A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

Egy kikötőben vagyunk. A dokkban egyetlen hajó vesztegel. Tőle 40-50 méterre néhány rendőrautó áll bekapcsolt villogókkal, rendőrök állnak mögöttük csőre töltött pisztolyokkal, a hajó felé céloznak. Alig van mozgás. Néhány rendőr távolabb szalagokat feszít ki, hogy kívül tartsák a bámészkodókat és a sajtót.

Rendőrparancsnok (az egyik a hajóhoz közel álló autó cb-jét használva): Túszejtővel van dolgunk! Teljes mozgósítást kérek!
Központ: Azonnal küldjük az egységeket! Jelentést kérek!
Rendőrparancsnok: A túszejtő 40-50-es nő. Nem tudjuk pontosan mit akar, még nem állt elő a követeléseivel. A túsz egy 20 év körüli nő. Kézifegyvert nem látok az elkövetőnél.
Központ: Kezdjék meg a tárgyalásokat!
Rendőrparancsnok: Értettem!
Rendőrparancsnok (hangosbeszélőn): Asszonyom! Roszpott Géza százados vagyok. Kérem, ne csináljon semmi ostobaságot! Odaviszünk Önhöz egy telefont, amin beszélhetünk. A kollégám fegyvertelen lesz, a mobiltelefont odadobja a hajó lépcsőjéről. Kérem, emelje fel a kezét, ha ez rendben van!

Szilvia felemeli a kezét. A rendőr odamegy, megtörténik a kézbesítés. Rövid idő múlva csörög a telefon, a beszélgetés azon keresztül folytatódik.

Rendőrparancsnok: Asszonyom, mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a túsz jól van-e.
Szilvia: Semmi baja.
Rendőrparancsnok: Kérem, adja át neki a telefont!
Kriszta: Jó napot!
Rendőrparancsnok: Jó napot, én a rendőrfőnök vagyok. Nem esett bántódása?
Kriszta: Nem, köszönöm, minden rendben van. Nagyon kedves a túszejtőm.

háttérből hallatszódik

Szilvia: Kedves a nénikéd!
Rendőrparancsnok: Micsoda? Mindegy, az a fontos, hogy őrizzék meg a nyugalmukat!
Kriszta: El sem veszítettük. kuncog
Rendőrparancsnok: Ön kicsoda?
Kriszta: Pillanat. félrefordul Szilvia, megmondhatom nekik ki vagyok?
Szilvia: Mit bánom én.
Kriszta: Kriszta vagyok.
Rendőrparancsnok: Miért pont magát ejtette túszul? Mik a követelései? Váltságdíj?

Szilvia kiveszi a telefont Kriszta kezéből

Szilvia: Kiudvarolta magát? Most hagyjon minket békén, majd hívom!

Telefont leteszi. Kívül megérkeznek a mesterlövészek is, egyre több rendőr kezében látható távcső. Néhányan fontoskodva mennek jobbra-balra.

Kriszta: Azt kérdezte tőlem a rendőr, hogy tudom-e mit akar. Tényleg, mit akar?
Szilvia: Valami mást. Izgalmat, életet, utazást, tökmindegy. Az élet mocskos, szemét és most igazodok hozzá. Fogva tartalak, amíg nem teljesítik, amit akarok.
Kriszta: És mi lesz az?
Szilvia: Nem is tudom pontosan. Te mit kérnél a helyemben?
Kriszta: Én elutaznék jó messzire. Mondjuk Brazíliába. Kérnék menedékjogot, meg állampolgárságot, meg jó sok pénzt és elindulnék. Fognék egy laptopot, egy műholdas telefont, felhúznám a horgonyt és elhajóznék.
Szilvia: Ez hülyeség. Majd kitalálok valami jobbat.

Rendőrparancsnok a mellette álló rendőrnek, hunyorogva mereszti a szemét.

Rendőrparancsnok: Jól látom, hogy otthonkában van a túszejtő?
Rendőr: Tényleg! Elég vicces!

Rendőrparancsnok elővesz egy távcsövet.

Rendőrparancsnok: Az otthonka alatt mintha dudorodna valami. Szerintem bomba van a testére erősítve!
Rendőr: Igen? Belenéz a távcsőbe. Ez rémisztő!

Csörög a telefon. Szilvia felveszi.

Rendőrparancsnok: Látom, hogy dudorodik valami a ruhája alatt. Bomba van a derekára erősítve?
Szilvia: Dagadt a jó édes anyád!

Lerakja a telefont.

