A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

Szereplők: Laci, Hunger Natália, Erika, Szilvia, Kriszta.

1. jelenet

(Az életet és halált összekötő alagút,ahová egy repülőszerencsétlenség miatt érkeznek sorban hőseink. A háttérben gyenge fény pislákol. Először Laci jelenik meg,aki a repülőgép utasterében legelől ült.)

Laci: Jaj,a fejem! Ez iszonyú! Mintha nem is az enyém lenne. Az én fejem még sosem fájt ennyire! Akkor lehet,hogy nem is az én fejem? De akkor kié? Mi az,ami fáj? Így jó. Nem mozdulok. Lehet,hogy akkor elmúlik. Mintha már nem dörömbölne semmi benne.Igen. Jó ez a csend. Csak olyan furcsa. Valami nagy-nagy zajra emlékszem.Olyan hangos volt,hogy még a fülem is be kellett fognom. Így,ni! De még úgy is hallottam. Meg a visítozásokat is. Mindenki csak sikoltozott. Valami olyasmit,hogy még nem akarok meghalni,meg segítség..Aztán egy nagy fénysugár villant fel. Majdnem olyan volt,mint mikor vakuval fényképeznek , csak sokkal erősebb. Akkor az jutott eszembe,talán mosolyognom kéne,mert újra és újra villant a fény. ..És kész. Semmi másra nem emlékszem. Nem értem,miért fáj a fejem. Egyáltalán, mi történt?

(Erika csapzottan botorkál a színre,és feltűnően szemügyre veszi Lacit)

2. jelenet

Erika: Na,végre egy ismerős arc.
Laci: Miért? Ismernünk kéne egymást?
Erika: Nem maga ült ott a repülőgépen az előttem lévő sorban?
Laci: Repülőgépen ülteeem?????
Erika: Na,ne tagadja! Tényleg nem emlékszik? Pedig én még a klasszikusan arisztokratikus arcélét is megfigyeltem. Igen. Így,ahogy jobban megnézem,semmi kétség. Maga volt!
Laci: Lehet. Nem tudom. Ha kérhetem,csendesebben,mert nagyon fáj a fejem.
Erika: Na, jó. Innentől csak suttogni fogok,jó lesz?

(Laci mellett leül törökülésbe.)

Erika: Hajtsa csak az ölembe azt a fájós fejét! Majd én meggyógyítom..Jó dús haja van,jó simogatni. Így jó?
Laci: Lehet,hogy jó lenne,ha nem húzná meg folyton a hajam! Mit akar tőlem? Egedjen felülni!
Erika: Pszt...Csak csöndesen. Még ennél is jobban megfájdul a kicsi feje. Hmmm.Pedig olyan ismerős nekem. Ez az arcél! Ez az orr,és a dús haja! Igen! Megvan!
Laci: Akkor már bátran elengedhet jóasszony! Ha már megismert,akkor tudja,hogy nem vagyok én baltás gyilkos!
Erika: Tudom,persze. Te vagy az,akinek a feje a kezemben maradt,mikor a bárdom élét kipróbáltam. Hát persze,azért voltál olyan ismerős. Emlékeztem a dús hajadra. Ugye jó volt,mikor a nyakadon érezted a hideg fém érintését? Emlékszel? Sikoltoztál,hogy: "még,még,még"! S én teljesítettem a kérésedet. Lecsaptam újra és újra. Egészen addig,amíg a fejed könnyűvé nem vált. Ugye jó volt,mikor elvált a testedtől?
Laci: Mi? Hogy? Neeeeeeeeee!
Erika: Ugye akarod még megint?
Laci: Mit? Maga megőrült? Hagyjon békén! Különben sem fáj már a fejem.
Erika: Ha nem fáj,akkor jó. Nem venném a szívemre,ha bármi baja lenne az én drágámnak.
Laci: Drágája magának a radai rosseb! Hagyjon engem békén!

