A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

Színhely: teherlift. Középen hordágy, letakarva. Mögötte áll Laci. Vállán tarisznya Mellette balról Erika. Hátát a lift falának vetve. Előrébb a gomboknál Hunger Natália támaszkodik a lift oldalának. Kezében macskaszállító ketrec. Mellette kerekes bevásárlókocsi. Jobbra Szilvia és Kriszta. Kriszta egy összecsomagolt takarót dajkál. Szilvián kórházi kék ruha. Nyakában sztetoszkóp. Mindenki fülében mp3 lejátszó fülhallgatói. A hangok valahonnan, elúszva törnek elő. Mindenki némán néz maga elé. Csak a gondolataikat halljuk.
Laci: Nem kellett volna kétezret adnom.  Egy ötszázasért is lehozott volna ez a tyúk. Ahogy rácsapott a pénzre. Gusztustalan. Ahogy az egész nő is. Van egyáltalán valaki, akinek kedve lenne rámászni. Mikor először megláttam kedvesnek tűnt, de ahogy közelebb ért. Hát. Apámnak sem kívánnám ezt a nőt…
Szilvia: Hülye ez a pasi. Belenyom valamennyit a zsebembe, hogy segítsek levinni neki ezt a dögöt. Szerencsétlen. Jól megszívatták. Az örege behozza a kutyáját, majd hívja, hogy jöjjön érte, mert dughatnékja támad, és nem ér rá. Ez, meg mint a jó kisfiú jön, és tejel. Mert persze apuci elfelejtett fizetni. Nyomoronc. Sosem fog felnőni. Most is zsebben a keze. Remélem, nem hokizik. Még csak az hiányozna. Megint egy perverz. Perverznek elég volt a férjem. Attól indult be, ha csak köpenyben, sztetoszkóppal álltam az ágya mellett. Undorító egy féreg. Csak azt akarta, hogy kiverjem neki. Nekem is jó legyen, hogy megdugott volna? Azt nem! Pedig jól nézek ki. Igaz, már a hasam kezd nőni, és mostanában azok a fekete szőrszálak is. Akkor is. Jobban nézek ki mint az az idétlen liba, a hülye sapkájában…
Hunger Natália: Most már fáj is. Csak el kellene menni onkológushoz. Vagy hagyjam az egészet? Inkább utazzam el Brazíliába? Azt sem tudom kik azok, akik meghívtak. Én adtam volna össze őket? Biztos egy átlagos pár. Szimpla férfi. Hétköznapi nő. Egész életembe utáltam a férfiakat. Mocskos mind. Ahogy a háború végén az a pár nyilas suhanc rám mászott, majd az a két orosz, aki lelőtte őket. Ha nincsenek az apácák…
Erika: A belek kiomló rózsaszíne keveredik a vér vörösével és az epe zöldjével. A bőre már kékesfehér. Szeme az utolsókat verdesi. Bármit mondtam, ne haragudjon tanár úr. Két napja talpalok, valami állás kéne. Annyi már az adósságom, hogy azt sem tudom, kinek tartozom. Magának nem? Vagy véletlenül nincs egy húszasa? Tudja, majd megadom, vagy leszopom. Nekem mindegy. Vagy leszopom, és levágom a farkát, és nézem, ahogy elvérzik. Úgy szeretnék már egyszer igazi vért látni. Mondjuk egy balesetet…
Laci: Vajon tudja, hogy kigombolódott a blúza? Biztos nem. Ha odanézek, látom a mellét. Miért nem hord melltartót? Pedig már kellene. Ha lenne rajta most nem látnám. Este, amikor eljátszok magammal, rá fogok gondolni. Nyögne, sikoltozna alattam. Könyörögne, én meg csak dugnám. Alól vajon milyen lehet. Borotválja magát?  Biztosan. Ma minden nő lecsupaszítja. Olyan közönséges lesz. Undorító. Múltkor az a kurva. Annak volt bozontja! Le is vett rendesen. Én meg hülye hagytam. Leszopott. Megdugtam. Majd mikor az anál jött volna, már nem tudtam. Az meg röhögött rajtam. Egyszer újra elkapom, és úgy bánok vele, ahogy apám szokott a nőivel. Ahogy meséli. Élvezi, amiért undorodom tőle. Direkt csinálja!
Azt várja tán, hogy egyszer azt mondom elég? Azt lesheti!