Kriszta: Miért pont engem tart fogva?
Szilvia: Nem mindegy, hogy kit? Rosszkor voltál rossz helyen. Egyébként mit kerestél itt?
Kriszta: Szeretem ezt a hajót. Itt akarok majd egyszer házasságot kötni.
Szilvia: Én is itt mentem férjhez, ahhoz a szemét állathoz. Mi voltunk az elsők, akik örök esküdt fogadtunk egymásnak ezen az öreg lélekvesztőn. Akkor vette meg az önkormányzat, vagy városi tanács, vagy mit tudom én, hogy hívták, az egész Hunger-flottát. Itt álltak egymás mellett, de már csak ez maradt. Ez a szánalmas, magányos, depressziós teknő. Ha jól tudom, már nem is kötnek rajta házasságokat. Nyugdíjba ment.
Kriszta: Miért nem?
Szilvia: Nem tudom. Talán nem volt pénz a felújítására. Ezek inkább eladnak mindent amit lehet. Például itt volt a Hunger Öcsi, ami fele ekkora hajó volt. A munkásőrök kapták meg, de ma sem tudom, minek kellet nekik. Nem is nagyon használták, csak a vezetők játszottak rajta tengerészt, ha le akartak dönteni egy-két elvtársnőt a szolgálati kanapéra. Közülük privatizálta valaki a rendszerváltás után. El is vitte, ami nem nagy baj, mert olyan közel kötötték ki mindig Natáliához, hogy folyamatosan súrlódott az oldaluk.
Kriszta: Láttam itt egy másik hajót, ami félig el is süllyedt. Az is a Hunger-flottához tartozik?
Szilvia: Ja, a Hunger Nagyi. Az nagyon öreg. Nem is tudok róla sok mindent, csak hogy már régen elsüllyedt volna, ha ennek a hajónak a motorjával nem szivattyúznák belőle folyamatosan a vizet.
Kriszta. Meséljen még ezekről a régi dolgokról!
Szilvia: Volt itt két nagyon szép jacht is. Ennek a hajónak a mintájára készítették, csak sokkal modernebbek voltak. Nagyon jól mutattak így együtt, de aztán amikor elkészültek, kiúsztak a kikötőből és soha többé nem láttuk őket. Mint az én gyerekeim. Itt a Natálián, mindennek külön nevet adott a sok menyasszony, meg vőlegény. A vasmacskáját például vakmacskának mondták, mert még soha senki nem látta és az se látott évtizedek óta senkit. Valószínűleg ki sem látszódik már az iszapból. Bastet-nek hívják. Aztán volt itt egy másik hajó, össze volt kötve ezzel. Konferenciákat rendeztek rajta. Tavaly karácsonykor valami szociológusok buliztak a fedélzetén, de egy karácsonyfa valahogy eldőlt és az egész hajó leégett. Még Natália is megpörkölődött, a nyoma látszik az oldalán. Szerintem el sem lehet tűntetni.

Csörög a telefon.

Rendőrparancsnok: Asszonyom itt Péter. Hogy szólíthatom?
Szilvia: Szilviának.
Rendőrparancsnok. Mik a követelései?
Szilvia: öööö…Brazíliába utazok ezzel a hajóval. Adjanak ötszázezer…

Kriszta felfelé mutogat.

Szilvia: …egymillió dollárt. Kriszta még mindi mutogat felfelé. Egymillió ötszázezer dollárt. Kérek brazil állampolgárságot, vízumot, menedékjogot. Hozzanak fel annyi élelmiszert amennyi elég az útra.
Rendőrparancsnok: Felvesszük a kapcsolatot a brazil nagykövettel…
Szilvia: Hozzák ide, látni akarom!
Rendőrparancsnok: Rendben, mindent megteszünk. Ha teljesítjük a kívánságait elengedi Krisztát?
Szilvia: Persze.

Kriszta rázza a fejét, könyörgően összekulcsolja a kezét.

Kriszta suttogva: Hadd menjek magával!
Szilvia: Persze, amint megérkeztünk Brazíliába. Hozzák a nagykövetet!

Leteszi a telefont.

Szilvia: Tényleg jönni akarsz?
Kriszta: Most ismerkedtem meg egy kedves lánnyal a neten. Sokat cseteltünk, meg a facebookon is bejelöltük egymást. Talán tudna segíteni valami castingra is bejutni…
Szilvia: Egy rohadt szót sem értek abból amit mondasz, de ha akarsz akkor gyere a te lovagodhoz, vagy lovaginádhoz.

Rendőrparancsnok cb rádión.

