HTML

Magyar Staféta

Kortárs magyar írók és friss tehetségek drámai váltója. Litera-projekt.

SZERZŐK

SZEREPLŐK

Laci

Hunger Natália

Erika

Szilvia

Kriszta

NAPTÁR

PARTNEREK

TÁMOGATÓK

IMPRESSZUM

Szakmai moderátor és pályázati koordinátor: Nagy Gabriella - litera Munkatárs: Szekeres Dóra - litera Kapcsolat:

Címkék

2009 (107) 2009. (1) ági (1) ágnes (1) almássy bettina (1) andrás (1) aranka (1) bager gusztav (1) bakos (1) balogh virág katalin (1) bányai (1) beáta (1) becsey (1) benkovics (1) bósa (1) both (1) brunner tamás (1) brunovszky adél (1) carpenter (1) csáki milán (1) csikós (1) czimmermann (1) deáki tímea brigitta (1) diána (1) erdős virág (3) faragó (1) fehér kornél (1) fekete györgy (2) fekete péter (1) forgách andrás (3) gábor (2) garaczi lászló (3) gárdon ágnes (1) gyula (1) harmath (1) harsányi anna (1) háy jános (3) horvát zsolt (1) imre (2) ivády (1) ivády gábor (1) j. (1) j.n. (1) j. bodnár (1) jánosi andrás (1) jónás andrás (1) józsef (1) judit (1) kalotai (1) kárpáti péter (2) katalin (1) kávai (1) kókai jános (1) kölüs (1) kozsár (1) krasznay piros (1) krisztián (1) lach tibor (1) lajos (1) légrádi györgy attila (1) lőrincz (1) lőrincz zsolt (1) maczkó zoltán (1) magyar (1) magyary ágnes (1) marek (1) mátyás tímea (1) mihály emese (1) m kriszta (1) nagy (1) noémi (1) o. katinka sára (1) ordas ferenc (1) palágyi ildikó brigitta (1) pálfy (1) pass andrea (1) pongrácz huba (1) r.mezőny (1) rab istván (1) s. (1) safranku ágnes (1) sándor (1) sárközi richárd (1) sarlós (1) simon (1) simon adrienn (1) sípos (1) slendri jános (2) somogyi lászló (1) soós edit (1) spiegl máté (1) stafétáról (1) szabó erzsébet (1) szafián zsuzsanna (1) szász fülöp györgy (1) szavazás (1) szilvia (2) szűcs gabriella (1) sz nagy krisztina (1) t. (1) takaró (1) tallér edina (1) tamás (1) tasnádi istván (3) tímea (1) tóth (1) vámos mónika (1) váradi gerda (1) zoch (1) zoltán (1) zsófi (1) zsuzsa (2) zsuzsanna (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • irka1960b: ilyen borzalmat még életemben nem olvastam !!!! De nem is szeretnék. (2009.05.13. 18:00) Almássy Bettina: Hiába
  • Miamano: Kedves Bikalakat és Mindenki! El fogom olvasni, megigérem. Most még látogatni sem nagyon kívánok ... (2009.05.11. 12:58) Almássy Bettina: Hiába
  • Mirus: Ledöbbentem mind a színházi, mind a társadalmi a kliséken. Csodálkozom, hogy ezt itt így lehet. N... (2009.05.06. 23:43) Almássy Bettina: Hiába
  • Horváth Zalán: Hello, mikor állítják színpadra a darabot? És hol? Hol lehet szavazni? (2009.04.29. 19:11) Palágyi Ildikó Brigitta: Álom
  • Bikalakat: @Miamano: nem tennéd meg, hogy elolvasod az enyémet is? Érdekelne, hogy van-e véleményed! Köszi (C... (2009.04.27. 11:24) Almássy Bettina: Hiába
  • Utolsó 20

Friss topikok

Háy János: 1-2. jelenet

2009.03.09. 08:04 litera

A Magyar Staféta online drámája Háy János jeleneteivel kezdődik. A szereplők: Laci, Hunger Natália, Erika, Szilvia, Kriszta.