Hunger Natália: Mindjárt kiesik a melle. Kocsányon lóg a szeme ennek a pasinak. Megértem. Izgalmas egy kislány. Szívesen játszanék vele én is. Mióta szegény Klárám meghalt nincs senkim. Olyan jó volt Hozzábújni. Belesimulni az ölelésébe, hallgatnia dörmögését. Ahogy megszólított. „Mi van Nati? Szeretnél játszani a nyulacskámmal?” Szép volt. Olyan dús, barna mindenhol. Mikor a combomhoz dörzsölte magát. Ennek a lánynak is ilyen? Vagy ő is szőrtelen mindenhol? Ez az ápolónő? Ahogy néz. Csak nem meleg ő is? Remélem nem. Nem bírnám elviselni…
Kriszta: Kettőkor ebéd Zolival. Majd fittnes. Ötkor tali Ágival. Vajon valóban leszbikus, vagy csak miattam játssza meg? Utána újra Zoli. Remélem, ma már lefektet. Vagy vigyem Ágit is, és hármasban legyünk? Bár az nem jó, mert akkor Ágira is figyel. Jobb két sráccal. Azok jobban kényeztetnek. Mit bámul ez az öreglány. Csak nem homi? Szegény. Az ő korában. Kinek kelhet? Bár. A rendezőnő sem volt fiatal, akinél kinyaltam a szerepet. Micsoda intelligens csaj! Bár csak többet rendezne itthon. Most is valahol Amerikában van. A mesengeremen még fent van. Este. Ha nem jön össze. Akkor megpróbálok beszélni vele.
Szilvia: Tabletta a lovaknak. Ketten kapnak egyet. Ami megmarad jó lesz nekem. Kel valami szer, két éve nem dugott meg senki. Még erre a nyomoroncra is rámásznék. Férfi kell! Mikor, és hogyan? Ott van az anyám. Állandóan a nyakamon lóg, hogy így Szilvikém, meg úgy Szilvikém. Ha végre összejön egy pasi. Akkor meg állandóan mászkál a lakásban. Épp akkor kell mindig pisilnie. Persze, Tudom én miért. Lesi a férfit. Nehogy már neki is az kelljen!
Hunger Natália: Bastetet hova tegyem?
Szilvia: Egy negyven éves férfi, egy húsz, egy harminc, egy negyven, és egy hatvan éves nő. A megyei állatkórház teherliftjében. Abszurd. Abszurd? Mond édesem? Tudod mi az abszurd? Hogy ápolónő vagyok. Itt, az állatkórházban, és nem pedig orvos. Csak az a hülye férjem. Feláldoztam érte mindent. Mostam rá, etettem. Hagytam, dugjon meg, amikor csak akar. Mit kaptam tőle, na mit kaptam? Mivel búcsúzott? Buta frigid liba. Ezt mondta! Otthagyott! Most meg vinnyog, hogy látni akarja a kölkeit. Vinné kirándulni őket. Azt lesheti. Hétvégére viheti, de ha egy perccel is később hozza vissza: Megyek a gyámhatósághoz!
Laci: Mi van ma? Diliház! Az egész nap egy őrület! Apám behozatja a kutyámat, hogy heréljék ki. Majd szól, nekem. Jöjjek érte. Ő meg lelép az ügyeletes kurvájával. Erre bejövök. Szegény Pötyikém. Fekszik kinyúlva. A golyóit épp dobják a veszélyes hulladék közé, és mielőtt szólhatnék, elém vágnak egy kibaszott számlát. Ami lenulláz. Majd mondják, maradnia kellene még egy napot. Ami megint egy tízes lenne. Mondom, nem tudok most fizetni. Erre a kezembe nyomják, hogy akkor vigyem el. Majd beleszakadok. Olyan nehéz szegénykém. Adok kétezret ennek a szerencsétlennek, aki kerít egy hordágyat. Slisszolnánk le a lifttel. Mire, ezek bepofátlanodnak. A végén még itt rohadunk két emelet között. Összezárva négy nővel, és egy macskával. Ha felébred, szegénykém, baj lesz. Mert utál minden nyávogó dögöt. Itt meg öttel is össze vagyunk zárva…
Kriszta: Mi lehet a hordágyon? Biztosan egy hulla. A pasi ölte meg, és most a szeretőjével viszik eltüntetni. Bedobják az állattetemek közé. Ahol magához tér. Mert mégsem halt meg, és bosszút áll mindenkin, aki az alagsorba téved. Mondjuk, egyszer lejönne egy orvosnő. Akit én játszanék. Őt nem ölné meg, hanem beleszeretne, és teljesítené minden parancsát. Majd elmesélem Zolinak, hátha kitalál belőle egy forgatókönyvet…
