A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

-dráma-

1.

Nőgyógyászati magánrendelő, ízlésesen berendezve, műbőr kanapék, fotel, halk zene

Erika, Kriszta

Erika már a váróteremben ül, amikor Kriszta belép.

Kriszta: Hello.
Erika: Kissé meglepődve, hogy letegezték. Hello.
Kriszta: Régóta vársz?
Erika: Tessék?
Kriszta: Régóta vagy itt?
Erika: Nem, kb 10 perce.
Kriszta: Időpontra jöttél?
Erika: Igen, de azért húztam, húzz te is.
Kriszta: Na, és miért jöttél?
Erika: Tessék?
Kriszta: Miért vagy itt?
Erika: meglepődik a kérdésen, majd Ja, abortusz.
Kriszta: Ne haragudj, nem akartam tolakodó …
Erika: Nem tudhattad.
Kriszta: Végülis… és hány hónapos? Már ha szabad ilyet kérdeznem.
Erika: Egy napos. Egy napos. De már most tele van a tököm vele. Hogy nőiesebben fogalmazzak a méhem. Nem tehetek róla, de már most ingerült vagyok miatta. Reggel egyből hánytam, fene a nagy megérzéseimbe. De nem baj. A mai nap pipa.
Kriszta: Pipa? Már hogyan?
Erika: A haverjaim azzal szekálnak, hogy én mindennap kicsinálok valakit. Olykor rálépek egy-egy pókra, agyoncsapok pár szúnyogot. Hát most tessék, kivégzem a saját gyerekem. Illetve a lelendő gyerekem. De lehet, hogy meghalna magától a méhemben, ki tudja, hogy életképes e az az izé, ami bennem van.
Kriszta: Kissé megijedt a hallotaktól, a szoba egy pontján áll, és meredten bámulja Erikát.
Erika: Hát végülis, lehet akár hecc is. Igen. Ez akkor kezdődött, amikor öt éve egy balatoni nyaralás alatt vízbe fulladt egy barátom. Én mentem be vele úszni, pontosabban feküdtem egy matracon és eveztem, ő mögöttem úszott. Jó mélyre bementünk. Sötét volt. Hátranéztem egyszer, majd pár pillanattal később, még egyszer, de akkor már nem láttam. Kieveztem a partra és szóltam a többieknek. Hívtuk a mentőket meg a rendőröket. Még a hírekben is benne voltunk. Nem találták meg. Még a hullát sem. Azóta nem tudni, hogy mi történt pontosan.
Kriszta: Atyaúristen.
Erika: De nem baj, ma már tudok rajta nevetni.
Kriszta: Nevetni?
Erika: Aha, persze. Hisz én lettem a Napiölő. Így hívnak a barátaim. Erika, Erika, minden napra egy hulla. Ha részegek vagyunk ezt énekeljük.
Kriszta: Biztos jó móka…
Erika: És te?
Kriszta: Én? Én nem énekelek ilyet.
Erika: Miért jöttél?
Kriszta: Ja, én csak tablettát iratok fel.
Erika: Szóval te is abortusz.
Kriszta: Abortusz? Nem, én nem, csak tablettát…
Erika: Hát nem mindegy, hogy mikor ölöd meg azt a kis gecit? Geci, érted. Utána vagy közben. Te még esélyt sem adsz nekik.
Kriszta: Épp reagálna valamit, amikor a hívóból megszólal egy hang: Kérem a 12-es pácienst fáradjon be.
Erika: Jé, ez én vagyok. Már megyek is. Erika el.
Kriszta: Én még nem is húztam. De hát ez a 14-es.

Elmegy az áram, sötét.

2.

Rendelő

Kriszta

A hívóból hangok szűrödnek ki, rosszul kapcsolhatták ki a mikrofont. Csak Erika hangját halljuk, a doktor feleletét mint recsegés érzékeljük.

Erika: Arról volna szó… nem is tudom, hogy hol kezdjem.

Recsegés

Igen, a legjobb ha a közepén kezdem. Abortuszra jöttem.

