Helyszín a Kreml egyik terme, nem tárgyaló terem, inkább afféle gyülekező, várakozó hely. A falak talpig vörös drapériában, arany szélű tükrök, festmények. Néhány Lenin, több Cár. A terem teljes nagysága nem ismert, bejáratai számosak. Jelenleg sötét. A szereplők mozgása alatt, a falon vetített képként , Dohány utcai egy szoba hallos lakásában Hunger Natália szöszmötöl és rezonál.

A terembe két oldalról bedobnak két zsákot. A zsákokban egy -egy ember van. Kis mozgolódás után az egyikből kiszabadul egy férfi. Tétován tapogat a sötétében. A szoba lassan világosodni kezd, de végig félhomályos marad. Nem lehet tudni este van vagy reggel. Nem is fontos.

LACI: Hol vagyok?
KRISZTA: Jellemző.
LACI:LACI: Pardon?!
KRISZTA Szabadítson ki innen!
LACI: Jövök már. Miért mondta, hogy jellemző?
KRISZTA Férfias. Eszébe se jutott, hogy lehet valaki még bezárva?
LACI:Na ,de honnan tudtam volna?
KRISZTA Mindegy , eszébe se jutott hogy valaki bajban lehet.
LACI: Magam is elég nagy bajban vagyok, azt hiszem.
KRISZTA Maga is egy dög egoista macsó.
LACI: Én?
KRISZTA Hát tényleg, ezzel a testalkattal. Mindegy akkor is tetűség, hogy meg se próbált kiszabadítani.
LACI: Bocsánat de nem tudhattam. Maga hogy kerül ide?
KRISZTA Hát el se hiszem, még most se hiszem el. Ilyen nincs is. Ott voltunk a többiekkel, tudja ott volt a Marica, a Betti, meg a fiuk is, a Sanya, meg a Joci.
LACI: Nem ismerem őket.
KRISZTA Színészek, egész jó színészek mit mondjak, bár hát… Én is színésznő vagyok. Ismeri a Gézát?
LACI: A Hanzélyt ?
KRISZTA Az meg kis fene? Nem a Kornait, a Kornai Gézát. Na ő rendező, remek alternatív darabokat csinált meg tavaly Kecskeméten.
LACI: Aha , nem, nem ismerem.
KRISZTA Hát én ismerem, mondhatom, ismerem jól. Na az is rohadt önelégült szarházi mondhatom. Azt mondja, volna egy szerep, egy isten lennék benne. De közben úgy gondolja ám, hogy ő lesz az Isten, érti, mit mondok, és akkor, akkor, na akkor esetleg adna egy kis vacak semmi szerepet a szép színházában.
LACI: Várjon kérem, kissé elkalandoztunk. Hogy is került ide kedves…
KRISZTA Kriszta.
LACI: Örvendek, László.
KRISZTA László. Maga mindig ilyen szertartásos? László. Hát elég vacak név nem?
LACI: Eddig ezt nem vettem észre, olyan se jó se rossz név azt hiszem.
KRISZTA Szóval, ott voltunk a lányokkal, ahogy mondom.
LACI: Meg a fiukkal.
KRISZTA Mit javít ki, ők is na. Ott voltunk a klubban, és vártuk hogy jöjjön a Géza végre.
LACI: Tudom ezt már mondta.
KRISZTA Nem az a Géza. Mindegy. Nem érdekes. Na ott voltunk, ittunk egy kávét, én mondjuk tettem bele egy kis konyakot is. Szerintem a többiek is.
LACI: Én nem iszom kávét.
KRISZTA Hát kit érdekel, hogy maga mit iszik, mit gondol?
KRISZTA Én csak…
LACI: Na ott vagyunk, dumálunk. A Betti mindig kitol a képből, de én nem hagyom, szóval dumálunk, egyszer csak bejön három öltönyös paculák, akkorák, mint egy szekrény, és se szó, se beszéd, megragadják a karom, felemelnek két oldalról. Meg se nyikkanhattam, már vittek is. Egy lesötétített kocsiba bedobtak a hátsó ülésre, mint valami bőröndöt.
LACI: Azután?
KRISZTA Azután, azután, nem tudom. Elájultam vagy mi, egyszerre csak benne voltam ebben a zsákban, aztán megint hoztak egy ideig, és bedobtak ide. Na így. Hogy jutunk ki innen?
LACI: Magam sem tudom , esetleg nézzünk körül. Nézze, itt van egy ajtó.- rángatja a kilincset, nem megy - Be van zárva. Be vagyunk zárva.
KRISZTA Nézze , nézze a falon ezt a képet! Ezt ismerem ezt a pofát, aki rajta van. Várjon hogy is, itt van a nyelvemen. Nem jut eszembe. Pedig már láttam, emlékszem láttam valami könyvben.
LACI: Igen , ez Lenin.
KRISZTA Lenin?
LACI: Vlagyimir Iljics Uljanov.
KRISZTA Nem Lenin?
LACI: Az ugyanaz.
KRISZTA Ne mondja már, senkinek nem lehet ennyi neve.
LACI: Milyen könyvben látta?
KRISZTA Nem tudom, talán az énekkönyvemben.
LACI: Énekkönyv?
KRISZTA Persze, szeretek énekelni, jó hangom van figyeljen, - énekelni kezd – Tavaszi szél vizet áraszt …

