKA Sziasztok! Illetve...
NATÁLIA Ma tegezős napot tartunk.
ERIKA Kösz. Erika.

Sorban bemutatkoznak.

ERIKA (körbenéz) Elég lepukkant. Nehéz elhinni, hogy külföldön is játszanak.
NATÁLIA A mai világban sosem tudni, hol ér véget a pénztárca, és hol kezdődik a trend, vagy mifene.
KRISZTA Vagy, hogy hol ér véget az ízlés, és hol kezdődik a pénztárca.
SZILVIA  Azért nem mehet rosszul, ha futja titkárnőre.
KRISZTA Asszisztensre!
SZILVIA  Hívhatod, ahogy akarod, akkor is csak egy lótifutit keresnek, aki két nyelven kapkodja majd a telefont.
KRISZTA Én azért ebben több potenciált látok. Ugyanis színire járok.
ERIKA Reméljük, a főnök úr is bírja majd potenciállal.
NATÁLIA (Krisztához) Hát, nem öltöztél túl, annyi szent.
KRISZTA Mi bajotok? Ez igenis elegáns és visszafogott!
ERIKA Amikor csak szimplán elegáns vagy, veszel az övedhez szoknyát?
SZILVIA  (fennhangon) Aki teheti, az rakja csak ki, amije van! Minden férfi disznó! A természeti törvényeket vagy tudja használni az ember, vagy megbassza az áram. Például.

Döbbent csend.

ERIKA Ööö... Megnézte valaki, mit jelent a hungup?
KRISZTA Hángáp! Felakasztva.
ERIKA Lehangoló. Hogy lehet ilyen nevet adni egy társulatnak?
KRISZTA Szerintem szójáték. Háng-öri, értitek?
SZILVIA Hát nekem ez nem jön át.
NATÁLIA De legalább benne a magyar néplélek.
SZILVIA (nevetve) Mármint hogy mindenki lóg?
NATÁLIA Ez sem rossz megközelítés.
SZILVIA Tudjátok, én nem lennék képes megölni magam. Mást talán.
KRISZTA Nagyszerű! Még valaki?
ERIKA Álmomban szinte minden éjjel!
NATÁLIA Penge? Gyógyszer?
ERIKA Úgy értem, mást. Különben sem halhatsz meg a saját álmodban.
SZILVIA  Tessék?
ERIKA Tanultuk pszichológián. Amolyan evolúciós túlélési-tudomisénmilyen mechanizmus. Ha mégis megtörténne, azon nyomban tényleg [...].
NATÁLIA Honnan tudják?
ERIKA Gondolom, kizárásos alapon.
KRISZTA Ki van zárva! Mégis, ki osztotta meg a tapasztalatait?
SZILVIA  Pedig velem már megesett. Persze lehet, hogy én egy evolúciós zsákutca vagyok.
ERIKA A francba! Bosszantó, hogy az a pár dolog is használhatatlan, amire még emlékszem.
SZILVIA  Hajaj! Magyar felsőoktatás! A fiaim mázlisták.
KRISZTA Külföld?
SZILVIA  Nem. Ők nem emlékeznek semmire.
ERIKA Biztos vagy benne?
SZILVIA  Ja. Az eszüket az apjuktól örökölték.
ERIKA Mármint hogy álmodban [...].
SZILVIA  (révetegen) Csak feküdtem a ravatalon, tökéletes frizurával, hófehér virágok között...
ERIKA Na, álljunk meg! Te nem meghaltál, hanem halott voltál.
SZILVIA Mi a különbség?
ERIKA Hiányzik belőle a konkrét pillanat.
NATÁLIA Na, ez veszettül az életre emlékeztet!

Csend.

ERIKA Tudjátok mit? Ahogy itt filozofálgatunk, olyanok vagyunk, mint a Szex és New York.
SZILVIA  Szex és New York nélkül.
NATÁLIA Az meg mi?
KRISZTA Négy elkényeztetett szingli picsa a tévében, akik tele vannak zsével...
SZILVIA  (közbevág) De hol itt a párhuzam?
ERIKA (kissé kioktatón) Megpróbálhatnál elvonatkoztatni!
NATÁLIA Mármint a négyen és a pébetűsön kívül.

Nevetnek.

