A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

Szereplők: Laci, Hunger Natália, Szilvia, Kriszta, Erika

Idillinek tűnő, pázsitos, virágos terület, bárányfelhős égbolttal szegélyezve. A tér mindkét szélén egy-egy ajtó helyezkedik el: a jobb oldali vakítóan világos, a bal oldali rémisztően sötét. Utóbbin felirat olvasható: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Natália, Szilvia és Krisztina utcai viseletben a tér közepén ácsorognak és épp a feliratot tanulmányozzák.

NATÁLIA Nahát! Azt kell mondjam, Dante tudott valamit!
KRISZTA Hol vagyunk?
SZILVIA Mégis mire tippelsz, kislány?
KRISZTA (Belemélyed a papírhalomba, amit addig a kezében szorongatott.) Nincs időm találgatni. Jövő héten lesz egy casting. Az ember tragédiája újabb filmfeldolgozására keresnek szereplőket. Fontos lépés lenne a karrierem szempontjából, ha megkapnám Éva szerepét, de még sehol sem tartok a szövegben.
SZILVIA (A szövegkönyvre mutat.) Ahogy én látom, arra a már nem lesz szükséged. Ez nagy koppanás lehet, drága, de mégsem akkora, mint az enyém. Pont ma akartam elkezdeni az életem rendbetételét. Erre mi történik? Felszállok a 6-os villamosra, ami… Tulajdonképpen azt sem tudom, mi történt.
NATÁLIA Te is azon utaztál? Én is. Épp a laborba tartottam egy vizsgálat miatt. Emlékszem egy nagy csattanásra, aztán minden elsötétült előttem.
KRISZTA Én is a 6-oson utaztam. A szövegemet próbáltam memorizálni, és emlékszem valami hangos robajra. De még mindig nem értem, hogy kerültünk ide.
NATÁLIA Nos, lássuk csak! Abból kiindulva, hogy a 6-os villamos után hirtelen a felhők között találtuk magunkat, arra következtetek, hogy többé nem nevezhetjük magunkat élőnek. A két ajtó, feltételezem, a mennyország, illetve a pokol bejárata. Mi mindkettőn kívül vagyunk, vagyis ez valamiféle köztes állapot, amolyan purgatórium-szerűség.
SZILVIA Személy szerint a purgatóriumot nem ilyennek gondolnám. Ez ahhoz túl idillikus.
KRISZTA Nekem mindegy, milyennek képzeled, úgysincs igazad. Mindketten tévedtek. Én nem lehetek halott! Részt kell vennem azon a castingon.
NATÁLIA Ez nem kívánságműsor, aranyosom. Én is szeretném újra látni a cicámat, Bastetet, de ki törődik ezzel?
SZILVIA Én meg a gyerekeimet szeretném viszontlátni. Persze a te macskád nyilván fontosabb.
NATÁLIA Fogadjunk, hogy én jobban hiányzom a macskámnak, mint te a gyerekeidnek!
KRISZTA Nekem erre nincs időm, muszáj tanulnom. „Hadd lássam én is, e sok újulásban / Nem lankad-é el, nem veszít-e bájam.”
SZILVIA Vajon most mi fog történni velünk?
NATÁLIA Talán a „nagyok tanácsa” most dönt arról, melyik ajtón nyerünk bebocsátást.

Hirtelen nyílik a jobb oldali ajtó, és Laci lép ki rajta. Hófehér ruhát visel, mezítláb jár. Natália, Szilvia és Krisztina óvatosan közelítenek felé.
 
