A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

 

- katasztrófajáték -

1. jelenet

6-os villamos. Unott arcok. Négy nő, Szilvia 50 körüli, Kriszta 20 év körüli, Hunger Natália 76 éves, Erika kortalan. A villamos megáll. Férfi száll fel, 40 körüli. Kriszta nézi, nézi, azután nagyot nyújtózik

Addig csinálja, amíg a Férfi fel nem figyel rá

Amikor Férfi odanéz, elmosolyodik. Férfi zavartan visszamosolyog, azután közelebb simul az ajtó előtti rúdhoz

Halad a villamos

Hirtelen nagy csikorgás, majd a villamos megáll

 

2. jelenet

Kriszta felugrik és az ablakhoz rohan. A nagy lendülettől nekimegy Hunger Natáliának

NATÁLIA Ez az, aranyom, üssön csak el, szakítson szét, minek nekem ez a láb, minek nekem bármi is.
KRISZTA Elnézést. Kurva ablak. Mindent lezárnak, bazmeg. Tuti elütöttünk valakit, és akkor ez itt zárva.
ERIKA Tényleg?
KRISZTA Mi?
ERIKA Hát hogy elütöttünk.
KRISZTA Miért álltunk volna meg? Elüt, megáll, a kurva ablakot meg nem lehet kinyitni.

Erika is feláll. Segít Krisztának, de hiába

KRISZTA Tuti azért zárják le. Nem érdekes, hogy nyáron megdöglünk, nem érdekes, nem érdekes semmi, bazmeg, csak hogy nehogy láthassunk valamit ebben a kurvaéletben végre!
ERIKA (nyögve) Mint a beton.

Szilvia idegesen megigazítja szürke kosztümkabátját

SZILVIA Felfordul az ember gyomra, de tényleg. Gusztustalan, hogy egyesek számára élvezetet jelent mások haláltusáját nézni.
KRISZTA (kifelé bámulva) Na, na, na... Ki mondta, hogy meghalt? Nem fröcskölt vér, nem röpültek el fejek az ablak előtt...

Hirtelen sípoló hang hallatszik. Mindenki megdermed, és felemelt fejjel hallgatózik

HANG Tisztelt utasaink, szíves elnézésüket kérjük. Baleset történt. Aki nem kíván várakozni, kérem, folytassa az útját más módon. Rövid időre kinyílnak az ajtók a jobb oldalon.

Kinyílnak az ajtók

3. jelenet

Kriszta és Erika is az ajtóhoz rohan, de nem szállnak le, csak kihajolnak, és úgy bámulnak előre

ERIKA (felsikolt) Úristen!
KRISZTA Hú, ez kemény! Láttam már ilyet. Mintha nem lenne csont bennük, úgy fekszenek. Ez is. Jöjjenek csak ide, nézzék meg milyen érdekes szögben fordul a karja!

Csend

ERIKA Az emberek meg csak bámulják! Az is! Megáll és bámulja! Nem hívna mentőt, csak bámulja! Le kéne csukni az ilyet.
KRISZTA Én lelőném speciel. Ez legközelebb már maga löki a sínre, ha hullát akar látni. Egy tömeggyilkos az ilyen, már potenciálisan.

Sípoló hang, Kriszta és Erika hátralépnek, az ajtók bezáródnak

 
4. jelenet

SZILVIA Remélem, kiélvezkedték magukat.
KRISZTA Ja, én totál felizgultam.

NATÁLIA (táskáját magához szorítva) Olyan szörnyűek ezek a balesetek. Ezért nem akartam kocsit sohasem. Reméljük nem esett baja, és túléli. Phűű... Azt mondjuk én sem bánnám, ha ki tudnánk nyitni az ablakot.
SZILVIA Nem érzi jól magát?
NATÁLIA Van egy kis légszomjam, de köszönöm, jól vagyok.
SZILVIA (idegesen) Azért jó lenne tudni, meddig állunk még itt.
KRISZTA Mentő, rendőr, vérpucolás, stb... Meg az is idő, amíg a delikvens fejét megtalálják.
SZILVIA Ez az. Viccelődjön csak. Magának ez semmi, ez az élet. Maga azt hiszi, csak ennyi, belemosolyog a világba, azt jónapot.
NATÁLIA Ne is figyeljen rá, kedveském. (Közel hajol Szilviához) Tudja, én sem figyelek. Igazából én már semmire sem figyelek. De most nem tudom mitévő legyek... Olyan furcsa levelet kaptam... Ugye, nem haragszik? Hogy csak így leszólítom, bizalmaskodom? Csak tudja... maga nagyon hasonlít valakire... Ne haragudjon, hogy ezt elmondtam. Ugye nem voltam nagyon tolakodó?
SZILVIA Dehogy. Csak... Csak tudja, kicsit ideges vagyok. Ne haragudjon, de most muszáj leülnöm.
NATÁLIA Persze, kedveském, menjen, üljön csak le. Jobbat nem is tehetünk, mint ülni és várni.

