A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

- katasztrófajáték -

1. jelenet

Oktogon. Mai Manó kávézó, telt ház. Kriszta érkezik, kezében virág. Észreveszi az egyetlen üresen maradt asztalt, odamegy, leül. Natália érkezik, kezében táska, nézelődik, végül odalép Krisztához.

NATÁLIA Ne haragudjon, aranyom, szabad ez a hely?
KRISZTA Várok valakit.
NATÁLIA Akkor csak, amíg megérkezik, jó?
KRISZTA Tessék csak.

Natália leül

NATÁLIA Maga mit iszik?
KRISZTA Semmit. Nem jöttek még.
NATÁLIA Jaj, nagyon sokan vannak.
KRISZTA Sokan.
NATÁLIA Én iszom egy jegeskávét. Még sosem ittam, és valahogy beugrott hogy azt innék. Jó itt a kávé?
KRISZTA Nem tudom.
NATÁLIA Azt tudta, hogy a század elején egy rossz kávéért 3 évet lehetett kapni?
KRISZTA Nem, nem tudtam.
NATÁLIA Persze, akkor még csak a baristák csinálhattak kávét, négy év gyakorlat, stb...

Kriszta a fejét forgatva nézelődik

NATÁLIA Az udvarlójától kapta?
KRISZTA Mit?
NATÁLIA Hát a virágot.
KRISZTA Ja, nem. Tudja... Mindegy.
NATÁLIA Értem, aranyom. Na, úgy látom felszabadult ott egy asztal. Megyek. Szép napot, kedveském, és köszönöm.
KRISZTA Kezicsókolom.

Natália átül egy másik asztalhoz. Kis idő múlva egy 40 körüli férfi ül le Kriszta asztalához

2. jelenet

FÉRFI Én vagyok.
KRISZTA Igazán?

Férfi felmutat egy virágot

FÉRFI Mai Manó, kettőkor, virág mint a filmekben...
KRISZTA Maga csalt.
FÉRFI Hogy én?
KRISZTA Direkt eldugta, hogy megfigyelhessen. Hogy csak akkor vegye elő, ha nem vagyok egy bányarém.

Csend

FÉRFI Tegeződjünk.
KRISZTA Jó.

Csend

KRISZTA És?
FÉRFI Mi és?
KRISZTA Tetszem?

Csend

FÉRFI Ki volt az?
KRISZTA Ki?
FÉRFI Az öregasszony.
KRISZTA Mittudomén.
FÉRFI Arról volt szó, hogy senkinek...
KRISZTA Mondtam már, hogy nem ismerem, na! Idejött, megkérdezte, leülhet-e, mert nincs szabad asztal, aztán lett, és elment.
FÉRFI Minket figyel.
KRISZTA Nem érdekel.
FÉRFI Engem viszont igen.

Csend

FÉRFI Menjünk hozzám.
KRISZTA Nincs kedvem.
FÉRFI Akkor viszont... akkor viszont a faszért hitegettél... Menjünk a lakásomra, gyerünk.
KRISZTA Meg akarlak ismerni.
FÉRFI Figyelj, ne szórakozz velem, jó?
KRISZTA Azt írtad, levágnád a mellbimbóimat, miért írtál ilyet?
FÉRFI Mi van?

Csend

FÉRFI Na, én megyek.
KRISZTA Várj! Jó.
FÉRFI Szóval, akarod?
KRISZTA Igen.
FÉRFI Azt akarod, igaz?
KRISZTA Igen.
FÉRFI Szét akarod, hogy kúrjalak, igaz?
KRISZTA Igen.
FÉRFI Határozottabban.
KRISZTA Igen, akarom.
FÉRFI Mondjad: igen, akarom, hogy szétbassz, hogy kúrjál félholtra.

Csend

FÉRFI Figyelj, ez így nem jó. Nekem erre nincs időm.
KRISZTA Várj! Akarom, hogy... szétbassz...
FÉRFI Ez az, gyerünk, folytasd...
KRISZTA Azt akarom, hogy kötözz ki...

Erika érkezik

ERIKA Mit hozhatok?
FÉRFI Nem kérünk semmit, köszönjük.
KRISZTA Kérlek... Csak egy kávét, jó? Egy jegeskávét kérek.
ERIKA (írja) Egy jegeskávé, igen... Magának?
FÉRFI Semmit, köszönöm. Hamar megvan?
ERIKA Egyedül vagyok, kint is a pultban is egyszerre, odabent senki, mindenki a teraszon, igyekszem, jó?
KRISZTA Köszönjük.

Erika el

FÉRFI Most szórakozol velem, mi?! Most szórakozol?!
KRISZTA Csak meg szeretnék inni egy kávét. Még sosem ittam jegeskávét, és arra gondoltam...
FÉRFI (közbevág) Te nekem itt ne gondolkozzál, bazmeg! Te nekem itt csináljad azt, amit mondok, ne gondolkozzál, csináljad. Ha azt akarom, hogy nyúlj be magadnak, és simogasd magad, akkor itt mindenki szeme láttára benyúlsz és simogatod magad, simogatod, de nem gondolkozol, mit csinálsz?
KRISZTA Simogatom.
FÉRFI És ha én azt akarom, hogy mássz be az asztal alá, és itt mindenki előtt szopd le a faszom, akkor te itt mindenki előtt bemászol, nem gondolkozol, mászol, és teszed, amit mondok, mit csinálsz?
KRISZTA Bemászok.
FÉRFI És még?
KRISZTA Szopok.
FÉRFI Menjünk.
KRISZTA Felizgultál?
FÉRFI Kussolj.

Natália lép melléjük

3. jelenet

NATÁLIA Ne haragudjanak, hogy megzavarom magukat, csak meg szerettem volna kérdezni valamit. Nem haragszanak, hogy csak így, szóval, hogy így magukra török, tolakodom?
KRISZTA Mi most...
FÉRFI Dehogy is. Tessék csak. Tessék mondani.
NATÁLIA Csak meg akartam kérdezni, hogy nem tudják-e mi történt. Olyan sokan vannak, tele az Andrássy. Ezért is szálltam le a hatosról. Tovább mentem volna, nem ide indultam, de olyan sokan vannak...
FÉRFI Biztos valami tüntetés.
NATÁLIA Mintha vihar készülne, mint a háborúban, tudják, sok-sok ember, ácsorognak, várnak...

Erika érkezik, hozza a jegeskávét

ERIKA Itt is a finom jegeskávé.
FÉRFI Kérnénk a számlát.
ERIKA Kis türelmet, és hozom máris.
NATÁLIA Kedveském, tudna jönni hozzám is? Ott ülök annál az asztalnál... Még egyszer ne haragudjanak...

Natália és Erika el

FÉRFI Megyek.
KRISZTA Most miért? Rögtön mehetünk, de tényleg.
FÉRFI Elmúlt a varázs.
KRISZTA Még csak most kezdődik.
FÉRFI Mi?
KRISZTA A varázs. Akarlak. Azt akarom, amit te. Szolgálni téged, kiszolgálni. Bármit megteszek, amit csak akarsz. Mindazt akarom, amit írtál nekem. Amit felírtál a falra, és amit utána privátba is írtál.

Csend

FÉRFI Szóval, akarod.
KRISZTA Azt írtad, le akarod vágni a mellbimbóimat...
FÉRFI Igen.
KRISZTA Hogy ki akarsz kötözni. Hogy egy bordásfalra akarsz kikötni, hogy kiszolgáltatott legyek...
FÉRFI Igen, folytasd...
KRISZTA Hogy azt akarod, hogy szenvedjek kikötözve...
FÉRFI Igen.
KRISZTA Hogy sírjak, és könyörögjek, hogy akarjam, hogy megszabadíts engem, hogy TE szabadíts meg engem, ezt akarod, igaz?
FÉRFI Igen.
KRISZTA Határozottabban.
FÉRFI Igen.
KRISZTA Én viszont nem akarom.
FÉRFI Mi? Hogy?
KRISZTA Mi? Hogy? Idióta elmebeteg. Azt hiszed, te kisfaszú perverz geci, hogy van nő, aki hagyná hogy bedugd a pöcsöd bármilyébe is?
FÉRFI Kérem... Én..
KRISZTA Kérem... Én... Na mi van, mit dadogsz, kismikulás? Ha egy nő visszabeszél, akkor te dadogni kezdesz? Anyuci kicsi lánya.
FÉRFI De... Elnézést, de én...