3. jelenet

(Natália kicsit meggyötörten vánszorog,de amint meghallja a hangokat,felélénkülve kapcsolódik bele a beszélgetésbe)

Natália: Mit hallok? Mit hallok? Csak nem házasok? Várjanak! Megmondom..Már túl vannak a tizedik házassági évfordulójukon. Eltaláltam vagy eltaláltam?
Erika: Nem találta. Ő az én áldozatom,másodszorra!
Natália: Jaj,értem. Jaj,értem. Már másodszor is hozzáment? Maga kis hamis? Hát tényleg tönkre akarja tenni ezt a szegény embert? Nézzen rá! Már hálni se szívesen bújik belé az élet.
Erika: Maga semmit sem ért!
Natalia: De hogy nem..De hogy nem,kedveském. Ha maga azt tudná,hogy én mennyi mindent értettem,sőt tudtam már akkor is,mikor azok még nem tudták,akik összeházasodás céljából elibém álltak. Pontosan tudtam mindig is,hogy melyik pár fog elválni,meg melyik fogja megérni az ötödik házassági évfordulójukat. Mint például ez a Clara Adriana Marcari és a férje ..Mondjuk az ő nevére már nem emékszem. De nem is lényeges. A nő valami csodálatos szépség,tengerzöld szemekkel.Még ma is beleborzongok,ahogy rám nézett...
Laci: A nő? Már a férfi nem is jó neki! Micsoda fertő!
Natalia: Férfiak,férfiak..Ugyan már mit tudhatnak a nőkről? Hogyan is érthetnék meg a finom női lelket? Mikor semmi más nem érdekli őket egy lyukon meg a hasukon kívül.
Erika: Ugyan,hagyja rá!..Nem elég ,hogy férfi,még a fejét is nagy ütés érte szegénynek. Mi van azzal a Clara Ad..vagy hogy is hívjákkal?
Natalia: Clara Adriana Marcari,Clara Adriana Marcari! Megjegyezte,kedveském?Nos,ő egy nem mindennapi nő,az bizonyos..Meghívott magához a brazil otthonukba. Most lesz a 30. házassági évfordulójuk. Én fogom megint összeadni őket Macapában. Az ott van valahol Braziliában.
Laci: Ez roppant romantikus. S mondja,ennek a Clara-nak a férje tudja,hogy magát borzongatja a felesége?
Erika: Látom,már tényleg nem fáj a fejed,drágám! Mily gunyoros lettél! De maradj csöndben! Nekem ez a nő ismerős! Ahogy beszél,és a fogsora! A bal kettes kissé csorba..

(Erika közelebb lép Natáliához , szinte a szájához ér a feje.)

Laci: Mily meglepő! Őt is ismeri. Netán újabb áldozat...
Natália:  Na de kérem,na de kérem..Még is mit képzel maga? És ha én viszonzom a közeledését. Itt a férje előtt? Azt sem bánná?
Laci: Nem vagyok a férje!
Natália:  Nem a férje?Nem a férje? Hát miért nem mondta hamarabb? Akkor szabad a vásár! Jöjjön hölgyem,húzódjunk kicsit félre a kíváncsi szemek elől..
Erika: Engedjen el! Ne! Mit csinál? Vegye le a vén mocskos kezét rólam!
Natália:  Most miért bánt? Most miért bánt?
Erika: Tudja mit,jöjjön ide mellém! Hajtsa a fejét az ölembe!
Natália: Ó,ez finom.Ó,ez finom.
Erika: Már emlékszem! Te voltál,akinek a fejét a konyha kövéhez csapkodtam. Először véletlenül a konyhaszekrény éléhez ütődött a szád. Akkor tört le a fogad. Az a kis bal kettes. A kis lyukon sziszegted utána,hogy "még,még,akarom",meg azt is,hogy "ennyi nem volt még elég".
Natália: Nem emlékszem,nem emlékszem. Valakivel összekever. Engedjen el!
Erika: Tudom,hogy akarod. Akkor is akartad,mikor már a nyakadon folyt le a vér,és elöntötte a fehér blúzodat. Megint arra vágysz? Te kis telhetetlen!
Natália: Csak egy vágyam van,csak egy vágyam van . Engedjen el,ne húzza a hajam!
Laci: Nem lehetne egy kicsit csendesebben? Újra megfájdult a fejem!
Natália: Mit nyavajog? Mit nyavajog? Ahelyett,hogy segítene! Szedje ki ennek a nőnek a kezét a hajamból!
Laci: Én meg már kezdtem örülni,hogy ez a szempár is borzongatja!