Recsegés

Jól meggondoltam igen. Nem, máshol még nem voltam. Ön az első. Igazából még azt sem állapította meg szakember, hogy terhes lennék. Én úgy érzem, hogy az vagyok. Illetve lettem. A tegnapi éjszaka ugyanis túl jóra sikeredett, illetve rosszra. Nézőpont kérdése.

Recsegés

A reggeli hányingerből sejtettem. Aztán meg egész nap undorodom mindentől és mindenkitől.

Hosszabb recsegés, ami hirtelen megszakad. Felelet nem jön rá.

Kriszta: Ez szép. Ezt így kell csinálni.

Fel-alá járkál, újságot próbál olvasni, de a beszélgetés jobban izgatja. Most, hogy nem hall semmit újra elkezd olvasni, mobilozik.

Erika: Hogy érti azt, hogy nem vagyok terhes? Mármint értem, de … hát akkor mégsem. Megkönnyebbültem, igazán. Jó ez a teszt. Hát akkor köszönök mindent. Mennyivel tartozom?

Recsegés

Még egyszer köszönöm, őszintén hálás vagyok. Viszlát.

3.

Rendelő

Erika, Kriszta

Erika: Hellóka, te jössz!
Hangos bemondó: Kérem a 13-as számú pácienst.
Kriszta: Nem, ez nem én vagyok
Erika: Hogy?
Kriszta: Én a 14-est húztam.
Erika: De hát, nem utánam jöttél? Na mindegy, te tudod.

Recsegés, majd a hívóból Erika köszönése hallatszik.

Erika és Kriszta egymásra néznek, elmegy az áram, sötét.

4.

Előbbiek.

Mind a két szereplő a szoba különböző pontján van, az áramszünet tipikus jegyeit látjuk, Erika keresi a kapcsolót, Kriszta a mobiljával világít, mozdulatlan, csak tapogat.

Kriszta: Nincs furcsa érzésed?
Erika: Nem, már elmúlt. A doktor úr megnyugtatott. Igazán remek szakember. Jó helyen vagy, ne félj.
Kriszta: Nem, nem úgy értem. Olyan furcsa és szokatlan ez az egész. Elmegy az áram már másodszor, hallani mindent, amiről odabent…
Erika: Nézd csak mit találtam! A 13-as szám. Biztos kicsúszott amikor valamelyikünk húzott. De várj, mit mondtál? Te hallottál mindent, ami odabent zajlott?
Kriszta: Nem, csak téged. A többi recsegés volt. Nem is, nem is hallottam semmit. Össze-vissza recsegett az a szar.
Erika: Milyen jogon hallgatod ki mások magánbeszélgetését? Ráadásul egy orvosi rendelőben, te kis picsa.
Kriszta: Ne légy ideges, mondtam, hogy nem hallottam semmit. Örülj, hogy nincs baj.
Erika: Nincs baj? Hogy érted ezt?
Kriszta: Hát, hogy nem vagy terhes.
Erika: Na megállj csak. Hozzá vágja a díszvirágot.
Kriszta: Hé, ne bomoljál, nyugi! Nem mondom el senkinek, kinek is mondanám el? Nem is ismerlek,
Erika: Ez a tetű doki is a bemondójával, a 21. századi flanccal meg miegymással.

Hirtelen előkap egy pisztoly.

Kriszta: Az anyját, hát ez meg mi?
Erika: Sminkkészlet, babám, mi lenne?

Berúgja az orvosi szoba ajtaját, belő.

Kriszta: Mit, mit csinálsz. Hülye vagy, vagy mi van?! Nyugi, nyugi van. Állj le, hallod? Mégis csak nő vagy, ne dobálozzál ilyenekkel!
Erika: Majd ez a kis taknyos mondja meg mi legyen, mi? Rácéloz.
Kriszta: Ne!
Erika: Erika, Erika, minden napra egy..
Kriszta: A doki, ott volt a doki, már meg volt a …
Erika: Milyen doki? Nincs benn senki.

Sötét, lövés hangja hallatszik.

5.

