A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

Szereplők:

ERIKA Divatosan trehány. Gyárilag kopott ruha lóg rajta, pont úgy, hogy nagyon csinos legyen. A fején svájcisapka, itt-ott kilóg alóla hosszú haja, pont úgy, hogy a szép arca még feltűnőbb legyen. Bármit csinál, úgy csinálja, hogy közben magával is foglalkozik. Például olvasás közben simogatja a haját, az arcába húzza, beleszagol, érezni akarja az illatát, vagy félbehagyja a mosogatást, amíg felvesz egy nyakláncot

NATÁLIA Az a fajta nő, akinek nyolcévesen már öreg az arca. Szürke kosztüm, fehér haj.

LACI Magas, kölyökképű, vékony. Úgy indul el, hogy megtorpan, mintha elfelejtett volna valamit, vagy nem tudná hova tart. Izzad a tenyere, a nadrágjába törölgeti.

SZILVIA A körmén félig lepattogzott a rózsaszín lakk. Ha teheti, panaszkodik, vagy haverkodik. De csak azért haverkodik, hogy majd panaszkodhasson. A haját úgy dobálja, mintha hosszú lenne, közben pedig rövid.

KRISZTA Állandóan az interneten lóg. Egyszer rákeresett a saját nevére, egy szavazó portál játékát találta, amelynek az volt a címe, hogy jó nő-e Kriszta. Három opcióból lehetett választani, igen, nem, az meg ki? Azonnal megnézte a szavazás eredményét. A válaszadók öt százaléka klikkelt arra, hogy az meg ki. Azóta Kriszta állandó bizonyítási kényszerrel küzd.

Asztalok, fehér abrosszal, két-két szék. Vitrines szekrény tetején számítógép. A háttérben nagy kivetítő. A környezet étteremre emlékeztet. Az is lehet, hogy egy lelakott művelődési ház különterme, ahol termékbemutatót, vagy angolórát szoktak tartani. Erika melegítőnacija lóg a fenekén, svájcisapka, mackó fölső, odamegy a számítógéphez, megkeresi a YouTube-n a kedvenc dalát elindítja, a kivetítőn is elindul a videó. 

ERIKA (Énekli.)„Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged, és éjjel az ágyban ugyanazt érzed. Én látom a szemeden, ha nem is mondod, őrültek vagyunk és nem bolondok…” (A táskájában matat, előkerül egy körömlakk, miközben lakkozza a körmét, rázza a fejét, élvezi a zenét. Mire végez mind a tíz körmével, megunja.) Na jó, ebből elég.

(Kikapcsolja a zenét, nézegeti a kezét, bejön Szilvia.)

SZILVIA Helló, már bocs, hogy megzavarlak, de nem tudod véletlenül hol lesz a rendezvény? Már bocs, hogy letegezlek, fiatalabb vagy nálam, látom, úgyhogy letegezhetlek… Én mindenkit letegezek különben, mert laza csaj vagyok, (Hátba veregeti Erikát.) én sem vagyok még annyira öreg! Engem is idegesítenek az öregek, az anyám például a sírba visz, de mindegy, erről ne beszéljünk. Figyelj, csajszi, te rokonszenves vagy nekem, leülök ide, oké?

ERIKA Persze, ülj csak le, de lehet, hogy én mindjárt megyek. (A körmeit fújja, hogy gyorsabban száradjon, kicsit elmélázik.) Szeretem az öregeket, jó öregnek lenni. Esténként odahúzok egy hokedlit a tükör elé és nézegetem, milyen a testem öregen. Az arcommal nem kell semmit csinálni, az különben is öreg az embernek, ha nem mosolyog, elernyednek az izmok és kész. Kicsit lefittyen a száj, így. A hátadat is begörbíted, így, akkor a melled lóg, akár a hasadig, persze, azért a hasadat is ki kell tolni, így. Ha fiatal akarsz lenni, akkor ugyanez fordítva. Nincs lógós mell, csak rossz tartás.

SZILVIA (Nem tetszik neki a téma, terel.) Én azt hittem te is a rendezvényre jöttél. Nincs itt valami pincér?

(Belép Laci, fehér ing, fekete szövetnadrág, kezében mappa.)

SZILVIA Ja! Ott van! Pincér!

(Laci nem reagál, elmegy a nők asztala mellett.)

SZILVIA Figyelj! Légyszi! Neked szóltam! Egy kávét kérek és egy ásványvizet, muszáj beszednem egy nyugtatót. (Erikához.) Te kérsz valamit?

ERIKA Egy üveg pezsgőt.

LACI Hozzám beszélnek?

SZILVIA Ki máshoz beszélnénk? Ne szorongasd az étlapot, ennénk is!

