A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

Angolóra

(Laci albérleti lakásában lévő nappali. Néhány fotel, kanapé, a földön párnák, amikre ülni lehet. Csak a szükséges személyes tárgyak bennhagyva. A kis tanoncok az ülőhelyeken elhelyezkedve, teával a kezükben.)

Laci: Please repeat it: I live in the Capital of Hungary. It’s called Budapest.

(a csoport több, kevesebb sikerrel elismétli)

Laci:Akkor most halljuk egyenként! Szilvia, please repeat, what we’ve just said!
Szilvia (kis bátorítás várás után, akcentussal, nagyon igyekszik): I live in the Capital in Budap…ööö Hungary. It…Its call Budapest.
Laci: All right. We said, the Capital of Hungary, allright? Now Natália, tell us please, where do you live exactly!
Hunger (egy darabig hallgat, majd erőltetett méltósággal): Bocsánat, mit is kell?
Laci: Please, tell us, what is the name of the street, you live in!
Hunger: My name is Hunger Natália.
Laci: Igen, ezt már tudjuk. Most arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol lakik.
Hunger: I live Budapest.
Laci: Yes, we’re glad to hear that, but could you name the place exactly please? Mondja meg, milyen utca.
Hunger: Kertész utca negyvenöt, első emelet négy.
Laci: Kedves asszonyom, ha jól sejtem, kegyed még soha nem tanult angolt.
Hunger: Nem, de nagyon szeretnék igyekezni. (dacosan)
Laci: Rendben, majd még beszélünk erről. Let’s continue. Erika, could you tell us something about your home!
Erika (flegmán): It’s a nice flat, there’s a lots of dogs… meg macskák is. Old ladies, az is elég sok, ilyenek…
Laci: That’s rihgt! Do you like animals?
Erika: Generally animals are better, than humans. They fuck with more passion.
Laci: Sure! Do you have puppies in your flat as well?
Erika: It’s not my flat. Mi az, hogy pápíz?
Laci: These are the baby dogs.
Erika: Majd lesznek. In springtime
Laci: Allright, thanks for Erika! Now, open the … Ja nem, Kriszta, do you have any animals?
Kriszta: None.
Laci: Okay. Open the book on page 11. Szilvia, please tell me…
Kriszta (tökéleteshez közeli angolsággal): Exuse me sir, I’d be glad if you colud evaluate how long this course will last. (kis döbbent csönd) My bus goes only twice in an hour, so to know the exact time wolud be proper… (kis kitartott kép)

Padlón

(félhomály, a szereplők a kétszárnyú ajtón távoznak a térből, Erika és Laci bennmaradnak, a teáscsészék között lassan és hosszan szeretkezni kezdenek a padlón, majd utána egymás karjában beszélgetnek)

Erika: Csináljuk mégegyszer.

Laci (kétségbeesetten): Most?
Erika: Mindig ezt kérditek.
Laci: Félre ne érts, a szex nagyon jó. Csak elfáradtam. Tudod…
Erika: Tudom, tudom. (felkel, a félig lehúzott dolgait visszaveszi magára, Laci közben őt nézi.) Mit nézel?
Laci: Elmész?
Erika: Most el.
Laci: És…
Erika: És?
Laci: Nem, semmi. (szünet) Egy teát ne csináljak?
Erika (már kifelé menet): Majd legközelebb.

Laci nem mer felkelni, míg Erika el nem ment. Mikor az ajtó bezárul vár még egy kicsit, majd szemérmesen szintén felöltözik. Közben lassan a tükörben nézegeti magát, mondjuk meztelen felsőtesttel.

Telefonon

(Hunger Natália albérlete. Az asszony (illetve lány) teát hoz porcelánban, rítusosan leül az egyik székre, és szürcsölni kezdi, miközben a távolba mered. Szólhat a rádió. A szobában jól megszokott cicája (Bastet). Megszólal a telefon. Meglepődik rajta, aztán izgatott lesz. Sietve a készülékhez megy, majd kimérten felveszi.)

Hunger: Halló, kórház? Pardon, elnézést kérek, azt hittem… tessék parancsolni. (emeltebb hangon) Jaj, hát ti vagytok azok kissziveim! Megkaptam a leveleteket, de még nem tudtam dönteni. Jahhát Brazília azért elég messze van már az én koromban! Tessék? Nem, nem, csak még el kell intéznem pár kérdéses ügyet. Milyen kórházzal? Jaj, semmi baj nincsen, csak tudjátok a macskával nem tudom, mi legyen. Nem, nem hinném, hogy magammal vihetem. Olyan hamar? Spanyolul? Nem, de egy kicsit már beszélek angolul. Yes… Kicsikéim, hívjatok fel a jövő héten, jó? Majd eldöntöm, hogy megyek-e, jó? Na pá… pápáá…

(leteszi. A hívás felzaklatta, járkálni, tenni venni kezd. Szaggatottan beszél, maga elé, vagy a macskának.)

Hogy is hívják ezeket? (belenéz a dohányzóasztalon heverő levélbe) Fogarasi, meg a –né… Annyi párt összeadtam, még az is lehet, hogy több fogarasi is volt köztük… Legalább egy képet bele tettek volna a szerencsétlenek... Mondd meg Bustet, kicsikém, hogy jut eszükbe, azért, mert nekik ezen a Viktória de Conhűbelefrancba kell ünnepelni, elrángatnának egy idős öregasszonyt… Ha tudnák, hány embert adtam már össze, legalább 200-at. Ha mindegyiknek elmennék az aranylakodalmára, te bizony itt pusztulnál éhen! Ha nem lenne ez a mizéria az orvosokkal, bizony isten… Csak veled nem tudom, mi legyen… Az a legvalószínűbb, hogy már vissza se jövök… Akár mit is mondanak, ez a csomó nem múlik el attól, hogy belepipiltem egy üvegbe… Tudod Busted, műtétet még fiatalon se vállaltam volna. Most meg már öreg vagyok. Engem ne bámuljanak férfiak, amíg alszom. Öreg létemre Brazíliában fogok meghalni nélküled kisfiam… Áh, ördög vigye, kihűlt a teám is. (kimegy)