Hunger Natália, Szilvia, Erika,

Villamoson

Szilvia: Csókolom, néni! Szabad ez a hely?
Natália: Szabad.
Szilvia: Köszönöm.
Natália: Aztán nem kell ám engem nénizni, csak mert öreg vagyok. Valamikor én is szép és sikeres, és fiatal voltam, mint maga.
Szilvia: Honnan veszi, hogy én sikeres vagyok?

Natália vállat von, pár másodperces csönd.

Sehonnan. Csak úgy mondtam. Hátha jól esik.

Szilvia: Hm. Aztán meddig megy?
Natália: Nem sokáig. Két megálló. Ezen kívül.

A villamos megáll. Laci felszáll.

Natália: Aztán, mivel foglalkozik?

Szilvia vállat von.

Nem tudja?

Szilvia: Nem mindegy az? Leszállunk erről a villamosról és soha többet nem látjuk egymást. Minek kell tudnia, hogy mivel foglalkozom, amikor például még a nevemet sem tudja?
Natália: Miért, azt megmondaná?
Szilvia: Nem, azt pláne nem.
Natália: Na látja.

Csönd, az utazással járó zajokat lehet csak hallani. Zakatolás, szöszmötölés, stb.

Én leszbikus vagyok.

Laci felhorkan.

Mi van? Nem hiszi?

Laci: Nem.
Natália: Miért?
Laci: A néninek leszbikusnak tetszik lennie? Ugyan már.
Natália: Hát igen, már tetszik. Kezdetben nem tetszett.
Laci: Miért?
Natália: Tudja, a szagok.
Laci: Ja, hát a szagok… úgy már értem. Aztán mára már rossz lett a szaglása, hogy megtetszett a más-lét?
Natália: Ökörködik itt nekem, hagyjon békén.
Laci: Én hagyjam békén? Maga hirdeti ezen az átkozott kocsin, hogy buzi.
Natália: Leszbi.
Laci: Egykutya. Illetve egynemű kutya. Röhög.
Szilvia: Nyugalom.
Natália: Nem hisz? Jöjjön el hozzám.
Laci: Minek?
Natália: Nem maga. A nő.
Szilvia: Dehogy megyek. Hagyjon engem. Mi van ma, diliház?
Erika: Én minden nap megölök valakit.
Laci: Jó ez a mai termés. Leszbi, a gyilkos, meg a többiek.

A villamos megáll, Erika leszáll.

Laci: A másság azonosság.
Natália: Ugyan, hagyja már abba.
Szilvia: Mégis mi volt a szándéka ezzel?
Natália: Mivel?
Szilvia: Hogy ilyeneket mond nekem.
Natália: Semmi. Laci felnevet.
Szilvia: Semmi?
Natália: Maga a foglalkozását, a nevét nem akarta elárulni. Én egy olyan dolgot árultam el, amit ma elítélnek, holott olyan természetes, mint a hányás. Más, de biológiailag magyarázható. Ha akartam valamit, csak ennyit akartam.
Laci: Maga elárulta magát.
Natália: El. Most már a nevem nem is fontos, az életem sem. Tudják, hogy leszbikus vagyok, és máris van egy ítéletük velem szemben. Ami lehet negatív, lehet pozitív.

A villamos megáll, Laci leszáll.

7.

Szilvia, Natália

Villamos

Szilvia: Maga egy bátor asszony.
Natália: Csak öreg. Nekem már mindegy.

8.

Előbbiek

A villamos megáll.

Natália: Na, én itt leszállok.
Szilvia: Várjon! Magával megyek.
Natália: Hová?
Szilvia: Mindegy.
Natália: Maga tudja…

9.

Natália, Szilvia

Natália lakásán

Natália: Érezze magát jól. Ott a háló, a wc, a konyha. Ez pedig a nappali.
Szilvia: Rendben.
Natália: Üljön le a kanapéra. Inkább feküdjön le. Csukja be a szemét.

Natália ráül, fölé hajol, simogatja, a feje fölé hajol.

Sötét.

10.

Előbbiek.

Szilvia már épp készül elmenni

Natália: Miért hagyta magát?
Szilvia: Én még fiatal vagyok. Nekem még minden mindegy.