Feláll

KRISZTA Leülsz.
FÉRFI Ne-em... Szóval... Mennem kell, én...

Kriszta előveszi a diktafont és az asztalra teszi

KRISZTA Azt mondtam, hogy leülsz.
FÉRFI Mi ez?
KRISZTA Mit gondolsz mégis, hogy mi ez? Na pont az, amire te gondolsz.
FÉRFI Te... Te ezt felvetted?
KRISZTA Nem csak ezt, hanem a cseten a dumádat is, te görény, azt is. Lementettem, okosan, ahogy kell.

Csend

FÉRFI Mit akarsz?
KRISZTA Mindent.
FÉRFI Pénzt?

Kriszta felnevet

KRISZTA Pénzt? Ugyan már, kit érdekel a pénz!
FÉRFI Add... Add ide.
KRISZTA Ne-em a-adom.
FÉRFI Nézd... (zsebében kotorászik) Van nálam... (Számol) Hétezer... Hétezerhatszáz forint... Ennyi van nálam. Kell? A szalagért. (Az asztalra teszi a pénzt) Tessék, vedd el.
KRISZTA Ejnye... Még azt hiszik, kurva vagyok. Dobálod itt az asztalra a pénzt. Különben is... Van nálad kártya is, van neked több pénzed is, ha pénz kellene nekem, van automata a sarkon, akkor nem elégednék meg ennyivel...
FÉRFI Nincs a kártyámon.
KRISZTA Ne hazudj.
FÉRFI Tényleg nincs.
KRISZTA Mit dolgozol?
FÉRFI Tanár vagyok. Nyelvtanár.
KRISZTA Akkor tele kell hogy legyél. A magánból azok tele vannak, nuku adó, tisztán, óránként két-három ezer, nem rossz pénz az...
FÉRFI De az nincs a kártyán, oda csak a fizetésem jön, azt meg muszáj levennem az apeh miatt.

Csend

KRISZTA Na, figyelj. Eddig csak simán le akartalak csukatni, de most már többet akarok. Most már azt akarom, hogy pitizz, hogy könyörögj, hogy sírj az életedért.

Csend

FÉRFI Szóval, ezt élvezed, mi?
KRISZTA Mi van?

Csend. Férfi Krisztát figyeli

FÉRFI Tudtam én, hogy te is csak egy hülye kis ribanc vagy, aki szereti, ha kiszolgálják.
KRISZTA Állj. Elfelejted, hogy nálam a diktafon.

Férfi hirtelen előrehajol

FÉRFI Te pedig azt, hogy nem fogsz hazajutni élve.

Csend

KRISZTA Szóval, meg akarsz ölni?

Csend

KRISZTA Ha úgyis megölsz, akkor beszélhetsz nyugodtan. Ha túlélem, akkor ez már úgyis elég (diktafonra mutat), ha meg nem, akkor úgyis mindegy, nem?

Csend

KRISZTA Gyerünk. Most legyél tökös, bazmeg. Mondd ki, ami ott forog benned. Gyerünk.
FÉRFI Igen.
KRISZTA Mi igen, bazmeg?
FÉRFI Meg foglak ölni.
KRISZTA Király. És hogyan fogod csinálni, mi? Gyerünk. Meséld el. Hogyan fogsz megölni itt mindenki előtt engem?
FÉRFI Nem ülhetsz itt egész nap.
KRISZTA Miért ne ülhetnék?
FÉRFI Ki foglak nyírni.
KRISZTA Igazán?
FÉRFI De előtte még kikötlek, kipeckelem a szád...
KRISZTA Unalmas.
FÉRFI Majd nem unatkozol, mielőtt meghalsz.

Csend

FÉRFI Azt hiszed, menő vagy, egy igazi vagány kiscsaj, igaz? Mit is mondtál, színészetet tanulsz, és ki akarsz próbálni mindent? Hát most ki fogsz. Az igazi nagy próbákat fogod kiállni ma este. Erre vágytál, nem? Fölkeltél ma reggel, és azt gondoltad, ez lesz a nagypróbák nagynapja. Hát az lesz, garantálom neked. Ma megtanulod, mi is az az igazi fájdalom.

Csend

FÉRFI Persze, előtte még megkávézgatunk itt. Elleszünk itt így ma délután. Aztán jön az este, mindenki hazamegy szépen, bezár a hely is, és akkor muszáj lesz hazaindulni, a sötétben, egyedül...
KRISZTA Azt hiszi, félek, magától, azt hiszi...
FÉRFI Igen, azt hiszem, félsz, azt hiszem, most egy kicsit összeszorult a pinád a gondolatra, hogy valaki megmutatja neked milyen egy igazi férfi.
KRISZTA (erőltetetten nevet) Igazi férfi! Beszarok!
FÉRFI Nevess csak, szuka. De belül vinnyogsz attól, hogy ez most a valóság, és a férfinél, aki szembe ül veled, van egy jókora szike, amit bármikor elővehet. Mert engem nem érdekel, hogy itt vannak százan, érted? Én nem olyan vagyok, mint akiket te megszoktál, homályos tekintetű kisfiúcskák, akik azt teszik, amihez neked kedved van, akiket úgy irányíthatsz, ahogyan te akarod...

Erika érkezik. Az ujját ragasztja le éppen

4. jelenet

ERIKA Elnézést, már itt is vagyok. A számla... (Az asztalra teszi) 540 forintot kérek szépen.
FÉRFI Ha nem gond, még maradnánk, és még rendelnénk.
ERIKA Dehogy gond. Viszont ezt már kiütöttem, szóval...
FÉRFI Persze. Ezt most kifizetem (nézi a számlát, és az asztalon heverő pénzbe nyúl) 540, akkor... Mi történt a kezével?
ERIKA Hogy ez?... Ja... Elvágtam. Gyümölcsturmix... Rohanás van, szeleteltem, belevágtam...

Férfi a maradék pénzt zsebre teszi. Natália lép hozzájuk

NATÁLIA Ne haragudjon, kedveském, de rendeltem egy jejeskávét, és...
ERIKA Két kezem van, egyedül vagyok, most érkeztem, alighogy átvettem a műszakot már le is maradtam...

Ebben a pillanatban hatalmas zaj hallatszik, mintha autókat borítanának fel, hatalmas tömeg jelenik meg a Nagymező és az Andrássy sarkán

HANGOK (ütemesen) KUURVA ANYÁD, KUURVA ANYÁD!

Mindenki egyszerre dermed meg, majd az asztaloktól először bizonytalanul, majd egyre határozottabban állnak fel az emberek, és indulnak meg a másik irányba

ERIKA Basszameg! Hé! Álljanak meg! Nem fizettek még, hé! Álljanak már meg!
NATÁLIA Úristen, kedveskéim, most mi lesz, ezek erre jönnek, ezeknek mindegy az ember, mindegy ki megy a halálba miattuk...

Kriszta el akar menni, de a Férfi elkapja a kezét

KRISZTA Eresszen el! Gyilkos, segítség!

Férfi befogja a száját, és felkapja. Kriszta rúgkapál, de Férfi erősen tartja

FÉRFI Bepánikolt, hazaviszem. Ha már nem leszünk az utcán, akkor megnyugszik.
NATÁLIA Jaj, az messze van, az nagyon messze! (Megragadja Férfi kabátját) Jöjjön, jöjjön, be a kávézóba, be a kávézóba! Ott biztonságban leszünk, be kell menni egy védett helyre, gyorsan! Jöjjön már, nem hallja, jöjjön már!

Férfi áll, tétovázik, Kriszta hirtelen kiszabadítja magát. Férfi utána szalad, elkapja, aztán megindul vele a kávézó felé

NATÁLIA (Erikához) Jöjjön maga is, gyorsan, gyorsan!
ERIKA De nem fizettek!
FÉRFI És? Utánuk szalad? Jöjjön már, az istenit magának! A kulcs magánál van?
ERIKA Bent van a pultban!
FÉRFI Amint beértünk, zárja be, azonnal zárja be, megértette?