LACI Jól mondod, kedves Natália. Még valóban nem dőlt el a további sorsotok. Pontosabban a lelketek további sorsa.
KRISZTA Ezek szerint tényleg meghaltunk. Ezt a szívást! De nem érdekel, én akkor sem hagyom ki a castingot. (Lacihoz) Te ki az ördög vagy?
NATÁLIA Vigyázz, mit beszélsz, itt minden szónak súlya van!
LACI A nevem Laci. Én foglak segíteni titeket a megvilágosodás felé vezető úton.
SZILVIA Mi van?! Ha lehet, beszélj kicsit érthetőbben!
LACI Ezennel egy kellemes beszélgetésre invitállak titeket. Afféle személyiségfejlesztő és csapatépítő tréningre.
SZILVIA Ezt az ökörséget! Hiszen meghaltunk! Mi a fenének kellene fejleszteni a személyiségünket?
NATÁLIA Na igen. Arról nem is beszélve, hogy az enyém hetvenhat éves koromra kellőképpen kifejlődött.
LACI Rendben, akkor másképp fogalmazok. Együtt távoztatok az élők sorából, és együtt fogtok elindulni azon az úton, amit az emberek halál utáni életnek neveznek. Nem gondoljátok, hogy hasznos lenne közelebbről megismernetek egymást?
NATÁLIA Pff… Még csak az hiányozna! Világéletemben utáltam emberek közt lenni. Bármi is vár rám, egyedül akarok belevágni. De leginkább a cicuskámat akarom. Ó, drága Bastet, mi lehet most veled?
SZILVIA Hagyd már azt a macskát! Kurvára idegesít a rinyálásod!
KRISZTA Pszt! Ne használj ilyen szavakat! Még a végén a „reménytelen” ajtón túl végzed!
SZILVIA És? Sokszor megjártam már a földi poklot is, nem lehet nagy a különbség.
NATÁLIA Milyen költői vagy! Mindjárt megszakad a szívem! Ahogy így elnézlek, vagy harminc évvel fiatalabb lehetsz nálam. Nyilván agyonpofozott az élet abban a rövidke kis időben, amit a Földön töltöttél.
SZILVIA Negyvenöt év alatt azért volt rá alkalom bőven. Amúgy meg ez nem korfüggő, öreglány. Kaptam én már annyi pofont, amennyit el sem tudsz képzelni.
LACI Hölgyeim, elég lesz! Úgy… és most üljünk le, alkossunk kört!
SZILVIA Még mindig nem értem, mire jó ez az egész.
LACI Idővel megérted. Sit down, please.
KRISZTA Hoppá! Hirtelen angolra váltottunk?
LACI Bocsánat, szakmai ártalom. Angoltanár vagyok… ööö… voltam.
SZILVIA Na jó, akkor helyezkedjünk!

Kört alkotva mind a négyen helyet foglalnak. Kriszta továbbra is a szövegkönyvbe temetkezik. Erika és Natália érdektelenül tekinget körbe-körbe.

LACI Remek, ezzel megvolnánk. Ki szeretné kezdeni?
KRISZTA „Hiába kéred azt. / Ki kínjainknak nem volt részese, / Nem ért, nem ért!”
LACI Tessék?!
NATÁLIA Ne is törődj vele! A mi kis művésznőnk szerepet magol. Bizonyára az égi színpadon készül előadni a tanultakat. De mi lenne, ha te kezdenéd a bemutatkozást, aranyoskám?
LACI Ahogy gondoljátok. Mint említettem, angoltanárként dolgoztam egészen két nappal ezelőttig, amikor…
SZILVIA Két nappal ezelőtt krepáltál be, és már tréninget vezetsz?! Protekciós vagy, vagy mi?
LACI Szerencsém volt. Egy Lucifer nevű kárhozott lélek – meg ne szólalj, Kriszta, ez egy másik Lucifer! – átcsábított magához valakit az égi karból, és én kerültem a helyére. De hol is hagytam abba? Korábban tudományos tevékenységről ábrándoztam, de nem értem el a kívánt eredményt. Úgy is mondhatnám, hogy a kollégáim kiutáltak maguk közül. Aztán jött az írás, de kellő tehetség híján kénytelen voltam abbahagyni. Ezt követte a tanítás.
KRISZTA Aki tudja, csinálja, aki nem, tanítja.

