A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

Szoba bárpulttal, asztallal, pár székkel. Laci kivételével a szereplők már bent vannak a színen. Tétlenül üldögélnek, néznek maguk elé, a lábaikat rakosgatják, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Egyedül Erika magabiztosabb a kelleténél, cipőit levéve törökülésben ül egy nem túl nagy fotelban, mackóban. Nézeget a szobában, de nem felmér, inkább mindent megcsodál. Rágyújt, de nem sokáig élvezi, két slukkot szív, majd elnyomja. Natália motyogását halljuk. Kriszta hátizsákkal a hátán a falon lévő képeket nézegeti, amelyeken magányos pucérok, csoportos meztelenek vannak mindenféle összeállításban. Bekeretezett kép lóg a hónap swingeréről, a hét bulijáról stb. A legnagyobb képen mintha focicsapatot látnánk: a nők guggolnak, a férfiak a hátsó sorban állnak.

Natália: (motyog) Krisztián és Emese. Marényi Krisztián és Szabados Emese. 58 augusztus. Napsütés és eső. Úgy jöttek be, hogy bőrig voltak ázva. Mint egy hülye romantikus filmben, kézen fogva futottak be. Nevettek, összevizeztek mindent, de nem lehetett rájuk haragudni. Még a gyerek első születésnapjára is meghívtak. (Szünet.) De kik ezek a brazilok? Elképzelésem sincs.

(Laci lép be nagykabátban. Visszahúzódó, lassan nyitja az ajtót, mintha valami borzalmasat találna mögötte. Benéz: enyhén kopaszodó, vékony férfi.)

Laci: Jó napot. Kézcsók. (Becsukja az ajtót, leül egy székre. A többiek némán követik minden mozdulatát. Át akarja rakni a lábát a másik lábán, de mozdulat közben meggondolja magát. Leveszi a kabátját, tördeli a kezeit. Meglát egy újságot, felveszi a kezébe: csupa meztelen férfi és nő, úgyhogy inkább lerakja.)
Erika: (cigizik a fotelban ülve): Maga! Hé maga. Huhúúúú! Maga, a Cica magazinnal. (szinte énekelve) Hé, egyetlen férfi a szobábaaan!
Laci: Én?
Erika: Attól félek. Figyeljen ide. A lányokkal már percek óta vitatkozunk, hogy ezen a képen mi is látható. Lenne olyan kedves, hogy segít nekünk? Csak mondja el, mit lát, ha ránéz. Szívesen vennénk, ha megosztaná velünk a gondolatait.
Laci: Hogy én? Hogy tőlem? (feláll, közelebb lép). Ezen a képen, kérem, meztelen férfiak láthatók.

(mind odanéznek)

Laci: …és, és nők. Természetesen.
Erika: (hamuzik) Ebben egyikünk sem kételkedett. De mit csinál ott az a sok férfi és nő? Miért ilyen pózban vannak?
Laci: Mert beálltak egy csoportképhez.
Erika: Kétségtelen. De milyen csoportképhez?
Kriszta: Add fel! Nyertem.
Erika: Hagyjuk kibontakozni… hogy is hívják?
Laci: Laci.
Erika: Lacit.
Laci: (még közelebb lép) Egy meztelen csoportképhez.
Kriszta: Hideeeg!
Erika: Nem adom fel! Nem furcsa valami a képen? Nem emlékezteti magát, mint férfit ez a kép valamire?
Laci: De, mindannyian meztelenek.
Kriszta: (kárörvendően) Jéghideeeg!
Erika: Nézze már meg jobban!
Laci: (mintha valamit sejtene) Csak férfiaknak kellene lenni a képen?
Kriszta: Meleeeg!
Erika: (feláll, lelöki a hamutálat) Kedves László, az a lényeg, azon a kibaszott képen, hogy úgy álltak be, mintha focicsapatot alkotnának. (levegőt vesz) Mintha egy nagy meztelen focicsapat tagja lenne minden egyes kibaszott meztelen férfi és nő, azon az elbaszott képen. Focicsapat, érti? (Odamegy a képhez, rámutat valakire, akin könyékig érő selyemkesztyű van): ezen például kesztyű van, biztos ő a kapus. Ennek meg látszik a fütyülője, az csak a bíró lehet. Jézusom. (a szoba sarkába megy, a sarok felé fordulva beáll.)

(Szünet.)