Berohannak a kávézóba

5. jelenet

Erika a pulthoz szalad, majd a kulccsal bezárja az ajtót. Kriszta kapálózik, végül kiszabadul és egészen az ajtóig hátrál

KRISZTA Nyissa ki!
FÉRFI Nehogy kinyissa.
NATÁLIA Nem szabad, kedveském, bejönnek, szétzúzzák a boltot, ezek nem kímélnek semmit!
KRISZTA Faszt nem. Nyissa ki azonnal az ajtót!
ERIKA Dehogy nyitom. Elég volt nekem mára, hogy nem fizetett 17 asztal, van már már vagy 30 mínuszom, ha szétverik a pultot, akkor én kicsináltam magam.
KRISZTA Ki akarok menni, nem hallja? Adja már ide azt a kurva kulcsot!
ERIKA Dehogy nyitom, hogy szétverjék azért?

Férfi lép Erikához

FÉRFI Adja ide.
ERIKA Mit?
FÉRFI A kulcsot. Adja ide a kulcsot!
ERIKA Dehogy adom. Megőrült maga?
FÉRFI Én bent akarok maradni, maga bent akar maradni, ő ki akar menni. Adja ide, tőlem nem tudja elvenni.

Erika vonakodva odaadja

KRISZTA Jól van. Engem nem érdekel. Akkor belevágom ezt a bárszéket az ablakba. Majd kifizetem. Leszarom, bazmeg, én megyek.

Felkapja a széket, mindenki egyszerre kiált fel. Kriszta megáll és kezében a székkel szembefordul velük

KRISZTA Nos? Megkapom azt a kulcsot akkor?
FÉRFI Gyerünk. Csináld. Dobd be azt a kurva ablakot. Gyerünk.
KRISZTA Azt hiszed, nem merem? Azt hiszed, nem merem belevágni? Add ide a kulcsot!
FÉRFI Gyerünk, vágd csak bele! De ha mész, akkor megyek én is.
KRISZTA És akkor mi lesz, mi?

Csend. Kis idő múlva Kriszta leteszi a széket, és rátámaszkodik

KRISZTA És egyébként is... miért is akarsz te utánam jönni? Gondolom, maguk is kíváncsiak rá, hogy miért is akarsz te utánam jönni.
FÉRFI Nagy a tömeg...
KRISZTA Á, szóval, bajom eshetne?
FÉRFI Egy ekkora tömegben? Senki nem lát semmit, csak megy, csak üvölt, csak megy amerre más. Egy ekkora tömegben bajod eshetne, igen. Egy hegyes tárgy a hátadba, ki tudná hogy ki szúrt meg egy ekkora tömegben?

Csend

KRISZTA Elmondok nekik mindent.
FÉRFI És akkor mi lesz?
NATÁLIA Mit mond el, kedveském?

Férfi a zsebére mutat

FÉRFI Egy vagy három, nem mindegy?
ERIKA Mi a fasz van? Mi a faszról beszélgetnek itt? Kint üvöltöznek és kövekkel dobálóznak, maguk meg itt drámáznak?
FÉRFI Szóval?
NATÁLIA Kedveském...
KRISZTA Rendben.
FÉRFI Mi van rendben?
KRISZTA Maradok.

Ebben a pillanatban vécéöblítés hangja, majd egy ötven körüli nő lép ki a vécéből

6. jelenet

ERIKA Hát maga meg kicsoda?
SZILVIA Ne haragudjon, csak el kellett szaladnom vécére.
ERIKA Száz forint.
SZILVIA Micsoda?
ERIKA A használat. Nem nyilvános, nincs az, hogy csak bejön, pisál, és jónapot. (Tagoltan) A vécé a fizetővendégek számára van fenntartva.
SZILVIA Most ez tényleg ekkora probléma?
ERIKA Hát képzelje el, hogy az. Ez egy kurvanagy probléma. Merthogy én pucolom, bazmeg. Én kezdem a napot és zárom azzal, hogy a kibaszott vécét fertőtlenítem mások herpeszes pinája és valaga után!
SZILVIA Ezt kikérem magamnak, ezt a hangnemet, én...

Táskájában kotorászik

SZILVIA Itt van, tessék, egy ötszázas, és akinek ma kell, az ma mind mehet, érti?

Odadobja az ötszázast Erikának, aztán az ajtóhoz lép, hogy kilépjen, de be van zárva, rángatja

SZILVIA Mi van itt? Mért van zárva? Mi az isten van itt? Nyissa ki, nem hallja?
FÉRFI Nem nyitja ki.
SZILVIA Mi az hogy nem? Mi történik itt? Hogy meri nekem megszabni, hogy mit csinálhatok és mit nem?!
FÉRFI Az ajtót nem nyitjuk ki, és maga itt marad, megértette?
SZILVIA Hogy képzeli?... (hátrébb lép, halkabban) Ki maga? Maga valami... rabló?...
NATÁLIA Dehogy rabló, kedveském! Nézzen ki az utcára, tüntetők, borogatnak, dobálnak, gyújtogatnak, előlük menekültünk, ki tudja, mi történik, ha közéjük keveredünk, ki tudja! Nyugodjon meg, itt biztonságban vagyunk, nyugodjon meg!

Csend

SZILVIA Ez most komoly? Maguk most...
ERIKA Komoly. És ha kinézne végre, maga is észrevenné, hogy mi van.

Szilvia kinéz

SZILVIA Te jó ég... Ott... Ott ég egy autó... A rendőrök meg csak állnak ott, egy tömegben, és nézik...
NATÁLIA Nekik is van családjuk, mit is tehetnének, égjenek el ők is?
SZILVIA És akkor most mi lesz?
FÉRFI Most az lesz, hogy leülünk és várunk.

Csend

SZILVIA De én nem érek rá! Nekem mennem kell, nekem dolgom van, nem ülhetek itt csak úgy, ölbe tett kézzel!
ERIKA Tőlem ülhet magasra nyújtott karokkal is, csak üljön.
NATÁLIA Ugyanmár, kedveskéim, csak nem fognak összeveszni? Elég baj ez a kinti helyzet, elég baj az, hogy ide beszorultunk, nem kell, hogy még idebent is... Jaj...

Megtántorodik. Kriszta odaugrik hozzá, segít neki leülni

KRISZTA Rosszul tetszik érezni magát?
NATÁLIA Van egy kis légszomjam... de már... már jobban vagyok...

Szilvia előveszi a mobilját, hogy telefonáljon, füléhez rakja, vár, elveszi, nézi

ERIKA Nincs térerő. Leárnyékolják a falak teljesen, néha a vécéből el lehet csípni, de azt is csak szerencsével.
SZILVIA Ezt nem hiszem el. És most? Most akkor mi van?
NATÁLIA Várunk, kedveském. Csak ülünk, és várunk.

Csend. Szilvia a pulthoz lép

SZILVIA Rendelni lehet?
ERIKA Nem.

Csend. Szilvia a gyümölcsöstálat nézi. Végül felemeli belőle a kést

SZILVIA Ez véres. Mi történt? Megöltek valakit?
ERIKA Igen, engem. Még a villamoson. Azzal a kurva telefonnal, hogy jöjjek. Nem érdekes, hogy szabadnapom van, nem érdekes, hogy alig látom mert folyton azzal a kurva nővel van, velem meg alig, nem érdekes, hogy végre találkoztunk volna, még csak az kéne, hogy öljenek is itt ma.... Hát kurvára teljes lenne a napom, ha megölnének itt ma valakit, bazmeg.
SZILVIA Hát pedig ez véres.
ERIKA Gyümölcsöt vágtam. (Mutatja az ujját) Boldog?

Szilvia nem felel, nézi Erikát hosszan, azután újra a mobilját nézi, majd elvonul a vécébe

ERIKA Tejóég, ez a nő, még csak ez hiányzott.
KRISZTA Jobban tetszik már lenni?
NATÁLIA Jobban, aranyom, jobban. Csak szokott lenni nekem ez a légszomjam, de hamar elmúlik. Csak nem szabad megijedni, mert akkor rosszabb.

Erika az ablakhoz megy és kifelé bámul

NATÁLIA Ég még a tűz? Az a kocsi, ég még, vagy már eloltották?
ERIKA Ég.
NATÁLIA (Krisztához) Reméljük eloltják, reméljük eloltják hamar. A tűz az veszélyes, az nagyon veszélyes, egyik ismerősöm is...
KRISZTA Tessék megnyugodni, nem lesz semmi baj.
NATÁLIA Lakástűz, aztán kóma, egy hónapig küzdött, aztán szepszis és vége. Csak úgy. Egy emberi élet. Pedig olyan szép volt...
KRISZTA A szép embereket mindig jobban sajnálják.