Halk kuncogás Erika és Natália részéről, Laci azonban mintha észre sem venné.

LACI Egy alapítványi zsidó iskolában helyezkedtem el, elsősorban apám bosszantására és nem kedvtelésből.
SZILVIA Ott biztos volt lóvé bőven.
LACI Óriási tévedés! Máról holnapra léteztünk. Többször előfordult, hogy a fizetésemet sem utalták át. Ezért kényszerültem arra, hogy különórákat és nyelvtanfolyamokat vállaljak.
NATÁLIA Akkor mondhatjuk, hogy ez az égi munka pályafutásod csúcsa.
KRISZTA Feleség, gyerek?
LACI Nincs, egyedül éltem.
SZILVIA Mindjárt gondoltam.
LACI Hogyhogy?
SZILVIA Hát, drágám, ez a hanghordozás, a fura allűrök meg a stílusosnak szánt, de kacifántos és élettelen mondataid kétlem, hogy sok nőt csaltak volna az ágyadba.
KRISZTA Hagyd már! Nem látod, hogy milyen érzékenyen érinti, amit mondasz? Inkább mesélj te magadról!
SZILVIA Szilvia, 45 éves, elvált, munkanélküli, de az életben töretlenül hívő. Dunsztom sincs, hogy került vakvágányra az életem. Talán én is sokat hibáztam…
LACI Állj! A bűnökről majd később ejtünk szót.
NATÁLIA Egyre jobban fáraszt ez az értelmetlen beszélgetés. Kezdem azt hinni, ez már a pokol.
KRISZTA Az előbb még a purgatóriumot emlegette a néni.
NATÁLIA Akár igazam is lehetett. Számomra az ilyen ostoba karattyolás, mint a tiétek, felér több ezer évi tisztítótűzzel.
SZILVIA Te valami elképesztő kedves nőszemély vagy! Remegek az izgalomtól, mit fogsz válaszolni, ha majd a férj-gyerek-unoka témakörhöz érünk. Lefogadom, bomlottak utánad a pasik.
LACI Hölgyeim, elég legyen!
NATÁIA Szilvia kedves, mintha azt mondtad volna, nemhogy egy pasast, de még egy normális munkát sem tudsz felmutatni, úgyhogy ne pampogj itt nekem!
LACI Hölgyeim, nem lehetne kicsit kulturáltabban? Szilvia, folytasd, please.
KRISZTA (Távolabb húzódik a többiektől.) Az ég szerelmére! Hagyjátok már abba, így nem lehet szöveget tanulni! „Én, én, a népnek elszakadt leánya, / Szivemben érzem szintén mind e kínt.”
SZILVIA (Felpattan és elkezd fel-alá mászkálni.) Nekem elegem van! Beszéljen inkább az öreglány, addig se’ köt bele másokba!
NATÁLIA Hunger Natáliának hívnak. Nyugdíjas vagyok, előtte harmincöt éven át anyakönyvvezetőként dolgoztam. Jelenleg egy bérlakásban élek Bastettel, a cicámmal.
SZILVIA Már megint az a macska! Ki nem állhatom a macskákat! Miért nem inkább kutya? Azok valamivel emberibbek.
NATÁLIA A kutya nem emberi. A macskák önzése, öntörvényűsége, hűtlensége, árulása sokkal inkább az. Tükröt tartanak elénk – ezt sok ember nem viseli el.
SZILVIA Hogy lehet valaki ennyire mizantróp?! Mitől keseredtél meg ennyire? Nem találtál magadnak pasit?
NATÁLIA Milyen egysíkú a gondolkodásod! Volt társam, egy szociológusnő, de meghalt.
KRISZTA Nocsak! Nati néni izgalmasabb jelenség, mint gondoltam.
SZILVIA Hiszen akkor mindjárt találkoztok egymással. Nem értem, mit nyavalyogsz.

Laci szeretne megszólalni, de a „lányok” nem hagyják.