LACI Nem én vagyok a pincér. (A nézőknek.) Angol tanár vagyok. Egy lúzer vagyok, akit pincérnek néznek a nők. A helyzetem reménytelen. Magányos, negyvenéves, sovány férfi. Még pár év és úgy festek majd, mint egy ötvenéves sovány nő. Mindenki azt hiszi, buzi vagyok, pedig csak érzékeny, szomorú, ráadásul szép az arcom. Hiányzik a sikerélmény. Írtam egy kisregényt, a magányról szól, és a felhőkről, amik eltakarják a napot. De rosszkor születtem, rossz helyen, senki sem akarja kiadni a könyvemet, azt mondják, már megírták előttem többen is, nagyjából ugyanígy, a tizenkilencedik század derekán. Ma már kihalt a romantika, csak a pénz számít, nincs szerelem, csak szex, nincs élet, csak halál. (Vissza.) Azt hiszem, én segítek ma önöknek.

ERIKA Hű, angolul is ilyen emelkedetten beszél?...És volt már Angliában? ( Kicsit elmélázik.) Én úgy elmennék a Buckingham Palotába… (Visszazökken.) De ha nem maga a pincér, akkor mért szorongatja az étlapot?

SZILVIA (Felcsattan, mielőtt Laci szólhatna.) Még hogy nincs szerelem? Huszonegy évet éltem le a férjemmel, szültem neki két gyereket, mellettem járta ki a gimnáziumot, aztán kitanítattam, hogy szakmája is legyen, mostam rá, főztem rá, és a végén azt vágta a pofámba, hogy nem szerelmes. Nem szerelmes a kurva anyját, dehogynem szerelmes, pont hogy szerelmes, csak nem belém a geci, a vén hülye, a huszonéves kurvába szerelmes, hogy ott rohadjon meg, ahol van, engem meg itt hagyott egyedül, huszonegy év után, a rokkant anyámmal, mert ő szerelmes. Hol a kurva anyjában van már az a kibaszott pincér, be akarom venni a nyugtatót.

ERIKA De akkor kávét ne kérjél, az felizgat még jobban.

SZILVIA Nem baj, van még nálam nyugtató.

(Belép Hunger Natália, nem néz senkire, mintha színpadon lenne, a közönséggel szemben áll, büszkén, fegyelmezetten.)

NATÁLIA Hunger Natália vagyok, hetvenhat éves nyugalmazott anyakönyvvezető. Több mint harmincöt éven keresztül kötöttem házasságokat a Magyar Népköztársaság, majd a Magyar Köztársaság nevében, anélkül, hogy egy percig is hittem volna a munkám értelmében. 1969 és 2004 között 11200-szor hallgattam meg a Nászindulót mosolyogva és 23343-szor hallottam az igen szót a házasságkötő teremben, miközben szintén mosolyogtam. A munkám stressztől mentesnek mondható és mindig pozitív kimenetelű volt, leszámítva, hogy a Nászindulót végtelenül vontatott, nyálas műnek tartom. Nyugodt, kiegyensúlyozott életet éltem, nem bántottam senkit, soha nem volt férjem. Most mégis, valószínűleg rákos vagyok. Szembe kell néznem a halállal és azzal, hogy itt marad Bastet nevű vak sziámi macskám, egyedül, gazdátlanul. A rendezvényre jöttem. Én segítek önöknek.

ERIKA Ön a szervező? Akkor biztos tudja, kitől kérhetnénk italt, meg némi harapnivalót?

LACI Ne játssza meg magát, kérem, ön is tudja, a hölgy nem szervező. Tragikus hős. Legalábbis törekszik. Vagy ön mégsem erre a rendezvényre jött?

ERIKA Nem játszom meg magam, erre nincs szükség, nem lát a szemétől? Persze, hogy erre a rendezvényre jöttem, de bármikor el is mehetek, mert az vagyok, aki lenni akarok, egy szép, de bolond lány. Ha akarom, itt vagyok, ha akarom, meghalok, mindenképpen nyomot hagyok. Ez a sorsom. Például magát is megölhetem, akkor is szerethető maradok. Én segítek magukon.

(Natáliához lép, hozzá beszél, de amaz nem néz rá. Natália olyan, mintha itt se lenne.)