Inflagranti

(hasonló pesti albérleti lakás (lehet ugyan az, csak legyen átrendezve), a fal mellett egy férfi ül (Péter), középen egy idősebb úr, és egy fiatal lány áll (Ferenc, Jutka))

Ferenc: Várj még egy kicsit!
Jutka: Most már igazán mennem kéne. Majd… majd eljövök még…
Ferenc (megfogja a lány kezét, és közelebb húzza, majd megcsókolja): Csak egy percet. (ismét megcsókolja) (Kriszta kinyitja a mögöttük lévő ajtót, és az ajtóban állva, kísértetiesnek szánt helyzetben a következőket mondja)
Kriszta: Tudtam, hogy magától másra nem számíthatok, mégis káprázik most a szemem, szívem fájdalmában.

(a széken ülő Péter feláll, és odamegy Krisztához)

Péter: Nagy kérés lenne kisszivem, hogy begyere azon az ajtón, és rátedd a kezedet a Feriére? Vagy a vállára, legalább. (közben megfogja Kriszta kezét, és a helyes módon animálja, a lány ezt flegmán tűri)
Kriszta: Nem tudom, nem érzem így jónak ezt az egészet. Ha a pasimat én ott találnám, nemigen akarnék hozzányúlni.
Péter: Voltál már ilyen helyzetben, szerettél ilyet? Nalátod. Örülnék, ha a kedvemért megpróbálnád a dolgot, legalább egyszer, hogy lássuk, higgyél nekem, hogy meg fog indulni a levegő. Ránézel, és jönnek a szikrák, kibújnak itt a kis szemeden, jó? Na, akkor nézzük mégegyszer, tánc, tánc! (tapsol, serkent, visszaül a helyére)

(az előző jelent ismétlése, mielőtt Kriszta visszamenne az ajtó mögé, Jutka kétségbeesett-segélykérőn néz rá)

Ferenc: Várj még egy kicsit!
Jutka: Most már igazán mennem kéne. Majd eljövök még.
Ferenc (megfogja a lány kezét, és közelebb húzza, majd megcsókolja): Csak egy percet. (ismét megcsókolja)

(Kriszta kinyitja a mögöttük lévő ajtót, egy pillanatig vár, aztán belép, közellép a férfihez, vehemensen megragadja az arcát mind a két kezével, és mondja)

Kriszta: Tudtam, hogy magától másra nem számíthatok, mégis káprázik most a szemem, faszomat.

Péter: Nem tudok most veled mit kezdeni Kriszta. Ferinek mennie kell, és kurvára nem haladtunk semmit. Most elengedek mindenkit, de kérlek hogy legközelebb koncentráltabban jelenjetek meg. Megpróbálok kitalálni majd valamit, hogy jobban menjen. Szevasz Ferikém (kezet nyújt), sziasztok lányok. (dúdolni kezd „tánc, tánc”, visszamegy a székéhez, és a jelenetcsomójához, a lányok várnak)

Jutka: Bocs, nem lehetne…
Péter (rájuknéz): Ja, persze, persze. Ha kész vagytok menjetek csak. Az ajtót kéretik becsukni. (a papírjaival átmegy egy másik helyiségbe)

(a lányok a sarokban lévő táskájukat veszik elő, és átöltöznek)

Kriszta: Bocs Jutka, de nem tudom, mi legyen ezzel.
Jutka: Én sem tudom, mégsem pofázok.
Kriszta: De ez kurvára nem mindegy. És azt utálom, hogy csak mondja a magáét, de nem magyaráz meg semmit. Én meg nem tudom kitalálni magamtól.
Jutka: Én meg azt utálom, hogy az a köcsög kétszer tolja a nyelvét a számba, pedig bele sincs írva, csak annyi, hogy elkezd odahajolni, és az is csak egyszer. A rendező úr meg csak ül, és figyel.
Kriszta: Megint lesmárolt?
Jutka: Összesen hatszor. Ma.
Kriszta: Mért nem szólsz?
Jutka: Mért, mért… Te mért nem szólsz?
Kriszta: Még nem tudom, hogy mit akarok helyette.
Jutka: És majd fogod tudni?
Kriszta: Hát, a fejembe vettem, hogy kipróbálom élőben.
Jutka: Micsodát?
Kriszta: Keresek egy idősebb pasit.
Jutka: Hát te meghülyültél. Inkább mondd azt, hogy összejöttetek a Ferenccel.
Kriszta: Nem, komolyan! Megpróbálok beleesni, amennyire lehet. Talán akkor majd jobban megy. Mégcsak nem is nagyon láttam idősebb palit. Érted, például közben. Valahogy több szenvedély kell, ez a Feripapa meg lószart se hoz ki az emberből. Csak kipróbálom, és kész. Hátha segít.
Jutka: Na és hogy keresel?
Kriszta: Hát… beírtam az iwiwbe, hogy 45 fölötti Budapesti férfiak, aztán szemezgettem egy darabig. A házasokat is kizártam, az túl sok meló. Aki kép alapján bejött, azt megnézegettem. Találtam egy postást, egy bolti eladót, egy angoltanárt, egy bőrdíszművest…
Jutka: Ja, majd hoz neked szerelmeslevelet, mi?

Kriszta: Na pont a postással nem tudok mit kezdeni. De beiratkoztam az angoltanárhoz tanfolyamra, és ha olyan CBA-t látok, amiben még nem jártam, bemegyek, és veszek egy túró rudit. De eddig még csak ez a Laci van meg, mármit a tanár.
Jutka: És nem zavarja, hogy tudsz angolul?
Kriszta: Először is jó pap holtig tanul, másodszor pedig nem kötöm az orrára.
Jutka: És a Danival mi van?
Kriszta: Mi lenne? Ami eddig. Szombatonként együtt alszunk, meg néha muszáj ott ebédelnem.
Jutka: Hát te nem vagy száz.
Kriszta: Persze, hogy nem vagyok, de nem szólhatok bele a rendezésbe, amíg nem tudok biztosat. Egyébként is mulattat ez az egész.
Jutka: Hát ha téged mulattat! Én viszont megyek, mert engem meg a Csejtei mulattat meg, ha elkésem az órájáról.
Kriszta: Most ő tartja nektek a mozgást?
Jutka: Ja, hála isten. Na szevasz!