Kriszta: Ezt nem kellett volna! (E-hez megy, megöleli.)
Laci: Bocsánat, nem tehetek róla. Általában ez van, ha nők közelébe megyek. Nem tudok gondolkodni, ideges leszek, tikkel a szemem, remeg a lábam, izzad a tenyerem…
Erika: (visszaül) Folytassa csak!
Laci: Alapvetően nem érzem magam biztonságban. Mindig az az érzésem, hogy valahol…
Erika: (kelleténél hangosabban) Ühüm, ühüm és a többi. Akkor minek van itt?
Laci: (értetlenül) Hol is vagyunk pontosan?
Kriszta: Egy swinger klubban.
Laci: És mi is az pontosan?
Szilvia: (unottan) Emberek szexelnek más emberekkel, akikkel eddig nem. Ismeretlenekkel.
Laci: (mintha eddig észre se vette volna) Oh, jó napot. László. (javít) Laci.
Szilvia: Szilvia. Örvendek.
Laci: Részemről a szerencse.
Erika: Azt mi is látjuk.
Natália: (motyog) Szilvi. Határozottan emlékszem Szilvire. Magas, nagyon magas nő volt. Bociszemekkel. Szép volt. A férje meg kisebb nála.
Laci: És mit csinál itt, ha megkérdezhetem?
Szilvia: (idegesen rázza összerakott lábait) Meg. Feldobom magam. (Forgatja a kezében a whiskys poharat.) Nem látszik?
Laci: (nem érti) Csatlakozhatok?
Szilvia: (felnéz, most méri végig először igazán Lacit) Hát.
Kriszta: (a számítógépből olvas) „A swingerezés nem monogám szexuális tevékenység, amely során több személy intim érintkezésbe lép, majd partnert cserél, és újabb aktust hajt végre. Az egy menetben résztvevők száma nem meghatározott, a cserék száma sem.”
Erika: Akkor most mi vagyunk a kispadon. Laci! Maga az új játékos. Meséljen, mi van kint!
Laci: Emberek. Jönnek-mennek, nézelődnek, isznak, csak éppen
Erika: Csak éppen, mi?
Laci: Lazán öltözöttek.
Erika: Meztelenek, Laci?
Laci: Olyasmi.
Erika: És ez zavarja magát?
Laci: Még nem voltam ilyen… nudista helyen. Tudják, ez nem igazán az én világom. Én egy mezei angoltanár vagyok. Csak egy hölgy invitált meg, hogy igyunk valamit, aztán mondta, hogy felmehetnénk egy barátjához, ahol jó házibulik szoktak lenni.
Erika: Szóval ez egy házibuli. Ha ezt tudom, hozok magammal kólát meg csipszet. (nevet, majd hirtelen elkomolyodik) Laci, maga nem hozott semmit? Nem szégyelli magát?
Laci: Kérem? Én nem tudtam, miféle helyre jövünk. De szívesen kiszaladok valamiért, ha úgy gondolják.
Szilvia: Nekem hozhatna egy Xanaxot. Csak az íze kedvéért. Vagy tudja mit, töltsön még egyet! (odatartja a poharát)
Laci: (tölt) Maguk már régóta itt vannak?
Szilvia: Attól függ, mihez. Ahhoz, hogy történjen már végre valami, ahhoz nagyon régen.
Kriszta: De ahhoz, hogy csatlakozzunk, úgy látszik, nem lehet túl korán jönni. Erikával voltunk itt először, aztán jött Szilvi meg az öreg néne. (eltakarja a száját a néni előtt, majd suttogva) De ő hogy kerül ide?
Natália: Törődjön csak a maga dolgával, aranyom!
Erika: (kiabál) Csókolom, hozzánk tetszik szólni? Eddig csak magában tetszett a néninek beszélni! Nem nagyon hallottuk, mit mond!
Natália: Ne ordíts kislányom. Rákos vagyok, nem süket.
Erika: (megdöbbenve töri meg a beállt csendet, Natáliához) Tetszik kérni egy cigarettát?
Szilvia: Na és? Én meg depressziós vagyok. Laci, töltsön!
Natália: (int a fejével) A lélek betegsége nehezebben viselhető mint a testé. IDE KELL VALAMI Vannak tünetei, aranyom?
Szilvia: (iszik) Hajjaj. Más sincs. Egy ideje már nem tudom eldönteni, hogy a történtek miatt vagyok beteg vaqy fordítva: azért hagyott el a férjem, mert depressziós vagyok, vagy azért vagyok depressziós, mert elhagyott a férjem. Maga hogy áll a férfiakkal?
Natália: Sehogy. De nem zavarnak.
Kriszta: (röhög) Jó magának. Engem sose hagynak békén. Ide is egy barátom hozott. Azt mondta (utánozza komolyan) „A jó színésznek mindent meg kell tapasztalnia. (mutogat) Tágítani kell a látásmódját. Tudnia kell áthágni a test határait.” Aztán ideértünk, megláttam az Erikát és inkább bejöttünk a szobába. Nem volt kedvünk… vegyülni.
Erika: Nehezen oldódunk ennyi perverz között. Nemde László? Sokat akar a szarka, a farka meg nem.
Laci: (elgondolkodva) De. De. (Szilviához) Elvált?
Szilvia: Elhagyott.
Laci: Magát?
Szilvia: Én is csodálkoztam.
Natália: Ne csodálkozzon! A végén mindig egyedül vagyunk.
Kriszta: De ez egy swinger klub. Itt nehéz magányosnak lenni.
Szilvia: Ezért jöttem. Egy kis társaságért.
Natália: Van gyereke?
Szilvia: Van.
Natália: Hány éves?
Szilvia: Túl sok. Ő is dobott. De legalább nem vagyok rákos.
Natália: Majd lesz. Vannak típusok, akiknél ez elkerülhetetlen.
Szilvia: Áh, azt nem engedhetem meg magamnak. (iszik, tartja Lacinak a poharat) Még egy csomó dolog vár rám.
Erika: Hagyjuk már ezt a rákos témát! Szórakozni jöttünk.
Natália: Menjen, kedveském, ismerkedjen!