Fenn a falom HN. ugyancsak énekel.

HN: Ez lett a vesztünk mind a kettőnk veszte…Hogy tudott énekelni az a dög, hogy búgott a hangja, megvesztek érte a férfiak akkor, talán a nők is, igaz cicám de akkor erről még nem esett szó, nem ám, csak szépen csendben, a halottakat tartsuk csak a szekrényben, vagy a suba alatt vagy hol. A titkok nem bírják a napfényt. Én se. Brazíliában sokat süt a nap. Sok csontváz dőlt ki egyszerre a szekrényből. Rengeteg, senki se tudta mi legyen velük. Aztán nem lett velük semmi. Átléptünk felettük, átléptünk, és összehordtuk, amit mások széthordtak, és széthordtuk, amit összehordtak. Cic.. kiscicám, gyere, gyere cicuskám. Gyere te rosszcsont. Nagyon vigyázz magadra te macska nagyon vigyázz, ne járj rossz utakon, ne járj mindenféle kandúrok után, és ne is hagyd, hogy koslassanak utánad.- kikukucskál az ablak függönyén – Jön haza már a Kalmár, megint részeg. Minden nap, minden áldott nap részeg Hogy a Rozi hogy birja ki. Én már régen leböktem volna mint egy blökit- felnevet – Blöki, ez tetszik. Neked is tetszik cicám?- egy üvegből tölt magának iszik és dúdol.-
LACI: Én tanár vagyok.
KRISZTA Aha.
LACI: Angolt tanítok.
KRISZTA Aha.
LACI: Nem érdekli?
KRISZTA Magát érdekli? Maga mindig ilyen furán öltözik?
LACI:  Furán? Hogyan furán?
KRISZTA Hát ez az ing, meg az a pulóver.
LACI: Kardigán. gyapjú.
KRISZTA Hát rémes. Mondhatom. Nézze meg azt az ajtót hátha az nyitva van.
LACI: Megyek.- kinyitja , az ajtó mögött egy fekete öltönyös kopasz karba tett kézzel Nincs nyitva. Zárva van.
KRISZTA Várjon majd én.
LACI: Ne menjen oda!
KRISZTA Mit akar tőlem, hagyjon, hideg a keze és nyirkos is. Tegyen valamit, én haza akarok menni.
LACI: Én , mit tehetnék én?
KRISZTA Nem tudom, kiáltson segítségért, az jó lesz. Majd akkor jön valaki és hazaenged. Maga emlékszik hogy valami repülőgépen is voltunk?
LACI: Igen nekem is rémlik, meg az, hogy oroszul beszéltek körülöttünk.
KRISZTA Oroszul? Maga felismerte a nyelvet?
LACI: Tizenkét évem van benne.
KRISZTA Nehéz lehetett.
LACI: Nem volt könnyű.
KRISZTA Biztos orosz volt?
LACI: Egészen biztos lehet benne. Lenin is orosz volt.
KRISZTA Tényleg?
LACI: Egyesek szerint. Mások szerint UFÓ.
KRISZTA UFÓ, azt ismerem valami un izé fly object.
LACI: Az, mint a légy.
KRISZTA Miről beszél ?
LACI: Én , Leninről.
KRISZTA Miért beszél maga Leninről?
LACI: Valóban nem is tudom. Beszéljek apámról?
A falon HN. Gyere cicuskám, gyere csak, te maradtál nekem egyedül. Pedig olyan sok minden volt, sok minden amit szerettem. Hogy mondjak egy példát, azt mondod, hát mondok, mondok én, például ott volt ….nem az nem volna jó példa. Talán akkor az a másik …Nem az egy ribanc volt. Becsapott. Elvitte a pénzem is. Én nem is hittem hogy nőben is van ilyen, csak a férfiak képesek erre, a szemét stricik, igen a szemétládák. A sok szerencsétlen nő, aki odaáll a vágóhidra, megy, mint az ökör, vagy mint a levágni való marha, és rebegi, hogy „igen „meg örökké. Az ám. Bár a neve a pasinak megmarad, meg a gyűrű , igaz cicám, a többit meg ott egye a fene nem cicuskám, a fene egye meg őket. Különben is takarodj innen te rohadt dög. Csak a bajnak vagy itt. Eredj, ne nyávogj, ne sírj, én sírhatnék, nekem minden okom meg van rá. Igen, neked könnyű, neked annyira könnyű. Neked nincs szükséged semmire, még rám sem, eredj innen, hagyj, eredj…