(Jutka kimegy, a pólója, vagy valamilyen ruhadarabja véletlenül ottmarad. Kriszta ezt már talán korábban kiszúrta. Most odamegy, és elteszi, ízlés szerint meg is szagolhatja.)

Tobzódás

(újra egy angolórán vagyunk, a már ismert szereplőkkel. Az órának épp vége van.)

Laci: Köszönöm mindenkinek az órai munkát. A házi feladat az 5. lecke anyaga a munkafüzetben. Fill in the gap! A megfelelő szavakat kell behelyettesíteni a felsoroltak közül. Page 14. Viszontlátásra, goodbye!

(a társaság szedelőzködni kezd, Hunger lép ki elsőnek. Őt követné Kriszta, de Laci utánaszól.)

Kriszta, kérem maradjon egy szóra, ha lehetséges!

(a mondat, bár próbált diszkrét lenni, mégis megfagy a levegő egy pillanatra, Hunger visszanéz, majd jelentőség teljesen elhagyja a színt, Erika kérdőn néz Lacira, aki a pillantásával jelzi, hogy most azt szeretné, ha a nő is elmenne. Erre Erika is kimegy. Szilvia marad, Laci kérdőn néz rá.)

Laci: Szilvia, kegyed is mehet mostmár, vége az órának.
Szilvia (határozott): Nem.
Laci: Nem?
Szilvia: Nem. Kérdezni akarok valamit.
Laci: Értem. Megtenné mégis, hogy most elmegy, legközelebb jöjjön korábban, és megbeszéljük.
Szilvia: Nem.
Laci: Nem?
Szilvia: Nem.
Laci: Akkor parancsoljon, kérdezzen.
Szilvia: De négyszemközt gondoltam.
Laci: Nos, akkor mégis meg kell kérnem, hogy legalább fáradjon át addig a másik szobába, míg a kisasszonnyal szólok néhány szót.
Szilvia: Ezzel? Rendben. De ne legyen túl hosszú! (azzal enged a tessékelésnek, és átmegy a másik helyiségbe. Ízlés szerint ez is látszódhat, ott nézelődik, ott már több a személyes tárgy, azokat vizsgálja, Kriszta és Laci egyedül marad)
Laci: Hallgatom.
Kriszta: Énekeljek?
Laci: Miért jött ide?
Kriszta: Angolt tanulni.
Laci: Nem csinált házi feladatot.
Kriszta: Elnézést kérek.
Laci: Maga egészen tűrhetően beszéli a nyelvet.
Kriszta: Tanulni mindig lehet. A maga apja még nem mondta?
Laci:Mi az a kép?
Kriszta (nagy ártatlanul): Milyen kép?
Laci: Nézze, még csak kitalálni sem tudom, mit akarhat tőlem. (Kriszta hallgat, nehezen fojtja el a mosolyát) Kaptam egy képet az interneten, nem tud erről valamit?
Kriszta: Az attól is függ, hogy az milyen kép.
Laci: Nos, ez egy meglehetősen mezíttelen kép, és minden valószínűség szerint kegyedről készült, sőt, azt is gyanítom, hogy kegyed személyesen kézbesítette.
Kriszta: Ezek szerint felismert?
Laci: Nem is annyira a képről, mint inkább a feladó nevéről.
Kriszta: A képet meg se nézte?
Laci (kissé zavarban): Csak futólag. Nézze, hány éves maga?
Kriszta: Twenty. Four.
Laci: És azt tudja, hogy én mennyi vagyok?
Kriszta: Tudom.
Laci: Mit akar velem? Bajba akar sodorni?
Kriszta (megerőlteti magát, és igazán hitelesen, őszintén mondja): Meg akarom kapni magát.
Laci: Én pedig azt gondolom, hogy csúfot űz belőlem.
Kriszta: Sokat gondolkozott ezen?
Laci: Csak amennyit kellett. Nézze, ha… (Szilvia kopog az ajtón) Tessék, jöjjön be. Csak annyit akartam mondani magának, kérem, hogy készüljön tisztességesen, különben nincs értelme annak, hogy ide járjon. Nos, akkor… a viszont látásra. (Laci nem állja meg, hogy kezet nyújtson, megbánja, de már későn, Kriszta, amennyire lehet hosszan, és melegen megszorítja, aztán elmegy.)

(Laci kissé megkönnyebbültebben fordul Szilviához, és hellyel kínálja.)

Laci: Üljön le. Nem kell annyira megijedni a nyelvtantól, sokat fogunk beszélgetni, és így majd észre se veszi, már meg is tanulta. Még egy teát hozhatok?
Szilvia: Igen, nem kérek.