Erika: Kell valamit szereznem, mert megőrülök. Éjjel megint megöltem valakit. Sörétes puskával közvetlen közelről fejbelőttem. Mint egy tök, úgy fröccsent szét a feje. Az agyvelő és a vér ízét még akkor is a számban éreztem, amikor felébredtem. Még mindig nem láttam az arcát, de tudom, hogy ő az, akit tegnap, meg tegnap előtt is meggyilkoltam. Először áramot vezettem belé. Majd leöntöttem savval. Dilis vagyok. Ez mondták rám mikor elmeséltem az álmomat. Pedig nem. Lehet a sok horror ártott meg? Pornót meg nem vagyok hajlandó nézni. Nem szeretkeztem senkivel egy ideje, és még magamra rántanék valakit. Akár ezt itt mellettem. Tudom, hogy a mellemet nézi. Majd kiesik a szeme, nyeldekel, mint egy béka. Már takarja magát, mert felállt. Biztos ő sem szexelt már egy ideje. Nem fogom megszánni. Hasonlít ahhoz, akit meggyilkolok. Még egy kicsit nézheti a cicimet. Majd elfordulok…
Hunger Natália: Bastetet hova tegyem? Nem hiszem, hogy utazhatna. Szegénykém így is fél mindentől, hogy megvakult. Magányos lennék nélküle. Igen, az. Egy magányos, meleg öregasszony. Aki, lehet a következő telet már meg sem fogja élni. Szerettem Klárit. Évtizedekig bujkáltunk. Előbb a szüleim, majd az öcsém elől. Vízkeresztkor bontottuk le a karácsonyfát. Utoljára meg akart gyújtani egy csillagszórót. A közös karácsonyunk emlékére. Megszédült. A fa kigyulladt. Mi kimenekültünk, csak a cica nem tudott. Tudta mennyire szeretem. Kihozta. Harmadfokú égési sérülések. Tudják is maguk milyen az! A szag! Mintha grillezett volna valaki. Frissen sült emberhús! A mentőknek a házból nem sikerült kivinni. Kiégett a tüdeje. Csak mi maradtunk! Bastet és én. Szegénykém megvakult. Most is azért hoztam, hogy hátha, de semmi. Az orvosok nem tudnak mit tenni. Mi volt a legrosszabb? Nem temethettem el! Mert senki nem tudta, hogy a kedvesem volt. Állt a család a koporsó mellett, én meg csak hátrébb. Ők fogadták a részvétnyilvánításokat. Én meg? Csak otthon gyászolhattam, kettesben Bastettel.
Laci: Mi különböztet meg egy homoszexuálist, az úgymond, normális embertől? Semmi. Az érzések ugyan olyanok. A szerelem a féltékenység, csalódás. Talán csak érzékenyebbek. Az, pedig azért amit naponta kapnak „normálisoktól” Lehet én is meleg vagyok? Mert sajnálom azokat a nőket, akiket apám felszedett? Hozza őket, mint trófeákat, bemutatni, a tanár fiacskájának. Vajon tudja, hogy a húga vette el a szüzességemet? Állítólag én voltam az egyetlen férfi az életében. A nőket szerette. Olyan jó volt vele beszélgetni. Utána sokkal izgalmasabb volt mindig magamhoz nyúlni. Szerintem tudta, és direkt azért mondott el mindent részletesen. Mondjuk, ha ez a csaj, meg az, a fiatalka, egymásnak esnének. Inkább csak nézném őket. Ülnék az ágy szélén, simogatnám a hátukat. Nem bántanám őket. Talán engednék, hogy fényképezzek. A képek meg jók lennének, ha egyedül vagyok. Szegény Pötyim. Miért kellett így járnod? Ha kiadták volna a könyvemet, már régen nem ott élnénk az ötödiken egy garzonban. Lenne nagy kertünk, ahol kergethetted volna a macskákat. Vittelek volna kiállításokra. Díjakat nyertél volna. Hozták volna sok szukát fedeztetni. Te meg élvezted volna. Mi meg néztünk volna a gazdával. Mindenki megtisztelve érezte volna magát, hogy a nagy író dalmatája csinált kölyköket a kutyájának…
Kriszta: Kutya. Egy zombi kutya. Állatkísérleteket folytatnak. Egy fiatal újságírónő rájön, és nyomozni kezd. Bent van a kísérleti állatok között mikor az egyik kiszabadul, és akit megharap, az élőhalottá változik. A kórház biztonsági rendszere lezár minden kijáratot, és csak a tetőn álló helikopterrel lehetne elmenekülni. Mondjuk, lenne még egy kislány. Akit az újságírónő ment meg. A cicájával együtt. Ám nem látnák, hogy a macska is fertőzött. A helikopter egy vadas parkban landolna…
Szilvia: Áll a kis görény farka. Azt hiszi, nem látja senki. Persze élvezi, hogy ennyi nő van körülötte. Ismerem a fajtáját. Rejsz Matyi. Honnan szalajthatták? Azt a hülye sábeszdeklit sem vette le. Kérkedik vele. Én is zsidó vagyok, és? Attól még lapátolhatom a szart a patásosztályon. Most hoztak be két szorulásos lovat. Csinálhatom nekik a beöntést. Azt leshetik! Kapnak hashajtót, és ha az sem segít, sajnálom. Mehetnek a műtőbe, vagy a vágóhídra. A gazdájuk le sem szart. Majd meg tudja, ha fizetnie kell.