ERIKA Már megbocsásson, kedves Natália, tényleg kár, hogy ön rákos, meg minden, de nézze a dolgok jó oldalát. Hetvenhat éves, az szép kor, persze, mindenképpen szomorú, hogy bizonyára néhány hónap múlva meghal, és persze, mindenképpen megható öntől, hogy ezzel a személyes üggyel akar minket megmenteni, de lássuk be, az ön helyzetében minden magától értetődő, nincs benne semmi különös. Még csak nem is vicces. Senki sem fog azonosulni önnel, nem akar, mert öreg és csúnya, és távolról se szemlélik majd, nincs miért, vontatott, mint a Nászinduló, ha megengedi ezt a hasonlatot. Önnek maximum a vak sziámi macska szemszögéből lenne esélye.

(Közben nézi, méregeti Natáliát, láthatólag tetszik neki a másik viselkedése. Erika egy pillanatig tétovázik, aztán felveszi Natália testtartását, ő is a nézőkhöz fordul, úgy folytatja.)

ERIKA Egy kripta mellett, a temetőben azt mondta nekem egy férfi, hogy nagyon jó szerető leszek egész életemben, és rossz feleség. Borzasztó volt ezt akkor hallanom, alig múltam tizenhat éves, nagy tervekkel, sok gyereket akartam, és csak egy férjet. Ráadásul mindent megtettem akkor ezért a férfiért, hogy minél tovább legyen jó neki, mégis ezt vágta a fejemhez. Azt mondta, aki így tudja ezt csinálni, úgy élvezi, ahogy én, annak választani kell. Egy nő nem lehet egyszerre kettő, el kell dönteni, feleség, vagy szerető. Megtanultam főzni, mosni, takarítani, még gyerekeket is szültem, de igaza lett a férfinak… Mindegyik elmegy, aztán visszajön, szeretkezni akarnak velem, csak maradni ne kelljen. Én pedig már nagyon unom ezt az egészet, másra vágyom, egyiket se szeretem. De mindegyiket akarom.

LACI Milyen kripta mellett, mit csinált? Naná, hogy menekülnek tőle a férfiak… Temetőben, kripta mellett… én is menekülnék, fura egy nő maga.

ERIKA Egyetlen férfit szerettem életemben, őt örökre boldogtalanná tettem… Egy másik nő férjét. Három évig hagytam, hogy minden éjjel könyörögjön, de egyszer sem érintettem meg a farkát.

(Kriszta Erika szövege közben érkezik a terembe, csendesen közeledik, hallgatja Erikát.)

KRISZTA Jaj, hogy oda ne rohanjak! A svájcisapkás fámfátál! Azért annyira nem vagy jónő! Nem zavar, hogy a sapkád lenyomja a füledet?

LACI Nana! Hölgyeim! Nem bírom a feszültséget!

SZILVIA Én meg főleg nem. (Patetikusan.) Én ebben az életben már annyit szenvedtem! (A táskájában kotorászik, elővesz egy félliteres ásványvizet és a nyugtatóját. Kivesz egy tablettát, beszedi, kortyol rá.) Mindig tartok magamnál egy kis vizet, vészhelyzetekre, hogy legyen mivel beszednem a gyógyszereimet.

LACI Csak semmi pánik. Inkább mondok egy viccet. Tudják, hölgyeim mi a különbség a… ö… a… elnézést, de hirtelen nem tudom, hogy mondják finoman, amikor egy férfi önkielégítést végez…

KRISZTA Rejszolás.

LACI Igen. Szóval, tudják, mi a különbség a rejszolás és a lottó ötös között? Semmi. Mindkét esetben milliók ütik a markodat.

(Senki se nevet.)

SZILVIA Már bocs, de ez az angol humor?

KRISZTA Ilyen nincs! És maga az egyetlen férfi a rendezvényen?

ERIKA Te ki vagy? … Ha egyáltalán tudod…

KRISZTA Kriszta vagyok, és azért jöttem, mert nagyon is tudom, mit akarok, ellentétben veletek. Felkészültem, utánatok olvastam a neten, mondjuk, Szilviáról elég keveset lehet tudni, csak a Harkakötönyi Önkormányzat honlapján, az ezerkilencszáznyolcvankilencben házasságot kötöttek rovatban találtam meg a nevét, szerintem vele kapcsolatban ennyi elég is, képben vagyok, vidéki, házas, vagy elvált, az tulkép mindegy, lényeg, hogy lelakott, boldogtalan, átlagos negyvenötös nő, semmi különös. Őt ki is pipáltam. (Szilviához.) Annyira cuki ez a Harkakötöny név! Hol van ez?

SZILVIA A térképen.

KRISZTA (Nem figyel Szilvia válaszára.) A másik, Laci, aki szintén esélytelen. Angol tanár… Ez annyira gáz! Mi lehet érdekes egy negyvenes, egyedülálló angoltanárban. Gazdagnak biztos nem gazdag… Bár zsidó suliban dolgozik…

LACI Ne is gondolkodjon tovább, fején találta a szöget, én csak dolgozom nekik, nem vagyok gazdag.

