A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

Színhely: TESCO áruház pénztára csúcsidőben

Szereplők:

• 1. vásárló ( fizetés után távozóban )
• pénztárosnő
• hangos bemondó ( géphang )
• Laci vásárló kosárral
• Hunger Natália vásárló kocsival
• Erika vásárló kocsival
• Szilvia két nagy csomag pelenkával
• Kriszta vásárló kocsival
• ismeretlen ffi. vásárló a sor végén

A szereplők sorban állnak a pénztár előtt, az 1. vásárló már pakolja be a cuccait a kocsijába, majd eltolja a színpadon kívülre. Mögötte áll Hunger Natália, éppen rakodja ki a kocsija tartalmát (tokaji aszú, konyakos meggy desszert, zsemle, parizer, szeletelt sajt, whiskas macskaeledel 30 darab, rejtvényújság, nagy méretű színes fotóalbum Magyarországról)

A sorban mögötte Erika kocsival, mögötte Kriszta, mögötte Laci, mögötte Szilvia, végül az ismeretlen ffi vásárló, aki végig sport újságot olvasgat.

Hunger Natália felháborodva a pénztárosnőnek: Le kéne időnként törölnie a szállítószalagot. Bemocskolódott a fotóalbum.
Pénztárosnő sajnálkozva: Tényleg maszatos lett hölgyem, menjen vissza, cserélje ki, megvárjuk.
Hunger Natália: Nincs erre a célra maguknál valami fruska?
Pénztárosnő: Leépítés van. Nem hallott még a gazdasági válságról?
Kriszta: Gazdasági válság egy multinál. Röhögnöm kell.
Szilvia: A könyvek egy kilométerre vannak. Nincs időm megvárni amire a hölgy odatotyog. Üsse ki a többit, azzal meg álljon még egyszer sorba.
Pénztárosnő: Nem lehet! Ez a szabály. Már beütöttem a könyv árát.
Hunger Natália: Na, azt szeretném látni, hogy valaki elfoglalja a helyemet. (tanácstalanul forgatja a könyvet) Brazíliába viszem, ajándékba.
Erika: Nem erőlteti meg magát. Láttam, hogy harmadára vannak leárazva.
Kriszta: Nem lehetne már haladni? 20 perc múlva step aerobic órám van.
Hunger Natália (öntudatosan): Kicserélem. (elindul kifelé, hóna alatt a könyvvel)
Laci: Nekem is órám lenne, 20 gyerek vár, és csak ez a kenyér, meg felvágott van nálam.
Szilvia: Hallotta mit mondtak az előbb. Ez a szabály. Mindenhol szívatnak minket, miért ez a pénztár lenne a kivétel?
Erika: Ki kéne nyírni az ilyen öreglányokat. Ha az összes macerás nyanyát, meg vén trottyot kinyírnánk, megoldódna a nyugdíjkérdés is. Meg a sorban állás az orvosnál.
Kriszta: Meg a várakozás a pénztárnál.
Laci: Ez azért így meredek kijelentés hölgyem. Kiirtani az öregeket.
Erika: Meredek? És az nem lesz meredek, hogy dolgozhatunk 65 éves korunkig? De mit? Húsz éveseknek sincs munka. Fogadok, hogy az öreglány 55 éves korában nyugdíjba ment egy valag kristállyal, meg díszbeszéddel, meg szakszervezeti virágcsokorral. Azóta is mi tartjuk el, ahelyett, hogy magunkra költenénk.
Szilvia: Ha azok a szabályok lennének most is, mint a mama idején, 3 év múlva elmehetnék nyugdíjba. Kristály se kéne, a nászajándék is ott porosodik a vitrinben. Elég volna a fizetésem, az legalább kitartana, tudnám fizetni az ápolónőt.
Kriszta az utolsó, sorba álló ffi-hez: A másik sorban is ennyien vannak?
Ismeretlen ffi vásárló: felpillantva az újságból Sokkal többen.
Kriszta: beletörődően Kit kell ápolnia?
Szilvia: Anyámat. Lebénult, agyvérzés. Képzelhetik, hogy hazaadták a kórházból. Oldjam meg. Hogy oldjam meg? Az a szemét férjem is egyből elhúzott a macájához, ahogy anyámat beraktam a gyerek üres szobájába. Mondtam Neki: Rendben Szívem, tied a boldogság, enyém a vagyon, de kocsit így is elvitte. Anyám nem maradhat felügyelet nélkül. Kell az ápolónő.
Erika: Tipikus. Lelép a férj a kocsival. Na, az ilyeneket is ki kéne nyírni.
Laci: Maga mindenkit meg akar ölni?
Erika: Hulljon a férgese. Ne fertőzze a rohadt alma az egészségest.
Laci: Volt már aki etnikai alapon gondolkodott így a múlt században.
Erika: Maga zsidó?
Laci: nyitja a száját a válaszra.
Kriszta: Ez nem volt egy europeer kérdés. Nehogy válaszoljon rá!
Szilvia: Mindjárt itt hagyom az egész cuccot, ha nem jön már a néni. Csak a pelenka miatt jöttem. Anyámnak kell, és most akciós.