(Laci automatikusan a csészéért nyúl, és tölt)

Laci: Konkrét kérdése is van? Szívesen segítek, ha tudok.
Szilvia: Igen, van.
Laci: Akkor hadd halljuk.
Szilvia: Vannak gyerekei?
Laci: Nekem? Nincsenek. De nem értem.
Szilvia: Nem baj. (szünet, csönd) Meghívnám… teára.
Laci: Tessék?
Szilvia: Annyi teát iszunk magánál… Főznék is valamit, amit szeret. Vagy megsütném azt a sütit, ami a szövegben volt. Gondolom valódi recept, biztos meg lehet sütni, a teához jó lenne.
Laci: Hogy magánál?
Szilvia: Igen. De mehetünk kávézóba is.
Laci (kicsit elvarázsolva): De… miért?
Szilvia: Szerintem is jobb nálam. Tudja én sokat vagyok egyedül mostanában. A férjem, illetve a volt férjem,… látja milyen a szokás hatalma. Angolul hogy mondják, hogy volt férj?
Laci: Ex.
Szilvia: Tényleg, az, hogy ex. Szóval my ex-emmel elváltunk, illetve hát fogunk, csak már évek óta olyan, hogy… Tudja a fiam se jár haza, kollégista lett, és örülök, ha moshatok rá. Köcsög. Erre a tanfolyamra is a barátnőim fizettek be, hogy ne legyek olyan sokat egyedül, de őszintén szólva nem vagyok biztos benne,… mármint biztos, hogy jó, mert így megismertem magát, meghát csak nem vagyok otthon, de a nyelvérzékem, az… pfff, az teljesen nincsen.
Laci (nem nagyon tudja, mit szóljon a dologhoz): Értem.
Szilvia: Akkor? Átjön? Tegeződünk?
Laci: Nos… Mikor gondolta?
Szilvia: Hát, akár most is. Útközben elmegyünk a boltba, és együtt megvesszük az alapanyagokat, ha eldöntötted, hogy mit akarsz enni…
Laci: Attól tartok, hogy most nem jó, mert…
Szilvia: Mert?
Laci: Mert… tudja én nappali iskolában is tanítok, és még ma ki kell javítanom 60 dolgozatot…
Szilvia: De érdekes! Milyen iskola?
Laci: Egy közép… iskola, egy zsidó középiskola.
Szilvia: Maga zsidó?
Laci: Nem, amennyire tudom, nem vagyok az.

(Szilvia fürkész)

Szilvia: De érdekes. És mennyit keresel ott?
Laci: Sajnos nem sokat, de ha nem végzem el a munkámat, akkor semennyit. Mit szólnál hozzá, ha később térnénk vissza erre a dologra, jó? (közben tessékeli kifelé)
Szilvia: Jó, mikor?
Laci: Mondjuk a legközelebbi óra után!
Szilvia (enged a tuszkolásnak): Szavadon foglak! Ja, és csak azt akartam mondani, hogy ne gecizz velem…
Laci: A viszont látásra! (becsukja az ajtót, és igazán csodálkozó arccal egy pillanatig eltöpreng a történteken, aztán telefonál)

Laci: Szia! Hol vagy? Már hazaértél? Akkor gyere vissza. Jó, akkor találkozzunk valahol. Pont ott? Ahogy akarod, végülis mindegy. (felöltözik, és szintén kimegy)

Váratlan vendég

(egy kis vendéglő, ahol Laci és Erika találkoznak. Laci egy diszkrét borospoharat szorongat, Erika viszont egy üres, és egy félig telt söröskorsó előtt trónol, és cigizik. Cipő nélkül, lábait maga alá húzva ül, ami feszélyezi Lacit, közben pedig izgatja is. Pótcselekvésként kortyolgat az italába, ami ennek ellenére alig akar fogyni)

Laci: Nagyon furcsa, olyan, mintha hirtelen minden féle-fajta nő érdeklődne irántam.
Erika: Te miről beszélsz?
Laci: Ez a Szilvia minden áron beszélni akart velem az óra után, és kihagyva minden lépést egyenesen magához hívott, hogy ő majd főz nekem. Nem is értem igazán…
Erika: Ennyi a minden féle-fajta?
Laci: Hát, meg te is…
Erika: Hja, persze, én. És ez már neked sok.
Laci: Nos, szokatlan mindenesetre.
Erika: Te persze elhajtottad.
Laci: Hát mit csináltam volna? Illetve nem tudtam egy az egyben… Azt hiszem, elég szar helyzetben lehet most. Minden valószínűség szerint egyedül ül otthon, a férje elhagyta, a gyereke nem jár haza. Amennyire értem, a hülye barátnői annyit tettek érte… hát ez nem igaz. (belép Laci apja egy csinos, fiatalos nővel, aki komolyan viselkedik, diszkrét, jelenléte mégis komikus, és kellemetlen Laci számára, főleg azok a pillanatok, amikor Apával testi kontaktusba lépnek)
Erika: Baj van?
Laci: Ezért nem akartam idejönni. Nincs kedved menni?
Apa: Jó estét! Nahát, hogy éppen itt futunk össze.
Laci: Szerintem is nahát. Apa, ez itt Erika, ez pedig az apám.
Apa: Nem is mondtad, hogy új feleséged van. Csinos. Ez pedig Boglárka. Csatlakozhatunk?
Laci: Nos, én éppen azon gondolkoztam, hogy hívom a fizetőpincért…
Apa: Ne hívj senkit, én fizetek. Kérünk még a hölgynek egy korsót.
Erika: Köszönöm.
Apa: Ez a beszéd. Na, és hogy ismerkedtetek meg?
Erika: Egy tanfolyamon.
Laci: Egy jóga tanfolyamon.
Apa: Te jógázol? (közben jön a pincér) Egy sört, és két konyakot kérünk. (Apa összenéz a barátnővel, azt tudakolván, hogy megfelel-e a választása, majd gyors szájrapuszit váltanak, Lacinak ez elég kínos)
Erika: És ti hogy ismerkedtetek meg?
Apa: Ó, mi is egy tanfolyamon. Egy olyan öreg úr keres csinos hölgyet-tanfolyamon.
Erika: Mi a szösz, vannak ilyen tanfolyamok? Jól hangzik, eléggé jól. Majd adhatnál valami elérhetőséget.
Barátnő: Ne haragudj édesem, te nem vagy éhes.
Apa: Te éhes vagy?
Barátnő: Igen, hálás lennék, ha kérnél egy éltapot!
Apa: Rendben, ha meghozták az italokat, szólunk a pincérnek.