4. jelenet

(Szilvia szinte hason kúszva érkezik a színre.)

Szilvia: Vizet! Vizet!
Laci: Na , jól nézünk ki! Maga is mindent kétszer fog mondani?
Szilvia: Mi baja van magának velem? Csak szomjas vagyok. Adjon vizet!
Laci: Nekem nincs vizem. A többieknek sincs.
Szilvia: Akkor meg fogok halni.
Laci: Maga csak ne zsaroljon!
Szilvia:Bár nekem már úgy is mindegy.
Erika: Na,ilyet nem szabad mondani. Élni mindenki akar.

(Feláll,ott hagyja Natáliát,és Szilvia közelében leül.)

Natália: Na,végre,na végre!
Szilvia:Mit örömködik maga más halálán?
Natália: Én a saját életemnek örülök.Én a saját életemnek örülök.Egyébként meg semmi köze hozzá.
Erika: Ne is törődjön vele. Mondja el,mi a baj?
Szilvia:Elhagyott! Az az álnok kígyó nyert. Itt maradtam egyedül vénségemre.
Laci: No,azért nem olyan vén magácska!
Erika: Drágám,ne udvarolj,mert odamegyek!
Laci: Bár,ahogy így jobban elnézem..
Szilvia: Maga mindig ilyen faragatlan? Á,de mindegy..Rajtam már a víz sem segít.
Natália: Jaj,kedveském.Jaj,kedveském.Maga az a tipikus megcsalt nő. Ha idejében találkozunk,elmondhattam volna magának,hogy ne menjen férjhez,mert csak pórul jár.
Szilvia: Utólag én is tudom. De az a szemét strici.nem elég,hogy elhagy..Még boldog is! Ő boldog. Naná,hogy boldog! Fiatalabb az új nője,mint a mi lányunk!Értik? Fiatalabb!
Laci: Értjük mi egyből is,nem kell ismételni. Egyébként ebben mi a szörnyű?
Erika: Ő is csak egy férfi. Ne is foglalkozzon vele.
Szilvia: Hol vannak? Nem látták őket?
Natália: Kik hol vannak? Kik hol vannak?
Szilvia: A férjem.Vagyis mit beszélek! Az exférjem meg a macája!

Erika,Laci,
Natália: Mi nem láttuk.
Natália: Mi nem láttuk.
Szilvia: Nem látták? Hát egy repülőgépen utaztunk,nem? Ja,persze nem ismernek meg. Mert valahol útközben elhagytam a szőke parókám. Így barnán meg olyan "szürkeverebes" vagyok.
Laci: Szőke parókával meg "színesverebes"?
Szilvia: Ne gúnyolódjon,jó?
Erika: Már tudom!
Laci: Na végre! Őt is megismerte.Már azt hittem,sose fog eljönni ez a pillanat.
Erika: Drágám, fogd be, ha érezni akarod a fejed súlyát!
Szilvia: Kaphatnék egy kis vizet?
Erika: Persze,hogy kaphatsz. Gyere,hajtsd ide a fejed az ölembe,megitatlak.
Szilvia: Köszönöm,nagyon aranyos. De hol a víz? Így különben sem tudok inni.
Erika: Most nem is fontos. Emlékszel? Mikor ott voltál a fürdőkádamban?
Szilvia: Hoool? Én nem is ismerem magát!Nem hogy a fürdőkádját!
Erika: Emlékezzél,kedves. Abban a kádban sok-sok víz volt. Én megfogtam a fejed,és meg akartalak itatni. De te túl mohó voltál. És mindig kiabáltad,hogy "még,még,még" ,meg azt,hogy " még szomjas vagyok,adj innom"!
Szilvia: Nem,nem én voltam.Én nem is ismerem magát.
Erika: Ne hazudj! Én megismertelek. Emlékszel,mikor először akartam kihúzni a fejed a vízből,akkor a kezemben maradt a szőke parókád? Akkor nagyon dühös lettem,mert becsaptál. S mennyire élvezted,ahogy húzgálom a fejed ki a vízből,meg be a vízbe! Ugyanilyen barna volt a hajad.
Szilvia: Engedje el a hajam! Ne húzgálja! Segítsenek már! Hahó! Valaki!
Laci: Maga akart vizet! Most meg már az se tetszik,ha sokat kap!
Szilvia: Nem látja,hogy nem adott vizet? Csak a hajam húza. Segítséééég! Engedje el!
Laci: Lehetne egy kicsit halkabban kérem,megint nagyon megfájdult a fejem.
Erika: Látod,drágám,ez azért van,mert mindig olyasmibe szólsz bele,amihez semmi közöd. De már megyek is,és segítek én a fejeden.
Laci: Neeeeeeee! Jaj,ne! Már nem is fáj..Nyugodtan lehet kiabálni..
Erika: (Teli torokból) Szólj rám,ha hangosan énekelek...stb
Laci: (fejét fogja) Nem is fáj,nem is fáj,már nem fáj,már nem fáj,csak egy kicsit zúg,csak egy kicsit zúg..
Natália: Miért kell mindent kétszer mondani? Miért kell mindent kétszer mondani?