NATÁLIA De mi lesz akkor Bastettel?
SZILVIA Megőrjítesz!
KRISZTA Ha jól látom, Lacinál is kezd elszakadni a cérna. Talán mert nem jut szóhoz tőletek.

Laci ismét szóra nyitná a száját, ám ekkor nyílik az előbbi ajtó, és megjelenik Erika – rózsaszín ruhában, angyalszárnyakkal, glóriával feje felett.

ERIKA Üdvözlet mindenkinek! (Lacihoz) Én leszek ma a segéded. (Az egész társasághoz) Előre szólok, a ruhámat nem ér cikizni. Elég, ha én utálom.
LACI Hála a Teremtőnek, hogy itt vagy! Örülök, hogy megismerhetlek. Épp jókor érkeztél: már nem tudtam, milyen trükköt vessek be, hogy lecsillapítsam a hölgyeket.
ERIKA Nehéz társaság?
LACI Finoman szólva. Jó, hogy itt vagy. Talán te mint nő könnyebben szót értesz velük.
SZILVIA Legalábbis könnyebben, mint egy ilyen tutyimutyi alak.
LACI Kritizálás helyett inkább folytassuk! (Krisztához) Rólad még szinte semmit nem tudunk.
KRISZTA Hagyj! Mindjárt itt a casting, én meg leragadtam a negyedik színnél. Muszáj tanulnom.
NATÁLIA Aztán minek, aranyoskám? Úgysem kaphatsz már szerepet abban a filmben. Amúgy meg belehalnál, ha azt mondanád: szereplőválogatás?
KRISZTA Már belehaltam. Igaz, nem ebbe.
NATÁLIA Most komolyan! Mondd már meg nekem, miért nem tudnak a mai fiatalok értelmes, magyar kifejezéseket használni?
SZILVIA Ne is törődj vele! Ez már egy másik generáció. Hallanád az én gyerekeimet! Kriszta hozzájuk képest kispályás. Ők olyan trendi dolgokat mondanak, hogy égnek áll a hajam tőle.(Krisztára mutatva) Tényleg idegesítő.
KRISZTA Végre valamiben egyetértetek. Kár, hogy ez pont az én szapulásom.
ERIKA (Lacihoz) Kezdem már érteni, miről beszéltél. De ne izgulj, majd én rendet teszek.
LACI Köszönöm, nagyon hálás vagyok.
SZILVIA Örülök, hogy ilyen jól megértitek egymást.
KRISZTA Angyalszerelem a láthatáron? Milyen nyálas! Sokkal izgalmasabb lenne, ha inkább két csaj zúgna egymásba. Nincs igazam, Nati néni?
NATÁLIA Csak nem te is, aranyoskám?
KRISZTA Á, dehogy! Viszont tény, hogy érdekel a téma. Jobban felcsigáz, mint a hagyományos kapcsolatok.
SZILVIA Újabb szerelem érlelődik. Nati mama és a művésznő.
KRISZTA Az, hogy a neten böngészve ez kelti fel az érdeklődésemet, nem jelent semmit. Szerelmet csakis férfi iránt érzek… Éreztem… Mindegy. Az már régen volt.
ERIKA Kudarccal végződő kapcsolat? Erről én is tudnék mesélni.
SZILVIA Ti beszéltek? Engem hagyott el a hűtlen, szemét férjem!
ERIKA Jelen felállás szerint inkább te hagytad el őt.
SZILVIA Jogos a felvetés. Meg is érdemelte! És a gyerekeim is. Egyikük se’ törődött velem. Kirepültek a fészekből, azóta rám se’ bagóztak. Nem volt elég a munkahelyem elvesztése, még a családom is belém taposott. De azért mégiscsak jó lett volna tovább küzdeni. Szerettem élni.
NATÁLIA Meglepő az optimizmusod. Én a legapróbb problémáknál is hajlamos voltam feladni.
SZILVIA Azért a társad halála nem volt éppen apróság. Mégis talpra álltál. Egyébként a legtöbb embert taszítja az élni akarásom. Tulajdonképpen te vagy az első, akit nem.
LACI Látjátok, máris mennyivel harmonikusabb a légkör? Azt hiszem, ez bájos segítőmnek köszönhető.
SZILVIA El ne olvadj itt nekem! Inkább mondjátok meg végre, van esélyünk bekerülni oda, ahol ti vagytok?
KRISZTA És ha már belejöttetek a sztorizásba, mesélhetnétek arról, milyen a mennyország.
ERIKA Ki mondta, hogy a mennyből jöttünk? Arra nem gondoltatok, hogy ez a röhejes ruha a büntetésem? Akárcsak Lacinak a tréning vezetése.
