A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

( Laci berohan, hátul nagy kopott vasajtó és egy automata, lámpaoszlop fény fel, ott áll Kriszta, Szilvia, és Natália)

LACI: Jóóóó jóóó estét! El El Elkéstem?
KRISZTA: (nevet) Azt hiszi a dadogás a siker kulcsa?
LACI: Nem dadogok hölgyem, csak rohantam.
KRISZTA: Én ma már túl vagyok egy stretchingen, két meetingen, mégis ideértem.
LACI: Do you speak english?
KRISZTA: Na, jó, én erre nem érek rá, készülök, hogy magamat tudjam adni!
NATÁLIA: Elnézést, Hunger Natália vagyok, maguk szerint, ha nem tudok csak magyarul, akkor inkább be se menjek?
SZILVIA: Jesszusom! Én is csak magyar… Minek jöttem én ide, azt hiszem, az esélytelenek nyugalmával indulok… Én konkrétan nem értek semmihez. Úgy sem viszem sokra, apám is megmondta.
LACI: Ne idegeskedjen, relax! Nem ért semmihez? Azt is megfizethetik ma. Mhm, ez nem is rossz, még beválhat!
NATÁLIA: Mi lesz már, rég elmúlt hét óra, Bastet a sziámi macskám már megőrül otthon… tudják vak szegény!
KRISZTA: Az a szerencsénk, hogy nem hozta el. Én meg valami lightot magamhoz vennék, talán az automata dob valamit.

(Kriszta a géphez megy, melyen egy T jelzésű és egy H jelzésű gomb van)

KRISZTA: Azt írja dobjak be egy huszast, és megkapom a T-t. T mint?

(Mindenki kémleli a gépet)

LACI: Talán Trugyi? Habár nincs pohár.
NATÁLIA: Maguk, hol találták a hirdetést?
KRISZTA: A modernkorban az interneten. Imádok szörfölni.

(közben előbányászik pénzt a zsebéből, és bedob egy húszast)

LACI: Én most botlottam egy plakátba azt utcán, tudják nekem ez a casting nagy lehetőség, hogy végre megismerjen a világ.

(hatalmas taps tör ki)

LACI: Most gúnyolódik velem, kedves, kedves?
KRISZTA: Kriszta! Hogy én? A gép, csodálja magát, megtapsolta, ’T’ mint Taps, és nem trugyi okos tojás.
SZILVIA: Nekem ez az utolsó esélyem. Ezt írta a hirdetés alján: „Ha Te még nem vagy híres, most az lehetsz!” (sírni kezd) Hát, hogy a hereszagolós, csóró életbe ne lennék?!

(taps)

LACI: És maguk, ha most befutnak, mit képviselnek majd?
NATÁLIA: Hát, én ugyanazt, amit eddig, szoknya, harisnya, blúz, anyám rám maradt kabátja.

(taps) (Majd Szilvia véletlenül elbüfögi magát) (taps)

LACI: Nem gondolja, Krisztina, hogy nem kéne mindent tapssal jutalmaznia?
KRISZTA: Nem lehet tudni, hogy miből lesz nemzeti kincs!
LACI: Én nem koptatom az arcom sokat, csak írhassak verseket, novellákat…
SZILVIA: Novella, de édes! Van valakinél Nők Lapja?

(taps)

KRISZTA: A francba, nincs több pénzem! Natália magának?
NATÁLIA: Hogyne, az én kis nyugdíjamból?
KRISZTA: És magának Szilvia?
SZILVIA: Honnan tudja a nevem?
KRISZTA: Ott van a mellén a ’Segíthetek?’ táblácskán.
SZILVIA: Oh. Nincs pénz.
KRISZTA: Magának?
LACI: Laci.
KRISZTA: Dear Lesslie! Öööö, „Adjál pénzt, adjál pénzt, adjál kölcsön egy kis pénzt, adjál pénzt, holnap megadom.”
LACI: Bocsásson meg, de nem vagyok hitel automata.Tudják, most lehet, hogy elkezdődik az életünk, és tehetünk valamit a hazáért.
KRISZTA: Lacikám van egy huszasod? Akkor hívd fel azt, akit érdekel!Hát persze, ’H’ mint Hitel.