KRISZTA (színlelt érdeklődéssel) És te, melyik lennél?
ERIKA Természetesen Szamanta.
KRISZTATermészetesen?!
SZILVIA  Valahol mindenki Szamanta akar lenni. Aztán egyszer csak mégis Tóth Gézáné Erzsike lesz.
KRISZTA Szamanta egy közönséges kurva.
SZILVIA Gerjed is rá minden disznó.
NATÁLIA Szép kis szociográfia!

Erika tüntetőleg feláll és körbejárja a szobát. Megáll két hatalmas kép előtt: az egyik vászon teljesen fehér, a másik fekete. Felolvassa a címeket a keretek alól.

ERIKA „Öldöklő Tejcsarnok.” Ez meg itt... „Fesd Feketére!”
KRISZTA Kortárs művészet! Fasz se érti. Bocs.
SZILVIA  De legalább nem lesz gond a repró.
NATÁLIA Grrrr... Eredetiben sem raknám ki.
ERIKA Ugyan! A kortárs attól kortárs, hogy a jövőnek szól!
KRISZTA Akkor miért nekünk mutogatják?
NATÁLIA Mind a múltban élünk.
SZILVIA  Nekem van egy üres keret a falamon. A képet beadtam zaciba. A fal meg annyira más színű volt mögötte.
KRISZTA (gúnyosan) Látod? Egy művész veszett el benned.
SZILVIA  Hhhhh... Meg egy rakás minden, ami lehettem volna.
ERIKA Badarság! Mindenki épp az, ami lehetett volna.
SZILVIA  Harminc körül én is így látnám.
ERIKA Te is voltál harminc.
SZILVIA  És te is leszel ötven.
NATÁLIA Ha még egyszer ötven lehetnék!
KRISZTA Jesszusom, ebből elég! (Idegesen az órájára néz, majd kopogtatni kezdi.) Na, ez is most mondja be az unalmast... Apropó, mindenki 10-re jött? (Felnéz az ajtó feletti hatalmas órára.) Különös.
SZILVIA  Áll, amióta megérkeztünk.
ERIKA (előkotorja a telefonját) Nahát! A mobilomon se megy.
NATÁLIA (csodálkozva a karóráját nézi) Itt valami nagyon nem stimmel.

MÁSODIK JELENET

Sötét színpad. Két férfi hangját halljuk.

HANG Négy... Izmai elernyednek, a teste elnehezül... Három... Mélyebbre és mélyebbre süllyed... Kettő... Felkelhetne, de nem akar. Átadja magát a vonzásnak... Egy... A tökéletes nyugalom állapotába érkezik. (Hosszabb szünet.) Legyen nyitott arra, amit lát... Nézzen előre, egyenesen előre... A kép egyre élesebb... Mit lát?
MÁSIK HANG (LACI) Azt hiszem, egy ajtót.

Az ajtó körül fényesség támad.

HANG Lépjen be!

Laci félénken belép. A szobában némi világosság gyúl. Négy nő beszélget; csak a mozdulataikat látjuk, mintha némafilm peregne.

HANG Fogadja el, amit lát!
LACI Valami váróterem, azt hiszem. Kissé homályos. Négy hölgy a szemközti székeken. Beszélgetnek, de nem hallom őket.
HANG Fogadja el, amit lát! A kép egyre tisztább. Ismerje fel őket!
LACI (Krisztára mutat) Ő az apám szeretői.

Kriszta kiválik a beszélgetők közül, és Lacihoz lép. A többiek tudomást sem vesznek az egészről.

KRISZTA Jó napot!
LACI (a Hanghoz) Fiatal, kihívó, életteli. Semmi kétség.
HANG Beszéljen hozzá!
LACI Izé... Azt hiszem...
KRISZTA Szintén a hirdetésre?
LACI Szóval, azt hiszem, én... Én lennék az, akinek a tudatalattijában él.
KRISZTA Tessék?!
LACI Hogy is fogalmazzak...
KRISZTA Be van tépve?!
HANG Mondja meg neki, mit gondol róla!
LACI Izé... Ön... Ön...
HANG Csak bátran!
LACI Ön mindaz, ami miatt nem lehet normális kapcsolatom.
KRISZTA Miket hord itt össze-vissza! Az állásra jött?
LACI (meglepődve) Állásra?
HANG Milyen állásra?
KRISZTA Az asszisztensire.
LACI Fogalmam sincs.
KRISZTA Különös. Megesküdnék, hogy ismerem valahonnan.
LACI Mint mondtam...
KRISZTA Hogy miattam nem lehet normális kapcsolata? Ez abszurd!
LACI Pontosabban: Ön mindannak az összege a fejemben, ami miatt...
KRISZTA Tipikus férfi! Egyfolytában hárít!
HANG Kérje, hogy érintse meg!
LACI Érintsen meg!