Laci: Megint áll.  Az iskolában is. Így is csak egy megtűrt goj vagyok. Hiába írok, pályázok, csak nem akar sikerülni.   Pedig jók, amiket írok! A szeretőim mind ezt mondták. Mind a ketten. Két nő meg a nagynéném. Ja meg az a szajha. Állt végig, amíg azt ne mondta, hogy mehetek hátulról is. Ő a hibás! Perverz szuka. Állítólag ha a nőknek lekötik a petevezetékét, csökken a szexuális étvágyuk. A pasiknak meg éppen, hogy nő, ha elköttetik magukat. Sok hülye bibsi. Direkt arról beszélnek előttem, hogy ki kivel volt. Röhögnek mikor engem kérdeznek. „na! Lacika! Kivel voltál este? Marok Marcsa, vagy a Reisz Gizi?” Nem kóserek. Trefni az egész banda. Húznának valami  kibucba. Egy valami jó van az egészben. Ha apám meglátja a kipát a fejemen, idegrohamot kap. Ő a nagy magyar. A tizenhetedik századig vezeti, vissza családfánkat. Tiszta magyarok vagyunk. Szokott büszkélkedni. Már a Magyar Gárdába is vetetné fel magát. Pedig katona sem volt. A munkásőr igazolványát pedig máig őrizgeti.
Szilvia: Mennyit adhatott? Egy ezrest? Cigire meg kajára elég lesz. Viszont fogalmam sincs, miből lesz a ballagás. Még két hét. Bele fogok bolondulni. Az exem biztos valami toronyórát vesz lánccal a gyereknek, én meg állhatok ott a kis karkötőmmel. Majd a rokonok. A sok nyalás-falás. Az ebédet megrendelem itt, az üzemi konyhán. Majd állok le nekik főzni! Szegénykém azt hiszi kirepül a nagybetűs életbe. Még nem tudja, hogy az nem kirepülés, hanem kirúgás. Ráadásul egyetemre készül. Ami megint egy vagyon. Csúnya ilyet kívánni, de jobb lenne, ha csak a szakképzőbe vennék fel. Olyan ártatlan még. Hátha két év alatt rendbe jön minden. Fogok egy pasit. Aki eltart minket. Bár, akik péntek esténként a discoban vannak? Nem értem őket. Jó, teltkarcsú vagyok, de mindig a keszeg barátnőimet viszik el. Én meg őrizhetem a cuccaikat. Aki meg vinne engem. Bűzlik a szája a sok bagótól és szesztől. Jobb a ketamin. Ha az apjuk elviszi a gyerekeket, beveszek egyet és utazok, ebből a trágyaszagú világból.
Kriszta: Mondjuk a pasi titkos ügynök. A Moszad? Vagy a CIA? Mindegy, majd kitalál a Zoli valami titkos szervezetet. Beépül egy titkos szervezetbe, aki a világ szárazjég készletét akarja megkaparintani, és az akció lebonyolításához egy kórház számítógépét használják. Ám a hős egy vak ápolónő segítségével leleplezi őket. Sok verekedős és lövöldözős jelenet. Ám a végén a vakvezető kutyának bead valami mérget a fő gonosz, és a hősnek döntenie kell. Megmentse a lány kutyáját, vagy fogja el a főellenséget. Hülyeség! Minden normális pasi a kutyát mentené meg.
Erika: Mit néz még mindig ez a néni? Remélem nem Jehova. Az ilyen kórházak tele vannak hittérítőkkel. Vagy ő is mellemre kíváncsi?(Elfordul és begombolja a blúzát)
Szilvia: Baj lesz. Már a múltkor is majdnem lebuktam. Nem lophatok többet. Kezdek gyanús lenni. A főápoló állandóan a nyakamban liheg. Csorgatja a nyálát. Fogdosna…
Hunger Natália: Vitória da Conquista. Kikötőváros Brazília délkeleti régiójában. Espirito Santo szövetségi állam székhelye. Lakosai száma 300 000. 1551-ben alapították. Római Katolikus érseki székhely. Ipari és kereskedelmi központ. Mit keresnék én ott? Igaz, jobb lenne ott feküdni. Ismeretlenül. Békében. Mint a Kerepesi temetőben. Ahova az öcsém direkt azért jönne, hogy még halálomban is bosszantson. Szűzkurva. Mindig így hívott. Sosem bocsátotta meg, hogy elszerettem a menyasszonyát. Állt az ablakom alatt. A munkásőr barátaival, és mindenféle mocsokságot ordítoztak. Apánk, ha látta volna. Szerencsére nem érte meg. Nem jött haza Szibériából. Anyánk pedig? Hímző kört alapított. A rákoskeresztúri Pajzsos Szent György Keresztény Hímző kör megalapítója. Öcsém szégyenében lépett be a pártba. Megtagadott engem, anyánkat. Én meg, tűrtem. Az első szeretőm is egy hímző nő volt. Őt a férje verte…
Laci: Észrevette. Biztos észrevette, hogy bámulom a mellért. Mindjárt visszafordul, és pofon vág. Ő a hibás! Direkt rosszul gombolta be, hogy nézzem! Ismerkedni akart. Felszedni, felcsináltani magát. Majd nyúzni életem végéig. Igaza van apámnak. Ő mondja, hogy látni melyik nő akar bagzani. Miért nem kötettem le már magam? Úgy sem kell gyerek. Még egy ilyen, mint én? Persze, ha végre publikálnék, más lenne. Úgy térdelne elém ez a ribanc, mint pap az oltár elé.