11.

Szilvia, Laci, Natália, Erika

Villamoson, pár nappal később.

Laci: Á, jó napot!
Szilvia: Jó napot!
Laci: Nem ismer meg? Pár napja szintén együtt utaztunk
Szilvia: Meglehet.

Natália felszáll.

Laci: Á, és itt van a néni! Rá sem emlékszik?
Szilvia: De, rá igen.

Natália leül a túlsó oldalra, kerüli Szilviát.

Laci: Na mi van, ő sem ismer meg?
Szilvia: Nem is baj.
Laci: Na, mi van, megvolt? Röhög. Ne már. Csak hülyültem, és… Azt a mindenit, ez, de komoly! A néni meg maga! Háhá! Mondtam, hogy megnézném! Hát miért nem hívtak fel? Ja, persze, my telephon number! Tessék, a névjegykártyám.

Szilvia kiüti a kezéből. Nyugi, nem ciki. Én 2-3 naponta kiverem.

Szilvia: Egészségére.
Laci: Most jut eszembe! Ha én szólok előbb, hozzám jön fel?
Szilvia: A válás néha rossz utakat szül, meglehet. Lök egyet Lacin.

A villamos megáll, Erika felszáll.

Laci: Elvált? Mikor?
Szilvia: Nemrég. Pár hónapja
Laci: Szexhiány?
Szilvia: Maga perverz! Hagyjon békén.
Laci: Na, de a nyanya milyen volt? Kinézem belőle, hogy aktív.
Szilvia: Magát elég erősen meg kéne büntetni.
Laci: Igen, szerintem is.
Szilvia: Többet ne szóljon hozzám, kérem. Elfordul.

Erika hirtelen pisztolyt ránt. Lelövi Hunger Natáliát.

Erika: A büdös leszbi.

A villamos megáll, Erika leszáll.

Szilvia: A jó kurva anyját, látta, látta?! Atyaég, csináljon már valamit!
Laci: Mit?
Szilvia: Bármit.

A villamos elindul.

Laci megcsókolja Szilviát, letérdel előtte.