Szilvia leül. Csend

5. jelenet

ERIKA Azért jól lenne tudni, mi történt.
KRISZTA Ugyan már. Lazíts. Éld meg a szitut és tanulj. Nézd meg azt a faszit. Azt nem érdekli semmi. Az le se szarja mi van. Azóta nem mozdul, amióta megálltunk.
ERIKA Tényleg.
KRISZTA Neki aztán mindegy, hogy az imént még csontok recsegtek, és emberi belek folytak rá az útra. Ő csak áll, mint egy ólomkatona, bámul bele a világba, de sohase lát semmit.
ERIKA Milyen jó lenne tudni, mire gondol. Lehet, hogy nem is magyar.
KRISZTA Ja, biztos angol. Vagy angoltanár, azok ilyenek. Csak révednek kifelé, igazából meg Londonban vannak, kávéznak a Modern Tate-ben, és bámulják a Temzét. Ne szórakozz már!
ERIKA De mégis. Olyan konokul hallgat. Jó lenne tudni, mire gondol.
KRISZTA A pinára, mire gondolna?
ERIKA Ezt most miért?
KRISZTA Hogy leszakadjál róla. Ki érdekel. Kit érdekel, hogy mi a faszt bámul. Egy néma segg, aki rágyógyult a villamosablakra, na és? Hányok az ilyen néma fasziktól. Ezek folyton csak gondolkoznak, és túlgondolnak mindent.
ERIKA Nem azért mondtam.
KRISZTA Nekem izgalom kell, bazmeg, meg élet, meg hogy alakuljanak a dolgok. Én állandóan mozgásban akarok lenni, érted?
ERIKA Én inkább álmodni szeretek.
KRISZTA De persze csak hogy tanuljak belőle. Tudod, milyen király az, amikor nem kell gondolkozni, készen van a megoldás, csak mert már láttad, hallottad, megélted? Ott a helyzet, előveszed, használod, győzől.
ERIKA Te szoktál álmodni?
KRISZTA Egyfolytában. Álmomban kurvahíres vagyok, egy sztár, bazmeg. Úgy hever a lábaimnál a világ, mint egy Miami-i felhőkarcoló alatt a tenger. Na, ez az álmom bazmeg. Sztárnak lenni Miamiban.
ERIKA Én álmomban ölni szoktam.
KRISZTA Színésznő akarok lenni, rendezni is jó, meg minden, de csak arra, hogy tanuljon az ember. Meg kell tapasztalni mindent, ez a lényeg, érted?

Csend

ERIKA Igazából minden éjjel megölök valakit álmomban. Egyszer volt csak, hogy valakit kétszer.
KRISZTA (bólogat) Értem. A nappali elfojtások megjelennek az éjszakai álomban, mint követelések. Freud bácsi álomelmélete. Van pasid?
ERIKA Igazából nincs.
KRISZTA Mi az hogy igazából? Most vagy van pasid, vagy nincs.
ERIKA Úgy igazából... Szóval, igazából nincs.
KRISZTA Akkor egyszerű: leszbikus vagy.
ERIKA Mi van?!
KRISZTA Nincs pasid, álmodban ölsz... Pasikat ölsz csak, mi?
ERIKA Kizárólag nőket. Van akit megfojtok, van akit leszúrok. Néha addig szúrok és szúrok, amíg elzsibbad a könyököm. Erre szoktam felébredni, hogy zsibog az egész karom.
KRISZTA Tiszta sor. Minden egyes álmodban szúrt szúrás azoknak a pasiknak a meggyilkolása, akik nővé akarnak tenni téged. És hogy miért ölsz mégis nőket? Tök egyszerű. Ezek a nők valójában férfiak azoknak a nőknek a képében, akiket a benned lakó férfi valójában szeretni akarna, érted?
ERIKA Uhh...
KRISZTA Na, figyelj. A nők szimbolizálják a tehetetlenséged, érted? Lényegében a frusztrációdat ölöd meg minden éjszaka. És mert álmodban nem kell a környezeted elvárásai szerint élned, azaz férfiakat szeretned, felülkerekedik a valódi – nőket szerető – éned. Hidd el, ebben én kurvajó vagyok. Ezért kezdtem el rendezni is. Kiérzem a valóságot mindenből.
ERIKA Azt hiszem, most tévedsz. Tudod, én is tanultam pszichológiát, és...
KRISZTA Jólvan, jólvan... Hagyjuk.
ERIKA De félreértesz.
KRISZTA Nem, nem. Tök igazad van, nem akarok én vájkálni senkiben. De azért jobb lesz, ha sürgősen keresel egy csajt magadnak. Mert aki álmában öl, az hótziher, hogy idővel ölni fog a valóságban is.

 
6. jelenet

Szilvia hirtelen feláll, és idegesen előrelép, azután megtorpan

SZILVIA Ez most már tényleg mindennek a teteje! Mióta állunk itt, tíz perce? Mikor megyünk már tovább? Már rég tovább kellett volna mennünk!
NATÁLIA Nyugodjon meg, kedveském, nemsokára továbbmegyünk.
SZILVIA Nem nyugszom meg. Egyáltalán nem vagyok képes megnyugodni! Tudni akarom, miért nem megyünk tovább! Vagy menjünk tovább, vagy engedjenek leszállni! Azonnal le akarok szállni!
KRISZTA Pánikroham. Mindjárt defibrillál, leveri a víz, elkezd zsibbadni a szája. Ismerem. Mindjárt elkezd levegőért kapkodni, kemény.

Szirénaszó. Egyre hangosabb. Egy közeledő mentő. Fékzaj, majd ajtócsapódás

 
7. jelenet

Kriszta és Erika egyszerre pattan fel, és tapad az ablakra

KRISZTA Na, megjött a mentő!
ERIKA Biztos a vezető hívta ki.
KRISZTA Nem ő a hibás, nem kell félnie. Jól tette, hogy kihívta. Ha nem hívja ki, mindjárt rákenik a segítségnyújtás elmulasztását. Három évig terjedő.