ERIKA: Nem fog jönni, segíteni senki.
LACI: Maga kicsoda ?
KRISZTA Te ki vagy?
ERIKA: Én itt vagyok már egy ideje, tudom, hogy nem fog jönni senki, van egy cigije?
LACI: Nem dohányzom.
ERIKA: Hiba.
KRISZTA Honnan tudod, hogy nem jön senki.
ERIKA: Sokan jönnek, jönnek, elmennek, néhányan itt maradnak.
LACI: Kik ezek? Hol vagyunk?
KRISZTA Te hogy kerülsz ide?
ERIKA: Felmásztam egy almafára, a szoknyám a nyakamba, egy almát akartam, ne keresd ki a gyilkos.
KRISZTA Ez nem normális. Ki vagy te?
ERIKA: Van valamid, amit adhatnál, bármi egy ceruza egy szentkép, egy napraforgó, bármi?
LACI: Tudja, hogy az ajtó mögött egy férfi áll és nem enged ki?
ERIKA: Senkik vagytok, semmik. Egy perc, füst, halott gondolat.
LACI: Én kérem, esetleg segíthetnék. Van rendszer abban, hogy ki jön, és ki megy? Tapasztalt valamit?
ERIKA: Odaléptem a férfihoz az ajtóban. Testéhez nyomtam a testem, hozzá dörgölődztem, kezem elindult vándorútra. Végig csináltam, végig én, lassan , türelmesen.
LACI: Mióta van itt ?
ERIKA: Egy ideje itt ülök.
KRISZTA Te ez beszívott. Hagyjuk a fenébe.
LACI: Várjon fontos lehet, esetleg tud valamit. Kik jönnek, mennek itt?
ERIKA: Halottak vagytok, halottak, hajatok csomókban hullik. A lelketek halott. A lelkek nem öregszenek, de meghalnak, ahogyan elszáll a cigi füst. Vége. Semmi. Van cigid?
LACI: Nem dohányzom.
ERIKA: Hiba. Én látom a rendszert, ti sem maradhattok ki. De várjatok, várjatok, majd szólnak.
KRISZTA De kik, és kinek?
LACI: És főként miért?
ERIKA:Ostoba senkik.
LACI: Segítene?
ERIKA: Van valamid, amit nekem adsz? Adj valamit. Nincs lakásom.
LACI: Hol él?
ERIKA: Élek-e? Nincs lakásom. De már jó itt. Az a kis kopasz, azt ismerem. Jó volt vele.
LACI: Mikor, hiszen régen halott?
ERIKA: Tudom, én öltem meg.
KRISZTA Lenint?
ERIKA: Lenint is.
KRISZTA A hideg ráz ki ettől a csajtól, mintha patkányt simogatna olyan, vagy kígyót.
ERIKA: Kígyót, igen, azt mindig szívesen. Penge is van nálam. Élvezem, ahogyan a bőrömön húzom lassan, éppen csak a felszínen, ott, ahol kéklenek az erek. Erika vagyok.
KRISZTA Bolond.
LACI:  Bolond.
ERIKA: Bolond.
HN Bolond, bolond szívem, bolondos a kedvem macsek. Nagyon bolondos. Nem tudod hová tettem az útlevelemet? Elmegyek, itt hagylak macska, itt hagylak, mehetsz vadászni egérre, vagy patkányra. Szép nagy kövér macska vagy. Nem lesz bajod. A macskáknak hét életük van, vagy kilenc? Nem is tudom. Nekem csak egy csak ez az egy. Láttam a tankokat, ahogyan átrobogtak a városon, láttam a fiukat, akik előtte futottak. Láttam az öregembert, uborkát evett, nyers uborkát, nem tudom, honnan szerezte akkor. Értelmetlen volt. Én nem dolgoztam azon a napon. Csak álltam itt és néztem ki az ablakon. Egyedül voltam, akkor is egyedül. Nem szeretem a karácsonyt macska, nem szeretem. De túléltem, túléltem azt is. A tankokat is, a karácsonyt is. Mindent túléltem. Téged is túléllek macska. Szeretnél sajtot? Én szeretnék. Mást is szeretnék. Legjobban azt szeretném, ha nem lenne többé karácsony.