(szünet)

Laci:Azt hiszem, akkor mi jóétvágyat kívánunk, programunk van, úgyhogy azt már nem nagyon tudjuk megvárni. Nekem úgysem rendeltél, ígyhát… (közben feláll, és szedelőzködik)
Erika(elgondolkozva nézi Lacit, majd Apához fordul): Ez így igaz, ahogy Laci mondja: neki nagyon elege van ebből a napból, én pedig borzasztóan kívánom őt, ezért most gyorsan szaladunk, és baszunk egy hatalmasat valamelyikünknél. Illetve nála. Ha igazán jót akarsz, meghívsz minket egy üveg valamire, hogy mégjobban érezhessük magunkat! (közben ő is feláll, felhúzza a cipőjét)
Apa: Úgy is van, vegyetek magatoknak egy üveg valamit, hamár ilyen jól alakult. Tessék, itt egy kis pénz rá (tárcájából pénzt vesz elő, és Lacinak nyújtja, aki azt éppen nem igyekszik elvenni, Erika azonban nem rest) használjátok okosan!
Erika: Köszönjük szépen! További kellemes estét!
Apa: A viszont látásra!

(a szereplők biccentenek, Erika kimegy, Laci kissé zavartan sunnyogva követi)

Rövid

(Laci lakása, Erikával, ismét szeretkezés után vannak, Laci fekszik, és az álmossággal küzd, Erika bugyiban ül az asztal szélén, cigarettázik, és az asztalon talált körömvágó ollóval vágja a körmét.)

Erika: Hová hamuzhatok?
Laci: Nem tudom, keress valamit. Nincs hamutartóm.
Erika: Mindig ilyen gyorsan elmész?
Laci: Tessék?
Erika: A múltkor se volt valami hosszú…
Laci: Néztem az órát, 18 perc volt, az nem olyan kevés!
Erika: Nézted az órát???... Furcsa. Rövidebbnek tűnt.
Laci: Ezek szerint neked egyszer sem volt jó?
Erika: Nem is tudom, volt-e valaha olyan, hogy nekem orgazmusom legyen, ha erre célzol. De jó volt. Csak lehetett volna hosszabban jó.
Laci: Ennyit bírok. Majd gyúrok rá.
Erika: Mással is csak eddig bírod?
Laci: Mással!....
Erika: Miért, nem dugsz mással?
Laci: Régen volt már az, talán igaz se volt.
Erika: Velem miért dugsz akkor?
Laci: Azon kívül, hogy borzasztóan kívánlak? Talán, mert te hajlandó vagy rá.
Erika: Ehhe, ez jó. És akkor maszturbálni szoktál, vagy mi?
Laci: Hozzámjössz feleségül?
Erika: Ne térj ki!
Laci: Te ne térj ki!
Erika: Kivered, vagy nem?
Laci: Nem.
Erika: Dehogynem.
Laci: Persze, hogy kiverem, nincs mindig ilyen jó baszópajtásom… Úgy beszélek, mint a kocsisok.
Erika: Sose bánd!
Laci: Nyelvtanár vagyok…
Erika: Igen? Akkor mutass egy kis nyelvgyakorlatot kérlek.
Laci: Akarod?
Erika: Én mindent. Akarlak.

(nekikészülődnek, Laci hirtelen megáll)

Laci: Te szerinted te vonzódsz hozzám?
Erika: Ez attól függ, hogy most hogy teljesítesz.
Laci: De ez mennyire komoly?
Erika: Mi?
Laci: Az se baj, ha nem. Csak most nem tudom eldönteni. Mert sokáig nem tudtam mit kezdeni a nőkkel. Illetve nem tudom, hogy most tudok-e. Szerinted tudok?
Erika: Mondtam már, hogy ez most fog eldőlni.
Laci: Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy tini belémszeressen.
Erika: Milyen tini?
Laci: Csak úgy. Egy fiatalabb.
Erika: Hajtod a Krisztát?
Laci: Tessék? Nem. Milyen Krisztát?
Erika: Nem?
Laci: Te, nem kell neked ez az angol dolog?
Erika: Hogy?
Laci: Hát befizetted a tanfolyamot, most meg nem jársz. Mármint, az rendben, hogy nem jársz be, mert ugye ezt értjük, hogy mért nem. De ha akarod, szívesen foglalkozom veled külön, hogy ne vesszen kárba a pénzed.
Erika: Na látod, ebben tévedsz. Az én pénzem nem veszik kárba. Nem fizettem én be semmilyen díjat.
Laci: Micsoda?
Erika: Hát volt ez a gyerek az utcán, mondta, hogy nyelviskola, menjek be, ha érdekel. Bemegyek, egy ilyen iroda volt, azt mondták, most indul egy kezdő csoport, meg lehet nézni, aztán ha tetszik, akkor jövök, és befizetem. Aztán megadták a címedet. Eljöttem, megnéztem, aztán ittragadtam.
Laci: Látod, nem is bánom, sőt. Talán erre mondják, hogy szerencsés véletlen.
Erika: Szerencsés?
Laci: Azt hiszem. Hozzámjössz?
Erika: Mi ez a faszság, áruld már el nekem, már többedszerre kérdezed.
Laci: Nem tudom, talán mostmár csak téged kellene, hogy szeresselek.
Erika: Igen? Nézz már ránk. Inkább keress egy csüngőhasú tajvani malacot.
Laci: Tulajdonképpen miért nem fizetted be a tanfolyamot? Tudtad, hogy ez lesz köztünk?
Erika: Nem tudtam én semmit. Csak nem is nagyon lenne miből. Ha kölcsönkérek, akkor is kajára, vagy ha kell. De az angol, az nem nagyon kell nekem. Bár szórakoztató. Legalább annyira, mint te.
Laci: És akkor miből élsz?
Erika: Hát úgy tűnik, hogy egyelőre belőled.
Laci: Ez kedves. Nincs munkád?
Erika: Most nincs.
Laci: És mi volt?
Erika: Volt ez is, az is.
Laci: De tényleg.
Erika: De tényleg. Nem tudom. Még gyógyszerész karon végeztem, de hogy minek…
Laci: De van lakásod, nem?
Erika: Van.
Laci: És az miből van?
Erika: Nem tom’, van. Az mindig van, akkor is, ha ide veszel.
Laci: Ide jönnél?
Erika: Amíg meg nem öllek…
Laci: Tessék?
Erika: Nem tudom, előfordulhat, hogy megöllek, nem tudom. Néha megtörténik, hogy saját magamat ölöm meg. Mármint nem öngyilkosság, hanem vagyok én, látom a kezemet, van benne egy kés, vagy bármi. Benyitok a szobámba, és az ágyamban ott fekszik egy nő, aki én vagyok, ez tök fix. Olyan a feneke, rajta van a pizsamám, és szorongatja a párnámat alvás közben. Meg nézd, ha innen belenézel, kicsit ferde az orrom. Na ettől van a szuszogás, és az a nő szuszog veszettül, akkor is szuszog, amikor szurkálom. Nem ébred fel, zihál álmában, és a vére alig folyik, de egy idő után aztán már nem szuszog, és akkor én is megnyugszom. Nehéz lenne amúgy megmondani, hogy ilyenkor melyik vagyok én. Máskor meg mást ölök meg. Az furcsa például, és gondolkodtam is rajta, hogy egészen konkrétan érzem, hogy milyen, mármint fizikailag, szóval, hogy a kezemnek milyen érzés, amikor a kés egy testben mozog, vagy hogy mennyi erő kell hozzá, hogy valakit a víz alatt tarts, pedig még asszem’ csirkét se bontottam soha. Ezért nem értem a dolgot. Mindegy, ha alszom, ez van. Nem mindig van persze, de sokszor van, és már régóta, és megszoktam. Van aki meg golfozni jár. Te nem jársz golfozni?
Laci: Néha lemegyek úszni, csak drága.
Erika: Na, én meg ezt csinálom, csak közben alszom. Még olyan is van, hogy izomlázam van tőle. De szinte mindig éhes vagyok utána, hát amikor ébredek.
Laci: Kurva drága. Már ahhoz képest.
Erika: Szóval ha reggelit csinálsz, akkor én elég sokat szoktam enni. Meg későn is viszont. Mihez képest?
Laci: Ahhoz képest, hogy mennyi pénzem van. (szünet) Nem mész el?
Erika: De. Múltkor azt mondtad, maradjak.
Laci: Maradsz?
Erika: Most még nem.
Laci: Kérsz még egy teát?
Erika: Nem, már megyek is. Nem hagyok itt valamit?
Laci: A múltkor itthagytál egy blúzt, egy törött kulcsot, azt hiszem, egy hajcsatot… A fürdőben vannak.
Erika: Blúzt? Lehet. Utánanézek.