(Kriszta megfogja Erika kezét, és kihúzza a ajtón)

Natália: Ha megbocsátanak… (kimegy)
Szilvia: (Lacira néz, be van rúgva) Prr. Mennem kell púderezni… az orrom. (kimegy)

(Laci a jelenet elején elemzett kép előtt áll. Rázza a fejét. Nyílik az ajtó, egy meztelen férfi lép be rajta. Meglátja Lacit.)

Férfi: Bocsánat.
Laci: Semmi gond. (a férfi ki akar menni) Várjon egy pillanatot! Jöjjön csak ide! Maga szerint mi van ezen a képen?
Férfi: Egy koedukált focicsapat.
Laci: Köszönöm. (Férfi kimegy)

2. jelenet

Natália: (belép, motyog) Szendőfi meg a Varga. Az állatorvosok. Egy kutyát akartak tanúnak. De kik azok a brazilok?
Laci: Jajj de jó, hogy jön. Muszáj nekem is kimennem. (nyomatékosan) A toálettre.
Natália: Persze, hogy oda. Menjen!
Laci:  Csak nem akartam, őrizetlenül hagyni a szobát. (kimegy)
Kriszta: (belép) Nem látta a néni az Erikát? Egy ideig velem volt a wc-ben, aztán már nem válaszolt, csak az üres csobogást lehetett hallani.

(Erika tűnik fel a színpad másik felén két férfival. Csak egy lámpa világítja meg a kis csoportot: Erika alatt és mögött dolgozik a két férfi. Hevesen dugják, de Erikát mintha annyira nem érdekelné: unott, álmos pofával néz, lóg a szájából a cigi.)

Natália: (motyog, felnéz) Nem.
Kriszta: Ahhoz képest, hogy rákosnak tetszik lenni, nagyon jól tetszik ám kinézni!
Natália: Köszönöm.
Kriszta: Ne tessék köszönni, komolyan gondolom. Szerintem a néni nagyon szép. Nyugodtan megjárhatna pár szobát. Észre se vennék!
Natália: Megint köszönöm.
Kriszta: Szerintem a néni megérdemelne még jó pár orgazmust. Rák ide vagy oda.
Natália: Gondolod, kibírnám?
Kriszta: Én nagyon bírom. Igaz, fáj tőle a fejem. A néninek van, aki orgazmust csináljon?
Natália: Volt. Most csak egy macskám van.
Kriszta: Fiú vagy lány?
Natália: A macska?
Kriszta: Miért, a valakije?
Natália: Volt egy testi-lelki jó barátom. De elmúlt.
Kriszta: Szakítottak?
Natália: Meghalt.
Kriszta: Fú, nehéz lehet így rákosnak lenni, hogy az ember szeretője is meghal.
Natália: Tavaly karácsonykor.
Kriszta: Szép kis ünnepek, mondhatom. (eljátssza) Itt az ajándékod! És nyekk. (Eldobja magát)
Szilvia: (belép, eléggé megviselt) Erre iszunk. (tölt mindenkinek, majd Krisztának) Te tényleg színész vagy?
Kriszta: (feltápászkodik) Áh, még csak tanulom. Most tartunk ott, hogy kísérleteznünk kell a kapcsolatainkkal. Ki mit bír? Hogyan működnek az érzelmeink… ilyesmi. Házi feladat.
Szilvia: Én is színész akartam lenni. De jött a gyerek. Meg a házasság. Aztán ment a férjem. Meg a gyerek is.