1. jelenet
Nyelviskolává alakított bérlakás. Tanterem. Intenzív angol nyelvtanfolyam munkanélkülieknek. Erika és Szilvia már bent ülnek


Erika: Te is munkanélküli vagy?
Szilvia: Én mindig is munka nélküli voltam, de mióta elhúzott a férjem, azóta már tényleg az vagyok.
Erika: Otthagyott?
Szilvia: Ja, két gyerekkel.
Erika: Nem kellettek neki a gyerekek?
Szilvia: Kellettek volna, de nem adtam, nem elég hogy lelép egy hülye libával, otthagy engem egy csomó pszichikai problémával, ja, meg egy kurva nagy lakáskölcsönnel, szóval hogy ezek után a gyerekeket, azért azt már nem. Majd jöhet vasárnap, elviheti őket fagyizni, ha épp lesz kedvem odaadni őket.
Erika: Én nem értek az ilyen családi dolgokhoz, mert nekem nincsen, de szerintem azért a gyerekeknek fontos, hogy van apjuk, nem?
Szilvia: Megkapnak tőlem mindent, a pénzen kívül. Azt meg elég, ha átutalja, nem kell hozzá személyes kontaktus.
Erika: Marha kemény vagy.
Szilvia: Figyelj, az ember egyszer kerül be a házassága miatt a pszichiátriára, kétszer nem kockáztatja meg.
Erika: Annyira kikészített?
Szilvia: Előtte is voltak problémáim, hogy egyedül a gyerekekkel, mert ő persze dolgozott, legalábbis azt mondta, merthogy kurva sokba van a család. De amíg rendben voltak a dolgok, megoldottam heti egy pszichodrámával, meg néha eljártam kórusba, ja meg tornára, hogy fizikailag rendben legyek.
Erika: Fú, ezt mind csináltad?
Szilvia: Kellett, mert különben nem bírtam volna. Amikor meg elment, akkor persze ez már kevés volt, és tényleg hülyeség, de kicsit túlméreteztem a xanax-adagot. Szóval a gyerekek találtak meg a konyhában a kövön, azt hiszem, vizet akartam inni az utolsó marék gyógyszerre.
Erika: Azért ez a gyerekeknek sem lehetett könnyű.
Szilvia: Tudták, hogy az apjuk miatt volt, hogy magamtól én ilyet soha, hogy ez olyan, mint egy gyilkosság, amit áttételesen az apjuk követett el. Szóval, ezért is utálják az apjukat, és ez így is fog maradni, mert nem mernék megkockáztatni, hogy még egyszer ott találjanak a konyhakövön.
Erika: Fú, de kemény. Különben, ha nem volt munkád, akkor hogy tudtad, szóval a segélyt, meg ezt a tanfolyamot?
Szilvia: Amikor kijöttem a kórházból, elmentem a munkaközvetítőbe, hogy megszűnt a bété, mármint hogy nekem megszűnt, mert a férjemé volt, és ott mondták, hogy van ez a tanfolyam, és ha lesz valami nyelvvizsgám, akkor esetleg tudnak nekem állást. Bár húsz év után újra megjelenni a munkaerőpiacon, az olyan, mintha feltűnne egy zabigyerek az életedben, hogy senki nem számított már rád. És te?
Erika: Egy közértben dolgoztam, éjjelnappali, csak tönkrement, lenyomták a raktáráruházak, de különben fizika-biológia szakos vagyok.
Szilvia: Tényleg, te értesz ilyenekhez, hogy relativitás, meg törzsfejlődés?
Erika: Főleg a törzsfejlődés, mert a relativitást, azt csak néha értem meg, mikor sokat iszom. Akkor pontosan értem, hogy hogy van.
Szilvia: De te akkor tanár is lehetnél.
Erika: Ezzel a párosítással, hát reménytelen.
Szilvia: Mért, már nem tanítanak biológiát az iskolákban?
Erika: Tanítanak, de csak heti két órában, arra meg már mindenhol megvan a tanár, és a kurva anyjukat, még azt sem lehet kivárni, hogy nyugdíjba mennek, mert nyugdíj után is ottmaradnak, addig kéne várni, míg meghalnak, de manapság marha későn halnak meg az emberek, főleg a biológiatanárnők.
Szilvia: Én mindig azt hittem, hogy csak öregnek látszanak, mert tanárok, és az már eleve olyan öreges dolog, nem olyan, mint hogy mittudomén fodrász vagy tévébemondó.
Erika: Á, nem, tényleg olyan kurva öregek. És mire egy másik odakerül, mert kivárta ezt a rohadt sok időt, akkora már az is kurva öreg lesz, pedig alig volt 24, mikor elkezdett várakozni.
Szilvia: Tanultál már angolul?
Erika: Csak a gimiben, de mindent elfelejtettem, csak jessznó, meg szexsop ilyeneket tudok, meg lavmitender, szóval a romantikus slágereket.
Szilvia: Szereted az ilyen szexes meg romantikus dolgokat?