Csend

KRISZTA Elnézést. Nem úgy értettem.

Csend. Natália Krisztát nézi, aki időnként Férfira pillant

NATÁLIA Maga hasonlít rá. Pont olyan szép, meg az élniakarása is olyan, maga is épp olyan lendületes...
KRISZTA Nő volt?
NATÁLIA Nő, igen. Mivel is foglalkozik maga?
KRISZTA Még tanulok.
NATÁLIA Az fontos, a tanulás. És mit tanul?
KRISZTA Színészetet.
NATÁLIA Ő szociológus volt. Sose értettem, mit csinál. Emberszeretet, ez volt a szakmája. Sose értettem, hogyan lehet ezt, embereket szeretni... Hogy hogyan lehet egy életen át...

Szilvia érkezik vissza, Erika visszafordul az ablaktól

ERIKA Sikerült?
SZILVIA Nem. Megőrülök.
FÉRFI Nyugalom. Vége lesz.
SZILVIA És ha nem? És ha nem hagyják abba? Félhárom van, éjfélig sose hagyják abba. Ide-oda kergetik egymást a rendőrökkel az Andrássyn mindig... Mi van, ha éjfélig se hagyják abba?
NATÁLIA Itt legalább biztonságban vagyunk, gondoljon erre.
SZILVIA Szörnyű ez az egész. Pedig már olyan szépen indult a nap. Azt hittem, mától minden rendben lesz, új élet meg minden, erre tessék. Semmi nincs rendben.
ERIKA Aztakurva!
KRISZTA Mi az?
ERIKA Ott az a faszi, bazmeg! Ott dobál! Majdnem elütöttük, azt ütöttük el majdnem az Oktogon előtt!

Visszafordul

ERIKA Na, bazmeg! Ha akkor elütjük, akkor nincs most ez az egész.
NATÁLIA Ne mondjon ilyet... Ilyet nem szabad mondani.
ERIKA Miért ne? Ha akkor elütjük, akkor nem érek ide, és ha nem érek ide, akkor most nem kellene itt ülnöm magukkal sem, nem?

Nevet

NATÁLIA A halálát akkor sem akarhatjuk senkinek, az már gyilkosság.
ERIKA Egy rakásszor gyilkoltam már.

Csend

ERIKA (nevet) Na, jó, csak álmomban... Szóval, hogy nem direkt... Úgy értem, nem tehetek róla. Csak úgy megtörtént. Ne higgyék azt, hogy perverz vagyok, vagy ilyesmi... De akkor is, ez most itt maga a nagy Vé. A nagybetűs véletlen. Ha akkor elütjük, akkor most minden máshogy lenne, értik?
SZILVIA Mondjuk, én se ide indultam.
NATÁLIA Én sem.
ERIKA Na, látják. Az is véletlen, hogy maguk itt vannak.

Szirénahang, hosszan, élesen, aztán elhallgat

NATÁLIA Borzalmas ez a hang.
ERIKA Újabb rendőrök érkeztek.
KRISZTA És bizonyára újabb tüntetők.
FÉRFI Kérhetek egy pohár vizet?

Erika megfordul, és a pulthoz indul

ERIKA Persze. (Szilviára néz) Valaki még?
NATÁLIA Egy kis vizet én is kérek, köszönöm.
ERIKA Maguk?
KRISZTA Nem, köszönöm.
SZILVIA Én sem.
ERIKA Maga tudja.

Csend, Erika a pulthoz megy, vizet enged a csapból, tálcára rakja, és kiviszi

NATÁLIA (iszik) Pont mint a légóban.
ERIKA Az meg mi?
KRISZTA Óvóhely, asszem.
NATÁLIA Igen. Ott volt ilyen. Megszólalt a sziréna, és le kellett vonulni.
KRISZTA Hallottam róla. Megszólalt, menni kellett. Tisztára, mint a barmoknak. Mint akit lehajt egy kurvanagy pásztor.
ERIKA Azért ez nem az. Szerencsére ez kurvára nem az.
KRISZTA De.
SZILVIA Ezt meg hogy érti?
KRISZTA Hát hogy ugyanúgy nem mehetünk ki, ugyanúgy van egy külső nyomás. A drámák ilyenek.
NATÁLIA A kisasszony színésznek tanul.
ERIKA Na, remek.
KRISZTA A drámákban is van mindig egy ilyen külső fenyegetettség, ami miatt nem mehetnek ki a szereplők, és bent kell lenniük egy helyen.

Csend

KRISZTA Tényleg, a néniéknél történt valami komolyabb dolog?
NATÁLIA Mire gondol, kedves? Bombatalálat?
KRISZTA Nem, nem, hanem hogy egymás közt.
NATÁLIA Sokan voltunk.
KRISZTA De mégis, be voltak zárva, nem mehettek ki, biztos voltak ott rossz emberek is. Hogy történt-e valami végzetes?
SZILVIA Maga meg miről beszél?
KRISZTA Egymás között, bezárva, ez mindig olyan végzetszerű, nem volt semmi, amire emlékszik a néni?
NATÁLIA Maga tényleg drámai alkat, kedveském, de tudja, kislány voltam, ha történt is valami, akkor sem kötötték az orromra.
ERIKA Szerelem. Az biztos szövődött. Ilyen helyzetekben könnyebben megtörténik.
SZILVIA Stockholm-szindróma.
KRISZTA Az az elnyomójával szemben alakulhat ki.
SZILVIA Miért? Lehetett ott olyan, akitől félt, aztán beleszeretett, nem? Maga mit gondol?
FÉRFI Miről?
SZILVIA Hát hogy egy ilyen óvóhelyen, hogy szövődhetett-e szerelem?
FÉRFI Nem tudom.
SZILVIA Milyen kis szófukar maga.
FÉRFI Tényleg nem tudom.
KRISZTA Nemcsak szerelem. Szóval, hogy ilyenkor, amikor így be vannak zárva, akkor az robbanhat. Tehát hogy történik valami, és nem lehet elmenni, de mégis robban, és akkor az szétveti azokat, akik bent vannak.
NATÁLIA Szétveti, ezt hogy érti?
KRISZTA Hát hogy történik valami végzetes, valami borzalmas.
NATÁLIA Ne is mondjon ilyeneket. Mi történne. Várunk.
SZILVIA Így van. Várunk.
ERIKA Remélem, már nem sokáig.

Erika az ablakhoz megy, kinéz

ERIKA Ó, basszameg!
SZILVIA Mi az?
ERIKA Az asztalok! Minden kint maradt, az asztalok, a székek, basszameg!
NATÁLIA Ne törődjön vele, fő hogy biztonságban vagyunk.
ERIKA Hogyne törődnék! Ez nem a háború, itt nem bombáznak, itt holnap bejön a főnök, és megkérdezi, hol a szék, hol az asztal, mennyi a hiány! Holnap már nem lesz, ami miatt félni kéne, hogy ne számítson semmi!

Csend

KRISZTA Akkor se tehetünk semmit.
ERIKA Maga könnyen beszél.
KRISZTA Ja, nagyon könnyen.

Csend

NATÁLIA Apám katona volt, így nekünk volt egy külön szobánk a pincében. Nem is szoba volt az, hanem egy kis helyiség, szóval, hogy nyugalom volt.
KRISZTA Akkor lényegében a pincében, a többiek között, történhetett bármi.
NATÁLIA Gyerek voltam még.
KRISZTA Izgalmas lehetett.
NATÁLIA Sokat játszottunk, arra emlékszem.
KRISZTA Maga szerint nem izgalmas?