LACI Honnan vettétek, hogy az ajtó mögött a mennyország van? Veletek, emberekkel az a baj, hogy emberi fogalmakban gondolkoztok a transzcendensről.
SZILVIA Velünk, emberekkel? Hisz’ két napja még te is az voltál!
KRISZTA Ha ott nem a mennyország van, akkor a másik ajtó mögött sem a pokol?
LACI Nem bizony.
NATÁLIA Akkor meg mi ez a felirat?
ERIKA Oh, azt csak nosztalgiából tettem oda. Gimiben ez az idézet állt a tantermünk ajtaján. Egyébként nincs jelentősége. A két ajtó tulajdonképpen ugyanoda vezet. (Kaján vigyorral) Ennek mindenki bedől.
SZILVIA (Egyetlen határozott mozdulattal letépi a feliratot.) Az ilyen idióta viccek miatt kell vezekelned?
ERIKA Nem, a gyilkosságaim miatt. Tudjátok, álmomban gyakorta gyilkolok.
NATÁLIA Miért lenne ez bűn? Hiszen nem tehetsz róla, mit álmodsz.
ERIKA Arról nem is. Inkább az a bűnöm, hogy túl sok időt hagytam magamnak a rémálmokra. Munkám sosem volt, mindenbe csak belefogtam, de nem fejeztem be. Lényegében a barátaimmal tartattam el magam.
NATÁLIA Ez aztán az önkritika!
ERIKA Volt időm gondolkodni. Csak az a gond, hogy a rémálmok nem szűntek meg. Egyre több ember hal meg az álmaimban. Legutóbb például egy villamos összes utasa.
SZILVIA Hogy mondod?
ERIKA Álmomban kisiklott egy villamos. A részletekre nem emlékszem, de rengeteg halott maradt a helyszínen. Állandóan csak a vér látványa… Már nagyon unom.
KRISZTA (Földhöz vágja a szövegkönyvet.) Azok az emberek a villamoson mi voltunk! Eszerint miattad nem tudok elmenni a castingra? Te vagy az oka, hogy nem válnak valóra a rendezéssel kapcsolatos vágyaim sem?!
LACI Ugyan, ez képtelenség! Ha jobban belegondolsz, te is beláthatod, hogy lehetetlen a felvetésed.
SZILVIA Miért lenne képtelenség? Mi van akkor, ha igaz, amit Kriszta mond?
ERIKA Ostobaság! Soha egy álmom sem vált valóra. Ez csak a véletlen műve lehet.
KRISZTA És mi van akkor, ha az összes valóra vált, csak te nem tudtál róla?
ERIKA Nagyon bosszantana, mert ez azt jelentené, nem gyilkos vagyok, hanem látnok, márpedig abból rendesen megszedhettem volna magam, ha időben rájövök. De most már tök mindegy, felesleges erről beszélni.
KRISZTA Hogy lenne már mindegy?! Ha te nem álmodsz össze annyi hülyeséget, akkor minden esélyem meglett volna, hogy világhírű rendező legyek.
NATÁLIA Lépj már túl a filmes álmaidon, aranyoskám! Nem te vagy itt az egyetlen, akinek tervei voltak. Ne légy ennyire önző!
KRISZTA Pont maga beszél, kedves „Hiányzik, Bastet!” néni?
NATÁLIA Miért baj az, ha hiányzik? Ez nem önzés, hanem gondoskodás.
SZILVIA Tudod mit, angyallány? Álmodd azt, hogy Bastet feldobja a négy mancsát! Akkor együtt lehetne Natival.
NATÁLIA Nem kell ahhoz álom. Bastet úgysem bírja sokáig nélkülem. Hiszen vak és kiszolgáltatott. Ezért nem mertem vállalkozni a brazíliai útra sem. Pedig valószínűleg az utolsó nyaralásom lett volna, és a szomszédasszony fel is ajánlotta, hogy vigyáz az én kis drágámra, de féltem, Bastet belehal, ha nem szolgálom ki mindennap. Neki egészen különleges igényei vannak. Igaz, ahogy a dolgok állnak, mindenképpen magára hagytam volna.
LACI Natália, örömmel látom, hogy kezdesz megnyílni előttünk.
SZILVIA Hogy érted, hogy mindenképp magára hagytad volna?
NATÁLIA Valószínűleg daganatom van. Épp a kórházba utaztam, amikor a baleset történt.
SZILVIA Sajnálom. Anyám is beteg, tudom, mivel jár ez.
NATÁLIA Hirtelen hogy megszelídültél! Mégsem vagy az a szörnyű némber, akinek az elején hittelek.