(Erika kimegy.)
 

Vendég

(újabb angolóra, Erika már nincs jelen, csak három kisdiák van. Az óra alatt Kriszta és Laci pillantásokat váltanak, sejtetve számunkra, hogy történt/történik valami. Igyekeznek a másik két fél elől elrejteni, de a figyelmük folyton elkalandozik)

Laci: Okay, we continue with talking about our family lifes. Let’s start with me. I live alone in my flat, I even haven’t any animals. A few years ago, I had a wife for two years, we had devorced for over 5 years. My parents live at the countryside. In my free time I play tennis, and read books. Kriszta, do you remember, who I live with?
Kriszta: You said, that you live alone.
Laci: That’s right. Now tell us something about yourself.
Kriszta: Okay. I have a father and mother, who live in Buda, but for two years I live in my own flat in the Podmaniczky street. I live with 2 of my schoolmates. They’re called Jutka, and Szilvi. At home, we have two dogs. What else?
Laci: Now, in your flat, you live with girls, or boys?
Kriszta: I’ve just said, they called Jutka, and Szilvi.
Laci: Oh, yes, you mentioned… They are at the age of you?
Kriszta: They’re both 21 years old. And both are blond.
Laci: And what do you do together?
Kriszta: Eh, we…

(Erika belép az ajtón. Biccent, és helyet keres magának. Laci egy pillanatra elveszti a fonalat. Szünet.)

Erika: Elnézést a késésért.
Laci: Akkor most mégis fogsz járni?
Erika: Nem, nem hiszem, csak benéztem. Erre jártam, és unatkoztam. Biztos hiányzott már az inglis.
Laci: Rendben, akkor mutassuk meg, hogy mit tanultunk. Szilvia, please tell us about your family!
Hunger: Bocsánat tanár úr, Kriszta épp azt akarta mesélni…
Laci: Ja, igen. Igen?
Kriszta: So, we spend a lot of time together. We make the dinner to each other, and sometimes, when we are really tired, we sleep together, in one bed.
Laci: Okay Kriszta, that’s enough! Now, we’re listening to Szilvia.
Szilvia: Igen, my… I have a boy, a son. He leave me, he is old. My …hogyis va…husband leave me to. He is old too… Hehe, but my boy… na mindegy. I live alone now. My mother is in hospital, because… hát mert beteg, mindegy. Eh…I have „fisiz”.
Laci: Szilvia, we don’t say „fisiz”, fish is the plural form as well, okay? We say „we have fish”. Go on.
Szilvia: Hát… ennyi.
Laci: What about your husband?
Erika: He is Kaposvár.

(Laciból feltör a nevetés.)