5. jelenet

(Egy lábon ugrálva,eléggé elcsigázott állapotban megérkezik Kriszta,s pont keresztezi az épp elinduló Erika útját.)

Kriszta: Miért nem áll félre az utamból?
Erika: Miért is kellene félre állnom?
Kriszta:  Nem látja,hogy fáj a lábam?
Erika: Tényleg..Most hogy mondja. Csak nem azért ugrál féllábon?
Kriszta: De,képzelje..Nem bírok a bal lábamra rálépni.
Erika: Ezért ugrál rajta?
Kriszta: Jaj..sose bírom megtanulni,hogy melyik a jobb és melyik a bal. De nagy hülye volt, aki ezt a megkülönböztetést kitalálta.
Laci: Hát még az mekkora,aki nem bírja megtanulni..
Kriszta: Magának se lenne akkora szája,ha ennyire fájna a lába. De megpróbálok örülni annak,hogy fáj.
Laci: Maga annak örül,hogy fáj?
Kriszta: Igen,mert akkor még megvan. Ez azt jelenti.
Laci: Igaza lehet. Az én fejem is nagyon fáj,s ha megfogom,akkor érzem,hogy még megvan.
Erika:De már nem sokáig! Mit udvarolsz ennek a lánynak,hisz ez még csak egy csitri
Laci: Én nem udvarolok. Egyébként is mi köze hozzá?
Erika: Nekem semmi. De nem is az én fejem fáj.
Laci: Istenem,csak ismerje meg! Add már,hogy megismerje!
Natália: Na,de fiatalember! Na,de fiatalember! Hogyan kívánhat ilyet?

(Ebben a pillanatban Szilvia sikoltozva indul Kriszta felé)