Csönd, Kriszta és Erika az ablakra tapadva bámulnak kifelé

KRISZTA Á, ennek már vége. Szegény pára. Ezt már hiába pumpálják. Nincs már abba egy csont se épen.
ERIKA Most mi van? Most miért hagyta abba?
KRISZTA Visszamegy a kocsihoz.
ERIKA Biztos a defibrillátort hozza.
KRISZTA Á, az már ott van a srác mellett. Biztos valami komolyabb cucc kell. Az ilyen kocsikba egy egész műtő van. Jó pár millába kerülhet. Kis vagyonnal furikáznak ezek.
ERIKA Már jön is vissza.
KRISZTA Mi az a kezében?

Kis szünet, mozdulatlanul bámulnak előre

KRISZTA Nem látom. Van valami a kezében, valami csomag.
ERIKA Már bontja.

Szilvia napszemüveget vesz elő a táskájából és felteszi, de aztán le is veszi, és elrakja

ERIKA Tejóég... Hiszen az...
KRISZTA Na, a fekete zacskó. Hát ennek csókolom.

Visszafordulnak a villamos belseje felé

 8. jelenet

SZILVIA Remélem, most már továbbmegyünk végre.
KRISZTA Á, ne is reménykedjen. Még csak most jönnek a rendőrök, jegyzőkönyv, a vezető is remeghet, le kell cserélni azt is, aztán fel kell pucolni a vért, hogy nehogy megcsússzon rajta valaki, ismerem, 1 hónapja is ez volt, csak akkor a 24-esen.
SZILVIA Akkor legalább nyissák ki ezt a kurva ajtót! Miért nem nyitják már ki? Azonnal nyissák ki!
KRISZTA Most már nem fogják, már biztosítva van a helyszín, meg minden. Különben is, bemondták, hogy szálljon le, aki akar. Miért nem szállt le akkor?
SZILVIA Mi köze hozzá?! Mi köze magának bármihez? Maga már sose bírja befogni? Fogja már be, fogja már be azt a kurva száját! Maga kis kurva! Kurva, kurva, kurva! Azt hiszi magának mindent lehet? Hát tudja meg, hogy én gyűlölöm magát, érti?! Gyűlölöm az ilyen kis fiatal kurvákat, akik ártatlan családokat tesznek tönkre, csak mert ők szórakozni akarnak!

Hatalmas lendülettel indul Kriszta felé, de nekimegy Natáliának, akinek kiesik kezéből a táskája, amiből kigurul egy befőttesüveg, és végiggörög a villamos padlóján

Mindenki megdermed

Natália ijedten kel fel, korához képest meglepően fürgén, és az üveg után indul, ami csak gurul és gurul

Mindenki azt nézi. Követik az egész lassú, kínos gurulást

Végül az üveg megáll a Férfi lábánál, aki meg se mozdul. Natália odaér, felkapja, és gyorsan a táskájába süllyeszti. Azután kihúzza magát, és lassú léptekkel visszasétál az üléshez

NATÁLIA Igen, az. Vizelet. Most lebuktam. Most mi lesz. Tudni akarnak mást is? Miért is ne, ha már így kell lennie. Lehet hogy itt is halok meg. Csomó van a hónom alatt, ha érdekli magukat. Laborvizsgálatra megyek, ez pedig a pisám. Ezt kell vinnem magammal, hogy kiderítsék meghalok-e.

Natália visszaül a helyére. Hosszú csend. Szilvia tétován álldogál egy darabig, azután leül Natália mellé, és az öregasszony kezére teszi a kezét

 9. jelenet

Kriszta leül Erika mellé

KRISZTA Király. Kicsit sok az infó, de bírom a kitárulkozást.
SZILVIA Most is mondja, csak nem hallgat el, csak nem bírja befogni végre a száját!
KRISZTA Nehogy már megszabja, mit csináljak! Nem?
ERIKA Mit nem?
KRISZTA Kinyírnád álmodban ezt a frusztrált ötvenest?