Kriszta elkezdi kinyújtani a karját, de végül saját homlokához ér.

KRISZTA Jesszusom!
LACI Higgye el...

Kriszta Laci felé üt, de magát csapja nyakon.

HANG Béküljön ki vele!
LACI Micsoda?
HANG Ne érezzen kényszert! Egyszerűen csak csinálja!
LACI Izé... Én... Én nem... Nem haragszom.
KRISZTA Miért?! Mert idejön és felforgatja az életem? Én igenis hús-vér ember vagyok! Tegnap még menstruáltam is!
HANG Ne engedje, hogy átvegye az irányítást! Béküljön ki!
KRISZTA Szilvia!

Szilvia odalép hozzájuk. A többiek továbbra sem vesznek tudomást a történésekről.

KRISZTA Ez az úr itt...
SZILVIA  (értetlenül néz, nem látja Lacit) Mi ütött beléd?
HANG Ismerje fel!
KRISZTA Ez az úr itt...
SZILVIA  (magában) Miért van az, hogy a képzeletbeli férfiak is másnak jutnak?
LACI Azt hiszem, ő azok a reménytelen nők, akik üldöznek a szerelmükkel.
SZILVIA  (hátrahőkölve) Atya ég! Hát ez meg honnan pottyant ide?

Szilvia alaposan szemügyre veszi Lacit.

SZILVIA (nyájasan) Üdvözlöm! Az igazgató úr, nemdebár?
LACI (A Hanghoz) Mihez kezdjek két nővel, egyszerre?... Halihó!

Rövid csend.

HANG Elnézést, elkalandoztam.
KRISZTA (Szilviához) Ez a férfi azt állítja, hogy én csak a tudatalattijában létezek.

Kriszta arcon csapja Szilviát.

KRISZTA És úgy tűnik, te is.
SZILVIA  (az arcát fogva) Ha ez igaz, beteg egy elme lehet!
LACI Hölgyeim, szeretném, ha...
SZILVIA  És mi a helyzet a férjemmel? A volt férjemmel.
KRISZTA Úgyszintén.
SZILVIA Tudtam én, hogy elő ember nem lehet akkora szemétláda!
KRISZTA Jesszusom, Szilvia! Téged nem sokkol, hogy valójában nem is létezel?
SZILVIA  Nem értem, min változtat. Egyébként, mit akar tőlünk?
LACI Azt hiszem, azért jöttem, hogy végleg leszámoljak Önökkel.
KRISZTA Azt már nem!

Kriszta tökön rúgja Lacit.

HANG Mi történt?
LACI (görnyedve) Ö... ö... ööö....
KRISZTA Még belegondolni is szörnyű, hogy évek óta az ő elfojtásaiban kefélek.
SZILVIA  Velem bezzeg nem játszadozott!
HANG Ölelje át és mondja...
LACI Melyiket?
HANG Az apja szeretőit. Mondja meg neki, hogy megbocsát!
LACI Mármint a rúgásért?
HANG Miféle rúgásért?
LACI Pardon.

Laci félénken átöleli Krisztát.

KRISZTA (kifejti magát) A férfiakat én szoktam dobni, és nem fordítva!
SZILVIA Te Kriszta! Lehet, hogy te az én tudatalattimban is ott vagy?
LACI (a Hanghoz) Nem tágít!
HANG Túl mélyen gyökerezik. Kérdezze meg, miért ragaszkodik annyira magához!
LACI (kétségbeesetten) Miért nem hagy békén? Miért?

Laci elsírja magát.

KRISZTA Szegénykém! Szóval én csupán a tudatalattijában létezek?
LACI Ahogy mondja.
KRISZTA Akkor valójában Ön ragaszkodik hozzám, nemde? Miért is?
LACI Talán... Talán mert szeretkezik helyettem.
KRISZTA Vagyis, ha találna magának egy rendes nőt...
SZILVIA  Isteni a mákos gubám!
LACI Nem hiszem, hogy tudat alatt is ér.
SZILVIA  Ez az én szerencsém!
HANG Mi történik?
LACI A fenébe is, nem volt még dolga nőkkel?! Adjon pár percet!
KRISZTA Most mihez kezd?
SZILVIA  (nem tágít) Mégis, milyen az esete egy férfinak, aki az én esetem?
LACI Valaki, akit még nem tört meg, de nem is nyelt el az élet. Kedves és őszinte, kissé naiv, de...
KRISZTA (közbevág) Erika! Gyere csak ide!