Laci: Legyen a feleségem!
Szilvia: Én, én hova kerültem. Ez most minek. Ott fekszik egy ember, akit most lőttek le, csináljon már valamit. Hívja a mentőket, a rendőrséget, hívja a rendőrséget, hisz ez a nő egy ámokfutó. Lehet, hogy most mészárolja le azokat az embereket, akik épp a téren sétálgatnak. Legyen már férfi az istenért. Laci a sliccéhez nyúl. Szilvia tökön rúgja. Na, nekem ez már tényleg sok.
Laci: Jól van, hívok segítséget. Amúgy megnyugodhat, az a nő nem mészárol le senkit sem.
Szilvia: Honnan tudja, tán a cinkostársa?
Laci: Nem emlékszik? A múltkor ő mondta, hogy minden nap megöl egy embert. Minden nap egyet. Tehát ma már többet nem, majd holnap.
Szilvia: Hát akkor meg pont, hogy sietni kéne az elfogásával. Ha minden nap megöl valakit… akkor, akkor senki sincs biztonságban.
Laci: Ez ellen nem tehet semmit, ő mindig meg fog ölni valakit…
Szilvia: Néni, néni térjen már észhez! Nem hallja? Vége van, felébredhet.
Laci: Jól mondta, vége van. Ha vége van nem fog felébredni. Így a logikus. És egyébként is, mi az, hogy néni? Még mindig nem tudja a nevét? Atyaég, maga megdugatja magát egy öregasszonnyal és baszik megkérdezni a nevét. Na, ja baszik. Röhög.
Szilvia: Mi lenne ha végképp nyugton hagyna. Mi maga? Tudja mi?
Laci: Na mi?
Szilvia: Egy faszkalap, rohadék, utolsó geciláda, aki nincs tekintettel mások iránt. Fogadjunk, hogy az egyetlen élőlény a közelében az a kullancs, amelyik épp magába mászik. De az is ritka.
Laci: Nyugalom.
Szilvia: Hát én is ezt mondom!
Laci: Mindjárt jön a segítség.
Szilvia: A sofőrnek! Szóljon már a sofőrnek. Miért nem állt meg a villamos? Itt fogunk körbe-körbe menni egy hullával, míg a zsaruk be nem kerítenek vagy mi?
Laci: Miért mindent én csináljak?
Szilvia: Ó, anyám! Elindul, keresgéli a vészjelzőt, nem találja. Milyen villamos ez? Semmi gomb. Amúgy meg, miért kéne tudnom a nevét. Így talán egyszerűbb is volt.
Laci: Már miért volt egyszerűbb? Nem volt akkora felelőssége?
Szilvia: Igen, talán.
Laci: Ez hülyeség, maga is tudja. Egyszerűen csak gyáva volt és kész. Minek kell itt kifogásokat keresni? A nő sem keresett, különben nem mondta volna el, hogy milyen ő.
Szilvia: Atyaég. Vajon mi lesz most? A családja?
Laci: Neki már minden mindegy volt.
Szilvia: Hé!
Laci: De hát ezt ő mondta, nem én. Maga sok mindent elfelejt. Lehet, hogy számára a halál is mindegy volt. Mármint, hogy hogyan hal meg. Így vagy kórházban, vagy otthon egyedül, ahol mellesleg lehet, hogy csak a szagra mennének az emberek, mert amúgy fel sem tűnne, hogy a nénit nem látták már egy jó ideje. Szerintem Ilonának hívják. Ilona néni.
Szilvia: Miért pont Ilona?
Laci: Olyan ilonás feje van. Meg hát néni, valami ilyen nevének kell lennie.
Szilvia: Az embereket nem így nevezik el. Hogy milyen feje van. Meg akkor korosztályonként máshogy hívják az embereket? Samunak indul, lesz belőle Tomi, aztán Zoli, majd Gábor, ekkor hirtelen átcsap Péterbe, majd Béla lesz. A fejfára meg már a Pista bá felirat lesz vésve.
Laci: Nem így gondoltam. De találgatni csak lehet. Nem?
Szilvia: De, azt lehet. Nézze, nem állt meg a villamos a megállóba. Nem álltunk meg! Miért nem?!
Laci: Biztos nem volt utas.
Szilvia: Ez Pest, itt ne lenne. Hiszen látom is a tömeget. Mi a hétszentséges kurva anyjáért nem állt meg ez a tetű, amikor még egy hullánk is van?
Laci: Nem tudom. De nem válaszolt a kérdésemre.
Szilvia: Milyen kérdésére?
Laci: Hát, hogy hozzám jön-e feleségül?
Szilvia: Hagyjon már. Maga nem normális. Értem én a viccet, csak nem egy hulla társaságában.
Laci: De ez nem vicc. Nekem maga nagyon tetszik. Szeretném ha a feleségem lenne.
Szilvia: Szeresse csak, én nem szeretném. Majd adok egy képet magamról, aztán arra kiverheti nyugodtan, amikor csak akarja. Ez annyira szánalmas. Itt vagyunk mi ketten, ott egy hulla, olyan érzéketlenek vagyunk mi a sajtkukac.
Laci: Biztos a tv az oka meg a média. Vagy a dohányzás, az alkoholizmus. Vagy az erőszak. Igen, ezek lesznek. Azt a nőt is szívesen elvenném, aki lelőtte. Ő is tetszett már a múltkor. Nagyon szép szemei vannak. Magának meg a szája szép. Legszívesebben összegyúrnám magukat.
Szilvia: Azt elhiszem, én tíz pasit gyúrnék össze, és akkor is csak egy hetvenöt százalékos példány jönne össze.
Laci: Miért vált el?
Szilvia: Magam sem tudom. Untam. Unatkoztam, sokat. Nem azért mert egyedül voltam. Akkor unatkoztam a legjobban, amikor velem volt. Minden nap ugyanazt a szart hallgatni.
Laci: A házasság már csak ilyen dolog. Ugyanazt a szart kell hallgatni minden nap, igen.
Szilvia: Illúziót kergettem?
Laci: Én csak egy vadidegen pasi vagyok, aki meg akarja kérni a kezét. Én nem tudhatom, nem ismerem magát.
Szilvia: Tudja mit? Magához megyek.