Csend

KRISZTA Azért ez fura.
ERIKA Micsoda?
KRISZTA Figyelted a faszit? Még csak meg se rezdült.
ERIKA Tényleg.
KRISZTA Ha nem láttam volna fölszállni, azt mondanám, nem is él.
ERIKA Olyan mintha nem is lenne itt.
KRISZTA Azért megnézném, mit lépne, ha odamennék és megfognám a faszát.
ERIKA Olyan finom arca van.
KRISZTA Ennek? Ez egy vesztes. Lerí a képéről. Ez egy anyámasszony katonája. Nekem egy férfi minimum egy Maximus legyen.
ERIKA Kicsoda?
KRISZTA Hát a Maximus a Gladiátorból. Vagy legyen olyan okos mint a Vudielen.
ERIKA Ez inkább olyan, mint egy költő. Pont úgy bámul ki az ablakon.
KRISZTA Hát én még nem láttam élő költőt, aki ne a dugást kompenzálta volna a versekkel.
ERIKA Olyan átszellemült. Mint akiről lepereg ez a hazug és álszent világ.
KRISZTA Az is lehet hogy egy híres bérgyilkos, és csak álca ez a költős-angoltanáros révedezős maskara. Igazából csak nem akarja hogy emlékezzenek rá.
ERIKA Pont ilyen a Laci is.
KRISZTA Miféle Laci? Állj. Te azt mondtad, leszbikus vagy.
ERIKA Ezt te mondtad.
KRISZTA Azt mondtad, nincs semmiféle pasid.
ERIKA Lényegében nincs is... Van felesége meg minden, csak néha összejárunk. De azt mondta, engem szeret.
KRISZTA Fúj. Ezt utálom.
ERIKA Igazából én vagyok a türelmetlen. Meg kell értenem, hogy a kilenc év, az kilenc év. Azt nem lehet csak úgy lapátra tenni.
KRISZTA Egy faszt nem.
ERIKA Ugyanilyen az arca, mint neki, ugyanilyen átszellemült. Úgy szeretem ilyenkor.
KRISZTA Milyenkor?
ERIKA Álmomban az ő feleségét is megöltem már. Be akartam mutatkozni neki. De közben pedig már tudtam, már az álmom elején tudtam, hogy meg fogom ölni. Aztán megöltem, pedig csak be akartam mutatkozni neki.
KRISZTA Ez beteges.
ERIKA Aztán reggel felébredtem, és bűntudatom volt. Akkor megértettem, hogy nem szabad türelmetlennek lennem. Az a nő, a felesége, az már nem fiatal. Annak már nem egyszerű, nem könnyű csakúgy találnia valakit, újrakezdeni mindent. Ha elküldi, az belehal. Meghal benne a nő végleg, érted?
KRISZTA Ezt ő mondta?
ERIKA Ki kell várnom, amíg magától megy el. Ez olyan romantikus.
KRISZTA Mi?
ERIKA Hát hogy nem akarja, hogy sérüljön. Hogy inkább szenved, és vár, amíg a felesége ki nem szeret belőle. Hogy a saját döntése legyen, érted?
KRISZTA Hogyne érteném.
ERIKA Velem tölti minden idejét.
KRISZTA Hát persze. Szopat az autóban, és közben arról beszél, hogy téged szeret, és haza kell mennie, nehogy megtudja a másik. Hogy nehogy sérüljön. Hát ez a legnagyobb átbaszás, amit valaha hallottam.

Csend

ERIKA Honnan tudtad?
KRISZTA Mit?
ERIKA Hát hogy az autóban...
KRISZTA Hogy csak szopat, és hiteget? Ez alap.

Csend. Erika sírni kezd

KRISZTA Na, bazmeg.

Erika feláll, és a villamos másik végébe megy

10. jelenet

SZILVIA Ezt jól megcsinálta.
KRISZTA Tudom. Köszönöm. Élet-rendbehozásban világbajnok vagyok.

Levágja magát az ülésre, füldugót tesz a fülébe, és elindítja az Ipodját. Csend. Szilvia egy darabig nézi, azután megszorítja Natália kezét

SZILVIA Nekem is beteg az anyám. Tudom, milyen ez.
NATÁLIA Senki sem tudja. Csak amikor már ott van, amikor már a szemedbe néznek, két orvosszem, barnán, lágy fénnyel, mintha sajnálna. Csak akkor tudja meg. De azután is csak egy héttel. Vagy az is lehet hogy soha.
SZILVIA Májrák. Aztán áttét, és megint áttét.
NATÁLIA Egy éve növekszik bennem, azóta a borzalmas tűzeset óta, ez biztos.
SZILVIA Szétmászott a testében. Nem volt olyan hónap, hogy ne találtak volna benne úja.
NATÁLIA Néha azt hiszem, csak álmodom. Mint a filmekben. Hogy felébredek, és nincs is csomó, meg látlelet.
SZILVIA Felfalta az egész testét. Végén már csak a rák volt meg a csontok a bőr alatt. Meg a szemei, amik egyre vizesebbek lettek. Mintha az összes víz a szemeibe szorult volna a testéből. Folyton attól féltem, hogy egyszer csak kiönt, és eláraszt, hogy megfulladjak benne.

Csend

SZILVIA Végül a férjem fulladt bele. Illetve a házasságom. Persze, csak az utolsó csepp volt a pohárban, de erre ment rá végül.

Csend

NATÁLIA Én sose voltam házas.

Csend

NATÁLIA 35 évig kötöttem a másokét, mindig a másokét.
SZILVIA Anyakönyvvezető volt?
NATÁLIA 35 évig éltem belőle. 35 hosszú évig adtam össze férfiakat és nőket, de én sose mentem férjhez.

Csend

SZILVIA Említette, hogy kapott egy levelet.
NATÁLIA Egyedül voltam, de szabad voltam. Aztán megismertem őt. Előtte is ismertem, csak nem lehetett... Nem illett volna. Megtudták volna. Az öcsém biztosan. Aztán ő öngyilkos lett 89-ben, és akkor szabad lettem végleg.

Csend

NATÁLIA Szerelmes voltam. Miattam már lehetett volna, de ő házas volt. Neki gyerekei voltak. Már csak a gyerekei miatt sem akartam. Aztán meghalt. 19 évig titokban, bújkálva, szenvedve. 19 borzalmasan gyönyörű év. A temetésen láttam először a férjét és a gyerekeit. Sírtak. Legszívesebben átöleltem volna őket.