( Kriszta az automatához rohan, megnyomja a ’H’ gombot, kap egy marék húszast, és egy papírt mellé)

KRISZTA: Mi az a THM?
SZILVIA: Ne, THM? Meg akarsz ölni? Épp most vertem ki a fejemből.
LACI: Taps – Hitel - Melléklet!

(ajtó nyílik, Erika belép a színre)

(taps)

ERIKA: Bassza meg négyen? (majd rendezve arcát, széles vigyorral belekezd) Szép jó estét! Radics Erika vagyok. Én vezetem a válogatást. Úgy látom, ma már mindenki sztár, hiszen csak négyen jöttek el. Jövő héten már arra castingolok, hogy legyen valakiből ismeretlen, hétköznapi ember. Nos, kezdjük! Maga mit tud? (rámutat Szilviára)
NATÁLIA: Elnézést, nem kezdhetnénk velem? Vár a macskám.
ERIKA: Mit tud?
NATÁLIA: 35 évig anyakönyvezető voltam… és

(taps)

ERIKA: Sajnálom, de a válás ma a menő. De itt a névjegyem, hívjon fel, és szívesen meglátogatom otthon… A következő! (megint rámutat Szilviára)
KRISZTA: Már elnézést! De én színész-hallgató vagyok, és már előadást is rendeztem a gimnáziumban. Több internetes oldalon is ismert vagyok…(elkezdi szavalni József Attila Kései siratóját, tiszta szívből, átélve, a könny remeg a szemében, igazi tehetség )

(„Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget…”)
KRISZTA: Mi az? Nekem nincs taps?
ERIKA: Nem igazán értettem, hogy mit akart. Hajlandó levetkőzni? Forgatna pornót? Beszélgetne sztárokkal? Lenne DJ egy buliban? Fotózás?
KRISZTA: Hát, ha ez kell! Szeretnék híres lenni!
LACI: ( elcsodálkozva) A maga tehetségével?! Magának éjjel-nappal szavalnia kéne!
ERIKA: Maga túl sokat tud! Sajnálom, de itt a névjegyem, szívesen találkoznék magával, de mindig csak este érek rá, ha nem gond…
SZILVIA: Nekem meg már elég, ha csak a névjegyet adja…
ERIKA: Akkor az úr.
LACI: Keviczky László vagyok. Író szeretnék lenni, kedvelem a tudományokat, illetve…
ERIKA: Mire hajlandó?
LACI: (remegve ránéz a többiekre) Most már bármire, hogy csak egyedül maradtam!

(taps)

ERIKA: Gombolja, húzza, tolja, tolja, verje…
LACI: Itt?
ERIKA: Nem, úgy ahogy otthon szokta minden este, sutyiban! Na, gyerünk, most legyen kemény, és csapja az ajtóhoz…
LACI: (kiveszi és teszi a dolgát) (taps)
ERIKA: (pisztolyt ránt, fejbe lövi) Azt hittem legalább magában marad tartás, maga fasz, de eladta volna a lelkét is az ördögnek némi hírnévért, hát tessék, legalább a Tények halálozási rovatában benne lehet, de az sem biztos!
KRISZTA: Bassza meg, megint nincs huszasom!

(még egyszer ’H’)

NATÁLIA: Maga hitelesebb hulla lett volna Kriszta, nekem nem lett volna esélyem, Jó estét! (elmegy)
SZILVIA: Várjon, maga is trolival megy? (elmegy)
KRISZTA: Mi a szar? Most akkor nem kerültem be? Pedig mondtam, hogy bármit megteszek?! (megnyomja magának a ’Taps’ gombot és meghajol, majd elmegy)
ERIKA: (egyedül a hullával, a Tankcsapda: Adjon az ég című számát dúdolgatva kimegy)

(„Bánattal vagy örömmel, de én
Harcolok foggal, körömmel.
Az Élettel, a Halállal vagy
A jóból egy jó nagy kanállal
Adjon az Ég (ÉG!!!)mindent,
Amit szeretnék,
Adjon az Ég...”)

Függöny.