KRISZTA Na, ugye. Mindegy, a lényeg, hogy totál érdektelen. Biztos frusztrált, kishitű és tuti nincs csaja, inkább csak rejszol. Reggel, pisilés után, vagy délután, esetleg este… eszébe jut valamelyik csinosabb tanítványa, satöbbi, satöbbi.

LACI Hagyja abba! Honnan tudja, illetve honnan veszi ezeket? Mit tud maga erről? Mit tud az én életemről? Ki maga egyáltalán?

(Erika beszéd közben megint a táskájában matat, sminkkészletet túr elő, sminkelés közben mondja.)

ERIKA Fogalma sincs róla, hogy ki ő valójában. Csak pattog.

KRISZTA Jaj, cica, te pattogsz! Mondjuk, pattogjál is, sminkeljél gyorsan, érdemes hangsúlyt adni az arcodnak, így eltereli a figyelmet a seggedről, az egy kicsit nagy szerintem…Bár nem is… A te korodban már elmegy. Mennyi is vagy? Negyven? Egy ötöst azért letagadhatsz.

(Erika befejezte a sminkelést, közel lép Krisztához.)

ERIKA Harminckettő vagyok. Most. De lehetek negyven is, ha akarod. Vagy inkább húsz legyek?... Mit szeretnél, Krisztike? (Leveszi a sapkáját és a melegítő fölsőjét.) Hú, de meleg van itt, nem, Krisztike? Találjunk ki valami jót, nem, Krisztike?

KRISZTA Smink nélkül szebb vagy, mosd le… A hajad is szép, máskor ne rejtsd el… (Megsimogatja Erika nyakát.)

LACI Na, jó, én ezt nem bírom. Nem tudja valaki, merre van a vécé?

SZILVIA Kinyissam az ablakot? Nekem is jót tenne, kezd előjönni a klausztrofóbiám.

(Laci, miközben idegesen keresgél, belebotlik a számítógépasztal félig nyitott ajtajába, lehajol, kinyitja.)

LACI Találtam pezsgőt!

SZILVIA Mégiscsak pincérnek kellett volna mennie. Adjon egy pohárral! (Elveszi az egész üveget.)

LACI És a nyugtató?

SZILVIA Az még van, köszönöm. (Tölt magának, megissza egyszerre az egész pohárral.)

NATÁLIA (A közönséghez.) Fehér ruha, fátyollal, az kell nekik, az idősebbeknek ekrü, vagy beige, mindegy, csak szerepelhessenek, életükben egyszer azt érezhessék, hogy ők a főszereplők. Harmincöt évi munkám ideje alatt nem láttam egyetlen igazi csókot a házasságkötő teremben. Csak nyamvadt puszik a félszegektől, vagy tövig a másik szájába dugott nyelvek a részeg fiatal pároktól. Ennyi telik tőletek. Nagy felhajtás, nők csipkefüggönybe csomagolva, férfiak bárgyú mosollyal, „igen”, „igen”, aztán cupp- cupp, mind csak a felhajtás kedvéért, illegnek-billegnek, jól bezabálnak, bepiálnak, másnaptól meg sehol egy nő, sehol egy férfi, csak feleség, meg férj, „igen, drágám”, „mondjad, édesem”.

SZILVIA Ez meg miket beszél? Meg kinek? Mit dumál ez mindig kifelé?

ERIKA (Natáliához.) Nem tetszik leülni? Mióta megjött, ott álldogál. Tessék nyugodtan közelebb jönni hozzánk, szívesen beszélgetünk önnel.

NATÁLIA (Továbbra is a közönségnek.) Embergyűlölő vagyok, magamba zárkóztam, nem beszélek senkivel, de mindenről van véleményem. Nem bírom magamban tartani, ezért élek együtt egy vak sziámi macskával, hogy legyen hallgatóságom, és legyen, aki függ tőlem. Ő most nincs itt, nem döntöttem el, mi lesz velem, és nem akarom, hogy ő ezt mind végignézze.

(Pillanatra elbizonytalanodik, majdnem kiesik a szerepéből.)

NATÁLIA Persze, nem vagyok hülye, tudom, hogy nem lát, de érez. Az állatok éreznek. Ha itt lenne, összezavarodna, érezné, hogy nem döntődött el, mi lesz, meghalok, vagy pont, hogy életre kelek és megpróbálom méltósággal, a koromhoz és társadalmi, kulturális szintemhez megfelelően, vagy legalább elvárhatóan eltölteni, ami még hátra van. Bennem van egy megértő, bölcs, szerethető öregasszony lehetősége, csak nagyon zárt a jelenetem, nem tudok fejlődni, jelenpillanatban még mindig ugyanaz vagyok, aki az előbb belépett, nyomorult, magányos, buzi vénasszony.