Csend

SZILVIA Értem.
NATÁLIA Dehogy érti, senki se érti. Maga is elítél, magának is megvan a véleménye biztos. De engem már nem érdekel. Egy éve, azóta a tűzeset óta engem már nem érdekel semmi. Engem már csak a macskám érdekel. Az ő nyávogására kelek reggel, felnyávog, és elindul a nap.
SZILVIA Nem ítélem el. Dehogy ítélem. Gyönyörű, amit mesélt. Az áldozatuk, a szenvedélyük. Irigylem magát, bármilyen furcsa is. Tudja... Én most váltam el. Már 10 éve kellett volna, 10 éve még én hagyhattam volna el őt.
NATÁLIA Én már csak azon imádkozom, hogy hamarabb haljak meg, mint ő. Hogy sohase keljen felébrednem, csak úgy, a semmire.
SZILVIA 10 éve nem feküdtünk le egymással. El tudja ezt képzelni? Hogy van ilyen? Hogy két ember, férfi és nő, úgy él egymás mellett, hogy a másikhoz sem érnek? Persze, mindig volt valami. Mindig volt miért türelmesnek lenni. Hol ő dolgozott sokat, azért ment az idő, hol én nem értem rá a gyerekek, a házimunka, a mittudoménmi miatt... Agyhártyagyulladás, telek, kölcsön, kisfaszom és körömolló, mindig volt valami ami miatt nem kellett gondolkoznom azon, hogy miért nem kíván már engem a férjem.

Csend

SZILVIA Aztán beteg lett az anyám. A gyerekek akkor már kirepültek, és akkor az egyik nap, az egyik nap, amikor hazaértem, a férjem azt mondta, hogy akkor ő most elmegy. Hogy ő találkozott valakivel. Hogy újra fiatalnak érzi magát, érti? És hogy bocsássak meg neki, de mellettem már nem érzi férfinak magát. Hogy hiányzik neki, hogy én kihívás legyek a számára. Azt mondja, ettől öregedett meg. Érti ezt? Odajön hozzám, a szemembe néz, miután 10 év alatt egyszer sem volt képes megbaszni engem, és azt mondja, hogy ő szeretne SZÉPEN búcsúzni, és hogy értsem meg, és engedjem el.
NATÁLIA Ez borzalmas, kedves.
SZILVIA A lakás viszont az enyém lett. Nem engedhettem, hogy jól érezze magát. A hülye meg annyira szerelmes volt, hogy azonnal rávágta, az enyém lehet, csak hogy menekülhessen. Csak hogy ne érezzen bűntudatot miattam.
NATÁLIA Jó csinálta.

Csend

SZILVIA Azóta napról-napra jobban utálom azt a lakást. Mintha egyre nagyobb lenne az ágy, és egyre kisebbek a falak.
NATÁLIA Ezt ismerem.
SZILVIA De ma reggel úgy döntöttem, nincs tovább.
NATÁLIA Ne mondjon ilyet, kedves, maga olyan fiatal még.
SZILVIA (keserűn) Fiatal. Mihez? De ne aggódjon. Semmi kedvem végezni magammal. Ma reggel úgy döntöttem, vége az önsajnálatnak, új életet kezdek.
NATÁLIA Ez a beszéd.

Csend

NATÁLIA Tudja, én is döntés előtt állok.

Csend

NATÁLIA Egy házaspár, én adtam össze őket, még az elején, iszonyatosan régen... Küldtek egy levelet... Boldogok... Igazi álom-házasság. Azt mondják, nekem köszönhetik. Nem igaz, de olyan kedvesek... Azt írják, költözzem ki hozzájuk...
SZILVIA Dehát ez nagyszerű!
NATÁLIA Az, nagyszerű. Még csak nem is emlékszem rájuk. Az aranylakodalmukat ülik, mintha közöm lenne hozzá... De olyan kedvesek... Brazília, Vitória da Conquista. A repülőjegyet fizetik, szállásról gondoskodnak...
SZILVIA Menni kéne... Én mennék.
NATÁLIA Csakhogy maga oda élni menne, kedveském, újjászületni... Én meg... És különben is, mi lesz akkor Bastettel?
SZILVIA Én mennék...

Csend

NATÁLIA És mit szólna ha...
SZILVIA Ha?
NATÁLIA Ha maga menne.
SZILVIA Ezt most nem mondja komolyan!
NATÁLIA Dehogynem! Úgysem emlékeznek már rám. Mit tudják, hogy negyven voltam-e akkor vagy húsz. Menjen maga! Maga még olyan fiatal. Pont erre lenne szüksége most...
SZILVIA De hát csakúgy... Csakúgy odadná nekem...
NATÁLIA Nem. Nem csak úgy... Egy dolgot kérnék cserébe magától.

Csend

NATÁLIA Nekem már nincs sok hátra, tudja...

Szilvia titltakozó arcot vág, de Natália beléfojtja a szót

NATÁLIA Nem, nem, ne vitatkozzon. Ezt az ember érzi. El vagyok rohadva belül. Ez nemcsak egy csomó itt a hónom alatt, ez maga a halál, amit minden procikámban érzek.

Kriszta hirtelen felkurjant, és énekel valamit

NATÁLIA Szóval, cserébe arra kérném, hogy ha meghalok... mert meghalok, akkor gondoskodjon Bastetről. Tiszta, okos állat. Öreg, igazából már csak heverészni szeret. Megteszi, kedveském? Gondoskodna Brazíliáért cserébe róla?
SZILVIA Persze, én... Uhh... Szóval... én nem is tudom, mit mondjak. Olyan ez, mint valami ajándék. Egy új élet.