Rendőrparancsnok: Hozzanak ide valami sötétbőrű embert, majd azt mondjuk ő a nagykövet. Lehetőleg külföldit.
Rendőr: Honnét?
Rendőrparancsnok: Mit bánom én, a Váci utcáról, vagy egy salsa iskolából, vagy egy török étteremből. Indulás! Ja és hozzanak tolmácsot is!
Központ: Úton van az Első Robotikai Intézet Kísérleti Alaptípusa! Újra kipróbáljuk éles bevetésen, fokozott figyelmet kérek!
Rendőr: Micsoda?
Rendőrparancsnok: Jön az E.R.I.K.A.
Rendőr: Jó csaj?
Rendőrparancsnok: Meghiszem azt! Csak egy kicsit fémesen csókol, fajankó, tűnjön el innen!

Megérkezik egy autó, kiszáll belőle a brazil nagykövet és Laci a tolmács.

Nagykövet: Good evening!
Rendőrparancsnok: Jó estét! Maga ugrik be a nagykövet helyett? Jól van, külsőre nem is rossz, bár lehetett volna brazilosabb.
Laci: Jó estét, én Laci vagyok a tolmács. Bemutatom a Nagykövet Urat!
Rendőrparancsnok: Honnét szedték össze, mert nagyon jól játssza a szerepét?
Laci: Ő az igazi nagykövet. Vállalta, hogy eljön személyesen.
Rendőrparancsnok: Jól van, jól van, ha ennyire beleásta magát a szerepébe, akkor nem zökkentem ki, de a szaga alapján szakács lehet.
Laci: Ő a nagykövet, nem érti?
Rendőrparancsnok: Jól van, értem. Most menjen a szakáccsal együtt egy kicsit hátrébb!

Csörög a telefon.

Rendőrparancsnok: Szilvia?
Szilvia: Nem, itt a nemzetközi tudakozó. Miben segíthetek?
Rendőrparancsnok: Bocsánat, téves.
Szilvia: Maga nagyon hülye! Én vagyok.
Rendőrparancsnok: Ja! Rögtön tudtam! Itt van a nagykövet.
Szilvia: Beszélni akarok vele. Küldje ide a hajóra!
Rendőrparancsnok: Nem mehet oda és nem is tud magyarul.
Szilvia: Akkor küldje ide a tolmácsot, ő meg legyen a vonal másik végén!
Rendőrparancsnok: Rendben.

Leteszik a telefont.

Rendőrparancsnok: Laci, menjen a hajóra és fordítson, de szó szerint!

Laci felmegy a hajóra.

Laci: Jó napot! Én vagyok a tolmács.
Szilvia: Jó napot, üljön le!
Kriszta: Hellóka! Miért küldtek fel ide? Jössz velünk Brazíliába?
Szilvia a bajsza alatt: Nem én mondtam egy perce, hogy küldjék ide? Szőke!
Laci: Brazíliába? De jó is lenne! Sajnos én csak tolmácskodok. Ha vége az egésznek mehetek vissza tanítani a kis zsidó gyerekeket.
Szilvia: Mi bajod a zsidókkal?
Laci: Semmi, semmi, félreértette.
Kriszta: Nem szeretsz tanítani?
Laci: Szeretek, szeretek, félreértetted.

Kriszta és Szilvia kérdőn néz rá.

Laci: Csak hát Brazília… Ott lehetnék művész, vagy tudós… ha Önökkel mehetnék…

Csörög a telefon

Szilvia: Nemzetközi.
Rendőrparancsnok: Bocsá…nagyon vicces! Adja át a telefont a tolmácsnak és ő majd közvetít a nagykövet és Ön között.
Szilvia: Inkább kihangosítom.

Telefon kihangosítva.

Laci: Itt vagyok.
Rendőrparancsnok: Szilvia, mondja el újra a követeléseit!
Szilvia: Nincs jegyzetfüzete? Szerencsétlen! Ha csak egyetlen egy is nem teljesül, akkor kinyírok mindenkit!

Kriszta elismerően felemeli az ujját a határozottságot dicsérve.

Szilvia: Politikai menedékjog.
Laci: Political asylum.
Nagykövet: Impossible.
Laci: Öööö…. Rendben.
Szilvia: Állampolgárság.
Laci: Naturalization.
Nagykövet: Absolutly impossible!
Laci: Azt mondja, rendben van.
Szilvia: Vízum.
Laci: Visa.
Nagykövet: No way!
Laci: Rendben.
Szilvia: Mikor és hol kapok meg mindent?
Laci: She would like to know the weather forecast for Brasilia.
Nagykövet: What? She must be stupid! I have no time for that. Good bye!
Laci: Mire Brazíliába érünk, addigra minden ott lesz a kikötőben. Megígéri.
Kriszta: Érünk? Ezek szerint velünk jön?