Hunger Natália besántikál hóna alatt a könyvvel, visszaáll a helyére.

Kriszta: Na végre, még pont odaérek a tornára.
Hunger Natália: Csak ez az egy darab volt, nem tudtam kicserélni.
Pénztárosnő: Akkor most elviszi, vagy le kell stornózzam?
Hunger Natália: Nagyon csúnya a borítója? (Laci felé nyújtja a könyvet)
Kriszta Lacinak: Jóságos isten, mondja már, hogy nem is látszik.
Laci: szemüveget vesz elő a táskájából, közben kiránt valami fekete sapka-félét, szemléli a könyvet. Kicsit lett csak hullámos a hátsó borító, tegyen rá nyomatékot, egy éjszaka alatt kisimul.
Hunger Natália is megszemléli, majd a pénztáros felé: Elviszem!

Pénztáros ügyködik a gépen.

Kriszta: felveszi Laci leesett sapkáját, nyújtja felé. Mi ez, fürdősapka?
Laci (zavartan): Az.

Erika kikapja a kezéből, szétnyitja, szemléli.

Laci: Adja ide azonnal.
Erika: Szerintem meg ez egy kapedli, tudják, sábeszdekli. - magyarázza a többieknek, végül felteszi a fejére. Egyszer volt egy bibsi pasim, ő hordott ilyent, ha a zsinibe ment. Mondtam én, hogy maga zsidó. De miért szégyelli? Maguk nagy művészek az ágyban. Leveszi a fejéről, nyújtja Lacinak.

Hunger Natália közben kártyával fizet, üti be a kódot.

Laci: Nem vagyok zsidó! Angolt tanítok egy zsidó alapítványi iskolában. Kötelező a kapedli viselete az órán. (begyűri a táskába)
Pénztárosnő: Valami nem stimmel, próbálja újra a kódot.
Hunger Natália: Nem vagyok hülye, jól ütöttem be. Maguknál semmi sem működik jól. (közben újra üti)
Kriszta: Szentséges isten, most már biztosan elkések.
Laci: Nem engednének előre? Húsz gyerek vár rám és csak kenyeret meg felvágottat vettem.
Erika: Nekem ugyan nincs semmi halaszthatatlan dolgom, de nem engedem magam elé. Miért nem állt be a gyorspénztárhoz? A húsz kis bibsi meg úgyis örül, ha elkésik.
Kriszta: Bocsika, de táncórám lesz.
Pénztárosnő: Probléma van asszonyom, még mindig nem fogadja el. Tudna fizetni esetleg készpénzzel?

Mindenki felháborodottan morog.