Az egyik ajtó nyílik és berobban rajta egy férfiruhába öltözött nő. Szilvia.

SZILVIA Kezdjük akkor. Döntsünk, én vagyok a főnök. Van ellenvetés? Szavazásra bocsátom a kérdést. Kézfelemeléssel szavazunk. Megállapítom, hogy a szavazás érvénye és eredményes. Én vagyok a főnök. Most kiosztjuk a feladatokat. Maga a felelős az írásbeli anyagok határidőben való elkészítéséért.- Lacira bök majd Krisztára .- Maga , igen maga ott maga a vörös miniben, az élelmezésért felelős.
KRISZTA Na de ki maga ?
SZILVIA Nincs felesleges kérdés, és nincs felesleges ember. Mindenkinek legyen feladata.
LACI: De ki maga?
SZILVIA Én szervezem itt dolgokat. Értek hozzá. El kell, hogy higgyék értek hozzá, régen csinálom.
LACI: De mit szervez?
SZILVIA Hát nem érti?
KRISZTA Nem.
SZILVIA Maga sem?
LACI: Nem én sem.
SZILVIA Mindegy. Holnap fontos nap lesz. Holnap kerül kiválasztásra az a személy, aki mindenért felelős. Én jelölöm ki.
KRISZTA De miért maga?
LACI: És miért felelős?
SZILVIA Mindenért. És azért én jelölöm ki mert én alkalmas vagyok arra, hogy bárkit bármire kijelöljek. Véleményem mérvadó, döntésem megkérdőjelezhetetlen, és végeleges. Emberéletek múlnak ezen.
KRISZTA De én nem akarok felelős lenni.
SZILVIA Teljes nihilizmus. Mit tett maga az elmúlt évben? Tett valami hasznosat az emberiségért? Vagy egyáltalán tett valamit?
LACI: Én kérem angolt tanítok.
SZILVIA Elsődlegesen a következő kérdésre kérek határozott választ. Vallása?
LACI: Miért fontos ez?
SZILVIA Nem kérdőjelezheti meg a kérdés helyességét.
LACI: Miért maga kérdez?
SZILVIA Nem kérdezheti meg a kérdés feltevőjének kompetenciáját.
LACI: Igen kérem.
SZILVIA Tehát, vallása?
LACI: E pillanatban bizonytalan.
SZILVIA Nem vonhatja kétségbe a saját vallását !
LACI: Dehogyisnem. Évek óta ezt teszem.
SZILVIA Akar vallomást tenni?
LACI: Mi van kérem, milyen vallomást?
SZILVIA Nem probléma, ha itt most beismeri, hogy a saját vallásossága tekintetében folyamatos kétségek gyötrik, attól még alkalmas lehet arra a feladatra, hogy a megfelelő személyt, mint élete felett teljes jogkörrel rendelkezőt , kiválassza szabad akaratából.
LACI: De én…
KRISZTA Maga érti, miről beszél?
ERIKA: Én értem. Halálosan rémült. Rémültebb mit én, vagy mint maga. Tegnap is ezt csinálta. Aztán elvitték.
LACI: Hová?
ERIKA: Van cigije?
LACI: Nem dohányzom.
ERIKA: Maga nem tud semmit.
LACI: Most már elég. Ide rángatnak, zsákba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek onnan is kivesznek…
KRISZTA Ez benne volt az énekkönyvemben.
LACI: Maga aranyom menjen a pokolba.
KRISZTA Hogy beszél velem, ismeri ezt a nőt?
ERIKA: Én ismerem. Jegyellenőr volt a hatos járaton tavaly. Nem volt bérletem.
KRISZTA Bérlete se volt.
ERIKA: Lakásom sincs
KRISZTA Hol lakik?
ERIKA: Mindig van valaki, aki fizeti a lakást, a ruhát, a könyvet. Én olvasok.
KRISZTA Ócska senki.
ERIKA: : Maga jobb ám aranyom.
KRISZTA Ne szólítson így, én művész vagyok.
SZILVIA Fogják be. Figyeljenek rám, nem ismétlem többször.