Erika: Hát szeretem, meg eddig még csak idáig jutottam, mármint érzelmi területen, szóval a romantikáig vagy a szexig.
Szilvia: Semmi komolyabb?
Erika: Hát, amikor már lett volna, például házasság, nem csak mindig szerelem, szóval akkor kiderült, hogy a fickónak már van valakije, mondjuk felesége vagy élettársa meg egy rahedli gyereke vagy csak kettő, de az is épp elég volt, hogy ne akarjon velem.
Szilvia: Te olyanokkal, akik már valakivel?
Erika: Nem direkt. Valahogy így alakult.
Szilvia: De hogy tud egy ilyen így alakulni?
Erika: Nem miattam. A fősulin nem jött össze, aztán már nem is volt kivel. Onnéttól mindig én voltam a második, amikor meg azt akartam, hogy legyek az első, hogy figyelj, elég volt, hogy bujkálás, meg hazudozás, vállald fel, amit esemesben szoktál írni, hogy engem szeretsz. Szóval amikor jött ez a veszekedés, akkor mindig eltűnt a fickó. Legfeljebb egy levél, jobb esetben egy telefon maradt belőle, hogy bocs, nem értettél meg, vagy hogy túl gyorsan akartad, hogy váltsak, pedig, ha az én ritmusomban ment volna, akkor biztos téged választottalak volna. A lényeg, hogy nem engem választott, hanem visszament az előző nőhöz, ahhoz, akitől, legalábbis azt mondta, hánynia kell, ha rányitja a fürdőszobaajtót, aki már tíz éve megöregedett mellette, s most olyan, mintha az anyja lenne.
Szilvia: Az anyja, nem is a felesége?
Erika: Ja, ez is ilyen komplexus.
Szilvia: Mi, a felesége egy komplexus?
Erika: Az, hogy nem tud leválni róla, mert azt hiszi tudat alatt, hogy ő az anyja, mert a rendes anyja már meghalt. Aztán egy ideig megy az animája után.
Szilvia: Mi után?
Erika: Nem tanultátok pszichodrámán?
Szilvia: Nem.
Erika: Szóval megy azután a nő után, akibe szerelmes, de hirtelen rájön, ha őt választja, akkor elveszti az anyját.
Szilvia: De azt mondod, hogy már meghalt az anyja.
Erika: Az igazi már meghalt, de a másik.
Szilvia: Hogy két anyja van?
Erika: Dehogy, csak tudat alatt a feleségét is anyának érzi, érted, így is van neki beírva a telefonjába, hogy anyu. És egy elhagyás neki olyan, mintha újra meg kéne születnie, azt meg nem akarja, mert egyszer is kurva nehéz.
Szilvia: Az én férjem, vagyis volt férjem, egyáltalán nem ilyen volt.
Erika: Nem?
Szilvia: Hát nem. Tíz perc alatt összepakolt, hogy velem tovább nem bír egy levegőt szívni, a kurva anyját, még arra se adott esélyt, hogy kiszellőztessek, hogy más levegővel próbálkozzak.
Erika: Úgy látszik, én olyanokba szeretek bele, akik nem tudnak leválni a feleségükről, meg a családjukról. Biztos pont azt szeretem bennük, hogy szeretik, hogy nem olyan felelőtlenek, hogy egy új nő miatt mindent dobjanak. Mert tudat alatt arra gondolok, ha olyanok lennének, hogy dobnák a régit egy új nőért, akkor engem is dobnának, ha engem választanának. Érted? Csak persze ebben az esetben épp én vagyok az új nő, szóval pont én vagyok a kárvallottja annak, amit szeretek bennük.
Szilvia: Ez tényleg mekkora szívás, hogy azt szereted bennük, ami neked nem jó.
Erika: Ja, ha meg az meglenne bennük, ami miatt nekem távlatilag jó, akkor nem tudom őket szeretni. Nem érzem magamat biztonságban mellettük. Azt élem meg, hogy otthagyják a feleségüket miattam, de csak azért, hogy otthagyjanak engem is valaki miatt.
Szilvia: Azért az életet még az Einstein se tudta megoldani, nem igaz?
Erika: Ja, annyira még ő sem volt okos, csak az időt tudta összezavarni.
Natália (benyit a terembe): Ez itt az intenzív?
Erika: A néninek nem itt van.
Natália: De hol, ez volt kiírva?
Erika: A néninek a Jánosban van. Oda tessék menni, 56-os villamos a Moszkváról vagy a fogassal.
Natália: Hány éves vagy, kicsikém?
Erika: Harminckilenc.
Natália: És van családod?
Erika: Nincs.
Natália: Akkor már nem is lesz, úgyhogy a te helyedben nem játszanám az agyamat.
Erika: De agresszívnak tetszik lenni a maga korában.
Natália: Önvédelem, cicám, mit gondolsz, mért járok kommunikációfejlesztő tréningre.
Szilvia: Mire?
Natália: Egy tanfolyam, olyan, mint a karate, csak szóban, munkanélkülieknek ingyen van.