Erika hozzájuk lép. Natália a háttérben egy magazint vesz a kézébe és olvasni kezd.

LACI Pontosan!
SZILVIA  Jellemző! Jön a belső értékkel, aztán ránézésre dönt. Mindegy, hogy professzor vagy kőműves, ha nem jut elég vér az agyába...
KRISZTA Szilvia! Hát nem érted? Az egyetlen, aki igazán ismerheti Erikát, az Laci!
ERIKA Találkoztunk már?
LACI Bizonyosan. Esetleg több részletben.
ERIKA Hogyan?
LACI Azt hiszem, több nőből raktam össze.
KRISZTA Tudom, bele fog telni egy kis időbe, amíg összeáll a kép, de mi ennek az embernek a tudatalattijában éldegélünk.
ERIKA Értem. Szerepjáték. Amolyan szakmai ártalom.
SZILVIA  Ne...
ERIKA Hagyd csak, rendben. Veszem a lapot. Én pedig monoamin neurotranszmitter vagyok a gyomor egyik enterokromaffin sejtében.
SZILVIA Beszarok!
ERIKA Köszönöm. Gyógyszerésznek tanultam.
KRISZTA Mondtam, hogy bele fog telni egy kis időbe.
ERIKA Szóval, enyém az állás?
LACI Félreérti a helyzetet.
ERIKA Ön nem...?
LACI Én csak egy szerencsétlen angoltanár vagyok, aki hipnózisban próbálja felfedezni Önöket.
ERIKA I see.
KRISZTA Angoltanár, nem angol tanár.
ERIKA Sorry.
SZILVIA  Látja? Mindig azokkal van a legtöbb gond, akiket szeretünk.
LACI Megpróbálom elmagyarázni. Ön, mint mindenki a jelenlévők közül, csak egy...
HANG Típus.
LACI ...típus a tudatalattim mélyén. Ön testesíti meg mindazokat a fejemben, akiket szeretni tudnék!
ERIKA Ez a legfurcsább szerelmi vallomás, amit életemben hallottam.
KRISZTA Jesszusom, Erika! Próbálj meg hozzáérni!

Erika kinyújtja a kezét, de végül saját magát érinti meg. Csodálkozva Kriszta, majd Szilvia orrára helyezi mutatóujját.

SZILVIA  Üdvözlet a klubban!
ERIKA Szóval, ez nem része az interjúnak?
HANG Nos?
LACI Épp az ideális nő áll előttem.
HANG Írja le!
LACI De hisz csak most találkoztunk!
HANG Úgy értem, írja le, milyennek találja.
LACI Hát... Csinos, barna,... kicsit butább, mint amire számítottam.
HANG Ne ítélkezzen, csak fogadja el, feltétel nélkül! Ez az első lépés, hogy beengedje az életébe.
LACI Rendben.

Laci Erikához lép, és szájon csókolja. Közben:

SZILVIA  Itt valami nagyon bűzlik! Mi nem érhetünk hozzá, de ő megteheti velünk?
KRISZTA Ő itt az egyetlen, aki azt tehet, amit akar.
SZILVIA  Nahát! Azt hittem, azért jött, mert ő az egyetlen, aki nem.
ERIKA (átszellemülten) Furcsa, de az az érzésem, mi nagyon passzolnánk.
LACI (a Hanghoz) Most akkor mi van?
HANG Nem indult el az ajtó felé?
LACI Nem. Azt hiszem, belém zúgott.
HANG Ez egyre rosszabb. Ha nem szabadul meg tőle odabent, soha nem talál majd senkit, aki a helyére léphetne idekint.
LACI Nem értem.
HANG Minden a gondolattal kezdődik. Vagy manifesztálódik, és az Öné lesz, vagy belekapaszkodik a félelmeibe, és örökké kísért.
LACI Vagyis?
HANG Háromig számolok. Háromra lökje ki az ajtón! Egy... Kettő... Három...