(Laci tűnik elő a wc-ben, állva maszturbál egy piszoár előtt. Erika elővesz egy fegyvert, oda se néz, csak lelövi a háta mögött munkálkodó férfit. Laci a lövés pillanatában megy el. Az Erika alatt mozgó férfi bepánikol, ficánkolni kezd, szabadulna, amitől Erika végre beindul: most kezdi élvezni a szexet. Felordít, lehet, hogy orgazmusa van, mindenesetre lelövi a másik fickót is.)

Szilvia: Maga mi akart lenni?
Natália: Különösen semmi. Anyakönyvezető voltam.
Kriszta: (a számítógépből olvas) Az anyakönyvezető két eltérő nemű egyén házasságát mondja ki a törvény előtt, azaz létrehozza az együttélés törvényes kereteit.
Erika: (belép, zilált, fordítva van rajta a póló, visszaül)
Kriszta: Képzeld, Erika, a néniről…hogy is hívják?
Natália: Natália.
Kriszta: Natáliáról most derült ki, hogy állami pap volt.
Erika: Mi?
Kriszta: Anyakönyvvezető.
Erika: Gratulálok.
Kriszta: Hol voltál?
Erika: Nem tudom.
Kriszta:Persze!
Erika: De tudom. Alvajártam.
Kriszta: Úgy otthagytál a WC-n, mint egy darab szart. Aggódtam érted.
Erika: Te bajod.
Kriszta: Tudod jól, hogy szükségem van rád. A házim, meg minden.

(Laci lép be)

Erika: Laci, hogy ki van pirulva! Merre járt?
Laci:  Sürgős elintéznivalóm akadt.
Kriszta: (felugrik) Srácok… És Natália. Van egy ötletem. Ha már így összejöttünk, és senkinek sincs kedve, tudjátok, közéjük menni. Legalább játsszuk el! Natália összead minket, mi meg úgy csinálunk, mintha házasok lennénk, és elmennénk egy swinger klubba. Na? Na?
Laci:  Nekem tetszik. De ki lesz az én párom?
Kriszta: Én leszek az Erikával, maga meg a Szilviával. Natália, benne tetszik lenni?
Natália: Kezdhetjük.

(Kriszta körbenéz a szobában, felkap egy korbácsot, a kezébe fogja, mintha egy csokor virág lenne, felrángatja Erikát, énekli a nászindulót. Odalépnek Natália elé)

Natália: Kedves Kriszta. Akarja-e, az itt megjelent Erikát… Mit is mondott, milyen Erika?
Erika: Nem mondtam semmit.
Natália: De valamilyennek kell lennie. Különben mit írok a jegyzőkönyvbe?
Erika: Akkor legyen Kis.
Natália: Legyen? Ebben a szakmámban nincs legyen. Mondja meg, mi az igazi neve!
Erika: Erika
Natália: Mit mond, ha bemutatkozik?
Erika: Hello, Erika vagyok.
Kriszta: Ugorhatnánk?
Erika: Hagyjad már, ő legalább komolyan veszi a hülye játékodat.
Kriszta: Hülye? Szerinted hülyeség, amit tanulok? Amire feltettem az egész életemet?
Erika: Az.
Kriszta: Nem tudom, miért akarok megházasodni veled. (túljátssza) Te nem is próbálsz megérteni engem.
Erika: (magához húzza, gúnyosan) Ne légy már ilyen! Tudom, milyen fontos neked, hogy megjátszd magad. Hiszen te mondtad nemrég. Látod, hogy figyelek rád.
Kriszta: (sír) Ugye, hogy mondtam?
Erika: Különben meg minden pár életébe kell egy kis civódás.
Kriszta: (szipog) Ez volt az első veszekedésünk? Úgy örülök, hogy ilyen könnyen túljutottunk ezen a krízisen. Folytassuk!
Natália: Az állam által felruházott jogomnál fogva ezennel házastársaknak nyilvánítalak titeket. Csókoljátok meg egymást.