Erika: Különben a néninek van családja?
Natália: A néninek nincs családja, de a néni nem is akart magának családot.
Szilvia: Nem?
Natália: Nem.
Szilvia: Miért?
Natália: Mert utálom a gyerekeket.
Erika: Utálja? Lehet a gyerekeket utálni?
Natália: Azokat lehet csak igazán.
Szilvia: Mi a néni foglalkozása?
Natália: Most épp nincs.
Erika: De mi volt, amikor volt?
Natália: Szülésznő voltam.
Erika: Szülésznő, és utálja a gyerekeket?
Natália: Véres kis vakarcsok, akik rögtön elkezdenek üvölteni, mintha műkörömmel vakarnák meg az agyamat, olyan volt. Aztán meg mozognak is.
Szilvia: Azért ez furcsa, hogy ilyen foglalkozást választott.
Natália: Nem mindig választ az ember, néha odakeveredik.
Erika: Szerelmi ügy?
Natália: De már régen volt.
Erika: Egy nőgyógyász.
Natália: Igen, csak volt neki már férje.
Szilvia: Hogy micsoda?
Erika: Akkor neked…, nem baj, ha tegezlek?
Natália: Dehogy, nekem is könnyebb úgy…
Erika: Szóval, te pont úgy jártál, mint én, hogy visszament ahhoz…
Natália: Pont úgy, ő visszament a hülye férjéhez, de a szülészet megmaradt, hogy mindig emlékeztessen erre a nagy szerelemre. Mármint arra, hogy ennek a nagy szerelemnek az lett a vége, hogy vége lett.
Szilvia: De hogyhogy a néni…
Natália: Nati, szólíts csak Natinak.
Szilvia: Nati? Amikor a néni gyerek volt, akkor is adtak ilyen hülye neveket?
Natália: Egy színdarabban hallotta az anyám, azt hiszem, egy magyar darab volt, egy Tasnádi nevű szerző, abban az időben nagyon divatos volt, mint a Kárpáti Péter meg a Molnár Ferenc, vagy tényleg, nem is, egy Molnár Ferencben hallotta, ott volt egy szereplő, azt hiszem, anyakönyvvezető volt, és hát nem a fiúkat szerette, szóval eléggé hasonlított az élete az enyémre, de ugye a színdarab nem teljesen olyan, mint a valóság, csak nagyon hasonlít rá. Szóval ez a szereplő nagyon tetszett az anyámnak, és előadás után mondta az apámnak, hogy legyen ez a gyerek Nati, ha lány lesz.
Szilvia: És az apádnak ehhez egy szava se volt, csakhogy jól van, legyen?
Natália: Hát nem. Nem akart feleslegesen vitatkozni. Meg volt róla győződve, hogy fiú lesz.
Erika: Miből gondolta?
Natália: Hallotta valahol, hogy olyan nemű lesz a gyerek, amelyik fél jobban élvezte a szeretkezést, és csak később derült ki számára, hogy az anyám élvezte jobban, de akkor már a Nati megmaradt.
Szilvia: Az ember egész életében cipelheti ezt a terhet, hogy a szülei.
Erika: Ja. Én ezt a hülye vallást, hogy nem szabad erkölcstelent, és mi volt erkölcstelen, hát persze a szex, és mire észbe kaptam, már harminc voltam, minden fiú lekopott rólam, mert oda mentek, ahol meg lehetett dugni a nőket, nálam legfeljebb benyúlhattak, de az nekik kevés volt, amikor meg már én is, akkor meg az volt, hogy már senki nem volt szabad, legfeljebb egy műpénisz a szexshopban.
Szilvia: Vagy egy sárgarépa.
Natália: Ettől undorodtam meg, mert az apám persze azt gondolta, hogy na, mindegy, hagyjuk… Erről jobb nem beszélni.
Szilvia: Az apád? Téged is az apád?
Natália: Mikor tizenhat éves voltam.
Szilvia: Az enyémnek nem sikerült. Te, minden apa meg akarja dugni a lányát?
Erika: Az enyém nem olyan volt. Bár néha eszembe jutott, hogy milyen lenne vele, mert tényleg ő volt az ideális férfi az életemben, kár, hogy akkora volt köztünk a korkülönbség.
Szilvia: Meg mellesleg az apád volt.
Erika: Ja, az is, de ha nem lett volna akkora a korkülönbség, akkor nem lett volna az apám se, csak az a férfi, aki nekem a legjobban tetszik.
Kriszta: Helló, ez itt a munkanélküli angol?
Szilvia: Ez.
Kriszta: Akkor nem késtem el.
Erika: Nem. Neked sincs munkád?
Kriszta: Nincs.
Szilvia: Dolgoztál valahol?
Kriszta: Nem dolgoztam, tanultam.
Erika: Hol?
Kriszta: Színire jártam.
Natália: Tényleg?
Kriszta: Ja, de kirúgtak.
Erika: Kirúgtak? De szar, pont onnan, ahová alig lehet bekerülni?
Kriszta: Ja, eltanácsoltak, hogy én nem vagyok odavaló.
Szilvia: De mért?
Kriszta: Szerinted?
Szilvia: Nem tudom, én nem ismerem az ilyen művésziskolákat.