Laci megragadja Erikát, és kituszkolja az ajtón.

LACI (lelkesen) A többieket is?
HANG Nem, hacsak nem akarja a való világban is viszontlátni őket.
LACI Az apám szeretői és a kiégett negyvenesek így is úgy is üldöznek.
HANG Épp ezért kell megbékélnie velük odabent! Különben állandóan bevonzza őket.
LACI Én?! De hisz én kifejezettem nem akarom őket!
HANG A tudatalatti nem ismeri a tagadást, csak az intenzitást. Akarom és nem-akarom egyre megy.
LACI Az ideális nőt AKAROM!
KRISZTA „Az ideális nőt akarom”? Jesszusom! Ideális nő nem létezik! (Végigsimítja a testét.) Legyen elég ennyi!

Nyílik az ajtó. Erika visszatér, és szájon csókolja Krisztát.

LACI (a Hanghoz) Van egy kis probléma. Visszajött, és kezdenek keveredni.
SZILVIA Már megint én maradok ki!

Szilvia Lacihoz lép, és erőszakosan csókolgatni kezdi. Laci ellöki és gyorsan kihátrál az ajtón.

 HARMADIK JELENET

Teljes sötétség.

HANG Négy... Izmai elernyednek, a teste elnehezül... Három... Mélyebbre és mélyebbre süllyed... Kettő... Felkelhetne, de nem akar. Átadja magát a vonzásnak... Egy... Ismét a tökéletes nyugalom állapotába érkezik.

Fény támad, Laci belép. A négy nő ugyanott, ahol az előző jelenet végén.

LACI Hölgyeim! Ez nekem óránként tizenötezer; még három állás mellett is problémás. Nem lehetne, hogy egyszerűen mindenki csinálja, amit mondok?
KRISZTA Tipikus! Na és tudja már, mit fog mondani? Vagy csak mutogatjuk magunkat a csetrúmban, aztán egyből lekókadunk, amint a másik is benne lenne egy kis játékban?! Ha Dolly egyszer mesélni kezdene...
SZILVIA  A nikneved?
ERIKA Tizenötezer?
KRISZTA Francokat! A vibrátorom.
ERIKA Az pont egy vacsi meg egy mozi két személyre. Nem gondolja, hogy többre menne vele?
SZILVIA  Hhhhh.... Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára moziban!
KRISZTA Dolly hatalmas!
ERIKA Nem csoda, ha férfiak össze vannak zavarodva.
SZILVIA Még az ajtóban is azt hajtogatta, hogy merő egy unalom vagyok.
LACI (a fejét fogja) AB-BA-HAGY-NI! Itt mindenki megőrült? Fel nem foghatom, mi dolgunk van még egymással! Hát nem világos mindenkinek, mi a helyzet?!

Csend.

KRISZTA Önnek biztosan nem.
LACI Ezt meg hogy érti?
KRISZTA Én?! Ébresztő! Ez itt a maga káosza!
ERIKA (Lacihoz) Lássuk csak: nem tud mit kezdeni a nőkkel, ugye? Talán meleg?
KRISZTA Ahhoz túl rosszul van öltözve.
ERIKA Esetleg valami szervi probléma?
LACI Biztosíthatom, hogy...
KRISZTA Oké, oké, nem vagyunk kíváncsiak a részletekre.
ERIKA Akkor passz.
KRISZTA (gúnyosan) Bravúros!
SZILVIA  Én mondom, mindenkit a szülei tesznek tönkre. Legalábbis első körben.
KRISZTA Egy frászt! Mindenki saját magát teszi tönkre. Pont.
ERIKA Ha figyelembe vesszük a géneket, a kettő majdnem ugyanaz.
KRISZTA Jesszusom! Megint osztja az észt a mi kis Darwinunk.
ERIKA Történetesen a gének csak később jöttek. Ő szimplán evolúciózott.
LACI (csodálkozva) Nahát! Ezt én is mindig keverem.
KRISZTA (Lacihoz) Kakukk!
SZILVIA  És most?
LACI Fogalmam sincs.
HANG Mi a helyzet a negyedik hölggyel?
LACI Nem tudom. Még mindig homályos.
HANG Három... Kettő... Egy... Nézzen egyenesen előre! A kép egyre élesebb.
LACI Nem megy.
HANG Kérdezze a többieket!
LACI (Natáliára mutatva) Ismerik?
KRISZTA Natáliát?