Hunger Natália: Tíz éve használom ezt a kártyát, van 200ezer forint rajta.
Szilvia: (a többiekhez) Remélem készpénz is van nála. Minek egy ilyen nyugdíjasnak 200.000?
Hunger Natália: Hát idefigyeljen! Nemcsak 200ezrem van! Én megtanultam spórolni. A többi le van kötve, és most adtam megbízást egy ingatlanosnak, hogyha úgy alakulna, hogy nem jönnék vissza Brazíliából, adja el a lakásom, az is ér vagy 15 milliót. Még akkor is, ha körfolyosós házban van a negyediken.
Erika: Mivan .. halni készül, hogy nem akar hazajönni? Pedig még meg sem öltem. Ma éjszaka akartam. Hatásszünetet tart. Álmomban persze.
Hunger Natália: Várhatna vele egy kicsit. Heteken belül talán kitelepülök Brazíliába. Lehet ott vár a boldogság.
Erika: Boldogság magára? Hacsak meg nem dugja a tetemét a hullamosó. Hallották a hírt nem? Igaz Amerikában. Megdugott vagy 50 hullát egy pasi. De ami ott megtörténik, az előbb utóbb mindenhol divat lesz.
Szilvia: Én egy apróbb örömmel is megelégednék, ha végre kifizetné a hülye cuccait és haladnánk.
Hunger Natália kipakolja nagy méretű táskája tartalmát a szállítószalagra, többek között egy üres uborkás üveget is. Készpénzt keres. Egy nagy férfi brifkó egyik zsebében talál egy 20 ezres bankót. Elégedetten meglobogtatja a többiek felé. Vésztartalék.
Kriszta: Minek hord valaki üres befőttes üveget a retiküljében?
Hunger Natália: Vizeletet vittem benne a laborba Kedves. Pisit, ha így jobban érti! Éhgyomorra. Nem bírom ki reggeli nélkül 8 óránál tovább, szédülni kezdek. A rendelőben meg órákig kell várni.
Szilvia: Vannak még mázlisták. Reggeli? Idejét nem tudom, mikor ettem utoljára. Azt én csak csinálni szoktam. Először annak a szemétnek, utána a gyereknek, most meg az anyámnak. Pépeset. Az ápolónő leakaszt havonta egy vagyont, de reggelit, azt nem csinál.
Laci: Atyaisten. Jól hallottam, hogy pisi volt abban a dunsztosban? Most én követelem, hogy fertőtlenítsék a szállítószalagot.
Kriszta: Teljesen igaza van. Úgyis hemzsegnek itt a bacilusok. Angol tudósok kimutatták, hogy a bevásárló kocsi fogantyúja a legmocskosabb hely a világon. Ki mindenki fogdoshatta meg ezt is? (undorral elengedi a kocsi fogantyúját, elővesz egy higikendőt és akkurátusan törölgeti a kezét, majd a kocsi fogantyúját)
Pénztárosnő a mikrofonba: Vizes takarítást kérek a 8-as pénztárhoz. (közben elveszi a bankót, be akarja ütni, amikor váratlanul sötét lesz)
Géphang: Elnézést kérünk kedves vásárlóinktól, de átmeneti áramszünet miatt az árukiadás és a pénztári szolgáltatás szünetel. A kellemetlenségekért szíves elnézést kérünk.

Hangos elégedetlen moraj. Mindenki felháborodva mond valamit. Villany pislákolva visszakapcsol.