Sziréna hangok, sötét.

12.

Erika, Laci

Vendéglőben, egy egymással szemben lévő asztalnál.

Erika: Láttam magát a múltkor. A villamoson.
Laci: Én is láttam magát. Nekem valamiért könnyebb visszaidéznem az arcát és szerény személyét.
Erika: Nagy volt a felfordulás? Csak a hírekben hallottam az ámokfutó nőről. De én nem szoktam ámokot futni, azt sem tudom, hogy mi az.
Laci: Semmi különös, szokványos eljárás volt. Mármint szerintem az egy olyan volt. Nem mintha sokat láttam volna. Csak a tv-ben.
Erika: Ja, hát abból lehet tanulni. És? Nem akar feljelenteni?
Laci: Feljelenteni? Nem, nem akarom. Mi előnyöm származna abból. Majd ha lesz jutalom.
Erika: Persze, gondolhattam volna.
Laci: Csak vicceltem. Nem jelenteném fel akkor sem.
Erika: Mért nem?
Laci: Tetszik nekem.
Erika: Értem, ha megbaszhat nem ad fel.
Laci: Nem, én feleségül szeretném venni.
Erika: Minek?
Laci: Mert tetszik nekem.
Erika: Így tényleg mindjárt más. Akkor magához megyek.

13.

Előbbiek.

Erika lakásán.

Erika: Érezd magad otthon, drágám.
Laci: Miért pont nálad leszünk. Miért nem nála?
Erika: Ugyan már, a te belvárosi lakásod nem éppen megfelelő az én életvitelemnek.
Laci: Miért, milyen a te életviteled?
Erika: A felét már láthattad, a többi része olyan mint bárki másé. Nagyjából.
Laci: Meddig akarod ezt csinálni? Ezt az öldöklést.
Erika: Én egy pillanatig sem csinálnám tovább, ha nem az ösztönöm irányítana, hanem az agyam vagy a szívem.
Laci: Ösztönből ölsz?
Erika: Igen abból. Nem tehetek róla. Kimegyek az utcára, elindulok mondjuk a boltba vagy sétálni, és egyből el kezdem mérni az embereket. Azt nézem, hogy ki lenne az ideális áldozatom az adott napra. Egy fiatal, egy öreg, egy idegesítő, egy túl szép életű. Mindig más, de előbb-utóbb összejönnek ezek a típusok. Mondtam már, hogy először téged akartalak megölni?
Laci: Engem?
Erika: Aha. Látszott rajtad, hogy egy bunkó vagy, akire nincs szüksége senkinek. Aztán eszembe jutott, hogy egy hete már öltem egy ilyen faszt. Úgyhogy maradt az öreg hölgy.
Laci: Kedves tőled. És miért vagyunk akkor most itt?
Erika: Gondoltam lecuccolsz.
Laci: Nem, miért mondtad, hogy leszel a feleségem, amikor egy bunkó fasz vagyok.
Erika: Nem tudom. De a szerelem megmagyarázhatatlan és néha furcsa, nem? Hogy miért pont azzal élünk együtt akivel. Például miért engem kértél meg, miért nem azt a másik csajt a villamosról. Szép lány volt.
Laci: Az. Még mindig az.
Erika: Már nem. A hullák nem szépek.
Laci: Mi van? Te megölted őt? Elment az eszed?!
Erika: Az előbb meséltem, nem? Nem az eszem ment el, hanem az ösztönöm jött elő. És azért pont őt drága uram, hogy te ne szenvedjél bigámiában.
Laci: Honnan tudtad meg?
Erika: Nem mindegy az? Tudom. Nem mindegy már? Már nem áll fenn ez a helyzet. Csak találj ki valamit, hogy miért nősülgetsz olyan gyakran. Fogd mondjuk a faszodra.
Laci: Ez elképesztő.
Erika: De maradj csöndben. Most egy kis nászútra vágyom. Leteperi Lacit, a kanapén vannak. Húzd fel, mindjárt jövök. Odadob neki egy óvszert. Nem akarok úgy járni mint a múltkor.