HN Reggelre kelve elindulok, elindulok és vissza, sem jövök, többé soha se látsz Budapest. Többé sohase látlak Budapest. Nem lesznek többet séták a körúton, ott az EMKÉ-nél ahol a hatos megáll, és nem lesznek fodrok a ruhámon se többé, nem hozok senkinek vigaszt, és nem gondol rám senki úgy mintha én volnék a tavasz, te sem vagy már és én sem vagyok, nem akarok én nem akarok….
LACI: Javasolnám, hogy szedjük össze magunkat. Így nem jutunk sehová.
ERIKA: Hová akar menni?Elment a metró! Tudta, hogy itt százhúsz kilométer metró alagút van, van olyan is amelyik nyolcas alakban halad, és csak a bennfentesek használhatják?
LACI: Mire?
ERIKA: Csak körbe mennek, mindegy merre, a lényeg hogy bennfentesek, nem kell menniük valójában sehová, elég, ha tudják hogy bennfentesek.
LACI: Maga szerint hol vagyunk?
ERIKA: Moszkvában, akarja pontosabban?
LACI: Igen.
ERIKA:A Kremlben.
KRISZTA Te honnan vagy ilyen tájékozott?
ERIKA: Itt vagyok egy ideje.
LACI: Mióta ?
ERIKA: Feleslegesen érdeklődik az idő iránt, nem tudom megmondani, ezer éve, egy millió éve, egy perce, vagy kevesebb. Semmi jelentősége nincs az időnek akkor, ha az ember nem megy sehová.
LACI: Maga mégis itt van, ide is eljött, maga hogyhogy beszél magyarul?
ERIKA: És maga?
LACI: Megtanulja az ember, ki lassabban ki gyorsabban.
SZILVIA Figyeljenek rám, sorakozzanak egyes sorban , kartávolság, elvágólag, igazítsa meg a zsebét, maga a haját…
ERIKA: Kuss. Pofa be.
SZILVIA Mit .. én…
ERIKA: Fogja be, vagy befogom én. Most miért bőg?
SZILVIA Én …én csak…
ERIKA: Hagyja, figyeljenek rám. Valami terv van itt velünk, még nem látom pontosan, de valami történni fog. Én itt vagyok már egy ideje, ahogy mondom.
KRISZTA Itt él?
ERIKA: Itt.
KRISZTA De hol, van itt szobája?
ERIKA: Nincs, itt élek a székben. Mások is vannak, mondtam, de ez nem fontos.
LACI: Hogy kerül ide.
ERIKA Koncentráljon. Semmi jelentősége hogy kerültem ide. Itt vagyok. Kész. nem akarom , hogy történjen valami.
LACI: Bármi.
KRISZTA Mi?
LACI: Nem akarom , hogy bármi is történjen.
ERIKA: Maga sem ? Nem tűnik őszintének, maga még lehet aktív.
LACI: Szerintem így választékosabb.
ERIKA: Ostoba.Bár ha belegondolunk, képes arra, hogy tizenhét szinonimát találjon arra a szóra , hogy férfi?
LACI: Persze , nem gond.
ERIKA: És ismer ilyet?
LACI: Elmegy a pokolba.
KRISZTA Én ismertem egyszer egy fiút, az verset irt, képzelje , hozzám irt verset. Még csak tizennégy voltam. Ő tizenhat. Olyan szép volt. Most katona azt hiszem.
ERIKA: Ne nagyon élje bele magát a hangulatba, semmi jelentősége annak, hogy éppen Moszkvában vagyunk.
SZILVIA Kérem… kérhetnék Önöktől egy kis apróságot? Csak egy kis dolgot, semmiség.
LACI: Mondja.
SZILVIA Én kérem szeretnék most haza menni. Nekem most fontos dolgom van otthon, ki kell mosnom és ki kell vasalnom a férjem ingét, sok inge van, és mind szép fehérek, nehéz őket vasalni, és be kell pakolnom a gyerek táskáját, és még a leckét is segítenem kell neki megírni, és még el kell mennem vásárolni, és meg kell látogatnom anyámat, nagyon beteg, és még a gyógyszertárba is el kell – egyre gyorsabban mondja a végén már majdnem sikít.