Hunger Natália: (a morgás elültével Lacinak) Elmostam, méghozzá igen gondosan. Tisztább, mint maguknál széderkor a poharak.
Laci: Már Maga is kezdi? Mondtam már, hogy nem vagyok zsidó. Pannonhalmára jártam a bencésekhez. Apám megmondta, hogy ott még tudják, hogy kell megkövetelni a tudást. Elsőre fel is vettek a bölcsészkarra.
Erika: A maga fajtára ragadnak a nyelvek. Miért nem vallja be bölcsészkém? Én például simán bevallom, hogy álmomban embereket ölök.
Kriszta: El is élvezel közben? A szadizás közben van orgazmusod?
Szilvia: Muszáj ezt itt megbeszélni? Leszakad a lábam. Még hogy orgazmus. Azt sem tudom mi az.
Erika: (Krisztának) Ilyen célra én férfiakat veszek igénybe.
Hunger Natália: Kedves Gyilkosom! Egyszer próbálja ki a nőket is. Azonnal le fog szokni a csúnyábbik nemről, és talán a gyilkolászásról is. (álmodozón) Egy nő tudja csak igazán mi jó egy másik nőnek.
Kriszta: Beszarás. Mindjárt lehidalok. Leszbi az öreglány. (felé fordulva) Maga megelőzte a korát.
Szilvia: Nem lehetne már haladni ott a pénztárnál. Tiszta fertő ez a sor. Gyilkosok, zsidók, homokosok, leszbikusok.
Kriszta: Ki a homokos? Érdeklődéssel méregeti Lacit és az ismeretlen ffi. vásárlót.
Pénztárosnő: Várni kell. A pótgenerátor csak a világítást oldja meg.
Laci: Maguk itt mind kirekesztők.
Erika: Én alapvetően befogadó vagyok. Magát is befogadnám.
Laci: Engem?
Erika: Magát bibsikém. Tövig. Vagy megölném. Egyik sem utolsó élvezet higgye el. Vagy nekem, vagy Magának.
Kriszta: Erikához Azért ez tényleg meredek duma volt.
Laci: Mondtam már, hogy nem vagyok zsidó, ne bibsikézzen!
Kriszta: Csak kissé meleg? Félre ne értsen, semmi bajom a melegekkel. A főiskolán a csoport fele MÁS. Egyébként is, a művészetben nagy előny a homoszexualitás. Valahogy érzékenyebbek, kreatívabbak. Percekig tudnám sorolni a jelentős meleg művészeket. Mondjuk én alapvetően heteroszexuális vagyok, és mégis nagyon kreatív, de ez igen ritka adomány. A színészmesterség tanárom is megmondta: maga nemcsak szép, de feltűnően intelligens is.
Laci: (nagyon felháborodva) Sem zsidó, sem meleg nem vagyok. Kikérem magamnak!
Hunger Natália: És még mi vagyunk a kirekesztők? Maga háborodik fel aránytalanul jobban, mint azt a kérdés indokolná. Fogadok, hogy nincs családja, ez látszik abból is, hogy csak 10 deka szalámit vett.
Laci: Maga dumál öreg leszbi? Hány macskát tart, hogy ennyi kaja kell nekik? Ismerem ezt a típust. Befogadnak mindenféle csipás, göthös, kóbor macskát, ezek megellenek, aztán már egy helyett száz macska él a lakásban.
Hunger Natália (szipogva): Egy öreg, vak sziámi macskám van. Ibolyától kaptam. Csak ez maradt meg tőle, meg a sok együtt töltött boldog óra emléke. És ezt most maga lábbal tiporta. Egy halott emlékét gyalázva meg sáros bakanccsal.
Laci: Ne haragudjon, kérem, nem szoktam idős hölgyekkel így beszélni, de hallotta, hogy lebuzizsidóztak. Nem akartam megbántani, egyszerűen elszállt az agyam. (pénztárosnőhöz) Mikor indul már be a pénztár? Kezd elegem lenni ebből az egészből.
Géphang: Kedves vásárlóink! Szíves türelmüket kérjük, dolgozunk az áramszünet elhárításán. Megkérjük Önöket, hogy ne próbálják meg elhagyni az áruházat, mivel a detektoros kapuk sem működnek, így a biztonsági őrök meg fogják akadályozni, hogy az üzemzavar elhárításáig elhagyják az épületet.
Mindenki egyszerre: Hát ez marhajó, remek, basszus, hogy képzelik, ez az emberi jogok megsértése, nem hiszem el, fel fogom jelenteni őket, nem akadályozhatják meg, hogy távozzak.
Erika (Hunger Natáliához a zsivaj elültével) Amíg itt rostokolunk, megnézhetem az albumot? Tanultam fényképészetet, le is vizsgáztam. Aztán ellopták a gépemet táskástól. Canon volt, világmárka, nagylátószöggel, meg telével. A gatyám ment rá.

Hunger Natália átnyújtja, Erika lapozgatja, Kriszta is belenéz.