Csend. Férfi a poharat nézegeti, amiből ivott

KRISZTA Maga állandóan csak hallgat. Mit gondol, izgalmas ez a helyzet itt?
FÉRFI Mért magáz?
KRISZTA Mert magázni van kedvem. Mert ez illik a helyzethez. Mert megtehetem. Ez olyan patthelyzet itt most, nem?
SZILVIA Hagyja már.
KRISZTA Válaszoljon. Gyerünk. Folytassuk, amit elkezdtünk.
FÉRFI Le sem tagadhatná, hogy színész.
KRISZTA Szóval?
FÉRFI Igen, az.
KRISZTA Az, mi?
FÉRFI Izgalmas.
KRISZTA Határozottabban.
FÉRFI Igen, izgalmas ez a helyzet itt.
KRISZTA (Natáliához) Tudja, amikor öt ember így be van zárva, és nem mehetnek ki, akkor mindig szélsőséges helyzet van.
SZILVIA Szélsőséges helyzet, miről beszél maga?
KRISZTA Úgy értem... Mit is mondott? Sokat játszottak?
NATÁLIA Igen. Muszáj volt. Terápia. Figyelem-elterelés.
ERIKA Igen, ez igaz, stressz helyzetben mindig le kell foglalni magunkat.
SZILVIA Na, úgy tűnik, van egy orvosunk is.
ERIKA Nem vagyok orvos. Illetve majdnem. Gyógyszerész.
NATÁLIA Maga gyógyszerész?
ERIKA Ja. De már elmúlt.
SZILVIA Miért pincérkedik akkor?
ERIKA Mert jobban fizet. Nem is. Mert képtelen vagyok bejárni 8-ra. Meg fotós akarok lenni...
SZILVIA Szét fogja enni magát.
ERIKA Mi?
SZILVIA A vendéglátó. Ismerem. A férjem húga... Egyik ismerősöm csinálta. Elegáns bárokban kezdte, szép volt, aztán öt évenként egy szinttel lejjebb. Ma már nem szép, ma már egy kricsmiben pultos...
KRISZTA És mit játszottak?
NATÁLIA Mi?
KRISZTA Azt mondta, játszottak, hogy eltereljék a figyelmüket.
NATÁLIA Igen.
KRISZTA És mit?
NATÁLIA Lássuk csak...
KRISZTA Mert nekem van egy ötletem.
SZILVIA Na hagyjon.
ERIKA Engem is, én most képtelen vagyok másra figyelni.
FÉRFI És miféle ötlete van?
KRISZTA Akkor mindegy.
NATÁLIA Nem, nem, kedveském! Mondja csak, hallgatjuk magát!
KRISZTA Játsszunk “Ki a gyilkost.”

Csend

KRISZTA Nos?
FÉRFI Ez most komoly?
KRISZTA Véresen.

Csend

NATÁLIA Ki a gyilkos? Még sose hallottam.
KRISZTA Úgy kell játszani, hogy mindenki elmond magáról egy történetet. És aztán a végén, szavazunk, hogy igaz volt-e vagy sem. De nem mondjuk el. Aztán még egyet, és még egyet. És a végén megnézzük, hányan NEM hitték el valakinek a történetét. És akinek a legtöbb a NEM szavazata, az a gyilkos.
NATÁLIA Tehát olyat kell mondani, ami nem igaz?
KRISZTA Illetve, ami hazugnak tűnik.
ERIKA De mi ebben a jó?
KRISZTA Hát hogy az nyer, aki a gyilkos.
SZILVIA Dehát tök könnyű olyat hazudni.
KRISZTA Nem, nem. A hazugság-sztori nem olyan könnyű. Meg lehet próbálni, nem lesz kerek, belesül az ember, szóval nehéz. Érdemes olyat mesélni, ami valóban igaz, de olyan mintha hazugság lenne, értik?
ERIKA Ez hülyeség.
KRISZTA Miért? Előbb azt mondta, maga álmában gyakran öl.
ERIKA Jó, de az más.
KRISZTA Miért más? Aki álmában öl, az hótziher, hogy idővel ölni fog a valóságban is.

Csend. Kriszta nevetni kezd

KRISZTA Csak vicceltem. Arra gondoltam, hogy könnyen győzhetne. Lehetne maga a gyilkos. Merthogy az álmok... szóval, hogy azokat könnyebb mesélni... azok kerekek, de hazugságok... Na, gyerünk! Játszunk! Legalább egy kört. Próbáljuk meg!

Csend. Kriszta őket nézi, ők meg egymásra néznek

KRISZTA (Férfihez) Gyerünk. Most legyen bátor.

Csend

FÉRFI Kezdjem én?
KRISZTA Majd én kezdem.
FÉRFI Jó.
KRISZTA Jó, ha én kezdem?
ERIKA Felőlem.
SZILVIA Mégis kérnék egy pohár vizet én is.

Erika a pult mögé megy, megnyitja a csapot, közben Kriszta belekezd

KRISZTA Kriszta vagyok, 20 éves vagyok, színészhallgató. Drámatagozatra jártam, igazából már a gimiben is folyton csak a színház... meg rendeztem is, érdekel a színpad, a megmutatható valóság, ilyesmi. Apám másodvonalbeli költő volt, szóval, otthon az irodalom közutálat volt, anyám utálta apám miatt, apám utálta az élvonalbeliek miatt, én meg utáltam, hogy ők egymást utálják miatta.
NATÁLIA Szegénykém.
KRISZTA Még nem fejeztem be. És hazudhatok is.
SZILVIA Színész.
KRISZTA 16 évesen beleszerettem egy fiúba, színész akart lenni, lángolt, az akartam lenni én is. Aztán ő elment a közgázra én meg a színművre miatta.
ERIKA Ez tuti igaz.
KRISZTA Már a gimiben is érdekelt minden. Meg akartam tapasztalni a valóságot, belátni a szövet mögé, stb... Akkor szoktam rá a csetelésre. Egy csomó vadbarom, jókat röhögtünk VELE.
FÉRFI VELE?
KRISZTA Ő 17 éves, gyönyörű, maga az élet. A cseten, egy lány a lánnyal fórumon ismerkedtünk meg, később már együtt cseteltünk. Kerestük a bomlottakat. Gyűjtöttük őket. Megtapasztalni mindent – akarni elvetemülten. Így volt ez tegnap is.

Csend

KRISZTA Vártuk a trófeát, és a trófea jött. 40 körüli, magányos férfi, írt a csevegőbe a falra, kattant volt, ez látszott azonnal. Ő egyből rányomult privátba, és beszélni kezdtünk vele. Első mondata az volt, hogy levágná a mellbimbóimat.

Csend

KRISZTA Aztán Ő hozzámfordult, megcsókolt, és azt mondta, találkoznod kell vele. Azt mondtam, nem. Azt mondta, akkor nem kapsz meg többet. Belementem. Ismerem. Tudom, hogy komolyan gondolta.

Csend

KRISZTA Vége.
ERIKA Ennyi?
KRISZTA Ja.
ERIKA De mi ebben a pláne?
KRISZTA El kell dönteni, hogy igaz-e vagy sem.
ERIKA Hát ez simán lehet bármelyik.
SZILVIA Szóval, maga egy 17 éves lány miatt – hogy ő lefeküdjön magával – találkozik ezzel a, ezzel a...
ERIKA Mellbimbó nyisszantóval.
KRISZTA Lehet.
SZILVIA Mi az hogy lehet?
KRISZTA Ki tudja, hogy igaz-e.
ERIKA Ez tök hülyeség.
FÉRFI Én jövök.
KRISZTA Ó... Szóval, belemegy?
FÉRFI Miért ne?
NATÁLIA És akkor most mi is a feladat?
KRISZTA El kell dönteni, hogy hazudtam-e.
NATÁLIA Most?
KRISZTA Persze. És majd a végén mindenki leírja hogy szerinte ki mondott igazat, vagy hazudott, és aki a legtöbb hazudottat kapja, az a gyilkos.
NATÁLIA Értem. Mondhatok én is?
KRISZTA Persze! Hiszen játszunk!
NATÁLIA Jó. Mondhatom most? Félek, hogy elfelejtem.
ERIKA Hopp. Elfelejti? Tehát hazudni fog. Ezt nem kellett volna mondani!
NATÁLIA (mosolyogva) Most is hazudhattam, nem?

Kriszta nevet

KRISZTA Ez az! Kezdenek ráérezni!
NATÁLIA Tehát. 1933-ban születtem...

Kriszta füttyent

KRISZTA Nem is látszik.
NATÁLIA Köszönöm. Egy fiútestvérem van, volt, öngyilkos lett 89-ben. Egyébként még fiatal gyerekként egy kirakatot nézett, és amikor megfordult, épp fölágaskodott előtte egy megtermett ló... Sokkot kapott, sokáig nem beszélt, vagy fél évig... Később pedig nem tanulhatott, azt mondták a sokk miatt az agya nem terhelhető, illetve csak minimálisan, és hogy a szülők jobban teszik, szóval, ha kiveszik az iskolából... Ha pedig nem tanul, dolgozzon, mondta mindenki aztán. Dolgozott, aztán munkásőr lett, aztán meg öngyilkos 20 éve. De már a szülés előtt is voltak jelek, mert az anyja, az anyánk, csak a magzatvíz elfojása után egy nappal ment be a kórházba, aminek következtében öcsémre rászaradt a magzatburok, így büntetve volt már jó előre, hogy egyáltalán meg mert születni.