Laci: No, he is not Kaposvár, he is in Kaposvár, okay?! What does he do there?
Erika: He… nem tudom, mit csinál, ott van.
Laci: I see, okay. Natália, what about you?
Hunger (kimért hallgatások közepette, amik bár tudatlanságból adódnak, ezt igyekszik eltakarni): I live… alone.
Laci: Okay. Do you have any grandchild?
Hunger: No. Unoka? No.
Laci: What happened to your husband.
Hunger: I no have husband. I have love.
Laci: (nem nagyon figyel oda, azon ügyködik, hogy Erika ne vegye észre, hogy Kriszta őt bámulja) Did he die?
Hunger: She die 12 years. She was joung, I love she. She was die november, ezerkilencszázkilencvenhét.
Laci: Not she, we say he, okay? He died 12 years ago? Allright, when we want to say ezerkilencszázkilencvenhét, we say 1997. Do you remember?
Hunger: Yes. But she.
Laci: We say she, if we are talking about a girl.
Hunger: Yes.
Laci: Never mind. So he lived with you. And now, do you have any animals.
Hunger: I have cat. She are blond.
Laci: All right, Erika, do you want to tell us something about your family?
Erika: Yes.
Laci: Okay, let us hear!
Erika: I’m going to kill them. (ezzel Erika feláll, és kimegy.)
Laci: (természetesen először meghökkenve áll, aztán megkönnyebbülten):Oh, what a funny person. Rendben, a mai órának vége. A leckét kéretik megcsinálni, aki nem emlékezne, munkafüzet, 20. oldal, kettes, hármas, ötös feladat. A négyes lehet szorgalmi. Bár, ha jobban meggondolom, nem muszáj megcsinálni. Tekintve, hogy nagyon kevesen vagyunk, és nem is azonos szinten, szét fogom osztani a csoportot, és mindenki csatlakozik majd egy másikhoz. Jövő alkalommal, mikor is, szerdán, megbeszéljük, hogy ki hova menjen. Azért könyvet mindenki hozzon! A viszont látásra! Goodbye!

(Hunger, és Kriszta elmennek. Laci gondterhelten teázik, nem veszi észre a bennmaradt Szilviát egy darabig)

Laci: Jézus, maga ittvan?
Szilvia: Tegezzél, ha van kedved.
Laci: Mindegy az.
Szilvia: Nem mindegy.
Laci: Melyik?
Szilvia: Melyik?
Laci: Hogy kedvem van-e, vagy a tegeződés. Mindegy, felejtse el.
Szilvia: Nem küldesz ki?
Laci: De igen.
Szilvia: Jó. (marad)
Laci: Marad?
Szilvia: Igen.
Laci: Sejtettem.
Szilvia: Hoztam tojást. … Liszt van?
Laci: Szilvia, a múltkor elküldtelek?
Szilvia: Tegezel!
Laci: Meg elküldtelek előtte is, meg előtte is. Egyébként nem járhatsz többet az órámra.
Szilvia: Miért?
Laci: Eltanácsollak.
Szilvia: Miért?
Laci: Van sajnos egy százalék, öt, öt százalék, akik, jó, mondjuk nincs annyi, mindegy. Aki nem tanítható nyelvre. Sajnálom.
Szilvia: Szerintem a Natáliának nem megy olyan jól.

(kopognak, Laci kapkodni kezd)

Laci: A francba… Nem, nem láthat meg. Illetve miért ne láthatna. De nem… Menj át a másik szobába. (áttuszkolja)
Szilvia: Juj, de izgi.

(újabb kopogás, Laci ajtót nyit, az ajtóban Hunger)

Laci: Ja, a néni az? Itt tetszett hagyni valamit?
Hunger (bejön, se szó, se beszéd): Tudja bocsánatot akarok kérni?
Laci: Miért?
Hunger: Az előbb elragadtadtam magam…kissé.
Laci: Nem tesz semmit. Mármint mire gondol?
Hunger: Nézze, nekem nagyon fontos ez a nyelvtanulás, tudja. Nekem… Spanyolul nem tud véletlenül? Nem is baj… Tudja, én Kubába megyek, és azt hiszem nem helyes, ha nem beszélek angolul. A spanyolhoz már nincs erőm. El kell mennem oda, már elterveztem, tudja.
Laci: Nem értem, miért? Már engedje meg, az egy nap, még repülővel is. Vagy hajóval menne?
Hunger: Repülővel, azt hiszem.
Laci: Azt hiszi?
Hunger: Tudja nem én intézem. Van magánál szótár?
Laci: Milyen szótár?
Hunger: Hogy van az, hogy anyakönyvvezető?
Laci: Látja ezt tényleg nem tudom.
Hunger: Látja, my work, anyakönyvvezető.
Laci: My job.
Hunger: My job.
Laci: Is. Igen.
Hunger: Megkért egy pár, akiket… aranylakodalmuk lesz. Hogy menjek velük. Kubába.
Laci: És maga rögtön ugrik, és…
Hunger: Igaza van. Fogja meg a itt.

(Laci most aztán megijed rendesen)

Laci: Nem értem.
Hunger: Meg akarom magyarázni. Fogja meg.
Laci: Inkább én ezt …

(Szilvia bejön a másik szobából)

Szilvia: Fogd meg.
Laci: Nem.
Szilvia (azon a hallgatag, ellentmondást nem tűrő hangon): Fogd meg.

(Laci megrettentve, lassan odamegy Hungerhez, kinyújtja a kezét, a nő odateszi a hónalja környékére, és kb. masszíroztatja)

Hunger: Érzi?
Laci: Jézus máriám. (el akarja venni a kezét)
Szilvia: Van ott egy csomó, te hülye.

(Laci most keresgél, csomót keresgél, valószínűleg mintha meg is találná, mostmár kíváncsibban, sterilebben vizsgálódik)

Hugner: Tudja, ezért nekem azt hiszem külön órákra kéne járnom magához.
Laci (elvarázsolva, közben komótosan tapizza a csomót): Nem hinném, hogy szükség van rá.
Szilvia: Csak nem benne van az öt százalékban?
Laci: A kubaiak nem beszélnek angolul.
Hunger: Nem?
Laci: Nem.
Hunger: De kár… (szünet) Kedvesem, nem akar Kubába menni?
Szilvia: Én? … Magával?
Hunger: Nem, azt hiszem, nem velem.
Szilvia: És mi lesz a…
Hunger: Majd azt mondjuk, hogy lebetegedtem.
Laci: Itt, mintha…

(az ajtó halkan és lassan kinyílik, de nagyot csikordul, az ajtóban Kriszta)

Kriszta (nem azon a kísérteties, inkább magának való, halk, mégis szivettépő hangon): Tudtam, hogy magától másra nem számíthatok, mégis káprázik most a szemem, szívem fájdalmában.
Laci: Szilvia ittmaradt, és Natália… visszajött. …mert…

(Kriszta lassan az asztalhoz megy, leül egy székre. A ruhájából gyógyszeres levelet vesz elő, és egyszerre próbálja az egészet a szájába pattogtatni, az egyik teáscsészéből próbál inni rá. Mire a többiek megakadályoznák, már lenyelte, hatalmasra tátott szájjal ezt meg is mutatja.)