Erika: Kellene valami. Meszkalin. Ketamin. LSD, Angyalpor, vagy legalább egy kis zöld. Meg fogok hülyülni. Izzad ez a szerencsétlen, kezd elviselhetetlen lenni a testszaga. Egyszer sült hús illatára ébredtem. Akkor azt álmodtam, hogy domina vagyok, és bezárom a pasit egy kutyaketrecbe. Majd lelocsolom pálinkával és felgyújtom. Nem tud ordítani, mert ki van peckelve a szája. Engem néz. Csak hamu marad belőle, és a két szeme, amik akkor is engem néznek. (Óvatosan Lacira sandít) Uram Isten, az ő szemei voltak!
Szilvia: Vajon kihúztam a vasalót?
Kriszta: Meg kellene nézni a FaceBookomat. Lehet reggel óta keresett valaki. Új képek is kellenének. Tegnap óta alig nőttek a népszerűségi pontjaim. A Skypen is be kéne jelentkeznem. A blogomba is írni kellene valamit. Lehet, le kellene mondani Zolival a randit?
Túl sokat vagyunk együtt. Még a végén beleszeretek? Azt nem szabad. Viszem Ágit is. Hátha ráhajt. Utána meg bűntudta lesz, mert lenyúlta a pasimat, és akkor majd megint ő tartozik nekem.
Szilvia: Nem húztam ki a vasalót! Le fog égni a lakás!
Hunger Natália: Milyen oltások kelhetnek még? Szegény kis drágámat megvisel minden szuri. Fél az idegenektől. Nem hagyom itt. Ha nem jöhet, én sem megyek!
Erika: A Gabinak húsz, Ági ötven, Józsi húsz, Petit csak le kell szopni. Mikor lesz vége! Szerezni kéne egy fényképezőgépet, és esküvőkön fotózni. Azt mondják, jó pénz van benne. Vagy lehetnék fotoriporter. Fotóznám a katasztrófákat, a baleseteket.  A vér összes árnyalatát. A friss vöröstől a bűzlő feketéig. Szeretem a piros szint. Ahogy körbefog, és magába olvaszt mindent. Ha elvágnám a nyakát. Vajon tudna még kiáltani. Vagy csak nézne, mint amikor elégettem?
Szilvia: Nincs is vasalóm.
Laci: Ha ma este ideadják a pénzt a nyelvórákért, akkor ki tudom fizetni a telefonszámlámat.
Natália: Mennyi időm lehet még hátra? Nagyanyám nyolcvan évesen halt meg. Anyám nyolcvankettő volt. Én vagyok Hetvenhat. Az összesen négy vagy hat év. Ha eladok mindent, és a lekötött betéteimet is számolom, akkor azok brazil viszonylatban megengednek egy középosztálybeli életet. Egy muchacha. Olyan kreol, nem teljesen fekete. Jó katolikus. Házvezetőnő. Sofőr és szerető. Együtt megnéznénk az Iguazu-vízesést. Engedném, hogy szeretkezzen velem. Úgy is el fogok kárhozni. Hol lehetne jobban, mint az ördög torkában. A karnevál Rióban. A sok meztelen nő. Mi tartana itt? A vagyonom sem jutna az öcsém kezére. Megérdemelné a szűzkurváért!
Erika: Ápolónőnek kéne mennem. Katonai ápolónőnek. Nincs kajára, ruhára, szállásra gond. Gyógyszerész vagyok. Meg fényképész. Most tanulok kutyakozmetikusnak. Ápolónő is lehetne belőlem. Jó eszem van, hamar megjegyzek mindent. Karcsi, hol is van most Afganisztánban? Nem írtam neki. Mit is írtam volna. Kedves Karcsi. Ami pénzt kértem tőled, még nem tudom megadnia. Viszont, nagyon szeretlek. Kár, hogy a Julikát vetted végül feleségül, és nem engem. Karcsi. Ott feküdnél, sebesülten. Az infúzió csöve kicsúszna a hánykolódásodtól. Lekötöznélek, ne tudj mozogni, és ott hagynálak, Hagyva véredet elfolyni. Baleset, mondaná az orvos, csak mi tudnánk, hogy nem az volt.
Kriszta: Mondjuk van egy lány, aki nagyon szereti a yorkshire terrierjét. Ám azzal csúnyán elbánik egy macska. Megvakul, és szegény lánynak el kell altatnia. Bánatában a Dunába ugrik, ám egy csinos fiatal üzletember kimenti. Egymásba szeretnek, amikor kiderül, hogy ő a macska gazdája. A lány elhagyja, de nem tud a férfi nélkül élni. Közben a férfi meghal, és utolsó kívánságaként a lányra hagyja a macskáját. Istenem. Milyen megható. (Ringatni kezdi a takarót) Szegény Marconám, nem haltál meg feleslegesen. Csöpp tested nem hiába van a takaróba bugyolálva. Anyuci nem engedi, hogy elvigyen egy dögszállító. Majd szépen eltemetlek. A parkban, ahol azzal a csúnya cicussal találkoztál. A mesédből meg Zoli biztosan ír egy szép történetet. Lehet, Zolit mégsem kellene átengedni Áginak? Vajon hajlandó lenne megrendezni Marcona temetését? Elvégre rendezőnek tanul!