Mosolyogva átölelik egymást. Kriszta hirtelen felugrik

11. jelenet

KRISZTA Na, most már kezdek ideges lenni. Vártam már ki egy-két balesetet, de egyik sem tartott ilyen sokáig. Már vagy 20 perce itt dekkolunk. Én meg időre megyek. Már el is késtem.
SZILVIA Képzelem, milyen fontos lehet.
KRISZTA Hát ha tudni akarja, fontos is.
SZILVIA Pótérettségi?
KRISZTA Ohh... Ez most talált. Tudja, így az egyetemen ez már érdektelen lenne, viszont egy jó dugás belefér.
SZILVIA És mennyit keres vele?
KRISZTA Mért akarja tudni?
SZILVIA Gondoltam, megkérdezem, olyan jól csinálja-e azt is, mint az okoskodást.
NATÁLIA Kérem, kérem... Fejezzék be. Elég baj az nekünk, hogy itt rekedtünk. Nem kell mindjárt veszekedni is egymással!
KRISZTA Én ugyan nem veszekszem.
SZILVIA Én sem.
NATÁLIA Akkor jó.

Csend

KRISZTA Randim lesz, ha tudni akarják.
NATÁLIA Miért nem hívja fel?
KRISZTA Mert ez most egy nagyon, nagyon komoly eset. Meg különben is, nincs is meg a száma.
SZILVIA Azért nincs meg, mert komoly eset?
KRISZTA Nem úgy komoly. Hanem hogy ez most olyan kőkemény, olyan valódi, mint a filmekben. De amúgy sem szoktam megadni a számom, csakúgy, egy-két találkozó miatt.
SZILVIA Lefekszik valakivel, és nem adja meg neki a számát?
KRISZTA Nem fogom megadni a számom egy vadidegennek csak azért, mert bizonyos helyzetekben megengedő voltam vele...
SZILVIA Megengedő?
KRISZTA Az, megengedő. Bizonyos helyzetekben. Aztán meg félreértik, és hívogatni kezdenek.
SZILVIA És ezzel lefeküdt már?
KRISZTA Még csak az kellett volna! Nem ettem én meszet, hogy egy ilyennel. Meg amúgy is, csak most talizunk először.
SZILVIA (gúnyosan) És csak ezért nem feküdt le még vele?
KRISZTA (utánozva őt) Neeem, nem csak ezért. Mondtam már, hogy ez most más. Ez egy esettanulmány most, ez most egy valódi Taigetosz-pozitív.
NATÁLIA Hogyan, kedveském?
KRISZTA Hát hogy életképtelen, hogy megérett a Taigetoszra, értik? Hogy le kellett volna hajítani arról a szikláról, na! Egyébként, nem semmi ahogy kifogtam. Írt a falra, én meg rögtön kiszúrtam.
NATÁLIA A falra?
KRISZTA Ja. A csevegőben. Aztán meg folytattuk privátba. Kemény, hogy miket írt. Azt írta levágná a a mellbimbóimat, meg ilyenek. Durva. Egy kéjelgő perverz a faszi. Csont elmebeteg.
SZILVIA És maga mit csinált?
KRISZTA Úgy tettem, mintha élvezném.
NATÁLIA De hát miért?
KRISZTA Kíváncsi voltam. Nem mindennap találkozik az ember kéjgyilkosokkal.
SZILVIA És nem fél?
KRISZTA Mitől félnék? Fényes nappal van, az Oktogonon talizunk a Manóba. Diktafont is hoztam. Ki tudja? Még szenzáció is lehet a dologból.
NATÁLIA Dehát miért találkozik vele, ha ilyen szörnyűségeket írt magának?
KRISZTA Színész leszek, ismernem kell az embereket. Lehet hogy lesz egy szerepem, amiben majd egy kéjgyilkost játszom. Sztanyiszlavszkij, értik. Tuti kritikusok díja.
SZILVIA Nézze, én tényleg nem veszekedésből mondom, de azért ez nem normális, amit maga csinál.

Ebben a pillanatban Erika felpattan a villamos túlsó végében, és határozott léptekkel megindul feléjük. Mindannyian odanéznek. Erika közeledik, azután hirtelen lelassít, végül megáll a Férfi mellett

12. jelenet

ERIKA Bocsánat.
FÉRFI Semmi gond.
ERIKA Ne haragudjon, csak...
FÉRFI Mondtam, hogy nem haragszom.
ERIKA Akkor jó.

Csend. Erika nézi a Férfit, mosolyog, Férfi zavartan köhint

FÉRFI Tessék... Mondja csak...
ERIKA Most őrültnek fog nézni, de akkor is meg kell kérdeznem magától.
FÉRFI Ha ez... Ha ez megnyugtatja, nem fogom őrültnek nézni.
ERIKA Tudja, nekem most már mindegy. Most már úgyis vége. Megállt ez a villamos, és bennem összedőlt a világ. Úgyhogy ez most már mindegy, ez most már nem számít, de tényleg. Az sem érdekel, ha őrültnek fog nézni emiatt, én akkor is megkérdezem. Felesége van magának?
FÉRFI Nincs... Illetve... nincsen.
ERIKA Se élettárs, se szerető, senki? Maga egy független, egyedülálló férfi?
FÉRFI Igen, én... Igen...
ERIKA Az jó... Az nagyon jó.

Erika egészen közel lép Férfihoz

ERIKA Ha tudná, mit jelent ez most nekem, akkor megcsókolna rögtön. Maga nekem a sors, a nagybetűs véletlen. A baleset, Laci, maga és én... Mintha minden azért történt volna, hogy megismerjem magát.
FÉRFI Igen... Lehet hogy igaza van... Tudja... Nekem is épp találkozóm lett volna... Egy nővel...
ERIKA Egy nővel?
FÉRFI Igen... Apám miatt... Az Oktogonon találkoztunk volna... De csak az apám miatt, higgye el. Miatta van minden.
ERIKA Látja? Ez az. Maga őszinte velem, maga felad értem mindent. Tudja, én gyakran álmodom... És az imént... Én magáról álmodtam az imént.