Csend.

LACI (döbbenten) Az... Az anyámat hívták így.
ERIKA Ugyan! Biztosan felismerné.
LACI Hároméves lehettem, amikor lelépett. Apám az összes fényképét elégette. Ahogy mesélte, hirtelen felindulásból, a kétheti mosogatnivaló felett a konyhában.
SZILVIA  Dettó! Még mindig az orromban az esküvői képek illata.
LACI Valami színigazgató, aki a társulatával együtt átrepítette a vasfüggönyön.
HANG (számon kérőn) Ezt eddig nem említette!
LACI Van, amiről az ember még a pszichiáterével sem szívesen beszélget.
HANG (ordít) Ember! Pont ez lenne a dolog lényege!
LACI Három... kettő... egy... Egyre nyugodtabb.
KRISZTA Nati! Gyere csak!

Natália odalép a többiekhez.

KRISZTA Lehetséges, hogy...
NATÁLIA Uramisten!
KRISZTA Megismered?
NATÁLIA De hisz nincs is arca szegénynek!
ERIKA Hogy érted, hogy nincs arca?
NATÁLIA Se szemek, se orr, se száj. Én még életemben nem láttam ilyet!
ERIKA Nati?! Megijesztesz!
SZILVIA Ne parázz! Én elsőre nem láttam belőle semmit. Hhhhh... És a végén sem fogok.
NATÁLIA (megbabonázva) Hihetetlen!
KRISZTA Nati, Nati! Hagyd egy kicsit, és koncentrálj rám! Van neked gyereked?

Natália értetlenül áll, majd elsírja magát.

 

NEGYEDIK JELENET

Sötét színpad, csak Natália és Laci vannak megvilágítva.

NATÁLIA (szipogva) Mit is mondhatnék.
LACI Elmentél.
NATÁLIA Vannak dolgok, amik fölénk nőnek.
LACI És vannak, amiket nem hagyunk felnőni.
NATÁLIA Istenem! Ha megmagyarázhatnám...
LACI Mindig azt hittem, hogy nem akarom hallani.
HANG Tévedett.
NATÁLIA Azért megölelhetlek.
LACI Talán korai lenne.
NATÁLIA Vagy túl késő. Negyven év után, mint két idegen.
HANG Mit érez pontosan?
LACI Ő lett volna az iránytűm. És én elvesztettem.
HANG Magát okolja?
LACI Nem is tudom. Miattam?
NATÁLIA Dehogy!
LACI Pedig egy anya nem hagyja csak úgy ott a gyerekét. Egy másik férfi miatt biztosan nem.
NATÁLIA És ha az a másik... egy nő?
LACI Egy nő?!
HANG Öhm... Elnézést.
NATÁLIA Azokban az időkben ez nem úgy ment. Csak ártottam volna neked.
LACI Apám azt mondta,...
NATÁLIA Hogy meghaltam?
LACI...hogy disszidáltál.
NATÁLIA Ja, persze. Azokban az időkben ez sem úgy ment.
LACI De akkor...
NATÁLIA Egészen Csepelig jutottam.
LACI De akkor...
NATÁLIA Szörnyen fájt, de jobbnak láttam, ha nem kereslek. Mégis, mit mondtam volna? Évekig minden egyes reggel azzal ébredtem, hogy titokban megleshetnélek. És minden este azzal feküdtem, hogy biztosan nem élném túl.
HANG Nos?
LACI Patthelyzet. Nem tudom elítélni, de megbocsátani sem.
HANG Akkor bocsásson meg magának.
LACI Magamnak?! De hiszen...
HANG Ne feledje, ez az egész csak a fejében zajlik. A maga válaszai, nem az övéi.
LACI Vagyis?
HANG Csupán szimbólumok. Képek és jelentések. Hiányok és kérdőjelek.
LACI Akkor meg mire jó ez az egész? Nekem az ő válaszai kellenek!
HANG Nem változtatna semmin. A kérdésektől kell megszabadulnia.
LACI De hogyan, ha az akarom és a nem-akarom egyre megy?
HANG Ne reagáljon, csak hagyja, hogy minden „legyen”! Engedjen teret a jelenségeknek! És ebben a térben megszületik az üresség; a tartalmak pedig egyszeriben elvesztik jelentőségüket.