Csend

KRISZTA Vége?
NATÁLIA Majdnem. Én gondoskodtam jódarabig róla, nem volt életem, anyakönyvvezető lettem. 35 évig csináltam, de sose mentem férjhez. Rákos vagyok, biztos az isten büntet azért, mert a nőket szeretem...

Szilvia aki épp issza a vizet, egy az egyben kiköpi

KRISZTA (nevet) Fasza. Komoly sztori.
NATÁLIA ...a táskámban két deci vizelet van egy csemegeuborkás üvegben. Laborvizsgálatra kell, mert két hete egy csomót vettek észre a hónom alatt.

Csend

NATÁLIA Vége.
KRISZTA (megköszörüli a torkát) Erős a mezőny, nem mondom, erős.
FÉRFI Én jövök. Jöhetek én?
ERIKA Felőlem.
SZILVIA Tőlem is... Engem hagyjanak ki. Én tökideg vagyok. Nekem már rég nem itt kéne lennem.
ERIKA Próbálta a telefont?
SZILVIA Persze. Süket.
NATÁLIA Nyugodjon meg, kedveském, engem is időre várnak. De mit tehetünk? Várni kell, tehát várunk.
SZILVIA Totál kész vagyok. Már rég a békítő tárgyalásomon kéne lennem, és akkor még telefonálni se tudok, hogy mennék én békülni, mennék...
ERIKA Az meg mi?
NATÁLIA Válás.
ERIKA He-he. Maga összead, ő válik...
SZILVIA De lehet, hogy így kell lennie. Úgyis úgy keltem, hogy vége, új világ kezdődik. Hát kezdődjön.
NATÁLIA Az azért nem baj, ha adnak még egy esélyt maguknak.
SZILVIA Esélyt? Mire? Nem szeretem, és ő se szeret engem. Igazából a hideg ráz ki, ha rá gondolok. Már tíz éve egyfolytában csak kiráz a hideg tőle. A szagától, az arcától, attól hogy lélegzik, hogy mozog, hogy képtelen nem hazaérni esténként abba a kurva lakásba, ahol lakunk.

Csend

SZILVIA Igazából már nem vágytam másra csak egy tiszta arcra, és egy tiszta faszra az arc mögött. Igazából csak ennyi kellett, csak ennyi kellett, hogy ne adjak fel hirdetést. Ha anyám nem beteg, már rég elváltam volna, ez biztos. Már rég egy tiszta fasszal baszatnám tisztára naponta magam.

Csend. Aztán Szilvia hirtelen felnevet

SZILVIA Na, mi van, játszunk, nem? Azt mondták, játsszunk. Na, ez volt az én sztorim.

Csend, azután többen is nevetni kezdenek

KRISZTA Hú, ez nem volt semmi.
ERIKA Majdnem leestem a székről. Ez most igaz?
SZILVIA Ki tudja, ki tudja?
NATÁLIA Hát, kedveském, maga nem semmi... Tudja... Maga nagyon hasonlít valakire... Éppen olyan váratlan maga is... Ugye, nem haragszik?
KRISZTA Na, ki jön? Ki jön most?
ERIKA Én álmomban ölni szoktam.

Csend

ERIKA Ennyi.
KRISZTA Ennyi?
SZILVIA Na, ne már!
NATÁLIA Ez tényleg rövid volt.
ERIKA Ez van. Rövid, de velős. Lehet szavazni.
KRISZTA Ez nem elég. Ez így túl könnyű lenne. Ez így nem lenne tisztességes a többiekkel szemben.

Erika sóhajt

ERIKA Jó. Szóval nőket ölök. Mindig csak nőket. Igazából nem ismerem őket, de mégis ismerem. Igazából mindig csak első nőket ölök meg.
SZILVIA Mi az hogy első nő?
ERIKA Hát hogy a férfiak első nőjét, tehát hogy akikkel együtt élnek, akik mellett én vagyok a második.
SZILVIA Már hogy a szeretőjük?
ERIKA Így is lehet mondani.
SZILVIA Ezt csak így lehet mondani.
ERIKA Mindegy. Szóval, hogy nem ismerem őket, de tudom hogy ők azok. Csupa tejnő, egytől-egyig...
SZILVIA Tejnő? Mi az hogy tejnő?
ERIKA Hát hogy nem vérnő.
SZILVIA Most kurvára kisegített ezzel.
ERIKA Hát hogy a vérnő, aki után vágyakoznak, a tejnő, akihez hazamennek.
SZILVIA Érdekes elmélet.
ERIKA Szóval, hogy csupa tejnőt ölök, rendre megfojtom vagy leszúrom őket.
KRISZTA Komplexus?
ERIKA Már hogy csak a szexet akarom velük, mert nem tudok, vagy nem akarok szeretni, és lényegében kurvának tartom magam emiatt, és így tisztulnék meg álmomban, hogy kivégzem az első nőket, hogy én legyek az első, és így mentesítsem magam a bűntudat alól? Lehet, kitudja, nemhiszem.

Nevet

ERIKA Pszicho-órán mindig ilyen faszságokat kellett nyomatni.

Csend

ERIKA Most már tényleg vége.
KRISZTA Remek!
ERIKA Nem volt jó.
KRISZTA De, de, nagyon is. Ugye, hogy remek volt?
NATÁLIA Hát persze.
KRISZTA Most már csak maga van, maga jön mostmár.
FÉRFI Már nincs kedvem.
KRISZTA Hogy-hogy?
FÉRFI Elszállt a varázs.
SZILVIA Na, ne szórakozzon! Négy nő kiönti magának a lelkét, maga meg csak hallgat?
KRISZTA Hallotta.

Csend

FÉRFI Angoltanár vagyok.
KRISZTA Eddig hihetetlen.
SZILVIA Ssss...
KRISZTA Jó, jó... Bocsánat.
FÉRFI Találkozóm lett volna. Egy nővel.
KRISZTA Tényleg?
FÉRFI Az Oktogonra siettem, a hatossal, álltam a villamoson, és majd letörtem a rudat, amit markoltam. Ideges voltam, mert féltem, hogy nem jön el. Ő pontosan olyan volt, mint ők, és én féltem, hogy elszalasztom, pont őt, akin bosszút állhattam volna. Féltem, hogy nyílt a hely. Hogy nem lesz alkalmam kettesben lenni vele.

Kriszta felnevet

FÉRFI Aztán megláttam, és tudtam, hogy őt akarom. Hogy meg akarom ölni őt. Megvártam az estét, követtem, és egy kihalt sarkon ütöttem. A markomba szorított kulcsomóval ütöttem. Tele lett véres hajjal a kezem.

Csend

FÉRFI Hazavittem, lőztettem, kikötöttem a bordásfalra, amit még az apámtól kaptam. Ő a szeretőivel használta. Sose tudtam, mire. Kipeckeltem a száját, levágtam róla a ruháit, és amikor láttam hogy magához tér, levágtam a mellbimbóit. Üvöltése a pecek miatt csak hörgés volt, fuldoklott a saját nyálától, ami a torkába folyt.
SZILVIA (suttogva) Hagyja abba...
FÉRFI Két vörös hegy volt a két melle, tágra nyílt szája pedig mély szakadék. Kirándulni akartam.

Kriszta megint felnevet

FÉRFI Fel akartam mászni a hegyre, aztán le akartam jutni a völgybe. A szikét, amit botként használtam, újra és újra beledöftem. Döftem, és csak döftem. A mellébe, az arcába, a szájába, a szemébe. Döftem és döftem, amíg csak el nem zsibbadt a könyököm.

Csend

SZILVIA Ez szar.
ERIKA Ja, ezt senki nem veszi be.
FÉRFI Ennyi tellett.

Csend

KRISZTA Szavazzunk! Emlékszik mindenki mindenre? Papír? Van néhány fecni meg toll?
ERIKA Nem lehet szóban?
KRISZTA Nem, nem! Muszáj papíron.
ERIKA Pillanat.