KRISZTA Tyű, ez nagyon el van szállva. (Erikához.) Tényleg buzi? (Natáliához.) Biztos nem tetszik leülni, Kurázsi Mama? Mindegy. (A többiekhez.) Szóval. Haladjunk szerintem, mert nem tudom, önöknek említették-e, de uszkve harmincöt-negyven percünk lenne erre az egészre, abból már vagy negyed órát eltököltünk. Úgyhogy belevágok a közepébe. Én fogok önöknek segíteni, mégpedig úgy, hogy kijelölöm a kulcsfigurát, és a többieket köré rendezem, van ebben gyakorlatom, ne riasszon el senkit a fiatalkorom, rendelkezem szakmai múlttal, a gimnáziumban megrendeztem már a Félálmaink című darabot, mondjuk az csak kétszemélyes, de elég nagy kihívás, mert két férfi álmairól szól, és én nő vagyok, ugye, így azért nem olyan könnyű…

SZILVIA Énrólam te csak ne döntsed el, hogy nem vagyok kulcsfigura oké! (Táskájában kutakodik a nyugtató után.) Lehet, kicsikém, hogy kétszerannyi idős vagyok, mint te, és ez szerinted hátrány nekem, de jobb, ha tőlem tudod, a férfiak álmairól biztos több fogalmam van, mint neked, két gyereket is szültem annak a szemétnek… (Sírva fakad, kettétör egy nyugtatót, az egyikfelét beveszi a pezsgővel.) Mit kellett volna még tennem? A gyerekszülések, takarítások, főzések között még tip-top szeretőnek is kellett volna lennem, ugye? Én tehetek róla, hogy elhagyott az a geci, ugye? Mind ezt gondoljátok, tudom, csak nem mondjátok a szemembe. Hogy szerintetek egy ilyen nőt, amilyen én vagyok, muszáj megcsalni, ugye? (Egyre ingerültebb és egyre több pezsgőt iszik, már nem pohárból, hanem az üvegből.)

ERIKA Nyugodj meg. Ezzel a gyerekszüléses üggyel kicsit elkanyarodtunk a férfiak álmától, szerintem. Nyugodj meg, Szilvia! Nem kérsz egy kávét?

LACI Ne adjon neki kávét! Beszedett vagy három nyugtatót, meg pezsgőt is ivott, már csak a kávé hiányozna.

SZILVIA (Erikához, egyre részegebb.) Szóval a gyerekszülés, az szerinted egy „ügy”? Persze, ti nem szültök, mi? Ti csak magatokkal törődtök, mi? (Megint patetikus.) Hát vedd tudomásul, hogy léteznek olyan nők is, mint én, mert én feláldoztam az életemet, a szépségemet, mindenemet a családért, hogy nekik jó legyen!

LACI És jó nekik?

SZILVIA Jó, a lófaszt… Mit tudom én, milyen nekik… Itt hagytak. A lányom Angliában bébiszitter, a fiam meg a csajával él, vidéken.

ERIKA Persze, hogy nem csak egy „ügy” a gyerekszülés. Én sem úgy gondoltam, nekem is van kettő.

KRISZTA Tényleg? De tökjónő vagy! Nem is látszik rajtad! Én is ilyen akarok lenni, nem kell feltétlenül szétesni, csak mert gyereket vállal az ember. Én például színésznő vagyok, illetve leszek nem sokára, vigyáznom kell magamra, de majd ha öreg leszek, harminc-negyven éves, én is szülni fogok, csak az a titka, hogy mit eszel, nem kell kettő helyett zabálni, akkor nem hízol el és kész. Ennyi. De tökjónő vagy, két gyereked is van, nem is látszik, ilyen anya akarok én is lenni.

ERIKA Nem vagyok anya. Csak van két gyerekem.