 Laci lehunyja a szemét. Natália lassan kihátrál a megvilágításból. Kisvártatva vakító fény árasztja el az egész színpadot: Laci egyedül a szobában.

HANG Három.... Kettő... Egy...

Laci kihátrál az ajtón.

 
ÖTÖDIK JELENET

[Hung-Up Színtársulat, igazgatói iroda előszobája.] Erika benn ül, egy magazint olvas. Kriszta belép.

KRISZTA Halihó! Ezek szerint...
ERIKA Szia! Nem gondoltam, hogy viszontlátlak. Mostanában mindig egyedül ücsörög itt. Mondtam neki, hogy kérjen új időpontot a pszichiátertől, mert ez a hétfő tíz óra totál kiborít, de te is tudod: három állás mellett [...].
KRISZTA Múlt héten úgy volt, hogy jövök. Aztán mégis megdugta az apja aktuális barátnőjét.
ERIKA Honnan veszed?
KRISZTA Épp a fogamat mostam, amikor elélveztem. Aznap vele álmodtam. No meg egy üveg Unicummal.
ERIKA Kicsit zavaros ez az egész. Úgy értem, amióta tudom, hogy valakinek a tudatalattijában élek, nem változott semmi. Az emberek az utcán, a szomszédok, a koszos villamosok, minden ugyanolyan. Fogalmam sincs, mikor vagyok rá hatással. Vagy fordítva.
KRISZTA Egy biztos. Ha itt kötünk ki, épp az agyturkásznál ül, és épp miattunk. Egyébként megfordult a fejemben, hogy nem jövök.
ERIKA Három hete kipróbáltam.
KRISZTA És?
ERIKA Reggel a fürdőszobába nyitottam be, és ide érkeztem. Hálóingben, smink nélkül. Képzelheted!
KRISZTA Azt mondtad, minden ugyanolyan!
ERIKA Ezt az egy esetet leszámítva. Azóta gondosan ügyelek, hogy itt legyek, ha kell. Ja, és persze ruhában, hidratáló maszk nélkül fekszem le.
KRISZTA Vajon mi lehet Szilviával és Natival?
ERIKA Hát, vagy kaptak másik időpontot, vagy mégiscsak tud valamit ez a doki.
KRISZTA A jelek szerint velünk nemigen boldogul.
ERIKA Pedig igyekezhetne. Lassan elfogy az éves szabadságom.
KRISZTA Azért hülye egy helyzet! Kíváncsi lennék, mi történne, ha én is elmennék egy pszichiáterhez.
ERIKA Miért?
KRISZTA Gondolj bele! Az én tudatalattim vajon része az övének? És mi van, ha ő is csak valakinek a tudatalattijában él odaát?
ERIKA Ez eszembe se jutott. Hmm. Azt mondják, minden ember egy külön világ.
KRISZTA Vagy inkább minden világ egy külön ember. Vajon Isten nem más, mint akinek a fejében létezünk?

Laci belép.

LACI Üdvözletem a Hölgyeknek!
ERIKA Boldognak látszik!
LACI Búcsúzni jöttem. Vasárnap megnősülök.
ERIKA Na végre!
KRISZTA Kac-kac! Ha ez változtatna bármin, most nem ülnénk itt.
LACI Ezt meg hogy érti?
KRISZTA Ugyan már! Egy héttel az esküvő előtt még mindig velünk bajlódik? Az ideális nővel, aki nem létezik, és a bombázóval, akit nem kaphat meg?
ERIKA Fő a szerénység!
LACI Igenis...
KRISZTA Egyszer. Úgy, hogy leitatta.
ERIKA Kriszta! Miért kell mindent tönkretenned?
KRISZTA Nem én! Ez a szerencsétlen itt. No meg a balfék pszichiátere. Várjunk csak... Már kezdem kapiskálni! Házasság?! Tippelhetek? Az ara késő negyvenes, elvált, depressziós,...
ERIKA Szilvia?
KRISZTA ...függőségfüggő, mert fogalma sincs, mi az a kötődés, és ami a legrosszabb, hogy maga az anyját keresi benne.
LACI (a fülére szorítja kezét) ELÉG!!!

Laci kiszalad az ajtón. A világítás vibrálni kezd, majd a színpad teljes sötétségbe borul.

ERIKA HANGJA És most?
KRISZTA HANGJA Azt hiszem, jövő héten ugyanitt, Natival és Szilviával.

 
Vége.