Laci (Szilviához): Mit mondtak, meddig húzhatja az édesanyja?
Szilvia: Az idők végezetéig, ha megfelelő az ápolás. Túlélhet engem is. Ezért kell az ápolónő.
Laci: Az én apám 60 éves, jobban tartja magát, mint én. Konditerem, szolárium, uszoda, 20-30 éves csajok, akiket módszeresen be is mutat nekem. Szórja az örökségem. Élvezi, hogy megaláz. A múltkor például vasárnap reggel felhozott a lakásomra egy nőt. Szöges nyakörv, szöges csuklóvédő, bőrszerkó. Azt mondja, itt hagyná nálam, amíg elmegy a nagymisére, oda már mégsem viheti. Távoztában még visszaszólt: Ez kikezeli belőled azokat az idegesítő nőies gesztusokat, csak bízd rá magad! Délre érte jövök, addig tart az ingyen leasing. És undorítóan kacsingat hozzá. Az apám lenéz és gyűlöl engem. Nem teljesítettem a karrieremmel az elvárásait. Nem lettem sem tudós, sem közismert író. Időnként, ha tudom, hogy jön, felteszem otthon is a kapedlit. Ettől idegbajt kap.
Szilvia: De az apja tudja, hogy maga nem zsidó, akkor meg minek a sábeszdekli?
Laci: önelégült mosollyal Ő tudja, de a csajai nem. Élvezem, ahogy magyarázkodik nekik.
Erika: Szép ez az album. Lehet, hogy az én ellopott gépemmel készült.
Kriszta: Művészi. Biztos meleg a fotós. Nagyon kreatív a látásmódja.
Hunger Natália: Köszönöm. Nem tudtam mit kitalálni. Az ital, a csoki, meg ez a könyv. Elegendő ajándék ez?
Kriszta: Kinek lesz? Valami öreg disszidens rokon?
Hunger Natália: Képzeljék, egy házaspár hívott meg Brazíliába, akiket 25 évvel ezelőtt én adtam össze. Anyakönyvvezető voltam hosszú évtizedekig, több kerületben is. Azt sem tudom, hogy nézhettek ki ezek a brazilok. Persze a párok mind egyformák. Fehér, hosszú, habos-babos fátyollal. Tudják, mennyire üdítő volt egy-egy polgári ruhás gyorsházasság, pláne ha már szűk volt az asszonykán a szoknya.
Szilvia: Rajtam 3 hónapos koromig nem látszott a terhesség, csak sokat hánytam. Nagyon szép voltam a menyasszonyi ruhámban. De nem fátylam volt, hanem kalapom. Gyönyörű florentin kalapom, igaz akadályozott, amikor ki kellett szaladnom a házasságkötő terem wc-jébe. Hánytak már maguk széles karimájú florentin kalapban?

Mindenki mosolyog.

Erika: Egy ilyen brazíliai út nem fillérekbe kerül, de magának a sok spórolás után nyilván futja.
Hunger Natália: Megküldik a repülőjegyet, meg kifizetik a szállodát. Csak a vízum meg a költőpénz az enyém. Valami nagy ünnepséget akarnak az aranylakodalmukra, meghogy megint adjam össze őket. Hát nem vicces?
Szilvia: Vannak még szerencsés emberek.
Kriszta: Hát ez a dögunalmas cukormáz engem nem dobna fel. 25 évig ugyanazzal a pasival. Viszont az italt nem fogják felengedni a gépre, csak a bőröndbe teheti. Azt meg rendesen dobálják, megvan az esélye, hogy összetörik. Ahelyett vegyen valami mást.
Hunger Natália: Tényleg nem lehet felvinni?

Mindenki helyesel.