SZILVIA Én meg az vagyok, csak nincs már gyerekem. (A nézőkhöz.) A fiam csecsemő korától refluxos, állandóan visszabukta az anyatejet, azt mondták, adjak neki inkább tápot, könnyebben benne marad, de én nem adtam, kell az anyatej, hogy egészséges legyen, inkább minden éjjel fennmaradtam, a kezemben tartottam, ültünk ketten, hogy ne jöjjön vissza a tejecske, énekelgettem, ringattam, olyan hálás volt nekem, láttam a szemén. Engem szeretett a legjobban a világon, miért változott meg minden? (Pillanatra elbambul, aztán iszik egy korty pezsgőt.) Nyolcéves volt, ápolgattam, kenegettem az ótvaros seggét, ő meg ölelgetett, hogy jaj, anya, te vagy a legjobb nekem… A lányom tízévesen már nem engedte, hogy beleszóljak, mit vegyen fel, állítólag én nem tudom, mi a divat. Aztán, amikor tizennégy volt, csak mert nem akartam engedni pirszinget az orrába, a fejemhez vágta, hogy jobb lenne, ha tükörbe néznék, inkább magammal foglalkozzak, „vedd már észre, egy férfi se bír rád nézni, még apa is megcsal”. (Megint bambul egy kicsit.) Hét éve nem simogatott meg senki, ezt pontosan tudom, utánaszámoltam. Utoljára a fiam, a tizenötödik születésnapján, hálából, mert a kedvencét főztem, megsimogatta a vállamat, „Köszi, anya, jó fej vagy, pacal a kaja!”.

KRISZTA Fúj, pacal, még a neve is annyira gáz!... És mi az az ótvar?

SZILVIA Kérdezd meg anyádat!
(Erika odamegy a számítógéphez, megint a YouTube-on keresgél. 

Elindul a zene és a kivetítőn a videó. Erika némán tátogja a szám szövegét, ujjaiból pisztolyt formál és hol ezt, hol azt a társát lövi főbe mosolyogva. Beng, beng. Szilvia tök részeg, mikor begyorsul a zene, kedvet kap a táncoláshoz.)

SZILVIA Ez az, csajszi, bulizzunk! (Hátba veregeti Erikát, táncol.) Lehet, hogy nem vagyok már fiatal, de nagyon laza csaj vagyok, ha akarok, és te tényleg rokonszenves vagy nekem, csajszi, bulizzunk. (Riszál.) Van még pezsgő? (Odamegy a számítógépasztal szekrényéhez, letérdel, szinte belebújik, úgy keresgél. A szekrényből beszél kifelé.) Itt van még egy üveggel… Azt a kurva… Itt van egy… Itt van egy… izé… Ez pisztoly, nem?

LACI Te jó ég, vegye el valaki tőle, tök részeg! (Odarohan, kiveszi Szilvia kezéből a pisztolyt.)

SZILVIA Tied lehet, hülyegyerek, nekem a pezsgő kell.

(Laci hadonászik a pisztollyal.)

LACI Ebből nekem most már elegem van. Vagy csinálunk végre valamit, vagy hazamegyek. Még ez a pisztoly is! Hát megáll az eszem! Na, ki vele! Melyikük tette oda? Melyikük volt olyan egyszerű, hogy azt higgye, ez lesz a megoldás? Kriszta? Maga volt? (Cinikusan.) Maga nagy rendező, magára vallana, egy pisztollyal feldobni ezt a szánalmas szituációt! Persze, menjünk biztosra, ha már, mi annyira érdektelenek vagyunk, igaz? Az erőszak, az mindig bejön, ugye? Kéne még egy meztelen nő, nem? (Erikához.) Maga? Nem vetkőzik tovább? Jóformán már úgyis pucér. (Natáliához.) És maga? Maga meg hozza ide a rozzant macskáját, akkor már csak egy gyereket kéne valahogy beráncigálnunk a történetbe és kész, megúsztuk.

KRISZTA (Lelkendezik.) Nem mond hülyeséget, ez biztos siker!... Bár gyerekre szerintem nincs szükség, olvastam a neten egy felmérést, állítólag két és félszer többen adakoznak, mondjuk egy állatmenhelynek, mint gyerekeknek. Nem mindenki van oda a gyerekekért.

(Erika gyengéden megérinti Laci vállát. Szilvia újra táncol)

ERIKA Tegye le azt a pisztolyt, ne hadonásszon vele, még megsebez valakit. Vagy inkább adja ide!

LACI (Egyre ingerültebb. Kiabál..) Nem adom, nálam marad, körül vagyok véve egy rakás hibbant tyúkkal, nem fogom kiadni a kezemből a fegyvert. Mindenki üljön le!

( Mindenki leül.)

ERIKA Nyugodjon meg, Laci, vigyázzon, mert bedarálja a helyzet, már kezd is úgy viselkedni, mint egy potenciális gyilkos.

LACI Nem! Itt nem öl meg senki senkit! Kapcsolja már ki valaki azt a rohadt zenét.

SZILVIA (Riadtan próbálja kikapcsolni, de meglehetősen részeg, elég nehezen megy neki. Nem is sikerül, csak megállítja a zenét, a kivetítőn ott marad az utolsó kép.) Esetleg valami nyugtatót?