A kezét nyújtja, amit a Férfi végül elfogad, hosszan fogják egymás kezét, és csak nézik egymást

FÉRFI Istenem, milyen furcsa is ez. Csak nézem magát, és hirtelen olyan egyszerűnek tűnik minden. Maga... Maga olyan más. Nem olyan, mint ők... A többiek... Maga miatt nem kell zavarban lennem. Magán látszik, hogy jó. Én... Én... Én megbízom magában.
ERIKA Az jó. Én is megbízom magában. Nem tudom, miért. Talán csak mert olyan konokul hallgatott idáig.

Csend. Férfi magához öleli Erikát

 13. jelenet

KRISZTA Azért ez gáz. Nem vagyok prűd, igazán nem mondható hogy prűd volnék, de azért ez váratlan. Gyilkolászik álmában, leszbikusnak hazudja magát, most meg szó nélkül átölel egy vadidegen férfit.
SZILVIA Ilyenek a mai fiatalok.
KRISZTA Azért csak ne általánosítsunk, jó?
SZILVIA Maga is egy vakrandira megy, nem?
KRISZTA Az más. Én tapasztalatokat gyűjtök. Engem világjobbító szándék vezérel. Én egy perverz őrültet akarok leleplezni, azért az más, mint ölelgetni egy töknéma faszit a villamoson.
SZILVIA Ne röhögtessen már.
KRISZTA Most nehogy azt mondja már nekem, NEKEM, hogy nem kaphatnék meg bárkit, ha akarnám? Csak csettintenem kell, és mind a tíz ujjamra.
SZILVIA Na persze.
KRISZTA Nem hiszi? Most tényleg nem hiszi? Na, figyeljen.

14. jelenet

Kriszta odamegy Férfihoz és Erikához, akik egymást átölelve állnak

KRISZTA Sziasztok. (Erikához) Nem is mondtad, hogy ismered. Szia. Kriszta vagyok.
FÉRFI Szia. Laci.
KRISZTA Te is? (Erikára néz) Egy Laci, két Laci, egy leszbikusnak sok pasi. Tudod, hogy Erika angoltanárnak nézett?
FÉRFI Igazán?
KRISZTA Meg költőnek. Azt mondta, a költőknek van ilyen bávatag képük.
FÉRFI Tényleg ezt mondta?
ERIKA Ez nem igaz. Ez nem így volt.
KRISZTA Mire én azt mondtam, hogy maga inkább pont olyan mint a Maximus a Gladiátorból. És hogy azért olyan ábrándos, mert bizonyára okos, mint a Vudielen.
FÉRFI Ez igazán hízelgő, de én...
KRISZTA És tudja, aztán később már azt hittem magáról, hogy egy bérgyilkos. Titokzatos, mint az éjszaka, és hogy a hallgatása vonzó, mint egy Miami-i körpanoráma.
ERIKA Amit előbb el akartam mondani...
KRISZTA Várjál, szívem, hiszen beszélgetünk. Üljünk le, így ni, ide mindannyian... Gyerünk, gyerünk...

Leülnek

KRISZTA Így ni. Most pedig szépen megismerjük egymást, ha már így hozta az élet. Találkozóm lett volna, de most már mindegy. Talán így kellett lennie. Mintha pontosan így kellett volna lennie.
FÉRFI Találkozója, valóban?
KRISZTA Igen. De úgyis elkéstem, szóval mindegy.
FÉRFI Hol?
KRISZTA Az Oktogonon. De inkább meséljen magáról. Egészen megőrjített a hallgatásával. Néha már azt hittem, magába szeretek.

Férfi elengedi Erika kezét

FÉRFI Tudja, ez tényleg furcsa. Itt vagyunk ezen a villamoson, ami csak áll, nem indul, már jó ideje nem indul, és mintha minden csakis azért történt volna, hogy mi, maguk, én, mi itt mind megismerjük egymást.
ERIKA Szép, mint egy álom.
FÉRFI (Krisztához) Maga nem így gondolja?
KRISZTA (közelebb ül Férfihoz) Ez még egy álomnál is szebb. Itt nem hal meg senki.
FÉRFI Mivel foglalkozik? Maga olyan... Olyan lendületes... Tele van energiával...
KRISZTA Férfiakkal... Meg nőkkel.

Csend

FÉRFI Ho-hogyan?
KRISZTA (nevet) Ne értsen félre. Csak ha akar. Na! Vicceltem. Színésznő leszek.
ERIKA Akkor elmondhatom magának?
FÉRFI Mit?
ERIKA Amit az előbb akartam. Azt mondta, elmondhatom. Azt mondta, bízik bennem. Én is bízom magában.
FÉRFI Most?
ERIKA Most.
KRISZTA Azért ez most... Ez most nagyon illetlen. Épp beszélgetünk. (Férfihoz) Beszarok.
Tisztára, mint a végzet. Puff. Nagybetűs. Maga az én nagy V-m ezen a villamoson!
FÉRFI (Erikához) Egy kicsit később... Szóval, hogy később, jó... Mégiscsak illetlenség... Később, jó?

Erika feláll

ERIKA Nem lesz később.