Amint ezt kimondja, fényvillanás kíséretében óriási ködfelhő keletkezik. Miután eloszlik, Szilviát nem látják sehol.

KRISZTA Mi történt? Hová tűnt Szilvia?
ERIKA Talán újraélesztették, többször tapasztaltam már ilyet.
LACI Igazad lehet. Nem vagytok még itt olyan régen, szerintem kb. most értek ki a mentők a helyszínre.
NATÁLIA Pedig éppen kezdtem megkedvelni a kis nőt.
KRISZTA Ez nem igazság! Én vagyok a legfiatalabb. Úgy lett volna fair, hogy én maradok életben.
ERIKA Az élet ritkán fair.
KRISZTA Hagyd az olcsó közhelyeket! Élni akarok, jogom van élni!
LACI (Óvatosan köhint.) Nyugodj meg, Kriszta, megyek és utánajárok a történteknek. Ha megbocsátatok…
KRISZTA Egyre csak fogyunk.
LACI Azért még ne búcsúztass! Mindjárt visszajövök. (Finoman megérinti Erika karját.) Addig pedig ez a meseszép angyal vigyáz rátok.

Laci belép az ajtón, amin érkezett. Natália megpróbál bekukkantani, de nem lát semmit. Kriszta és Erika nem messze az ajtótól a fűre heverednek.