LACI Kussoljon azzal a rohadt nyugtatóval, álljon már le, mert tényleg lelövöm! Mit akar még? Úgy szétcsapta magát, azt se tudja, milyen rendezvényen van!

(Rövid csend, Laci gondolkodik, de egyre jobban hullik szét, a többiek döbbenten nézik. Natália megvetően, Lacinak címezve mondja, de továbbra is a nézőkhöz.)

NATÁLIA Na, te lövész!

KRISZTA Nézd már, a mami! Visszajött a transzból?

NATÁLIA Annyira tipikus. A farkával nem áll módjában lövöldözni, fél a nőktől, azonnal keres valami falloszprotézist, például egy pisztolyt. Továbbra sem óhajtok ezekkel egy síkon létezni, ez nem az én világom. Az előbbi megjegyzésemmel csak a férfiak kríziskezelési képességeire szerettem volna felhívni a figyelmet.

LACI Igen? Nesze! (Lelövi Natáliát.) Kezeltem a helyzetet. (Látszólag megnyugszik, leteszi a fegyvert az asztalra, majd leül Kriszta és Erika mellé. Újra csend.)

KRISZTA Most, akkor kell még macska, meg meztelen nő, vagy elég lesz ennyi?

ERIKA (Anyáskodva átöleli Lacit.) Semmi baj, ez normális, berántotta a szituáció, ez ilyen. Ha az ember fegyvert fog, előbb utóbb lőnie kell…

LACI (Teljesen összetört, sír, Erika vállára hajtja a fejét.) Találjunk ki valami megnyugtatót… Nagyon szarul vagyok.

ERIKA Ebből csak akkor mászhatunk ki, ha összeszedi magát és megpróbál a helyzetnek nem megfelelő módon viselkedni, különben unalmas megoldásokba keveredik, például, lelövöldöz mindenkit, majd saját magát, satöbbi, satöbbi, pont olyan közhelyes lesz, mint a monológja volt, még az elején. Emlékszik?

LACI (Bólogat, szorongatja Erika kezét.) Mit kellene tennem ön szerint?

ERIKA Kezdje el az angolórát. Vagy bújjon oda Natáliához és aludjon egy jót.

(Laci gondolkodás nélkül odafekszik a halott nőhöz, hozzábújik, mint kisgyerek az anyjához, és elalszik.)

KRISZTA Király. Lepuffantottuk a másik dimenziót, és kiiktattuk az egyetlen férfit. Kurva jó. Most mihez kezdjünk? Ráadásul még mindig itt a fegyver… (A pisztolyt bámulja.) Tényleg gáz, hogy pisztoly… Legalább valami nem ennyire szokványos lenne… Legalább tőrt, kardot, vagy csúzli rejtettél volna el!

ERIKA Nem én voltam.

KRISZTA Mi?

ERIKA Nem én rejtettem oda. Én nem pisztollyal ölök.

KRISZTA Mi van?

ERIKA Én nem fegyverrel ölök, hanem csókokkal.

KRISZTA Jaj, haggyá’ má’, démonka! Egy kefélőgép vagy, simán, nem kell ezt túllihegni, van még öt jó éved, azt’ helló.

ERIKA Nem volt még egy jó évem sem. Mióta az eszemet tudom, mindig mást akarok, mint ami van.

SZILVIA Már bocs, de talán nem kellett volna elhagynod a gyerekeidet.

KRISZTA Ez még él?

SZILVIA (A távolba meredve, patetikusan.) Egy nő számára csak a gyerekek jelenthetik a biztos boldogságot. A gondoskodás, a tudat, hogy te vagy az éltető elem, a nagybetűs anya. A gyerekek pont azt adják vissza, amit te adsz nekik, azért vagy magányos, mert eldobtad a gyerekeidet.

KRISZTA Mit is mondtál az előbb, anyuci, hogy vannak a gyerekek?

ERIKA Nem dobtam el őket, jó helyen vannak, egy férfival. Anyára nincs szükség, csak, amíg szoptat. A gyerekeknek férfi kell… (Elmereng.) A férfiak erősek, szeretnek játszani,… a férfiak szeretnek játszani, a nők meg bőgni… A gyerekeknek játék kell, nem sírás-rívás.

KRISZTA Aha, ez igaz, ott fekszik egy bőgős nő, meg egy játékos férfi.

(Csend.)

SZILVIA Kér valaki pezsgőt? Van még egy kicsi.

(Csend.)