Erika a pulthoz megy, arrébb teszi a gyümölcsös tálat, csörömpölés, kigurul belőle a kés, majd leesik a földre. Erika lehajol érte, fölveszi, majd nyugodt mozdulattal belevágja egy almába, azután a kosár melletti jegyzettömbért nyúl, letép öt fecnit, majd visszasétál a többiekhez, és kiosztja őket

KRISZTA És a toll?
ERIKA (a kötényéből kihúzza) Az csak egy van.
SZILVIA Elég lesz, csak haladjunk.
NATÁLIA Mit is kell most csinálni?
KRISZTA Mindenki felírja a nevét, és hogy szerinte ki hazudott, és ki mondott igazat.
SZILVIA (nyúl a tollért) Majd én kezdem.

Felírja a papírra, aztán továbbadja a tollat, a toll körbejár, mindenki fölírja a szavazatait

KRISZTA Kérem a papírokat.

Odaadják neki a papírokat

KRISZTA Jó. Most pedig kérek még egy papírt, és kérem a tollat is.

Megkapja a papírt és a tollat is. A pulthoz megy, és elkezd írni. Erika közben odamegy az ablakhoz és kinéz.

ERIKA Tök csönd van.
SZILVIA Vihar előtti csönd.
NATÁLIA A légóban is ez volt a legrosszabb, a csönd. Amikor zaj volt, akkor legalább történt valami.
ERIKA Ja, a csönd a legrosszabb. Inkább legyen vendég, mint ne. Jobban megy az idő.
NATÁLIA Az éjszakában is ez a legrosszabb, csönd van...
KRISZTA Na! Kész van!

Odajön hozzájuk a papírral, Erika is visszajön az ablaktól

KRISZTA Akkor olvasom. Natália, négy pont.
NATÁLIA Az mi?
KRISZTA Hát hogy négy hazudott pont. A maximum. Erika, négy pont.
ERIKA Nahálistennek.
KRISZTA Szilvia, 4 pont.
SZILVIA Ez most azt jelenti, hogy mindenki szerint hazudtam, igaz?
KRISZTA Igen.
SZILVIA És az jó?
KRISZTA Abszolút. Maximum pont. Laci, 3 pont, nocsak? Valaki szerint igazat mondott.
ERIKA Na, akkor ő már nem nyerhet.
KRISZTA Kriszta, tehát én, 3 pont. Háhá! Valaki szerint én is igazat mondtam! Fura, nem?
ERIKA Ja. És akkor most mi van?
SZILVIA Ki győzött?
KRISZTA Holtverseny. Haha. Holtverseny a “Ki a gyilkos” játékban. Na. Szóval, hogy három első helyezett van, Natália, Erika, Szilvia, és két második, Laci és én.

Erika újra az ablakhoz megy, és kifelé bámul

SZILVIA És most?
KRISZTA Jöhet a következő.
SZILVIA Nincs kedvem.
NATÁLIA Én is elfáradtam kicsit.
KRISZTA Erika?
ERIKA (kifelé bámul) Á, én nem bírok most ilyet.
KRISZTA Laci... És maga?

Laci csak a fejével int, hogy nem

Csend

KRISZTA Szóval, az apja miatt?
FÉRFI Mi?
KRISZTA Csak kérdezem. Mégiscsak kapott egy szavazatot, hogy igazat mondott. Szóval, mintha igaz lenne. Miatta van minden?
NATÁLIA Ez csak játék, kedveském. Hazugság.
KRISZTA Persze. Hiszen játszunk. Az apja miatt?
SZILVIA Ez már nem vicces.
KRISZTA Vagy a nők miatt, akik sosem szerették magát?
ERIKA Miről beszél?
KRISZTA ...vagy akiket maga nem tudott szeretni az apja miatt?
FÉRFI Ez csak egy történet volt. Maga akarta hogy játsszunk.
KRISZTA Ez izgatja? A kikötött nők, az erőszak, hogy szolgálják magát? Fél tőlük, és ezért
bosszút akar állni rajtuk?
SZILVIA Ez gusztustalan.
KRISZTA Gyerünk, most legyen bátor, feleljen!
FÉRFI Túl messzire megy.
KRISZTA Igazán? Messzire megyek? Valóban? Akkor mutassa meg azt a szikét, amit ott rejteget a kabátjában! Gyerünk! Hadd lássa mindenki a kínzóeszközét!
SZILVIA Miféle szikét?
FÉRFI Fogalmam sincs miről beszél.
KRISZTA Most legyen bátor! Gyerünk! Mutassa azt a szikét!

Férfi széthajtja a kabátját, de semmiféle szike nem látszik

FÉRFI Most jó?

Csend

ERIKA Egy pillanatra... (nevet) Már egy pillanatra azt hittem... (nevet) Jól becsaptak minket!
KRISZTA Hát nem értik, hogy ez egy gyilkos?!
NATÁLIA Ezt maguk már játszották együtt. Csak meg akartak tréfálni bennünket, igaz?
SZILVIA Ez beteges.

Csend

KRISZTA Hát nem értik, hogy igaz? Hogy minden igaz, amit mondott?!

Csend

SZILVIA És mi van, ha... Ha tényleg igaz...
NATÁLIA Dehogy, igaz. Együtt voltak, virág, meg kávé, láttam őket, csak meg akarnak tréfálni minket.
ERIKA Ja... Biztos valami előjáték, verbális-petting, ilyesmi...
KRISZTA Úristen, maguk teljesen megőrültek! Igazat mondok, hát nem értik?!
ERIKA Hát én mostmár nem hiszek el semmit, biztos hazudik, biztos csak azért csinálja, hogy nyerjen.
SZILVIA Jó szar ez a játék, teljesen felhúztam magam.
NATÁLIA Olyan szépek. Tele vannak szenvedéllyel, igazi szerelem a maguké, gyönyörű. Mert szerelem, igaz?
KRISZTA Hát nem értik, hogy...?

Hirtelen hatalmas robaj hallatszik, beleremegnek az üvegek. Elmegy a villany, füst dől be. Sikítások hallatszanak. Az üvegen sziluettek, árnyak mozognak, hol erre, hol arra, villogó szirénák. Szilvia odarohan Erika mellé az ablakhoz

ERIKA Úristen! Mindjárt betörik!
SZILVIA Összecsaptak a rendőrökkel!

Laci elkapja Krisztát, majd hátra nyúl, előveszi a szikét, és mutatja Krisztának, hogy elvágja az öregasszony torkát. Natália nem látja, mégis, mintha csak megérezné, föláll, támolyogva néhány lépést tesz, azután leül egy másik asztalhoz.

ERIKA Most visszaszorították őket a tér felé.
SZILVIA És dobál, tejóég, az a valami az ég a kezében!
ERIKA A rendőrök elkapták, kirántották a tömegből!
SZILVIA Most megint a rendőrök hátrálnak, kergetik őket!
ERIKA Erre jönnek!

Megint nagy dobogás, fények, árnyak sokasága. Férfi mutatja Krisztának, hogy csönd legyen, aztán elrakja a szikét. A dobogás halkul, végül elhalkul teljesen.

ERIKA Elmentek.
SZILVIA Egyelőre. Ne nyissa még ki.
ERIKA Dehogy nyitom. Hallják? Úgy tűnik, elmentek.

Csend

SZILVIA De csendben van mindenki.
ERIKA (továbbra is kifelé néz) Na, lassan elcsitulnak a dolgok. Maguk rendben vannak?
SZILVIA Ahogy ölelgetik ott egymást, igencsak rendbenvalónak tűnnek.
FÉRFI Hogyne lennénk. Igaz?

Kriszta nem felel

FÉRFI (öleli) Ugye, rendben vagyunk?
KRISZTA Rendben vagyunk.
FÉRFI Ölelj át te is, hogy lássák.
KRISZTA Nem ölellek.
FÉRFI Csak hogy lássák, hogy minden rendben. Mert rendben van minden, ugye?
KRISZTA (átöleli) Minden rendben, igen.
ERIKA (fütyül) Csókot, csókot!
SZILVIA Úgy van, csókot! Bulizzunk! Vége ennek a szarnak, élünk, éljen az új élet! Csókot!
EGYSZERRE Csókot! Csókot!

Férfi hirtelen vadul Kriszta arcába csókol, és mivel Kriszta háttal van a többieknek, megmarkolja Kriszta mellét. Amikor elengedi Kriszta lihegve ül le Natália mellé

ERIKA Ez az! Hujjujuj! Kér valaki egy rövidet? Nekem muszáj innom.
SZILVIA Rám is rámfér.
ERIKA Na ki iszik a megmenekülésünkre, a győzelmünkre? Senki többet harmadszor?