KRISZTA (Erikához) Szóval mi van köztetek?
ERIKA Mi lenne? Semmi. Alig pár perce ismerem.
KRISZTA Elég fura pasas. Egy mimózalelkű kislány jut róla eszembe.
ERIKA Én csípem a feminin pasikat. A macsókkal már sokszor befürödtem.
KRISZTA Érdekes ízlésed van, de te tudod… Nati néni, mi olyan érdekes azon az ajtón?
NATÁLIA Reménykedtem, hátha láthatom, mi van odabent. De még kulcslyuk sincs, amin beleshetnék.
ERIKA Hidd el, nincs ott semmi rendkívüli! Inkább heveredj ide mellénk, és meséld el, miért akartál Brazíliába utazni!
NATÁLIA Egy házaspár – bevallom őszintén, egyáltalán nem emlékszem rájuk -, akiket én adtam össze annak idején, hívott meg oda az aranylakodalmára. Minden költséget álltak volna, de Bastet miatt nem mertem vállalkozni az útra. Ó, úgy hiányzik Bastet!
ERIKA Nekem meg a sapkám hiányzik. Jobban állt, mint ez a glória.
NATÁLIA Ha belegondolok, hálás lehetek ezért a balesetért, így nem kínlódtam sokat. Már úgyis itt volt a helyem. Az Ég legalább megkímélt a betegséggel járó szenvedéstől.
KRISZTA Bastet sem marad egyedül, a szomszédasszonyod biztosan vigyáz rá.
NATÁLIA Csak azt sajnálom, hogy nem békültem ki az öcsémmel. Sőt, ha mélyen belegondolok, még jó pár emberrel ki kellett volna békülnöm.
ERIKA Egy dolgot megtanultam, mióta itt vagyok: Nincs értelme azon tépelődni, mi lett volna, ha. Ez lett és kész. Nekem ott volt a gyógyszerészet és a fotózás, de elbaltáztam, és ha beleszakadok, sem tudok már változtatni rajta.
KRISZTA Én is beletörődtem, hogy nem lesz belőlem színésznő. Sem rendező.
NATÁLIA Igazán? Mikor?
KRISZTA Már legalább öt perce.
NATÁLIA (Elneveti magát.) Tudjátok mit? Mégiscsak jólesik ez a beszélgetés. Egészen feldobódtam. Azt hiszem, éppen arra volt szükségem, hogy kimondjam, mi nyomja a lelkemet. Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Ebben a pillanatban megismétlődik az előbbi villanás és ködfelhő, majd Natália egyedül marad a színen; fehér ruhában, mezítláb, akárcsak korábban Laci. Kriszta, Erika és az összes díszlet eltűnt, kizárólag a jobb oldali ajtó maradt.

NATÁLIA Mi volt ez már megint? Hol vannak a többiek? Az előbb, amikor Szilviát dicsértem, ő tűnt el, most meg ez a két lány. Olybá tűnik, nem szabad megszólalnom. (Dörömbölni kezd az ajtón.) Azonnal engedjenek be! Követelem, hogy mondják meg, mi folyik itt!

Az ajtóban megjelenik Laci.

NATÁLIA Tudni akarom, mi ez az egész! Miért én maradtam itt egyedül? Ennyi embert nem éleszthettek újra.
LACI A jelek szerint sikeres volt a tréning. Átmentél a vizsgán.
NATÁLIA Hogy?!
LACI Ezt a leckét az embergyűlöleted miatt kaptad, Natália. Azért, hogy megértsd, nem jó az az elszigeteltség, amiben éltél. Én kaptam feladatul, hogy rávezesselek erre. Ebben volt segítségemre a három hölgy, akik amúgy sosem léteztek, csak a felettesem képzeletének szüleményei voltak. Most már beléphetsz velem a kapun.
NATÁLIA Szóval te voltál az én Vergiliusom?
LACI Nem teljesen önszántamból. Tudod, rossz fát tettem a tűzre, és ez lett a büntetésem. De végül jól jöttem ki belőle. Csak azt sajnálom, hogy az a helyes kis angyallány nem volt valóságos.
NATÁLIA Pedig kedvére való lettél volna. Ő maga mondta… Mellesleg nem volt rossz ötlet ez a tréning. Túl hosszú ideje éltem már apátiban. Eddig nem is tudtam, hogy milyen kellemes érzés megosztani másokkal a gondolataimat.
LACI És most, hogy tudod, milyen a hangulatod?
NATÁLIA Hogy is mondjam csak? Mennyei!
LACI Azért ne ess túlzásba! Mondtam már, hogy a transzcendentális felosztás emberi ésszel felfoghatatlan. Hamarosan te is meglátod, miről beszélek. Come on, please. De csak óvatosan, mert ahova most megyünk, oda kíváncsi nézőszem nem tévedhet. Rájuk ez az út majd később vár. Igazi lényegét csak a holtak tapasztalhatják meg. (A közönség felé) Aki nem hiszi, járjon utána!

Ezzel belépnek az ismeretlenbe, és mögöttük zárul az ajtó.