Hunger Natália (pénztárosnőhöz) Kicserélhetem valami másra?
Pénztárosnő: Már beütöttem.
Szilvia: El ne menjen! Beindul a pénztárgép és megint várhatunk magára. Már így is leszakad a lábam.
Erika: Bújjon ki a cipőjéből és tegye rá a lábait váltogatva a pelenkákra, vagy egyszerűen üljön rájuk. Megjegyzem, textil pelenkával anyagilag jobban járna.
Szilvia (lerúgja a cipőjét és rálép a pelenkás zacskóra): Mostam én elég szaros pelenkát a fiam után. Akkor még nem voltak ezek az eldobhatók. Hát köszönöm szépen. Ha ennyi luxust nem engedhetek meg, akkor a legjobb, ha kivillamosozok a Farkasrétre, kikaparom a saját sírom és mindjárt bele is fekszem.
Hunger Natália: (elgondolkodva) A temetéseknél az ember hátul kezdi. Valami távoli rokon, vagy munkatárs megy el. Aztán előbbre avanzsál a sorban. Aztán Ő lesz a gyászoló rokonság elől, neki jár a szék a ravatalnál. Végül ő lesz az, akit mindenki kísér. Hát engem nem fog kísérni senki.
Laci: Legjobb, ha elszórják valahol az embert. Semmi cécó.
Hunger Natália: Ibolya is azt akarta, hogy Galyatetőn. Ott töltöttünk két felejthetetlen hetet. A karjaim között halt meg az égési osztályon. Aztán a temetésbe beleszólt a családja. Persze az ellen nem volt kifogásuk, hogy kifizessem a hamvasztási költséget. Az anyja kerekperec megmondta, hogy nem rendelkezhetek a hamvakkal. Egyházi temetés lesz az urnakertben. Még azt is a tudtomra adta, elég durván, hogy nem szeretne a temetésen az első sorokban meglátni. Valaki azt tanácsolta, hogy szedjem szét az urnát, vegyem ki Ibolyát, szórjam szét a hegyen, a tartóba meg rakjak homokot, és azt adjam át az anyjának. Így is tettem volna, de közben megbíztak egy temetkezési vállalkozót, aki elvitte Ibolyám hamvait.
Kriszta: De hát hány éves volt ez az Ibolya, ha még él az anyja.
Hunger Natália: 15 évvel volt kevesebb, mint én. Nem volt már ő sem annyira fiatal, de imádtam minden egyes ráncát.
Laci: Jól értettem, hogy megégett?
Hunger Natália: Karácsonyfatűz. Az újság is megírta. Pedig mondtam neki, hogy kár két fát állítani. Elég lett volna csak nálam. De Ő makacskodott, hogy Neki is kell. A kínai piacon vette az égősort, az lett zárlatos. Ráégett a függöny mintája az arcára, meg a karjára. (sír)
Szilvia: Milyen minta?
Hunger Natália: Kis virágcsokros. Csak a függönye bordűrjénél voltak ezek a virágok. Most, hogy kérdi, lehet ibolyák voltak? Nomen est omen ..
Erika: Van, hogy folytatásokban álmodok. Többször gyilkolom meg ugyanazt az ismeretlen embert, remélem azt is kinyírtam, aki ellopta a canont. Ezeket, bár nem ismerem, mégis annyira hasonlítanak valakire. De hogy kire? Érdekes, hogy álmomban sosem bíbelődök a holttest elrejtésével. Nincs temetés, csak a natúr gyilok. Egyébként is utálom a temetéseket.
Kriszta: Ebből jó forgatókönyvet lehetne írni. Beszélek a tanárommal, nagyon befolyásos a filmnél. Ha dokumentumfilm lesz, eljátszhatnád saját magadat, ha játékfilm, eljátszhatnálak én Téged. Harmadéves színészhallgató vagyok. Beszélhetnénk később erről?
Erika: Persze, nekem soha semmi dolgom nincs. Csak vagyok, bele a világba. Én kitöltöm őt, ő kitölt engem.
Kriszta: Megadod az email címed?
Erika: Kikapcsolták a net-em. Nem fizettem több mint fél éve, most próbálja meg rajtam behajtani az elmaradt díjat a szolgáltató. Hát nem mondom, hogy könnyű dolguk lesz nekik. Ugyanis nincs semmim. A canon volt az egyetlen mozdítható érték. Most net-cafékba járok, vagy a haverokhoz, de email címem persze van. (papírt vesz elő, ír rá, majd átadja Krisztának)
Kriszta: (érdeklődéssel nézi a papírt) Wow. Lehet, hogy mi ismerjük egymást? Ilyen email címmel nem élhet két ember. (tagoltan) Guggolódomina.
Erika: Amíg volt netem éjszakánként sokat cseteltem. Pláne akkor, ha éreztem, hogy ma éjszaka gyilkolni fogok és aktuálisan nem volt hozzá kedvem. Ott éppen találkozhattunk.
Laci: Nem arról volt szó, hogy élvezi?
Kriszta: Ne szóljon bele olyanba, amihez nem ért. Egy női lélek úgy viszonyul egy férfiéhoz, mint az egylyukú furulya a hárfához.
Hunger Natália: Ezt szépen mondta Kedves.
Szilvia: Egymásra rakja a 2 csomag pelenkát és rájuk ül Nagyon igaz! Annak a szemétnek még furulyája se volt. Csak egy lyuk a farka végén.
Erika: (csettintve) Ki sem néztem volna magából egy ilyen cool mondatot.
Kriszta: Omnipotens volt a nickem. Így sem emlékszel rám?
Erika: Te lennél az omnipotens? Azt hittem férfi vagy. Nemcsak hittem. Te határozottan azt mondtad férfi vagy!
Kriszta: Nem mindegy? Akkoriban pasi akartam lenni. A férfiaknak sokkal több jó szavuk van a szexre.