Krisztina: Azért, mert túl tehetséges vagyok. Nem bírják elviselni, hogy még a tanároknál is jobb.
Erika: Kurva kemény, azért büntetni, mert jó vagy. Azért színésznőnek lenni kurva kemény.
Kriszta: Főleg, ha jól nézel ki, érted, az összes tanárom felesége annyira utált.
Natália: Utáltak? Hogy tudtak utálni, amikor nem is ismertek?
Krisztina: De ismertek, mert a férjük beszélt rólam vacsora közben. Hogy vagyok.
Szilvia: És azért? Ez elég volt hozzá?
Kriszta: Pont elég. Mert azok is színésznők voltak, csak már öreg színésznők, és szétette a pofájukat a smink…
Szilvia: Én is színésznő szerettem volna lenni, csak nem volt önbizalmam.
Kriszta: Mondjuk, ezen nem csodálkozom.
Szilvia: Figyelj, azért én kinéztem valahogy fiatalon, azért most már mögöttem két gyerek, meg egy elbaszott házasság, neked könnyű, veled még bármi lehet.
Kriszta: Bárkiből lehet bármi, ha nem mond le magáról, és én persze nem mondok.
Natália: Melyik kórházban születtél, cica?
Kriszta: Ez téged mért érdekel?
Natália: Kíváncsi vagyok.
Kriszta: A Kútvölgyiben.
Szilvia: A Kútvölgyiben? Az ilyen káderkórház volt, oda csak ilyen pártizék mehettek.
Kriszta: Meg az én szüleim, mert nekem a szüleim tudták, hogy nem szabad szar kórházban, mert a szülés az a legfontosabb, hogy az a pár óra meghatározza az életedet, ha utálnak például az orvosok, meg az ápolók, mint egy átlagkórházban, ahol percenként szül egy nő, akkor egy életre el van cseszve az életed. Szóval ezért vittek a Kútvölgyibe.
Natália: Akkor babám, a kezeim között jöttél a világra.
Kriszta: Te nőgyógyász vagy? Utálom a női nőgyógyászokat.
Natália: Nem, szülésznő. Vagyis csak voltam.
Kriszta: Tényleg, te mit keresel itt, ez hogy van, bárki jöhet? A nyugdíjasok is?
Erika: Tényleg, hogy van ez?
Natália: Most ezt ne feszegessük, itt vagyok és kész, mert itt tudok lenni.
Erika: De ez azért visszaélés az adófizetők pénzével.
Natália: Mi van, te az apeknak dolgozol.
Erika: Nem, csak azért van erkölcsi érzékem.
Natália: Ebben az országban? Hát, leszakad a pofám. Akinek ebben az országban még van erkölcsi érzéke, az biztos születési rendellenesség, úgyhogy babám, neked inkább a pszichiátriára kéne menned, nem angol nyelvtanfolyamra.
Szilvia: De tényleg, hogy van ez, rokona vagy a tanárnak?
Natália: Nem.
Erika: Most nem akarod elmondani? Itt mindenki őszinte, érted, itt töltünk a hétből öt napot, nem lehet titkolózni.
Natália: Na jó, az az igazság, hogy az unokahúgom nevén jöttem, mert ő munkanélküli de jár feketén dolgozni egy fogorvoshoz, mert nálunk az egész család ilyen egészségügyis, szóval nem tudna élni ezzel a lehetőséggel, én meg tényleg, ez mindig célom volt, hogy még az életemben megtanuljak angolul.
Kriszta: Hátha a túlvilágon angol az alapnyelv?
Natália: Jaj, de vicces a bukott színésznőcske. Különben, nem vagyok még annyira öreg.
Kriszta: Mennyi?
Natália: Hetvenhat.
Kriszta: Hetvenhat, háromésfélszer több, mint én… Úristen, még ilyen korban is lehet élni?
Szilvia: Ahhoz képest, nagyon jól nézel ki, egy tízest biztos le tudnál tagadni.
Natália: Húszast kell sajnos, a tízes kevés, mert az még mindig hatvanhat, és olyan nem lehet munkanélküli, csak az 56.
Erika: Ötvenhat, na, ettől a számtól is kiráz a hideg.
Kriszta: Mért?
Erika: Amit csináltak ötvenhatból.
Kriszta: Mit csináltak ötvenhatból?
Erika: Viccet.
Kriszta: Szerintem az tök jó, hogy egy számból is lehet viccet csinálni. Sokkal jobb nevetni, mint szomorkodni. Pláne egy számon. Mondjuk én még soha nem nevettem számon… Vagyis egyszer, amikor pénteken tizenharmadika volt, akkor valami vicces történt, és akkor nevettem azon, hogy péntek, ráadásul tizenhárom.
Szilvia: Mikor jön a tanár?
Erika: Mindig késnek, másodállás.
Krisztina: Olyan, mint egy színdarab, hogy várjuk a főszereplőt, nem?
Natália: Nem tudom, nekem az életemről nem szokott eszembe jutni, hogy színdarab.
Szilvia: Nekem sem, legfeljebb az, hogy egy tragédia.
(Nevetnek)