Erika odalép és pofon csapja, elhallgat , lekuporodva sírdogál.

HN Az ablakon beömlött a napsugár, rádőlt az ágyra, én ott feküdtem, ő mellettem, hátunkat sütötte a nap, meleg volt, forróság, pedig tél volt, játszottunk aztán a dunyha alatt, mint a kölykök. Nevettünk, és utána szépiával rajzolt egy fát, meg egy templomot. Kár hogy meghalt. Kár, hogy meghalok. Maguk hogyan gondolják ezt a dolgot itt, a jövőt illetően.
LACI: Maga mit csinál itt?
ERIKA: Szemlélődöm. Olvasok. Szétzilálom az idegeiket.
KRISZTA Miért.
ERIKA: Elárulok egy titkot, akarják hallani.?
KRISZTA Persze.
LACI: Mit rejteget fekete asszony?
ERIKA: Én valójában nem létezem, úgy értem testi mivoltomban nem létezem, csak virtuális árnyalak vagyok.
LACI: Ha ez magát szórakoztatja.
ERIKA: Nem hisz nekem?
LACI: Nem, ilyen alapon én is mondhatnám, hogy csak elképzel, csak azt gondolja, hogy itt vagyunk mind és várunk egy nagy sötét teremben, közben beszélünk, sírunk, félünk.
ERIKA: Miért érezne érzelmeket, ha én képzelném el magát?
KRISZTA Fiuk, nem lehetne kissé lassabban, elakadtam!
ERIKA: Képes vagy arra, hogy megtanulj egymás után hétezer szót amelyben nincsen rendszer?
KRISZTA Bizonyára.
ERIKA: És olyat, amelyikben van?
KRISZTA Azt könnyebb.
ERIKA: Akkor figyelj és próbálj bekapcsolódni, ezt a nyelvet beszéljük, és ennyi szót használunk.
KRISZTA Jó de mit akarsz ezzel a virtuális baromsággal, itt vagy hús vér, látom, érzem, megérintem. A kezemmel kitapinthatom a tested vonalát. Hallom a hangod, érzem a szagod. Valóságos vagy.
ERIKA: Nincs semmim és nincs senkim, nem érzek sem félelmet sem fájdalmat sem gyűlöletet sem szeretetet. Nem rendelkezem valóságos emberi tulajdonságokkal. Virtuális test vagyok, pszeudo ember.
LACI: És ő? ( Szilviára mutat, aki még mindig a földön ül és szipog, már nem sir)
ERIKA: Ő valóságos, rongycsomó, de valóságos.
LACI: És Ő? ( HN –ra mutat a falon )
ERIKA: Maga is látja, azt hittem csak én ?
LACI: Nem én nem látom, maga miről beszél?
KRISZTA Van bármilyen ötleted, hogy mit akarnak tőlem?
LACI: Azt hogy sokasodj és szaporodj, és gyermekeid töltsék be a földet, és legyetek mindörökké Isten hűséges szolgái, és higgyétek az örökkévalót, és féljétek őt és forduljatok felé, mert minden bölcsesség ő maga, minden élet ő maga, ő a mindenség, legyen ez így, most és mindig. Mi mást várnának magától kedves?
KRISZTA Mi volt az, amit most mondott?
LACI: Egy gyermekvers.
ERIKA: A semmi fontosabb.
LACI: Hogy érti .
ERIKA: A semmi fontosabb!
LACI: Kétszeri kijelentés ugyanarról a tárgyról valósággá teszi a kijelentés tárgyát.
ERIKA: Úgy van. Én öltem meg Kennedyt, én öltem meg Osvaldot, én öltem meg, még sokakat, képzelje Gutenberget is én öltem meg, a galaxisát beleejtettem egy fekete lyukba . Én is ebbe haltam bele.
LACI: Maga él. Maga elképzeli önmagát és él. Maga a semmi!
HN Szép elképzelések mondhatom. Szépek. Nem lehet igy, ha ezt lehetne hát mindent lehetne. Szép dolog mondhatom Egy macska nem tudja ellátni önmagát, egy macska önmagában semmi. Nem hagyhatom itt a lakásban egy kulccsal, meg egy kis költőpénzzel. Bár lehet, hogy neked kedvedre való lenne mi cicám? Tetszene a dolog, egyedül maradnál itt, mint egy nábob? Én is egyedül maradtam, azt hiszem, aztán ez a levél. Marhaság. Nincs ruhám, nincs egy bőröndöm, nincs pénzem. Nem megyek sehova. Lekvárt főzök majd a nyáron, szeretem a szilvalekvárt.
SZILVIA Én azt hiszem, tudom, mit akarnak tőlünk. Össze akarnak zúzni, és új embert akarnak formálni, belőlünk. Olyat, aki erős, és megállja a helyét a mindennapok viharaiban.
ERIKA: Az első felével egyetértek.
KRISZTA Miért éppen minket választottak?
ERIKA: Nehéz lenne megmondani.
LACI: Maga lát bármi hasonlóságot, vagy éppen markáns különbséget közöttünk?
ERIKA: Hogy érti?
LACI: Reprezentálnánk –e valóban azt a társadalmat, amelynek részei vagyunk?
ERIKA: Én a tulajdonnélküliség vagyok maga.
KRISZTA Nekem sincs sok mindenem.
LACI: Én teljesen nincstelen vagyok.
SZILVIA Én ki lettem forgatva mindenemből. Önmagamból is.
HN Nekem van egy macskám, egy lakásom, egy útlevelem, és hetvenöt olyan évem, amit nem cserélnék el semmire.
LACI: Maga ne szóljon bele! A nincstelenség nem közös nevező. Van e valamelyikünkben hatalomvágy. Igen.
KRISZTA Nagyon is.
ERIKA: Én bár manipulativ személyiség vagyok, de a felelősséget nem hordozom a döntéseimért.
HN Nekem van egy macskám, egy lakásom, és hetvenöt olyan évem, amelyet nem cserélnék el semmiért.
SZILVIA Én teljesen nincstelen vagyok, vágyak nélküli.
KRISZTA A félelem lehet közös, félelme mindannyiunknak van.
HN Nekem egy macskám van.
ERIKA: A félelem nem rendező elv, arra építeni nem lehet új személyiséget, a félelmet, pedig kiölni belőlünk nem fogja soha senki.
SZILVIA Próbáljunk meg innen kijutni.