(csókolóznak, majd Kriszta a feje fölött hátradobja az korbácsot, ami a földön landol)

Kriszta: Most ti jöttök. Házasságra felkészülni: három, kettő, egy és…

(Kriszta énekel, Laci és Szilvia odalépnek Natália elé, Szilvia továbbra is pohárral a kezében)

Natália: Kedves, László.
Laci:  Laci, ha kérhetem.
Natália: Laci. Akarja Ön az itt megjelent Szilviát törvényes hitveséül?
Laci:  Igen, akarom.
Natália: Kedves, Szilvia, és a többi, és a többi, akarja?
Szilvia: Úgy látszik.
Natália: Ezennel ez a házasság is megköttetett. Éljenek boldogan!
Szilvia: És most mi jön?
Kriszta: Ünneplés, nászút, szex, ami csak belefér.

(mind isznak)

Szilvia: Hajjaj! Tudod, mikor feküdtem le én utoljára bárkivel is? Az idő előtt egy héten legalább négyszer-ötször rendesen meg voltam baszva. Azóta meg… Egy héten minimum négyszer rendesen be vagyok baszva. Most se élvezek, akkor se élveztem. A világ tulajdonképpen nem sokat változott.
Laci:  (félénken) Én megpróbálhatom.
Szilvia: Mit, Lacikám, mit?
Laci:  Az orgazmust. Olyan orgazmust rittyentek össze magának, amilyet még sose érzett.
Szilvia: Az biztos.
Laci:  Esküszöm. Mindent beleadok. Addig kényeztetem, addig cirógatom, amíg…amíg azt nem mondja, hogy elég. Meg azt, hogy nem bírom tovább. Hogy hagyja abba! Ne csinálja! Elég volt! Ne! Engedj el! (ordít) Hagyjál már!

(döbbent csend)

Erika: Nézze meg az ember! (odamutat) Lacika, magának áll a fasza. De édes. Látod, Kriszta, mégis csak elértünk valamit a hülye játékoddal. Lacika, maga, ha akarja… ha csak kicsit is akarja, a legnagyobb kan lehet itt.
Laci:  Kan? (csend, körbenéz) Kan? But I… kant. (szipog, kirohan)
Erika: (Szilviának) Jó parti, mi? Milyen… nemzetközi a humora. (nevet)
Szilvia: Ez meg mi volt?
Kriszta: A nászéjszaka előtti izgalom. Hihi.
Natália: (motyog)
Erika: A néni meg mit motyog itt folyamatosan, megőrülök tőle.
Natália: (elgondolkodva) Tudják, meghívott egy pár Brazíliába. Az aranylakodalmukra. Állítólag én adtam össze őket. Próbálok előszedni valamit az emlékeimből, de semmi nem rémlik.
Kriszta: És el tetszik menni? Nem lehet az rossz hely…biztos jót tesz a ráknak.
Natália: Ma azt gondoltam, az lesz a legegyszerűbb, ha elmegyek és megnézem magamnak őket. Odaállok eléjük, keményen a szemükbe nézek, és megkérdezem: ki a jó franc vagytok ti? Mi a fenét akartok tőlem? De elbizonytalanodtam.
Kriszta: Szerintem menjen csak a néni! Szép az a Brazília!
Szilvia: (unja) Hol a Laci? Ki fog most tölteni nekem?

(Laci előtűnik a vécében: sírva maszturbál.)