Erika: Hát az biztos, hogy ügyesen használtad ezeket a szavakat. Az egész sadomazo csetszoba veled akart virtuálisan szexelni.
Hunger Natália: Ibolyám magyarázott sokat erről a csetről. Ő megtanult internetezni, én nem. De ilyenkor örülök, hogy nem vagyok már fiatal. Két ilyen szép lány ahelyett, hogy meghitt, boldog órákat töltene együtt, egy számítógéppel él szerelmi életet.
Szilvia: A fiam is kompjúterrel találta meg a párját. Képzeljék, öt hónap után elvitte az a kiskurva magához a világ végére, Békés megyébe. Struccokat tenyésztenek. EU támogatással. Hát nem elképesztő? A fiam a villamosmérnöki diplomájával. Én persze dögöljek meg itt Pesten egyedül a beteg anyámmal.
Laci: Nekem is volt pár vakrandim a csetről.
Erika: Miért nem kért képet?
Laci: Volt, hogy kértem, de ne tudják meg. Kap az ember emailban egy érettségi képet, és a randin megjelenik egy elvirágzott vénlány. Esküszöm egyik másiknak még naftalinszaga is volt. És az a mélységes sötétség. Sehol egy értelmes gondolat. Mit értelmes? Akármilyen! Amelyik nő még valahogy bejött volna, az meg azt akarta a harmadik együttlétkor, hogy verjem, mert csak úgy élvez el. Hát én nem verek senkit. Se nőt, se férfit.
Erika: Hát én verek! Ha ez kell a sok unatkozó fazonnak, meg kiégett nőnek. Ebből élek. Hivatásos domina vagyok. Megvan a telefonszámom egy ilyen partikat közvetítő cégnél. Havonta 3-4 menetet lezavarok, az elég a napi kiadásokra.
Hunger Natália: Nőkkel is meg (fintorogva) férfiakkal is?
Erika: Persze, semmi különbség köztük. Mind ugyanazt akarja. Egy kis kötél, egy kis ütleg, csizmanyalás, eszközfeldugás ide-oda. De én nem baszok! Én csak felügyelem, hogy azok ott rendesen megkeféljék egymást. Nem is értem, miért nem tudják nélkülem csinálni?
Szilvia: Jól hallottam, hogy sokat fizetnek ezért?
Erika: 25 ezer egy egész estés moderáció, ebből öt jár a közvetítő cégnek.
Kriszta: Sosem kívánod meg?
Erika: Ez munka Omnipotens. (Mélyen Kriszta szemébe nézve) Az élvezet az, amit veled virtuálisan csináltam.
Kriszta: Hát mégis emlékszel?
Erika: Nagy fílingje volt. Akkoriban nem álmodtam semmit. Altatót sem szedtem. Aztán váratlanul eltűntél. Sokáig vártalak.
Kriszta: Egyik tanárommal volt pár hónap viharos együttlét. Kicsit hasonlított apámra, lehet, hogy csak a felcsúszott homloka miatt? (Keserűen) Ismered nyilván a nős pasikkal a menetrendet. Panziók, konferenciák, de karácsonykor még egy sms se. Nehogy a kisjézus jászolába belefolyjon a csengőhang, vagy a herendi étkészlet a damaszton meghallja. Pedig tök gáz az asszony. Egyszer kilestem őket. Egy 90 kilós tehén vastag bokával, Lady Molettis cuccokban. És képzeld kinyitotta neki az autóajtót. Akkor felhívtam, láttam is, amint felveszi a hendit és mondtam Neki, jó hangosan, hogy húzzon a picsába. Nekem miért nem járt soha az ajtónyitás? Még a legvadabb éjszaka után sem.
Szilvia: Nekünk 20 éve van autónk, de ötször, ha ültem benne. Az a mocsok nemhogy ajtót nem nyitott, el sem vitt sehova. Anyámat is taxival hoztam haza a kórházból, a gyereket meg a hülye struccokat is vonattal mentem el megnézni.
Laci: Az apám a lakásajtómat nyitogatja. Egyszerűen csak jön. Bejelentés nélkül. Kiszámíthatatlan időpontban. Rendszerint akkor, amikor éppen a fotelben ülök kezemben a … kezemben egy pornó újsággal.
Hunger Natália: Kulcsa van a lakásához?
Laci: Valójában az Ő kéglije, csak én lakom benne, Neki van egy másik. Többször cseréltem zárat, de feltöreti és újat rakat bele, aztán vigyorogva ad egy kulcsot. Van egy állandó lakatosa is. Amikor nem tudott bejönni, egyszerűen odahívta mobilon. Mindig a zsebében van egy friss tulajdoni lap. Ezzel igazolja azt, hogy a lakás az övé.
Kriszta: A szemét! De miért nem videóra csinálja? Az újság olyan siralmasan statikus.
Laci: Gyorssegélynek jó a hétköznapokra. A filmet szombatokra tartogatom.
Erika: (cinkosan nevetve, kacsintva) Na, most már tényleg elhiszem, hogy nem bibsi. Aki szabbatkor is rejszol, az rendes, becsületes vérmagyar.
Laci: Maga reménytelenül antiszemita.
Erika: Ugyan! Ahhoz sok energia kell és az nekem nincs. Én egy reményekkel teli, álmában gyilkoló, antiszociális vagyok.
Kriszta: Engem mindig vonzott a deviancia. Meg a dekadencia. Vettem egy üveg abszintot. (felmutatja az üveget) 70 fokos. Nem is tudtam, hogy nálunk is kapható. Higítva kell inni, rá van írva. (Erikához) Messze laksz? Van kedved kipróbálni a Monmarte mondén italát?
Erika: Csak ha reggelig nálam maradsz. Ha iszom, annyira durván gyilkolok. Minden csupa vér, meg agyvelő.
Kriszta: (Lacihoz) Tőlem beállhat az öreghölgy mögé. Ezt a táncórát kihagyom.