2. jelenet

Ajtó nyílik, Laci lép be

Laci: Hello. I’m Leslie, I’m your teacher. Do you understand me?
Natália: Nagyon szép a kiejtése.
Laci: Thank you. Do you understand me?
Kriszta: Of course.
Erika: Nem kéne annyira lelkesedni, mert akkor majd végig angolul fog beszélni, aztán nem érünk semmit.
Kriszta: De azért jöttünk, hogy angolul.
Laci: In English please!
Natália: Hogy hív-ják a ta-nár-u-rat?
Laci: Én tudok magyarul. Maguk nem tudnak angolul.
Natália: Ja, azt hittem, anyanyelvi tanár.
Szilvia: Itt anyanyelvi. Ez azért nem az a tanfolyam, ahol tényleg meg akarnak tanítani. Érted, csak egy biznisz valamelyik miniszterhelyettes feleségéé a nyelvtanfolyam. Biztos bevétel, a legolcsóbb tanárokkal…
Natália: De hát a neve is külföldi!
Laci: Különben Laci vagyok.
Natália: Ja, az más!
Laci: What’s your name?
Szilvia: My name? You ask me?
Laci: Yes.
Szilvia: My name is Sylvia.
Erika: Megáll az eszem, te tudsz angolul? Hát basszus erről nem volt szó, hogy olyanok is járnak, akik tudnak.
Laci: And what’s your name?
Erika: Erika.
Laci: My name is Erika.
Erika: A tanár úrnak is női neve van?
Laci: Repeat please! My name is Erika.
Erika: My name is Erika.
Laci: Good. And your?
Kriszta: My name is Krisztina. I’m actress.
Laci: Are you actress?
Kriszta: Yes. I played in many plays. For example: Shakespeare: Romeo and Julia and László Garaczi: Plasma.
Laci: Which was your favorit caracter?
Kriszta: I played in a play of Hungarian playwriter Erdős Virág. I forgot the title. There I played a stupid girl, who was always smelling his, vagyis her fathers pyjama.
Erika: Na jó, én megyek, mert ebből semmit nem értek, most akkor tanulni jöttünk, vagy már eleve tudni kell?
Szilvia: Nehogy feladd, rögtön az elején.
Erika: De én ebből egy szót se, nem érted, azt hittem, megmondják, hogy mit jelent magyarul.
Kriszta: A korszerű módszer az, hogy nem mondják, és majd egyszer elkezded érteni.
Erika: Én, soha, hogy tudnám érteni, nem is magyarul van.
Szilvia: Tudod, hogy megvonják akkor a segélyt?
Erika: Leszarom, de legalább nem ég a pofámon a bőr.
Szilvia: Figyelj, ez a pasi pont illik hozzád, jó, hozzám is, de én még nem vagyok felkészülve egy új kapcsolatra. Szóval átengedem.
Erika: Biztos van már neki felesége.
Szilvia: Nézd meg, nincs rajta gyűrű.
Erika: Na, a gyűrű, az aztán nem jelent semmit. Legfeljebb, hogy nem hordja azt, vagy hogy buzi.
Natália: Utálom ezt a rasszista szöveget.
Erika: Nem mondtam, hogy cigány vagy zsidó.
Natália. A buzizás pont olyan.
Laci: Now, work in pair!
Erika: Work az munka, azt tudom, hogy munka.
Kriszta: Hogy párban fogunk beszélgetni.
Erika: Az vicces lesz!
Laci: Natália and Erika, Szilvia and Krisztina. Ask each other: What’s your name, and answer.
Erika: De én tudom a Natália nevét, ez olyan hülyeség.
Laci: Start now!

Az angol mondatok hangzavara, aztán csengő.

Laci: Okay, now 15 minutes break.
Erika: Brék? Táncolni fogunk?
Laci. Szünet, a brake azt jelenti, hogy szünet.
Erika: Végre, már teljesen kimerültem.
Laci: Iszunk egy kávét? Van a folyosón kávéautomata.
Erika: Beszélhetünk magyarul?
Laci: Ezt magyarul mondtam.
Erika: Hol tanultál meg ilyen jól?
Laci: Magyar vagyok.
Erika: Nem úgy értem. Angolul.
Laci: Ja, éltem kicsit Angliában, meg az egyetemen.