( egyszerre szaladnak az ajtókhoz, de részben zárva találják, részben a mögötte levő kopasz öltönyösök visszatartják, visszaterelik őket a szobába.)

SZILVIA Meglehet, hogy nem a személyiségünket akarják átalakítani, meglehet, hogy más a szándék.
KRISZTA Nekünk magunknak kell kitalálni?
LACI: Maga szerint nem adnak segítséget ?
ERIKA: Nem , mindaddig itt tartanak, amíg meg nem találjuk annak a megfejtését , hogy miért vagyunk itt.
SZILVIA Kezdjük elölről.
KRISZTA Eszembe sincs.
LACI: Mondok egy történetet egy katonáról, mondjam ?
KRISZTA Ne mondja.
LACI: Mondok egy történetet egy papról, mondjam ?
ERIKA: Ne mondja.
LACI: Mondok egy történetet egy bakterről. Mondjam?
SZILVIA Mondja.
LACI: Soha sem hittem hogy meghalhatok, soha, és ma sem hiszem el. Nem tudom honnan jöttem és nem tudom hová leszek de meg nem halhatok , amíg meg nem tudom mi végre vagyok.
KRISZTA Ez mi, amit mond ?
ERIKA:Egy gyerekvers.
HN Azon a napon dolgozni ment anyám, apámat nem láttuk már három hónapja, azt mondták vonattal ment el valahova, anyám elment én otthon maradtam, nap sütött, ősz volt, a városban katonák , fiatal fess férfiak, tizennégy éves voltam, otthon voltam és kinéztem az ablakon, egy katona meglátott, és rám mosolygott az ablakban, ahogy álltam ott, intettem neki, inkább játékosan, de elpirultam, ahogyan rám nézett, és melegség öntött el akkor, anyám nem volt otthon én otthon maradtam, a férfi a fiatal katona feljött a lakásba, és hozzám lépett, nem emlékszem mi történt utána, anyám dolgozni volt én otthon maradtam, apámat nem láttuk már három hónapja, azt mondták vonattal ment el valahová, és ősz volt akkor.
KRISZTA Talán mégis beszélnem kellene a Gézával, egy szerep mégis egy szerep.
LACI: Eladná a testét?
KRISZTA Maga is eladná, de nem kell senkinek.
LACI: Gondolja, hogy csak ez számit?
ERIKA: Van valami más még aminek értelme van! Bár voltaképpen annak se sok.
KRISZTA Maga ezt nem értheti, és a Géza egész jóképű fiú, bár önelégült szarházi mondhatom.
SZILVIA Mindegyik az.
ERIKA: Megelégszik eddigi életével?
SZILVIA Én soknak is tartom, amit kaptam, bár ha belegondolok…
LACI: Én szeretnék többet a sorstól, szerintem nekem határozottan több jár !
ERIKA: Mit tesz érte.
LACI: Semmit, nem kell tennem semmit, megkapom és kész. Vagy nem kapom meg és ismét csak kész.
KRISZTA Maga kit pumpol?
LACI: Apámat. Tartozik nekem.
ERIKA: Pénzzel?
LACI: Hallgatással. Mindent tudok róla, amit nem szeretne, ha anyám ugyancsak tudná.
SZILVIA Szerintem tudja.
LACI: Hogy érti, soha sem mondtam el.
SZILVIA Nem kell elmondani, minden feleség tudja, tudja, amikor kérdez, és tudja, amikor
hallgat, ahogyan hallgat, és ahogyan beszél.
LACI: Nem hiszem , ismerem anyámat. És maga kit lejmol?
ERIKA: Mit jelent a szó?
LACI: Amit maga mondott, kitől vesz el valamit, úgy hogy nem ad érte semmit.
ERIKA: Mindenkitől, tudja én a semmi, vagyok, belém hullik minden, és valóban kérnem sem kell. De nem is adok vissza senkinek semmit, sem, magamból sem abból, amit kaptam.
LACI: Önző.
KRISZTA Önelégült.
SZILVIA Szarházi.
HN: Ostobák.
LACI: Ne szóljon bele!
ERIKA: Maga látja őt, azt hittem csak én látom?
LACI: Nem látom, csak úgy hirtelen ezt kellett mondanom.
KRISZTA Nekem tulajdonképpen teszik itt, szép és tágas, a fal bársonyhuzatú, a képkeretek szépek és aranyozottak. A terem tágas, nem is látni a végét.
LACI: Mi lenne, ha elindulnánk arra?
ERIKA: Miért arra?
LACI: Legyen hát akkor arra , nem bánom.
ERIKA: Könnyen feladja?
LACI: Mit adok én fel, csak javasoltam, hogy tegyünk valamit, induljunk el, valami történjen, elegem van magukból, nem akarok sokáig a társaságukban maradni. Ellenszenvesek nekem.
ERIKA: Emlékszik a tulajdonságaink összevetésére, nagy volt a hasonlóság.
LACI: Meglehet , most, hogy mondja igaza van. De ez nem teszi könnyebbé elviselni a maguk társaságát.
ERIKA: Attól tartok kénytelen lesz mégis elviselni.
LACI: Miért, elindulhatok egyedül is.
ERIKA:Emlékszik arra a nyolcas alakú metróalagútra, amit mondtam?
LACI: Nem mondja…
ERIKA: De bizony..
LACI: Nincs kijárat…
SZILVIA De az ajtók ott vannak.
KRISZTA Ott őrök állnak.
ERIKA: Hátha már nem?
LACI: Mi változott volna, én nem érzem.
ERIKA: Indulatos?
KRISZTA Nem már nyugodt vagyok.
LACI: Haragszik?
SZILVIA Kire ?
LACI: Együttműködik?
ERIKA: Ha nem ölöm meg az már együttműködés?
KRISZTA Az.
SZILVIA Akkor lehet, hogy megváltozott mégis valami.
LACI: Ugyan, azáltal hogy megnevezem gyarlóságaimat, nem szabadulok meg tőle. Gyarlóságaim és földi bűneim lehullnak rólam, ahogy eléd állok uram.
KRISZTA Tudom gyerekvers.
ERIKA: Igen gyerekvers.
SZILVIA: Menjünk, én megyek , elnézést, ha megbántottam volna valakit.
ERIKA Ne kérjen bocsánatot.
SZILVIA Viszlát