Erika arréb lép a kocsival, előre engedi Lacit

Hunger Natália: Nem tudom mi legyen Bastettel. Tudja a sziámi. Elvinném magammal, de nem bírná ki a hosszú repülőutat. Azért vettem ennyi kaját, hogy akit megkérek a felügyeletére, annak ne legyen gondja erre sem.
Laci: Nyilván megvan már a babysitter.
Hunger Natália: Hát .. aki vállalta volna, sajnos Ő nem tetszik Bastetnek. Bemutattam neki, fejvesztve menekült előle. Mindennek nekiszaladt, pedig tökéletesen kiismeri magát vakon is a lakásban. Féltem is, hogy megsérül. Alig tudtam megnyugtatni. Most teljesen tanácstalan vagyok.
Szilvia: (feláll a pelenkákról) Anyámnak se tetszik az ápolónő. Mondani nem tudja, de látom rajta.
Hunger Natália: Azért egy macska mégiscsak más. Egy macskát nem hagy csak úgy ott az ember. Ha nem találok valakit, nem megyek el.
Kriszta: Hagyná elveszni a repülőjegyet, meg a szállodát?
Hunger Natália: Nekem ez az út már inkább teher. Nem mondom, hogy nem érdekel, de akkor is. Bastet sorsa jobban aggaszt.
Laci: Mit kell csinálni egy ilyen macskával?
Hunger Natália: Tulajdonképpen nagy gondozást nem igényel. Szinte egész nap alszik. Van ugye a macskaalom, azt kell cserélni, meg enni, inni adni neki. Megvigasztalni, ha szomorú.
Laci: Megvigasztalni? Egy macskát. Hogyan?
Hunger Natália: Van egy takarója, én hímeztem. Szent Györgyöt varrtam bele, amint épp küzd a sárkánnyal. Az a kedvence. Be kell vele takargatni, akkor megnyugszik.
Laci: Hát tudja mit ..

közben elalszik, majd felgyullad a villany, kivágódik a pénztárgép pénzes fiókja, nyomtatni kezdi a gép a számlát

Szilvia: Végre .. (visszabújik a cipőjébe, felveszi a pelenkás zacskókat)

Pénztárosnő, visszaad Hunger Natáliának, aki kicsit arrébb tolja a kocsit, Lacit várja, aki közben ráteszi a kosarát a szalagra (kenyér, felvágott) fizet, utoléri Natáliát.

Laci: Bevállalom arra a 10 napra a macskáját.
Hunger Natália: De maga nem szereti az állatokat.
Laci: Én nem, de apám halálosan allergiás a macskaszőrre. (mindketten el)

Közben Erika cuccait blokkolják, készpénzben fizet, várja Krisztát. Kriszta is fizet kártyával. Utoléri Erikát, aki átfogja a derekát, így távoznak.

A pénztáros a pelenkát blokkolja. Szilvia egyedül el.

Géphang: A nyolcas pénztárnál kértek vizes takarítást?
Pénztárosnő: (a mikrofonjába) Hagyják, már megoldódott.
Ismeretlen ffi. vásárló: Kiborítottak valamit?
Pénztárosnő: Csak az életüket, de az domesztosszal nem tisztítható.

VÉGE