Laci kinyitja az ajtót, ott van rögtön a kávéautomata, felállnak, odamennek, töltögetnek maguknak.

Szilvia: De irigyellek, te tényleg éltél Angliában?
Erika: Azt mondtad, átengeded!
Szilvia: Csak érdekel ez az Anglia.
Laci: Igen, éltem pár évet, a szüleimmel.
Kriszta: Eljössz egy előadásomra?
Szilvia: Mindjárt elhívni, ez azért egy kicsit tolakodó, nem?
Kriszta: Ez előadás, nem randevú.
Erika: Azért vannak határok, még egy színházi előadásnál is.
Laci: Szívesen elmegyek. Különben mintha már… Nem jártál véletlenül a Lauderbe?
Kriszta: Annyira látszik rajtam?
Laci: Micsoda?
Kriszta: Hogy zsidó vagyok. Pedig csak félig.
Laci: Ja, nem, csak én ott tanítok, és mintha onnét.
Kriszta: Nem, egy alapítványi iskolába jártam.
Laci: A Lauder is az.
Kriszta: Igen, de ahová én jártam, annak nem ez volt a neve.
Laci: Ja, akkor tévedtem.
Szilvia: Biztos csak hasonlít egy külföldi színésznőre. A színésznők mindig hasonlítanak valakire, aki nagyon híres. Azért veszik fel őket a főiskolára.
Natália: Tényleg, te tényleg olyan vagy, mint a… mint a… nem jut most eszembe a neve, aki abban a filmben játszott, mi is volt a címe, nem láttátok, múlthéten ment a Dunán vagy a… nem tudom, annyi csatorna van, mióta bevezették a kábelt, hogy összekeverem.
Erika: Hát ehhez a rengeteg új információhoz fog most jönni az angol. Az angol szavak. Szóval kíváncsi vagyok, mi lesz a tanfolyam végén, nem csak a tévécsatornát nem fogod megtalálni, hanem az ajtókilincset se.
Natália: Nekem mindig is jó nyelvérzékem volt, csak nem volt lehetőségem tanulni, mert a szüleim egyszerű emberek voltak.
Szilvia: Én sem a szüleimtől tanultam meg. Meg a Laci sem.
Laci: Én egy kicsit azért tőlük is, meg az apám barátnőjétől.
Erika: Az apádnak volt barátnője?
Laci: Hát, igen, és mindig bemutatta nekem, hogy milyenek, főleg, hogy mennyire fiatalok.
Szilvia: Direkt?
Laci: Véletlen nem lehet valakit bemutatni.
Erika: Mekkora szemétség. Azt hittem, az anyáknál nincs szörnyűbb, hát ez kurva kemény. Csak hogy azt bizonyítsa, még mindig ő a domináns hím.
Natália: Hú, de precízen fejezed ki magad.
Erika: Valami azért megmaradt a biológiaszakos diplomámból.
Szilvia: És az anyád hagyta?
Laci: Ebbe most ne menjünk bele.
Kriszta: Különben én nem hasonlítok senkire, csak magamra.
Szilvia: Ez most hogy jön ide?
Kriszta: Te mondtad, hogy biztos hasonlítok egy külföldi sztárra.
Szilvia: Ja, elfelejtettem.
Erika: Mit felejtettél el?
Szilvia: Hogy azt mondtam.
Kriszta: Pedig nem. Bennem épp az a különleges, hogy egyedi vagyok.
Laci: Hát akkor azért van, hogy így emlékszem rád. Biztos láttalak valahol a hetes megállójában például, és megmaradt bennem, mert annyira egyedi vagy.
Kriszta: Biztos, bár én nem járok hetessel.
Szilvia: Lehet, hogy valami darabban.
Laci: Utoljára a mamámmal voltam a bábszínházban, akkor egy életre megutáltam a színházat.
Szilvia: Egy gyerek nem szereti a bábszínházat?
Laci: Nem voltam már gyerek.
Erika: Nem voltál gyerek, akkor mért a bábszínházba mentetek?
Laci: Az anyukám miatt, mert neki volt egy ilyen problémája, hogy amikor az apám, szóval erről nem szoktunk beszélni, de az anyám megtalált egy levelet az apámnál az épp aktuális barátnőtől, persze nem ez volt az első eset.
Szilvia: Hogy megtalált egy levelet?
Laci: Vagy egy szőke hajtincset, amit az apám kapott a szeretőjétől, hogy szagolgassa, amikor az anyámmal van.
Erika: Fú, de kemény!
Laci: Szóval akkor a mamámnak volt egy olyan összeomlása, amiből csak gyerekként jött vissza. Szóval ellátja magát, nincs ilyen gond, de csak gyerekdarabokat néz, gyerekkönyveket olvas, meg gyerekműsorokat néz a tévében.