Laci: Hogy ennek mekkora segge van! Amíg nem kezdte el riszálni észre sem vettem. Olyan jó, nagyképernyős. Elheverhetne a kanapémon. A csöcsei nem is érdekelnek. Legfeljebb rá verném. Ideje lenne már valamit tenni, mert minden nőt megmásznék, akit csak látok. Lehet venni kellene egy új pornó dvd-t. Amik vannak már unalmasak. A múltkor valami új oldalt meséltek a kölykök. Állítólag fent van a kémiatanárnő is. Álszent kis banda. Amikor észrevettek, egyből elhallgattak. Most kereshetem magam. Utálom a számítógépet!
Szilvia: Mi lesz velem? Istenem! Dugjon már meg valaki! A lányomnak intenzívebb a nemi élete, mint az enyém!
Kriszta: Ha hivatásos lennék, vajon mennyit kereshetnék? Menyire tudnám levenni az ilyen nyálas alakokat? Milyen lehet pénzért szeretkezni? Mondjuk egy nővel? Húsz éves vagyok, még sohasem dolgoztam. Iskolába jártam, tanultam. Anyámmal élek még mindig. Ha pasit viszek fel, ott hallgatózik az ajtón. Másnap meg el kell mondanom mindent. Apa! Hol vagy?
Hunger Natália: Pisi szag van. Kiborult volna? (A bevásárló szatyorban kezd kutakodni) Már reggel leadtam. Utána meg jól el is öblögettem. Akkor honnan jön? Cicukám te lettél volna. Pedig nem szoktál. Te sem tudsz pisilni csak otthon. Ezért cipelem én is magammal. A körzeti orvos laborba küldött. Vér és vizeletvizsgálatra. Azt mondja nyirokmirigy gyulladás. Eltömődhettek a nyirokcsatornák és attól. Ez, nem rák. Ért is hozzá! Hozzám képest taknyos a maga negyvenöt évével. Így Nati néni, meg úgy. Adja a szépet. Őket is én adtam össze. Mind a néggyel. Ha tudná, hogy abból a második nekem is meg volt. Harmincöt év alatt mennyi ember írta alá előttem a házassági szerződését. Aranylakodalmak. Fizetett hirdetésként az utolsó előtti oldalakon. Ezek is azt akarják, hogy adjam össze újra őket? Vigyem a nemzetiszínű átalvetőmet? Amit nyugdíjas búcsúztatómon kaptam ajándékba? Esetleg egy régi beszédet is elő kellene venni? Minek? Fejből tudom az összes üres frázist. Nem ártana megtanulnom spanyolul is. Nehogy becsapjon majd az a lány, akit felfogadok…
Szilvia: Állandóan pánik rohamaim vannak. Hol fázok, hol izzadok. Klimax? Nem még nem lehet! Fiatal vagyok. A lányom sem nagykorú. Csak júniusban lesz tizennyolc! Némelyik srác, akit bemutat, majd felfal a szemével. Ha viszont rájuk nézek, lesunyt fejjel kussol. Ismerem én az ilyen kis pöcsösöket. Éjjel az Interneten, a csevegőszobában vinnyognak, hogy alázzam meg őket. Porolja ki a z anyjuk a seggüket! Nekem egy igazi férfi kell! Ez a sunyi kebel kukkoló is. Ha elkapnám, megtudná milyen nővel lenni!
Erika: Be kellene nézni a Vakmacskába. Biztosan, van ott valaki, aki meghívna vacsorázni.
Laci: El fogok késni. Megint. Nem mondhatom, hogy széder volt és ott kellett maradni. Nem fog bedőlni a főnök. Ravasz egy muki. Magyaron kívül, csak görögül tud. Azt sem nagyon, de nyelviskolája van. Az egyik legmenőbb a városban.
Erika: Ma nem megyek haza. Nincs kedvem.
Kriszta: Mégse Zoli rendezze a temetést. Elröhögné. Olyan idétlen, gyerekes. Láttam egy filmet. Valami állatpreparátorról szólt, és úgy Marcona megmaradna nekem. Majd ha új kutyám lesz bemutathatnám őket egymásnak.
(A lift hirtelen nagyot zökken, majd megáll. Elsötétedik minden. A szereplők a darab során először szólalnak meg)
Hunger Natália: Mi történt?
Szilvia: Van ott egy vészgomb. Nem nyomta meg véletlenül a néni?
Hunger Natália: Nem kedveském meg sem mozdultam. Bár nem tudom. Ne haragudjon.