Kilép az ajtón, és bekerül abba a képbe, ami a falon volt végig látható, benyit az ajtón, Hunger Natália fogadja.

HN Szervusz , megjöttél?
SZILVIA Hoztam parizert anyám.
HN A sarki boltban vetted, tudod , hogy ott nekem mindig szépet adnak?
SZILVIA Nem mondtam, hogy neked lesz anya.
HN Tessék legalább ezt kihasználhatnád, olyan élhetetlen vagy, mindig mondtam.
SZILVIA Igen, igen anya gyere vacsorázni.
HN Jó csak teríts meg, mindjárt megyek, kiengedem a macskát.

Az itt maradtak nézik őket, egy ideig.

LACI: Maga nem megy?
ERIKA: Nem én itt élek, tudja, virtuálisan.
LACI: Hülyeség. Isten áldja.
ERIKA: Melyik? Mindegy , rendben legyen úgy, ahogy akarja.
LACI: Most maga adja fel.
ERIKA: Magát én találtam ki, mit adok fel?
LACI: Elég ebből a duplafenekü ravaszságból, maga szerint, ha elviszem a zsákom, szólnak érte?
ERIKA: Nem, nem hiszem.
LACI: – Krisztina felé- Egy pillanat, nem jön velem?
KRISZTINA Rendben, végül is együtt jöttünk.

Kilépnek az ajtón, be Hunger Natália lakásába.

HN Na tessék kit hoztam, gyertek, csak gyertek, hát sohase néztek anyátok felé, gyertek, üljetek le, van parizer , mindig szerettétek.
SZILVIA A parizert én hoztam.
HN Ne légy kicsinyes Szilvia, olyan ritkán látjuk őket igaz?

Mindannyian leülnek az asztal köré és enni kezdenek.

Erika egyedül marad a teremben, nézi a családot a vásznon, ahogyan esznek, nevetnek.

ERIKA: Ha leraktad a harag és kicsinyesség terheit, felszabadul a lelked, és bármilyen messze is jártál, hazatalálsz. Ha már gyerekvers. És csak négyezer- háromszázhárom szó az egész.

Kilép az ajtón, belép a képbe, és az asztalhoz ül a többiek közé.