Erika önt két rövidet és az egyiket Szilviának adja

SZILVIA Isteni. Mennyit adjak?
ERIKA Kijön abból az ötszázasból, amit hozzámvágott.
SZILVIA Jaj, ne haragudjon.
ERIKA Dehogy.
SZILVIA De, de. Teljesen igaza volt. Már vécéügyben.
ERIKA (koccintanak) Akkor is szép volt.
SZILVIA Mi?
ERIKA Hát hogy “és akinek ma kell, az ma mind elmehet”.
SZILVIA Ja, hogy az? Egyik barátom, futó, rosszul lett, nyár, 40 fok, megállt egy útszéli csárdánál, futott, szóval semmi pénz nála, tök rosszul volt, kért egy pohár vizet. Csávó azt mondja, csak ásványvíz van, 300. Barátom mondja, fut, nincs nála pénz, de rosszul van nagyon, és hogy kéri szépen, hogy sima csapvizet, ha lehet, mire felel a fószer, hogy van csapvíz, de csak műanyag pohárba. Jó, mondja a barátom, jó lesz abba is. Azt mondja erre a csárdás, hogy 20 forint, a műanyag pohár 20 forint.
ERIKA Kurvaanyát. Rosszul volt, és nem adott inni neki?
SZILVIA Nem. Tőle meg is halhatott volna. Barátom 2 óra múlva visszament kocsival, hozzávágott egy ezrest, és azt mondta: - “Mindig legyen pohár”.
ERIKA (nevet) Kurvajó! Na, egészségünkre.

Csend, isznak

SZILVIA Valójában ő hagyott el.
ERIKA Ki?
SZILVIA A férjem.
ERIKA Gondoltam.
SZILVIA Egy ilyen miatt, mint maga.
ERIKA Akkor még van remény. Igyunk erre.

Tölt még egyet, lehajtják

ERIKA (Férfihoz) Maga nem iszik? Igyon velünk.
FÉRFI Nem, köszönöm.

Kriszta hirtelen felsikít

KRISZTA Meghalt! Jézusom... halott...
SZILVIA Micsoda?
KRISZTA Tessék felébredni! Hallja! Tessék felébredni!

Szilvia odasiet az asztalhoz, ahol Kriszta ül Natália mellett, kezét Natália nyakára teszi, tapintja a pulzusát.

ERIKA Úristen! Most mi lesz?
SZILVIA Azonnal mentőt kell hívni.
ERIKA Basszameg, most mi lesz...
SZILVIA Hol a kulcs?
ERIKA Engem kinyírnak, tönkretetettem a boltot, kész, fuccs, ennyi volt...
SZILVIA (megrázza Erikát) Nem hallja? Azonnal ki kell jutnunk innen! Mentőt kell hívni azonnal! Adja már ide a kulcsot!
ERIKA A kulcs... Nincs nálam a kulcs...
SZILVIA Akkor kinél van?
ERIKA (Férfira mutat) Nála van. Ő tette el a kulcsot. Nála van a kulcs!
KRISZTA A kulcsot! Gyorsan!
SZILVIA Adja már oda neki a kulcsot, nem hallja? Muszáj kimenni, mentőt kell hívni!

Férfi az ajtóhoz indul, majd megfordul, és megáll velük szemben

FÉRFI Senki nem megy sehová.
ERIKA Mi van?!
FÉRFI Üljön le.
SZILVIA Mit képzel? Ez az idős néni haldoklik, azonnal adja ide a kulcsot!
KRISZTA Ne ellenkezzen vele.
SZILVIA Mi van? Mi az, hogy ne ellenkezzek vele?

Csend

ERIKA Úristen! Szóval, igaz?

Csend. Szilvia és Erika is hátrébb lép a férfitól. Mindannyian Natália asztalra borult teste körül állnak, és Férfit nézik, aki a bejárati ajtó üvege előtt áll

KRISZTA És most?
SZILVIA Kussoljon, ne hergelje már!
KRISZTA És most? Most mi lesz? Most megöl mindenkit?
FÉRFI Nem tudom. Gondolkodnom kell.
ERIKA Úristen, ez megöl mindannyiunkat!
SZILVIA Ne sipítozzon már!
KRISZTA Legalább a nénihez hadd hívjunk mentőt.
FÉRFI Hadd gondolkozzam már a kurvaistenit maguknak!

Csend. Férfi fejére szorított kézzel járkál fel-alá az előtérben

ERIKA Ez tényleg igaz. Úristen ez egy gyilkos! Ez megöl minket. Mindannyian meghalunk. Úristen...
FÉRFI (ordít) Kussoljon már!
ERIKA Mit vétettem, én nekem el kell mennem, én nem vagyok itt... Én nem akarok meghalni... Én...

Férfi elkapja Erikát és elkezdi rángatni

FÉRFI Fejezze már be! Hallgasson már el! Hát nem érti, hogy fogja már be a száját?!

A pultnak löki Erikát, aki beveri a fejét, és elesik, miközben leveri a gyümölcsös tálat a pultról. Kriszta és Szilvia egyszerre sikít fel. Férfi odaugrik Erikához, felemeli, és megrázza, Erika kezében ott a kés.

FÉRFI Hát nem érti, hogy hallgasson el?!

Erika elhallgat, Férfi elengedik, mire Erika visszakucorodik a földre. Férfi Kirsztához lép

FÉRFI Adja ide a diktafont.
KRISZTA Mi?
FÉRFI A diktafont. Adja ide.
KRISZTA Nem adom.
SZILVIA Miféle diktafont?

Csend

FÉRFI Adja ide, és akkor megkapják a kulcsot.
SZILVIA Magánál van egy diktafon?
FÉRFI Én csak a diktafont akarom, adja ide, és akkor kinyílik az ajtó.
SZILVIA Adja oda neki.
KRISZTA Nem adom. Ez bizonyíték. Ez a bizonyíték, hogy...
FÉRFI Ha nem adja, akkor a kulcs marad, és a néni meghal.
KRISZTA Rohadt gyilkos.
FÉRFI Én? Maga nem adja a diktafont. Ha a diktafont megkapnám, már nyílna is az ajtó.
SZILVIA Adja már oda neki azt a kurva diktafont, nem hallja?!

Csend, Kriszta előveszi a diktafont

KRISZTA Csak a néni miatt.
FÉRFI Hát persze.
SZILVIA A kulcsot.
KRISZTA Pillanat.
SZILVIA Hogy-hogy pillanat?
KRISZTA Adja ide.
FÉRFI Előbb a diktafont.
KRISZTA Úgy értem... a hétezret.

Csend, Férfi a zsebébe nyúl, odaadja a pénzt Krisztának, mire Kirszta átadja a diktafont. Férfi előveszi a kulcsot, kinyitja az ajtót és kisiet. Az ajtó nyitva marad. Szilvia előveszi a mobilját, nézi, ír bele, azután kirohan az ajtón

Csend

Kriszta elteszi a pénzt, utána Natáliához megy, nézi a pulzusát.

KRISZTA Van pulzusa. (Erikának) Él! Nem halt meg!

Erika a kezében tartott kést bámulja

ERIKA Úristen... Én majdnem... Én majdnem megöltem... Én...

Erika kezéből kiesik a kés, nagyot csörren, aztán Erika fölkel, és felkucorodik a bárszékre és sírni kezd

Csend

Szilvia jön vissza kezében a mobiljával

SZILVIA Jönnek. Hívtam őket. Hívtam a mentőket. Jönnek. Mi volt ez az egész?
KRISZTA Mi?
SZILVIA Mért kellett ez, mire volt ez jó?
KRISZTA Semmire.
SZILVIA Nem úgy tűnt.

Csend

SZILVIA A diktafon, a pénz... Mire volt ez az egész, ha utána csak úgy... Hétezer, és mehet?

Hosszú csend. Aztán a háttérben, az utcán újra felzúg a sziréna, lábdobogás, ordítozás, fel-alá rohangáló árnyak. Mintha csak háború dúlna odakint, bombák, géppisztoly-ropogás, légósziréna

HANGOK Szorítsátok ki őket! Kerítsétek be! Arra futnak! Utánuk!

Végül a szirénahang elnyom mindent

Sötét