Amíg Laci az óvszerrel bíbelődik, Erika megtölt egy fegyvert. Laci ezt nem látja.

Kész vagy?
Laci: Aha. Gyere már.

Erika visszamegy Lacihoz.

Sötét.

14.

Előbbiek.

Laci: Van egy cigid?
Erika: Nem dohányzom.
Laci: Na ezt például jobb lett volna előbb megtudnom.
Erika: Fontos információk kettőnk házaséletéből.
Laci: Aztán, nem vagy semmi csajszi.
Erika: Te viszont az vagy.
Laci: Na mi van, szar volt?
Erika: Csak azt mondom, hogy volt már jobb is. Ezért mondják, hogy előbb együtt kéne élni egy darabig a házasság előtt. Most már tudom. Nem baj, legközelebb máshogy csinálom. Én szoktam tanulni a hibákból.
Laci: Hát ha már itt tartunk, nekem is lenne egy-két kifogásom, például ez a kanapé nem elég nagy, és a párnák elég…
Erika: Elég legyen már baszd meg. Lelövi. Laci meghal. Túl sokat beszélsz baszd meg, kussoljál már néha el. Egyszerűen nem tudod felfogni, hogy mennyire idegesítő egy pasi vagy. Duma itt, duma ott. Még jó, hogy szex közben nem a tv műsorról beszéltél itt nekem, apukám. A többiről nem is beszélve. Bla-bla-bla , mi vagy te? Egy nő? De most már mindegy, nem fogsz többet az én fülembe énekelni kicsirigó. Belerúg. Elkezdi erőből rugdosni, mint egy boxzsákot, addig amíg el nem fárad.

Végre. Érdekes, az elmúlt egy hétben mennyire bedurvultam. Eddig még belefért egy-egy kutya vagy csótány vagy bármi az emberen kívül. Most miért, miért van az, hogy nem érem be azzal, ha megkínzok jó alaposan egy gilisztát? Vagy a szomszéd házi patkányát. Most megint domestososzhatom fel ennek a féregnek a vérét. A hullazsákról és az emberégetés szagáról nem is beszélve. Csodálom, hogy a szomszéd még mindig elhiszi, hogy ilyen szarul főzök. Szeretem ezt a környéket, a sok nyugdíjassal. Na, gyere babám, irány a pokol. Megfogja Lacit, belehúzza egy hullazsákba, de a nyakánál nem húzza tovább a zipzárt. Itt az új ruhád, ez az én munkaruhám, neked adom, vedd fel nyugodtan. Így, kémleld egy kicsit még az eget, lentről úgysem fogod látni. Én ezt nem fogom sokáig bírni. Kezdem nagyon azt hinni. Túl sok a meló. Nekem ez nem kell. Nekem az élet sem kell. Mit érdekel engem más nyamvadt élete, hisz a sajátomat utálom. Másokkal nekem semmi bajom. Utálom az életem. De nem, nem utálom, miért is utálnám? A kezem még mindig véres. Ennek a gecinek a vére nagyot fröccsent, hogy kapja be odalenn a sátán faszát. De már ez is mindegy. Vége lesz, igen, vége lesz mindennek. Nem, nem lesz vége semminek. Férjhez megyek igazából, legalább fél éves együttélés után, boldog leszek, lesz családom, kutyám, macskám, gyerekem, gilisztám, csótányom, szomszédom, lesz öreg szomszédom, akit bármikor átverhetek, lesz pisztolyom, lesz egy fiam és lesz egy lányom is, és én majd velük fogom várni haza az apjukat, a kis gecit, aki nem hoz haza majd elég lóvét. Én boldog leszek, ezt egy év alatt mind el tudom majd érni, hisz az élet nagyszerű. Igen, az. Szép. A nap is süt. Boldog vagyok. Boldog leszek. Anya szeretlek.

Fejbe lövi magát és meghal.

Sötét.

VÉGE