Natáliáékhoz indul

KRISZTA (Férfi karjára teszi a kezét) Most pedig mindent tudni akarok magáról.

15. jelenet

Erika odaér Szilviához és Natáliához

SZILVIA Ócska kis kurva.
NATÁLIA Légszomjam van megint.
SZILVIA Ilyenek ezek mind, mindent tönkretesznek. Kifacsarják, aztán eldobják, nem érdekli őket, hogy hány embert tesznek ezzel tönkre. Szegénykém, annyira megértem magát. Tudja, hogy csak fogadásból csapta le a kezéről?
ERIKA Nem csapta le.
NATÁLIA Ugyan, kedves. Láttuk, hogy megölelték egymást.
ERIKA Csak az álmomat akartam elmesélni neki.
SZILVIA Az álmát?
ERIKA Az imént, ott a kocsi végében, álmodtam. El akartam mesélni neki, hogy tudja.
NATÁLIA Na, azért vallja be, hogy ez furcsa. Csak úgy odamenni, és elmesélni valakinek az álmát. Egy vadidegennek.
ERIKA Álmomban ő voltam, csak azért. Az ő képében öltem álmomban, és ez valahogy közel hozott minket.
SZILVIA Ez morbid.
ERIKA Először öltem férfiként nőt. (Krisztára mutat) Őt öltem meg álmomban. Az Oktogonra siettem, mert találkozóm volt, de aztán baleset volt, és én csak álltam a villamoson, és majd letörtem a rudat, amit markoltam. Ideges voltam, mert nem szálltam le, pedig tudhattam volna, hogy ez lesz. Ő pontosan olyan volt, mint ők, és én féltem, hogy elszalasztom, pont őt, akin bosszút állhattam volna mindenért. És akkor történt. A sors akarta így. Egyszerűen elémsodorta őt. Őt, akivel találkoztam volna. Ő nem tudta, hogy én tudom, hogy ő az, én pedig nem mondtam, hogy én vagyok, akihez indult. Ez volt a sors akarata, és én hagytam, hogy úgy történjen minden.

Kriszta felkacag. Natália és Szilvia is feléjük néznek. Erika folytatja

ERIKA Megláttam, és tudtam, hogy őt akarom. Hogy meg akarom ölni őt. Apám lakásához vittem, belépett az ajtón, és én ütöttem. A markomba szorított kulcsomóval ütöttem. Tele lett véres hajjal a kezem.
NATÁLIA Úristen...
ERIKA Levetkőztettem, kikötöttem a bordásfalra, amit még az apámtól kaptam. Ő a szeretőivel használta. Sose tudtam, mire. Mindig célozgatott arra a bordásfalra, amikor bemutatta őket, mert sosem hagyta ki, hogy ne mutassa be őket, a szeretőit, akikkel ilyenkor mindig gúnyosan vigyorgott össze. Aztán meghalt, és én eladtam mindent. Örökségnek csak azt a bordásfalat hagytam meg a töküres lakásban, azt a bordásfalat, amit apám hagyott rám, és amihez most kikötöttem őt. Kipeckeltem a száját, levágtam róla a ruháit, és amikor láttam hogy magához tér, akkor levágtam a mellbimbóit. Üvöltése a pecek miatt csak hörgés volt, fuldoklott a saját nyálától, ami a torkába folyt.
SZILVIA (suttogva) Hagyja abba...
ERIKA Két vörös hegy volt a két melle, tágra nyílt szája pedig mély szakadék. Kirándulni akartam.

Kriszta megint felkacag, és megsimítja a Férfit

ERIKA Fel akartam mászni a hegyre, aztán le akartam jutni a völgybe. A szikét, amit botként használtam, újra és újra beledöftem. Döftem, és csak döftem. A mellébe, az arcába, a szájába, a szemébe. Döftem és döftem, amíg csak el nem zsibbadt a könyököm.

Hosszú csend. Nézik egymást. Kriszta nem szűnő, bugyborékoló kacagása hallatszik. Aztán váratlanul elindul a villamos

16. jelenet

SZILVIA Na végre!
NATÁLIA Hála Istennek. Itt volt már az ideje. Igaz is, kedves, ne felejtse el megadni a
számát.

Szilvia azonnal a táskájába nyúl papírért

SZILVIA Ó, hát az igazán pompás lenne.
HANG Köszönjük a türelmüket. A következő állomás az Oktogon.
ERIKA Melyik állomást is mondta, melyik is jön most?
Kriszta és a Férfi kézen fogva ekkor érnek oda hozzájuk
KRISZTA Hölgyeim, egy élmény volt. Legalábbis nekem mindenképpen. Mi most, hogy úgy mondjam, elvonulunk.
SZILVIA Ezek szerint már nem találkozik azzal ott az Oktogonon.
NATÁLIA Pedig milyen érdekes kísérlet lett volna. Megfigyelni, tanulmányozni, azután leleplezni.
KRISZTA Hát igen. Szép lett volna. De a dolgok alakulnak, és én hagyom hogy alakuljanak.
SZILVIA Ez csodálatos.
NATÁLIA Érezze jól magát, kedves.
 

Kriszta Erikára néz, de Erika kibámul az ablakon. A villamos megáll. Kinyílnak az ajtók

HANG Az Oktogon.

Kriszta és a Férfi leszállnak. A három nő marad. Nem néznek egymásra

SZILVIA Akkor én elutazom.
NATÁLIA Majd gondoskodjon a macskámról.
ERIKA Bárcsak minden álmom teljesülne. 

- vége -