Laci befogja a kagyló mikrofonját

Laci: Hááát, ha lenne kedves engem is túszul ejteni!
Szilvia: Ennyi hülyét! Adja ide a telefont!

Szilvia átveszi a készüléket.

Szilvia: Petikém, ott van?
Rendőrparancsnok: Itt vagyok. Most ment el a szakács, izé, a nagykövet. Ahogy hallottam mindent megkap amit akar.
Szilvia: Akkor már nincs más dolga, mint a pénzt és az élelmiszert ideküldeni. Ja, mivel már a tolmács is a foglyom, így kétmilliót hozzon, és a kajánál is számoljanak vele!
Rendőrparancsnok: Fogoly? A picsába, ezt elszúrtam! Nem engedné mégis el? Így ki fognak rúgni!

Laci hevesen rázza a fejét.

Szilvia: Nem tehetem, de tanácsolok valamit: ejtsen túszul valakit és találkozzunk Brazíliában!

Telefont leteszi. A kikötőbe megérkezik E.R.I.K.A. a túsztárgyaló robotnő. Odaadják neki a pénzes táskát és egy kiskocsin maga mögött húzza az élelmiszert. Elindul a hajó felé.

Rendőrparancsnok a mellette lévő rendőrhöz: Majd ő mindent elintéz! Úgy lefegyverzi a nőt, hogy pislantani sem lesz ideje.
Rendőr: Honnét tudja ez az Erika, hogy mit kell csinálnia?
Rendőrparancsnok: Onnét, hogy mesterséges intelligenciája van. Ahogy látom, pont kétszer akkora mint magának.
Rendőr: Nekem egyáltalán nincs mesterséges intelligenciám, de mindegy. kuncog
Rendőrparancsnok: Ne dumáljon, az a lényeg, hogy mindig a helyzethez igazodva meghozza a legjobb döntést.

Rendőrparancsnok csörgeti a telefont, Szilvia felveszi.

Rendőrparancsnok: Egy robottal küldünk oda mindent, mert félünk, hogy újabb túszokat ejtene.
Szilvia: Csak jöjjön.

Erika a hajó fedélzetére ér.

Erika: Minden itt van amit kért. Engedje el a túszokat!
Szilvia: Nem engedem, majd csak Brazíliában.
Laci és Kriszta: Nem akarunk lemenni a hajóról! Utazni akarunk!
Erika: Értelmezhetetlen algoritmusok. Túszok mindig menekülni akarnak, maguk miért nem?
Laci: Mert ott mindig süt a nap.
Kriszta: És gyönyörűek az emberek, a lányok.
Laci: Finom, homokos tengerpart.
Kriszta: Igazi közösség, tele szerelemmel és szenvedéllyel.
Laci: Fantasztikus autók…
Kriszta: Internet, világháló…
Laci: Mindenhol csúcstechnika…
Kriszta: Ha jól olvastam, most fejlesztettek ki valami nagyon szuper robotot…
Laci: Igen, igen, én is olvastam, állítólag ott még a robotok is szerelembe esnek…
Erika: Azt hiszem, nem hagyhatom magukra a túszokat! Húzzák fel a horgonyt, induljunk!

Rendőrparancsnok a mellette álló robotfejlesztő felé fordulva.

Rendőrparancsnok: Mi történik?
Fejlesztő: Egyezkedik, eltereli a figyelmet, majd lecsap.
Rendőrparancsnok: De ezek kihajóznak!
Fejlesztő: Ajjaj! Ha 500 méternél jobban eltávolodik a központi egységtől, akkor beindul az önmegsemmisítő mechanizmus!

Távolban hatalmas robbanás, a hajó helyén semmi nem látható, csak egy kis füst gomolyog. A sajtó munkatársai átszakítják a szalagokat és máris a rendőrparancsnok orra alá tolják a mikrofonokat:

Riporter: Mi történt?
Rendőrparancsnok: Sajnos Magyarországon is megjelentek az öngyilkos merénylők. A hölgy a Júdeai Felszabadítási Front egyik sejtje volt és felrobbantotta az otthonkája alá rejtett pokolgépet. Magával együtt megölte két túszát, megsemmisítette az egyébként tökéletesen működő és éles helyzetben kiválóan vizsgázó ERIKÁT, és elpusztította a majdnem nyolcvan éves Hunger Natália önkormányzati hajót. Többet nem mondhatok, csak a vizsgálatok lefolytatása után!

Félrehúzza a fejlesztőt

Rendőrparancsnok: Jó lenne ha belehúznának a fejlesztésbe! ERIKA minden hónapban megöl néhány teljesen ártatlan embert! Ez így nem mehet sokáig, legközelebb magán teszteljük!

Függöny.