Szilvia: Nincs semmi baj. Mindjárt odamegyek és megnézem. Ismerem a lifteket. Ebből is le kellett vizsgáznom.
Laci: Sötét van. Van magánál zseblámpa?
Szilvia: Nincs.
Laci: Akkor, hogy fogja megnézni?
(Szilvia kinyitja a mobiltelefonját, ami halvány kék fénnyel önti el a liftet. Erre a többiek is előveszik a sajátjukat. Azzal világítanak.)
Szilvia: Nincs semmi baj. Csak túlmelegedett és leoldott. Már észrevették, és visszaadják rá az áramot Pár perc, és újra indul. Régi szerkezet,  nem ez az első eset. De aranyos cicus. A nénié?
Hunger Natália: Igen. Bastetnek hívják.
Kriszta: Bastet? Olyan aranyos név. (Odamegy, megnézni a macskát) Szegényke, hogy fél.
Ha jól tudom egyiptomi istennő volt, akiről a nevet kapta?
Hunger Natália: Bastet istennő – Az öröm, a zene, az élvezetek istennője, a termékenység szimbóluma az ókori Egyiptomban. Először oroszlánfejjel, majd a Krisztus előtti első évezredtől macskafejjel ábrázolták, kezében kultuszának különböző eszközeivel. Más istennőkkel is azonosították, de ő jelképezte a Nap szemét is. Temploma és kultuszának központja a Nílus alsó folyása melletti Bubastiszban volt, amely a Krisztus előtt az első évezred elején a Birodalom fővárosa lett. A városban a régészek egy macskatemetőt is feltártak.
Erika: Ez olyan volt, mintha lexikonból tetszett volna felolvasni.
Hunger Natália: Onnan volt. Újévkor elhatároztam, hogy minden héten megtanulok egy új fogalmat. Nem akarok elbutulni. Akarsz még valamit hallani?
(Hirtelen felgyullad a fény, zúgás újra)
Laci: Végre.
(Mindenki elteszi a mobiltelefonját. A fülhallgatók is a helyükre kerülnek. Újból csak a szereplők elúszó gondolatait halljuk)
Kriszta: Ki foghatta meg a fenekemet? Á. A pasi nem lehetett. Olyan nőies keze volt. Mégis erős. Talán az ápolónő? Véletlenül, vagy szándékosan? Mindegy. Tetszik valakinek. Pedig kicsit nagy. Sok volt a vizsgám. Keveset mozogtam.
Erika: Félek a sötétben. Ha sötét van, mindig úgy érzem ő áll előttem és néz. „Erika, miért engem?” Mindig ezt kérdi. Nem tudom. Nem tudom apu. Nem én öltelek meg. Nem kellett volna csokiért szaladnod. Akkor nem kerülsz a busz alá. Látod, miattad álmodok állandóan gyilkosságról. A véred, ami összemázolta a csokis papírt. Apu. Miért? Miért szerettél annyira?
Szilvia: Ezek a pasik. Jellemző! Ha baj van, nem tudnak gondolkodni. Csak nyavalyognak. Ez is inkább jól megfogdosott valakit.
Hunger Natália: Nem tudtam megállni. Meg kellett simogatnom őket. Olyan bájosak a fiatalságukkal. Két fiatal nő, ahogy elképzelem az ölelkezésüket.
Laci: Ki fogta meg a seggemet? Melyik perverz nőstény akarta tudomásomra juttatni szándékát?
Hunger Natália: Hülyülsz Nati, Brazíliában portugálul beszélnek. Most talpalhatsz visszakérni a pénzedet.
Laci: Bejövök valamelyik nőnél? Csak tudnám ki volt az. Remélem ez, ebben, az idétlen sapkában.
Kriszta: Lift. Benne két ember. Egyszer csak zuhanni kezd. A falhoz tapadva sikoltoznak. Majd megáll. Nyílik az ajtó, és ők valami barlangban vannak. Fura alakok rángatják őket. Olyanok mintha disznó és ember keverékei lennének. A lánynál van valami medál. Á ez hülyeség! Már láttam valamelyik filmben.
Hunger Natália: El kell aludnod Bastet. Örökre. Ha nem adják vissza a pénzem, nem tudlak magammal vinni. Ne haragudj, de muszáj megtanulnom portugálul.