Laci: Ez mi? (megnézi a gyógyszert) Bassza meg. (szünet, majd Laci egy hatalmas pofont kever le Krisztának, kiabál) Mit gondoltál? Hogy végig nézzük, ahogy szétrobban a szived? (halkabban) Telefonálok mentőért.
Hunger (megnézi a gyógyszeres levelet): Ez honnét van?
Kriszta (sír): Magától.

(Hunger elvonul Krisztával a mosdóba)

Szilvia: Én is kaphatok?
Laci: Mi? Szerintem az összeset megette. (közben nem bír elbánni a telefon billentyűzárjával, és otthagyja)
Szilvia: Pofont.
Laci: Azt kaphatsz. (leroskad egy székre, talán rágyújt)
Szilvia: Liszt van?
Laci: A szekrényben.

(Szilvia kimegy a tojásával, szünet, kopognak (jellegzetesen), majd belép Erika. Laci jobban örülne, ha nem jött volna be, de elkésett)

Erika: (falfehér, megilletődött, nem olyan flegma, mint szokott) Még ittvannak?
Laci: Még… itt. Igen. Igazából mind.
Erika: Hosszabb az óra?
Laci: Hosszabb.
Erika: És hol vannak?
Laci: Az idegbeteg asszem süt, a mama meg a piroska kinn babusgatják egymást a mosdóban. Ezt mind bevette. (mutatja a gyógyszert)
Erika: A kicsi?
Laci: Az.
Erika: Megöltem.
Laci: Kit, már megint.
Erika: A kicsit. Mindenkit megöltem, akit szeretsz. A hisztist is megöltem már párszor. Legutóbb azt hiszem hogy egy fagylaltoskanállal csépeltem.
Laci: Kanállal.
Erika: Antik volt. Ólom.
Laci: Menj el, majd elküldöm ezeket.
Erika: Nem érted. Megöltem.
Laci: Én téged szeretlek.
Erika: Látod, magamat öltem meg a legtöbbször. Akkor talán mégis szeretsz.

(bejön Szilvia, edény van a kezében, tojást habar benne)

Szilvia:Szia.
Erika: Szia.
Szilvia: Én most megyek, várnak a gyerekek. (a tálat leteszi, és elmegy)
Erika: El akarok mondani valamit.
Laci: Nem tudom. A filmekben ilyenkor az jön, hogy én is.

(Hunger, és Kriszta jön be a mosdóból, összeölelkezve. Kriszta egészen odabújik, Hungernek ez jól esik. Kriszta sírt, és hányt)

Hunger: Hívott mentőt?
Laci: Elfelejtettem.
Hunger: Mi most elmegyünk. Ezt itthagyom Szilviának. (repülőjegyeket tesz az asztalra) Visszlát.
Laci: (Megnézi a jegyeket.)Brazília. Végül is egy helyen van. Be lehet ezt váltani?
Erika: Megöltem.
Laci: Igen, már mondtad.
Erika: Nem érted, tényleg megöltem.
Laci: Kicsodát?
Erika: Az anyámat. Azt, aki a világra hozott.
Laci: Tegnap?
Erika: Most az előbb. Nem kellett hozzá sok. Egészen vén volt már. Elmentem hozzá. Nem szerette, ha ottvagyok. Nem szerette, hogy nem keresek. Ő se keresett. De volt férje. Nem csak az apám, de mindig volt. Te meg csak kurva vagy, ezt mondta mindig. Régebben. Hogy én csak baszok. De nem szeretek senkit. És igaza van. Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy szeressek, és ez nagyon bántotta. Öt gyereke volt, úgy érezte, hogy ezzel eleget szeret. És büdös volt nála mindig, mostanában egyre büdösebb. Imádom azt a szagot. Valahogy a gyerekkoromra emlékeztet. Egyébként a húsdarálóval ütöttem le, mert otthagyta az asztalon. Azt mondta, hogy tőlem tanulta a rendetlenséget. Aztán betettem a fürdőszobába, és lefektettem. Úgy néz ki, mintha elesett volna. De jó, hogy nem kiabáltam vele. A szomszédok miatt. Letöröltem a kilincset. Kicsit megnyomogattam, hogy a csempén is legyen vér. Alig volt vére. Szegény anyusom, tök vérszegény. Biztos, hogy nem jönnének rá, ez egyértelmű. De elmegyek, és feladom magam. Nem tudod, ezt hogy kell csinálni?
Laci (az ölébe borul, mintegy könyörületet kérve): Csak megmondod az ügyeletes tisztnek rögtön a bejáratnál, hogy fel akarod adni magad. Az majd telefonál egyet, aztán felkísér a kétszázvalahányas szobába.
Erika: Velem jössz?
Laci: Ittmaradunk.
Erika: Nem lehet.
Laci: Maradj itt. Nem megyek be dolgozni. Egész nap szeretkezünk.
Erika: Nem lehet, megbüdösödik.
Laci: Összetörjük a teáscséséket.
Erika: Eressz.
Laci:Ne menj oda, kérlek.
Erika: Dolgom van.

(Erika elmegy. Laci ízlés szerint összetöri a csészéket, aztán leül, ha nagyon szabad a fantáziánk, akkor maszturbál is. szünet. csöng a telefon)

Laci: Halló! Igen. Középhaladó tanfolyam, szerdánként este 6-tól, két hónap alatt nyelvvizsga. Jövő héten indul egy új csoport. Igen, Bartók Béla 45, második emelet. Nincs mit viszont hallásra.

vége