Szilvia: Megismerlek! Megismerlek!
Kriszta: Úgy látszik,ez egy ilyen nap. Itt valaki mindig megismer valakit..
Kriszta: Én nem ismerem magát. Mit hisztizik?
Szilvia: Még gúnyolódsz,te cafka? Hova tetted a férjem?
Kriszta: Ja,csak nem a Pistára gondol? Na,de neki nincs felesége...
Szilvia:Nincs valóban..De volt,amíg te meg nem jelentél a színen!
Kriszta: Arról nem tudok számot adni,ami volt. Azt követelje rajtam,ami van. Meg egyébként is. Mit követelődzik maga? Nem is ismerem! Bárki kiadhatja magát a Pista exének!
Szilvia: Ne nevettess! Gondolod,hogy olyan nagy dicsőség volt a feleségének lenni? Istenem! Alig volt otthon..Többször láttam a bulvársajtóban a képét,mint ahányszor a saját hálószobánkban megfordult.
Kriszta: Mondjuk ezen nem is nagyon csodálkozom..
Szilvia: Mit képzel magáról? Maga mindent megtehet? Becsületes családokat szétszakíthat egy filmbeli főszerepért?
Laci: Maga egy színésznő?
Kriszta: Nem. Valójában a rendezői szakot végzem színművészetin.
Laci: Az nagyon izgalmas. Egyszer én is írtam egy forgatókönyvet. Valami nagy játékfilmhez,olyan hollywoodisat.
Kriszta: Bizonyára nagyon érdekes a története.
Laci: Igen. gondoltam,hogy ha már így összehozott minket a sors.akkor megnézhetné. Lehet,hogy megcsinálhatnánk mindketten a szerencsénket.
Kriszta: Maga nagy álmodozó lehet..
Laci: Maga nem bízik bennem.
Kriszta: Már miért kéne biznom? Most látom először..
Laci: Gondoltam a megérzés..Amire a nők olyan sokszor hivatkoznak.Az magánál is működik.
Kriszta: Na,igen. A szerelemben én is szoktam megérezgetni.
Natália: Szerelem? Szerelem? Ha a házasságkötést fontolgatják,forduljanak hozzám bizalommal!
Kriszta: Házasság? Pfúj! Szó sem lehet róla! Én olyan modern lány vagyok!
Erika: Mennyire modern?
Szilvia: Annyira modern,hogy nem átall egy apja korabeli férfival is ágyba bújni.
Erika: Ó,az semmi. Olyan a mi fiatalságunk idején is volt.
Natália: Kislány,Kislány! Mondja, csak a vén kakasokért bolondul csak ? A vén tyúkok hidegen hagyják?
Kriszta: Az attól függ..Maga is filmben utazik?
Natália: Na,nem..na,nem..Én csak a saját életemben szerepelek..na meg most a magáéba is szívesen kirándulnék.
Kriszta: Azt elhiszem...de úgy látom maga semmi olyasmit nem tud nekem felajánlani,amiért kirándulgatnék magával egyet..
Erika: Ez az! Megvan!
Laci: Na,már megint kezdi..őt is megismerte..
Erika: Igen, kedveském..Te vagy,akit mindig is látok magam előtt.. Téged szeretett Zoli,az a fess,romantikus férfi..Én hiába is bolondultam utána..Aztán a Tamás,az a zenész,hogy szólt az a basszus a kezei alatt. Oda szerettem volna én is kerülni,de te nála is megelőztél. Majd jött Dávid. Olyan volt a teste,mint amilyet Leonardo megálmodott. Akartam..De melletted észre sem vett.. Mindig te voltál a nagy szerelem,nekem csak a távoli epekedés jutott..
Kriszta: Tessék? Zoli? Tamás? Dávid? Nem értem..
Laci: Ha segítek vele,mi sem szoktuk érteni..

(Erika Kriszta felé lép,meglöki a kezével, amitől a lány nagy huppanással a fenekére esik.)

Erika: Emlékszem erre a lángvörös hajra. Ott térdeltél előttem és én szurkáltalak. Tűvel.Sok-sok apró tűvel dekoráltalak ki. Majd kérted,hogy vegyem elő a korbácsomat..És utána minden csapás után jó sok helyről serkent ki a véred. S te kérleltél,hogy "még,még,még",meg úgy is,hogy "még nem elég,még nem elég"..
Kriszta: Hmmm.. De jó este is volt az..Te voltál?

(Erika teljesen elbizonytalanodott attól,hogy valaki nem tiltakozik az ismeretségük miatt..Igyekezett feltűnés nélkül távolabbra kerülni a lánytól.)

6. jelenet

Szilvia: Pista! Hol vagy Pista? Ne aggódj,megyek és megkereslek.
Kriszta: Felesleges keresnie..
Szilvia: Már hogy lenne felesleges? Az embernek éppen akkor van szüksége a legnagyobb törődésre,mikor bajba kerül. Akkor kell nagyon szeretni..De áááááá,mit is tudhat maga erről?
Kriszta: Azért felesleges,mert Pista meghalt.

(Döbbent csend kíséri a bejelentést)

Szilvia: Hogy érti azt,hogy meghalt?
Kriszta: Hogyan is érthetném? Úgy,hogy meghalt..Érti? MEGHALT! Betűzzem? Még a repülőben.Mikor engem húztak ki az ülések közül,akkor mondta egy orvos,hogy rajta bizony nem tudunk segíteni..
Szilvia: Mit? Hogyan? Megölte? Maga perszóna! Először elrabolja a férjemet,aztán meg megöli. Na,de ezt nem ússza meg büntetlenül..Bosszút állok a gyerekemért,az elfuserált életemért,a hervadó szépségemért..
Laci: Szépség? Na,azért ne túlozzunk!