KRISZTA Szerintem azért a Lacit lőjük le, olyan hülyén néz ki, hogy ott szuszog egy hulla mellett. Ráadásul a suliban tanultuk, ha túl sokáig van hulla a színpadon, tuti rossz a darab. Elvonja a figyelmet. Mi itt, a szereplők, verjük a nyálunkat, hogy feldobjuk a jelenetet, ezek meg közben azt nézik (a közönségre mutat), hogy lélegzik-e a hulla. Mert ugye a hulla se hulla, csak eljátssza, tehát lélegzik. Ők meg nézik, mikor bukik le a hulla, hogy ő is ember. Röhögnek rajta, mert lélegzik, pedig a színész is ember.

SZILVIA Jó, jó, takard le Natáliát, csak hagyd már abba. De a Lacit ne lődd le! Akkor nem lesz egy férfi se!

KRISZTA Mér’, most van?

ERIKA (Még mindig kicsit elmélázva.) Ha nem lesz férfi, én is meghalok.

KRISZTA Jaj, Erika, hagyd már abba, ez annyira uncsi! (Megfogja a pisztolyt, indul Lacihoz.) Lelövöm.

(Csend. Lelövi. Csend.)

ERIKA Most már tényleg takard le őket.

KRISZTA (Letakarja őket a kabátjukkal.) Kifutunk az időből!

SZILVIA Van még egy marék nyugtatóm. Beszedjük?

KRISZTA Ja. Legyünk öngyilkosok. Se egymással, se magunkkal nem tudunk mit kezdeni, unalmas, dögöljünk meg, legyen így vége.

ERIKA Inkább szexeljünk, kicsit feszült lettem.

SZILVIA Hülye vagy? Itt? Mindenki előtt?

ERIKA Miért? Szanaszét lövöldözni, gyilkolászni, azt simán lehet mindenki előtt? Senki nem mondja, hogy hű, meg ha. Most öltünk meg egy védtelen öregasszonyt, meg egy… pedagógust. Feszült vagyok, rosszkedvű, nyomasztó a légkör. Szükségem lenne egy orgazmusra, ettől meg mindenki felháborodik.

KRISZTA Vége van, csajok, be kell fejeznünk. Ennyi. Ennyit tudtunk egymásból kihozni, nagyjából semmit… Nem így terveztem. (Elszomorodik.) Nekem mindegy. Masztizzunk. Menjünk biztosra.

SZILVIA De most akkor mi a vége?

ERIKA Most mondtam. Szerezzünk örömet. Azt még nem is próbáltuk. (Szilviához.) Nem azon nyafogtál az elején, hogy hét éve nem simogatott meg senki? Nem csodálom, ha éppen tudni akarod. Ha még neked se jut eszedbe magadat szeretni, akkor mit vársz a többiektől?

SZILVIA Na, ne! Én inkább hazamegyek.

KRISZTA Szilvia, ne legyél hülye! Itt az alkalom, hogy élvezz egy kicsit. (Vigyorog.) Segítünk!

SZILVIA (Befogja a fülét.) Jaj, ezt hallani se akarom! Nem lehet így vége!

ERIKA (Röhög.) Dehogynem! Elmegyünk!

SZILVIA (Kitör belőle is a röhögés.) Na, oké, de, ha valaki kérdezi, letagadom! Azt mondom majd, hogy részeg voltam, nem emlékszem semmire… Ennek legalább van igazságtartalma. És csak akkor, ha magunknak csináljuk (a nézők felé int), és a többieknek háttal.

KRISZTA Ez tök jó! Olvastam a neten egy felmérést, kereskedelmi rádiók készíttették, hogy a hallgatók nagyon szeretik a szexi, súgó, búgó női hangokat, tehát, biztos azért beszélnek a rádiókban is úgy a műsorvezető csajok, mintha éppen dugnák őket, mert ez kellemes a fülnek. Szóval mi is. Legyünk hangosak, akkor mindenkinek jó lesz.

(Erika Odamegy a számítógéphez. Táncolni kezd, tetszik neki a zene, de különösebben nincs jókedve. Az első pár sort ő is énekli.)

ERIKA ”Dugjuk be valami újba az ujjunk, kakaót igyunk és csókolózzunk, félig háttal a világnak. Poénból egyszer megkoronázlak.”

( Provokálja a többieket. De az is lehet, hogy csak huncutkodik. Mindenesetre csak félig-meddig komoly, amikor abbahagyja a táncolást és az éneklést.)

ERIKA Jó. Akkor fejezzük be. Mindenki menjen el.

(Mindhárman a közönségnek háttal fordítják a széküket, lihegnek, kacarásznak, stb., nem lehet eldönteni, hogy csak játszanak, vagy mit csinálnak. Közben itt-ott felreppen egy-két férfinév. Vagy női név. A zene egyre hangosabb. Mire „elmennek” a színpad is elsötétül, a zeneszám végigfut.)