Szilvia: Úristen!!!
Laci: Már megszoktuk, csak az rossz, amikor gyerekszínészt keresnek, és ő is jelentkezik, szóval elmenni érte a kasztingra, na az elég szar, hogy ez az anyám.
Natália: A tanár úr hol született?
Laci: Mármint hogyhogy hol?
Natália: Melyik kórházban?
Laci: Akkor még Várpalotán laktak a szüleim. Szóval tulajdonképpen ott.
Natália: Akkor mindegy.
Laci: De ez mért érdekes?
Natália: Szülésznő vagyok, és van bennem egy ilyen kíváncsiság, hogy nem én voltam-e ott, amikor…
Laci: De Natália, nem lehetett ott, mert én most vagyok negyven, szóval akkor még maga is tanult. Hány éves is?
Natália: Ötvenhat, csak azért látszom öregebbnek, mert megviselt az állandó éjszakázás. Teljesen tönkretette a testemet.
Laci: Ilyen munkáknál fizethetnének veszélyességi pótlékot.
Natália: Meg azért, hogy ott az a sok nyivákoló csecsemő, meg akarják harapni az ember kezét. Alig bír védekezni.
Szilvia: Nincs is foguk.
Natália: Annál rosszabb, az ínyükkel akarják leharapni az ember ujját.
Laci: Egyszer én is leharaptam az apám ujját.
Szilvia: Leharaptad?
Laci: Vagyis azt mondták, hogy leharaptam, pedig a fűrészgép vitte le, amikor még meg sem születtem.
Erika: És a szüleid azt mondták, hogy leharaptad?
Laci: Igen, és nevettek rajta, hogy milyen vicces.
Szilvia: Ez már azután volt, hogy az anyukád, szóval, hogy az történt?
Laci: Nem, előtte.
Kriszta: Én a helyedben még egyszer vicces lettem volna?
Laci: Hogyhogy még egyszer?
Kriszta: Hogy mondjuk, leharapod az apád másik ujját.
Szilvia: Azért a szülők tényleg gyerekgyilkosok, azért hoznak a világra gyerekeket, hogy tönkretegyék őket.
Krisztina: Ez egy hülye közhely.
Erika: Különben neked is van.
Szilvia: Micsoda?
Erika: Gyereked.
Szilvia: Jó, de én más vagyok, nem olyan, mint az apám, aki, hát szóval jobb nem beszélni róla, mert eszembe jut, hogy a fürdőszobába beléptem, neki meg ott a hasa alatt, gyere csak, Szilvia, gyere csak, hívogatott és vigyorgott, én meg a szemébe fújtam a hajlakkot, az mentett meg, neki meg lett egy kis látáscsökkenése, hatvan százalékos, összeragadt a hajlakktól a retinája.
Natália: A gyerek benne volt a fűrészgépben.
Laci: Mi volt benne a fűrészgépben?
Natália: Te.
Laci: Én akkor még nem is éltem.
Natália: A szellemed, az irányította a fűrészt. A fűrész meg nyess, levágta az apád ujját, pedig valójában a nemiszervét akarta, csak az bent volt a gatyájában.
Kriszta: Úristen, tényleg vannak ilyen para dolgok? Lehet, hogy az én gyerekem is itt ólálkodik valahol?
Natália: Biztos. Bármikor lecsaphat ránk.
Szilvia: A színésznőknek nem is születik gyereke.
Kriszta: Mért ne születne?
Szilvia: Mert nincs idejük szülni.
Laci: Oké!
Erika: Ne beszéljünk a szünetben angolul.
Laci: Szóval pont azt akartam mondani, hogy vége.
Kriszta: Mindek van vége? Az előadásnak? Annak még nem lehet. Ez még csak a második jelenet.
Laci: Nem, nem az előadásnak. A szünetnek.
 

2 komment

Címkék: 2009 háy jános

A bejegyzés trackback címe:

https://literastafeta.blog.hu/api/trackback/id/tr16990657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Multi 2009.03.14. 09:21:18

"Intenzív" tájkép magyar ecsettel. (Nem csak a Jánosban.) Ha az irodalom oktatását a gimnáziumban nem az ókori görögökkel kezdenék, hanem a kortárs magyarokkal, mindenki jobban járna - beleértve az ókori görögöket is. Szívesen olvasnék egy-két Cserna-Szabó jelenetet pluszban, nekem ehhez a felütéshez nagyon passzolna.

Gallér Úr · http://www.prudblogzine.blogol.hu 2009.03.23. 14:00:54

Elképesztő dumák vannak benne. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
süti beállítások módosítása