(Szilvia Krisztának ugrik,a többiek igyekeznek szétválasztani őket. Majd két csoportra(2 és 3 fő) bomolva áll a kis csapat,erősen fogva a verekedőket. Alaposan kimerültek,lihegnek. A következő pillanatban a hátuk mögött fellobban a pislákoló fény,és nyári tűző napszerű világítás árasztja el a színpadot. Mindenki döbbenten fordul hátra,és csak bámul. Majd lassan szellemalakok suhannak el a fény előtt,mintha onnan nőnének ki.)

Natália: Nézzék! Ő az,igen! A szomszédom. Ott ült mellettem a gépen. Az út elején egy csomag papírzsebkendőt adtam neki kölcsön. Jaj,és az a másik! Az a vörös hajú,kis rusnya,ő is ott volt. A szeretőjével. Ott ült előttem.
Erika: Ő nem a szeretője volt,hanem a felesége.
Natália: ???
Erika: A szeretője a barátnőm volt. Jesszus! Ott van! Veron! Veron! Gyere ide,itt vagyunk! Halló!Halihó!
Szilvia: Pista! Pista! Nézzék,ott van,ott repül! Pista,gyere ide! Itt várok rád.Mindent megbocsátok. Gyere,ne menj el!

(Kiabálva fut a férfialak után. A többiek megfogják,ráncigálják vissza.)

Laci: Ne ..arra ne fusson,az nem jó irány!
Szilvia: Na,és miért nem,mert maga mondja?
Laci: Nekünk nem arra kell mennünk,hanem visszafelé.
Erika: Oda a sötétbe?
Natália: A sötét felé? A sötét felé??
Kriszta: Miért pont mi menjünk a sötét felé?

(Minden szempár Lacira néz,sürgető várakozással..)

Laci: Azt nem tudom pontosan. Megérzés..
Szilvia: Ja,az más! Akkor elmentem..

(A következő pillanatban Szilvia kiszakítja magát a társai karjaiból,és beszaladt a fénybe..A többiek csak dermedten nézték,ahogyan láthatatlanná válik,és megjelenik a szellemalakja a fényben . Majd szótlanul sarkon fordultak és szorosan összekapaszkodva elindultak a sötétség felé vezető úton.)

7. jelenet

( Kórházi szoba,benne három ágy sorakozik egymás mellett,bennük Natália,Kriszta és Erika. Laci a szoba ajtajában ül egy kerekes székben. )

Laci: Bejöhetek?
Natália: Csak jöjjön! Csak jöjjön!
Kriszta: Kicsoda maga?
Laci: I'm Laci. I'm a teacher in a seconday grammar school. I teach languages....
Kriszta: Valaki fordítsa már! Én az iskolában németet nem tanultam.Meg talán olaszt vagy franciát? Az angol szóba se került soha.
Natália: Az én koromban még elég volt magyarul tudni.
Erika: Én csak pont angolul nem tudok! De tudom ki ő! Megismerem!
Kriszta: Istenem,elkezdi..
Natália: Csak nem,csak nem..
Erika: De! Ő ott ült legelől a gépben! Majdnem előttem. Kölcsönkérte az újságomat. Jé,akkor még értettem,hogy mit beszél!
Kriszta: Akkor fordítsa le,mit beszél!
Erika: De most nem értem. Nem érti?
Laci: Istenem,élek! Jaj, a fejem,de fáj!
Natália: Már értem..már értem!
Kriszta: Még jó! Magyarul mondja.Lehet,hogy visszaállt megfelelő szintre a fejében a légnyomás?
Erika: Maradjanak már! Nem látják,hogy szenved?

(Óvatosan lekászálódik az ágyról,elindul Laci felé. Mögé áll. Simogatni kezdi a fejét.)

Erika: Persze,hogy fáj,bogárkám..drágaságom. Hisz velünk együtt te is túlélő vagy.. Legalább is,ami a repülőszerencsétlenséget illeti..

(Félreérthetetlen módon fojtogatni kezdi..)

-függöny-