Erika: Már most hiányzik? Látod, ez a jó házasság titka.
Szilvia: Ja, hogy mindig legyen valaki, aki ad neked piát. Lehet, hogy ez volt a baj a férjemmel is? Túl kevés whiskyt vettem neki?
Natália: A házasság titka, hogy nem szabad megházasodni. Higgyék el, én már sokat láttam!
Szilvia: Mit tud maga a házasságról? Az önfeláldozásról? Volt magának valaha valakije?
Natália: Igen. Tulajdonképpen miatta vagyok itt.
Szilvia: Kint van? Úgy értem. épp benne van valamiben?
Natália: Nincs. Meghalt. Állítólag sokat járt ide.
Szilvia: Látja?! Soha nem tudhatjuk mit csinálnak a hátunk mögött. Soha! Azt mondják, üzleti út, ami az jelenti: kurvák. Arról beszélnek, hogy konferenciájuk lesz, amit annyit tesz: gruppenszex egy swinger klubban. Állítólag a férjem is ide járt. Remélem a gyerekkel nem futok össze!
Natália: A Bea hívott engem, hogy jöjjek vele. De én már akkoriban is túl öregnek éreztem magam ehhez. Minek mutogassam a testem hatvanévesen?
Szilvia: Bea? A néninek leszbikusnak tetszik lenni? Még sose láttam ilyen öreg leszbikust!
Natália: Akkor jól nézz meg!
Szilvia: Persze, a könnyebbik utat választotta. Azért a nőket szereti, mert annyi házasságot kötött, hogy megundorodott tőle. Így legalább bebiztosította. hogy nem lesz magányos, és elköteleznie se kell magát. A magukfajták mind ugyanolyanok. Én akkor is hiszek a házasságban,
Natália: (ideges) Kérdezhetek valamit?
Szilvia: Ne kíméljen!
Natália: Ha te a házasságot élvezed, nem a szexet, akkor mi a lópikulának tetted be ide a lábad?
Szilvia: Mondtam már. Nem akarok magányos lenni.
Natália: És minél több emberrel fekszel le, annál nyugodtabb a lelked?
Szilvia: Erre számítok.
Kriszta: Szóval mi csak arra kellünk neked? A lelkednek? Te kihasználsz minket!
Erika: Úristen, mi ez itt? Lelkisegély-baszókör vagy mi a picsa? Gyerünk, mindenki azonnal basszon meg, vagy akut magány tör rám! Micsoda amatőr bandába kerültem, rohadjon rám az ég!
Kriszta: Nézd meg, mit csinálsz! A páromat is kiakasztod. (megöleli Erikát, aki ellöki) Igazán tekintettel lehetnél ránk. Egyébként is, hol a te kedvesed? Ide nem lehet magányosan jönni! Valakit be kell dobni a közösbe!
Szilvia: Nem egyedül jöttem, a… Ja, hogy a Laci? Mit tudom én!? (csönd) Hát ez igazán szép. Engem még játékból is ott hagynak, és még engem baszogattok? Pofám leszakad, komolyan.
Laci: (közben bejött) Én soha nem hagynám el. Mindig fognám kezét, ott lennék maga mellett, és csak nézném, és szorítanám, hogy úgy érezze, biztonságban van. És odabújnék éjjelente, és mindig…
Erika: Hát visszajött? Meggondolta magát? Mégis nekünk esik?
Laci: Nem is tudom. Én csak a…
Erika: Nézzen már körbe! Ehhez nem tökösség kell, hogy minket elintézzen, ehhez szánalom. Maga meg elég szánalmas! Dobja be magát, ne szarakodjon már itt! Vegye le a nyúljelmezt, és próbáljon meg férfiként viselkedni.
Laci: Oké. (nagylevegő) Felkészültem. Készen állok. Tegyenek a rabszolgájukká! Az apám szeretője hozott ide! Értik, az apámé. (lehúzza a gatyáját) Innen már nagyon nincs lejjebb. Ő mondta neki, hogy csinálj már a gyerekkel valamit! És röhögött. Na, ez a valami. Érzem, hogy ez már a valami. (meztelen) Tegyenek azt velem, amit akarnak! Tegyenek a rabszolgájukká! (kinyújtja a kezét) Szilvia?
Szilvia: (pohárral a kezében leveszi a pólóját) Tőlem.
Erika: Kriszta, gyere, ez a te játékod! Házi feladatot oldunk meg!
Kriszta: De, drágám, én csak akkor, ha te is úgy gondolod.
Erika: (vetkőzik, Krisztát is vetkőzteti) Figyelj, a szextől elálmosodom, álmomban meg irtó nagy faszságokra vagyok képes. De mindegy. Most már csináljuk.

(mindannyian elhelyezkednek egy ágyon)

Laci: Natália? (magabiztos) Jöjjön, na, ne kelljen kéretni!
Natália: Neeem, köszönöm, elüldögélek én itt.
Laci: Maga tudja.

(Elsötétül a kép. Nyögések hallatszódnak, de nem erotikus, inkább mintha mindenki keresné a helyét. Aztán valami ritmikus mozgás, egyre gyorsabban. Hirtelen erős fényvillanás: Erika lő: egy pillanatra felvillannak az egymásba gabalyodott meztelen testek. Aztán még egy, még egy, majd egy negyedik lövés. A mozgás teljesen abbamarad. Csend.)

Natália: De kik ezek a brazilok?