Szilvia: Este valami lány partit akar rendezni a lányom. Ki kellett volna takarítanom. Megint ott vannak a száradó bugyik a fotelban. Mire hazaérek, már késő lesz. Talán sikerül az egyik ketamint lenyúlnom. Holnap nincs otthon senki. Anyámat elviszem a bátyámékhoz, és egyedül leszek. Nem akarok úgy megöregedni, mint ő. Néha már nem ismer meg. Volt, hogy bepisilt és észre sem vette. Valami otthont kellene keresni. Választhat a tesóm, vagy fizeti a felét, vagy náluk lakik. Idegesít. Ha ránézek, önmagamat látom, harminc év múlva. Kellene valami a lábam közé is. Nem csak intimbetét. Elmegyek a csajokkal, kocsmázni. Hátha…
Laci: Szegény Pötyi. Milyen lesz, ha felébred? A nyakörvet sem nagyon szerette. Most meg ez a gallér, hogy ne nyalja magát. Hogy fogom felvinni az emeletre? Még órám is lenne. Telefonálnom kellene. Lemondani. A pénz is kell! Már nincs mit zálogba csapni. Pötyikém, egyedül fogsz ébredni. Apuci majd siet haza hozzád. Lefektetlek a fürdőszoba szőnyegre, és rád zárom az ajtót. Ott nem tudsz bajt csinálni.
Erika: Kata! Szülinapja van. Buli lesz nála! Még tudok neki venni virágot, meg csokit. Megoldva a mai este is.
Kriszta: Öt ember áll egy liftben. Egy középkorú férfi és négy nő. A nők húsz, harminc, negyven és ötven évesek. Korosztályuk átlagos képviselői. Állnak, fülhallgatóval a fejükön.
Mindenki a saját zenéjébe temetkezve. Nem szólnak. Csak a gondolataik hallatszanak. Ki az az eszement, aki olyan forgatókönyvet írna, ahol a szereplők nem beszélnek?
Laci: Ne haragudj Pötyi, gyáva vagyok. Nem merek nemet mondani az igazgatómnak, a főnökömnek a nyelviskolában. Apámnak. A házaló ügynöknek. Senkinek.  Elmúltam negyven éves, már semmi nem lesz belőlem. Jobb gazdát érdemelnél. Látod, mert nekem nem jön össze egy nővel sem, ezért hagytam, hogy te meg ne tudj.
Erika: Előreharapása van. Buldog fogak. Rosszul zár az álkapcsa. Mikor harap, az alsó fogak vannak elől. Sosem nyerne díjat. Tenyésztésbe sem fogható. Szegény dalmata. Talán így jobb neki. Jobb gazdát is érdemelne. Meg talán egy nagy kertet, ahol kergethetné a verebeket. Katánál jó helye lenne. Kutyabolond. Tele a park ölebekkel.
Szilvia: Még két óra és mehetek haza.
Laci: Megint áll a farkam. Késni fogok, már biztos.
Hunger Natália: Döntöttem, te is jössz cicukám. Már az oltásokat megkaptad, a papírok is folyamatban. Kár lenne veszni hagyni a pénzt, amit rád költöttem.
Laci: Már megint kilátszik a melle. Direkt csinálja, hogy engem idegesítsen.
Szilvia: Már megint álla fütyköse. Perverz disznó. Csak egy ujjal érjen hozzám, leütöm!
Erika: Vagy nekem is jó lenne. Lenne valaki velem éjjel, és vigyázna rám. Félek elaludni. Egyszer úgy fogok ébredni, hogy egy hulla fekszik mellettem.
Kriszta: Pisilni kell.
Hunger Natália: Mielőtt elmegyek meg kellene csináltatni Klárám síremlékét. Még mindig az a fakeresztje van. Amit a temetéskor letűztek. Neki is sem voltak gyerekei. Csak a húga él már. Mielőtt elutazok, elmondok neki mindent. Talán…
Laci: Csak kutyakonzerv van otthon. Olyan ízetlenek. Még vacsorát is kellene vennem.
Szilvia: Érjünk már le! Le fogok bukni. Tilos lenne a hordágyat idehozni.
Erika: Katánál fogok aludni. Látni akarom Lacit. A szemébe nézni. Azt mondta, engem szeret, mégis a barátnőmet vette el. Mintha már álmodtam volna vele. Lila volt a nyelve mikor megfojtottam.
Kriszta: Következő évben átkérem magam rendező szakra. Vagy mégse tegyem? Pisilni kell.
Hunger Natália: Elég lesz, ha levelet írok. Vagy még azt sem. Hisz itt vagy velem, Klárám. Ugye megérted?
Laci: Nem ez a néni jár hozzánk spanyol intenzívre? Mintha már ezt a másik nőt is láttam volna? Vagy megint keverem valakivel?
Hunger Natália: Templomba kéne menni.
Kriszta: Este benézek a BDSM szobába. Hátha találok valami jó sztorit. Esetleg el kéne menni egy szobatalira is. Talán lenen ott pár érdekes figura.
Erika: Nem tudom mi lesz velem. Csak lebegek. Egyszer talán leszek negyven éves. Férj, család, gyerekek? Ha azokat is megölöm álmomban? Mi elől futok. Miért? Apa, engedj el.
(A lift, zökkenve megáll. Ajtósurrogás. A szereplők bólintanak egymásnak és kimennek a színpadról. Laci kitolja a hordágyat a színről. Kis idő elteltével, Szilvia hozza vissza üresen. Betolja a liftbe. Megnyom egy gombot. Lift ajtó csukódása hallatszik, majd elsötétül a szín)

VÉGE