A tehetségkutató pályázatra beérkezett pályamű

Helyszín: Resti
Szereplők: Laci, Hunger Natália, Erika, Szilvia, Kriszta

Kriszta: Nézd azt a nőt a macskájával! Szánalmas…
Szilvia: Lehet, hogy az a nő szánalmasan néz ki a macskájával, de Én belül vagyok olyan, mint Ő kívülről, csak annyi, hogy neki legalább van egy macskája. Nekem még az sincs.
Kriszta: Jó, akkor nézd azt a fickót, macskája sincs, s szerintem még nem volt nője életében.
Szilvia: Ki vagy Te , hogy ilyen megállapításokat teszel, egy feles mellett?
Kriszta: Arra célzol, hogy alkoholista vagyok?
Szilvia: Nem, de az is lehetsz.
Kriszta: Ez művészet.
Szilvia: Jó, akkor hívd ide őket, akikről beszéltünk! Ha már akkora művész vagy mutassd meg mit tudsz kezdeni az emberekkel! Kérdezd meg, miért olyan szánalmasak?!?
Kriszta: Ezen ne múljon, ide hívom őket az asztalunkhoz, végül is téged sem ismerlek még. De a barátnőmként foglak bemutatni.
Ez a hely vonzza az ilyen embereket.
Szilvia: Tedd azt! Kíváncsi vagyok, méltatnak-e arra, hogy ideüljenek.
Kriszta: Miért ne méltatnának? Csak figyelj és tanulj!
Kriszta: Uram, megtisztelne két ilyen elragadó hölgyet a társaságával?
Laci: Rám gondol?
Kriszta: Igen a maga elragadó személyisége megragadott minket, s meg szeretnénk ismerni.
Laci: Oh, ne viccelődjenek velem hölgyeim, öreg vagyok már ehhez.
Kriszta: Ez nem vicc, kutatást végzünk a barátnőmmel, hogy hogyan ragadhatnak össze ismeretlen életek.
Laci: Ez érdekes, igazából írónak készültem, legalábbis az, szerettem volna lenni.
Kriszta: S miért nem lett az?
Laci: Ez hosszú lenne elmesélni.
Szilvia: Szerintem, ha valaki nem képes megvalósítani azt, amit szeretne, az nem is él.
Laci: Nem gondoltam volna, hogy pont maga ítél meg engem, hisz remeg a keze a feleséért.
Szilvia: Biztos ezért, tudnék jó történetet írni magáról.
Laci: Szerintem maga, egy megkeseredett ….inkább nem mondom ki.
Szilvia: Mondja csak ki! Én vagyok az élet keljfeljancsija, kiütnek, és újra felállok, mert nem bírok mást tenni, mert élni akarok!
Laci: Sajnálom. Úgy hallottam nem csak engem szerettek volna ide hívni, hanem azt az öregasszonyt a csúf macskájával.
Kriszta: Igaz, máris szólok neki.
Kriszta: Asszonyom ideülne a körünkbe?  Jó társaság könnyed beszélgetés.
Natália: Pont az Én társaságom kéne? Nézzen rám? Maga szerint társaságkedvelő vagyok? Cöcöcö
Kriszta: Nem, pont azért invitáljuk magunk közé, mert mindannyian így érezzük, s kutatást végzünk az ismeretlen életek összeragadásáról.
Natália: Óh! Nem semmi. Az Én életem már végéhez közeledik, s nem hiszem, hogy összeragadna valakiével is.
Kriszta: Próbálja ki! Mit veszthet?
Natália: Hát jó, ha meghívnak valamire, egy kis ideig maradok. De nem ígérek semmit.
Laci: Mit hozhatok?
Natália: Egy jó pofa sört!
Kriszta: Meg kell hagyni,van humora azért öreglány!
Natália: Vigyázz, hogy beszélsz! Nem őriztünk együtt libát!- egy félmosolyt azért eleresztett
Kriszta: Óh! Imádom ezt a számot! Jöjjön Laci! Táncoljunk!
Laci: Végül is, miért ne.
Szilvia: A szende kisfiú, hogy megtáltosodott egy rövid szoknya láttán. Micsoda feltűnési viszketegsége van ennek a nőnek... idegesítő.
Szilvia: Mondja mi ez a retiküljében? Iszonyú büdös jön ki belőle.
Natália: Na szép! Most lebuktam. Belehúgyoztam az előbb a táskámba.
Szilvia: Úristen! Maga elmebeteg!
Natália: Mit is várhatnék magától? Most mondjam azt, hogy vizsgálatra vittem a pisim?
Ez jobb? Most jobban érzi magát? Most már be tudná fejezni az üvöltözést! Hihetetlen, hogy bizonyos nők, hogy tudnak félni, más végtermékétől.
Szilvia: Mondja? Mi baja van magának? Látom, hogy nincs jól. Mintha tépelődne.
Natália: Ezt jól látja, az elveszettek megérzik a másik bizonytalanságát.
Azon tépelődöm, hol haljak meg, de rá kell jönnöm mindig, minden ember egyedül hal meg, akárhova menekülhet, egyedül fog meghalni. S így már csak azon gondolkozom, kire bízzam a macskám.
Szilvia: Honnan tudja, hogy meg fog halni? Ne haragudjon öreglány, de tiszta fiatalos, nem tűnik betegnek, sőt! Szinte életvidám!
Natália: Na ne röhögtessen már! Én is akkora, hülye vagyok, hogy pont magának fejtegetem a halált, mikor már az életigenlése visz a sírba.
Nézze azt a nőt a pultnál, nincs feltűnő ruhába, de mintha mindenkit figyelne, minket is.
Szilvia: Talán Őt is ide kéne hívni. Elég érdekes ez az este.
Natália: Megjött a táncos bagázs? Épp azt mondtuk, hogy egy újabb asztaltársat szeretnénk.
Kriszta: Kit? A pultnál, azt a csajt?
Natália: Honnan tudod?
Kriszta: Rá kell nézni. Elég érdekes a fizimiskája. Akkor idehívom, és kész is a szakköröm hehe.
Erika: Sziasztok, Erika vagyok, hallottam befogadnátok a társaságotokba, mert valamiféle szakkör folyik itt. Érdekesen hangzik, bevallom őszintén.
Natália: S Te érdekes vagy?
Erika: Ha álmomba embert ölök az érdekesnek számít?
Laci: Mindenképpen. Ha lesz egyszer egy könyvem Te leszel a főszereplője. A démon, ki elvette az életem.
Kriszta: Na, hogy belelendült a kis tutyimutyi.
Erika: Féltékeny vagy? (nézett kihívóan Krisztára)
Kriszta: Jó kérdés, inkább Te tűnsz féltékeny típusnak.
Erika: Azt hiszed, jó emberismerő vagy, mi?
Kriszta: Nem hiszem, hanem tudom. Nagy különbség.
Erika: Jól felvágták a nyelved, de Én nem félek tőled! Hisz látom, odavagy értem! Nem tévesztesz meg!
Kriszta: Kicsit sokat képzelsz magadról.
Laci: Hagyjuk ezt lányok!
Szilvia: Beszéljünk inkább Natáliáról! Az előbb mondta, hogy vizsgálatra vitte a pisijét .Mégis, milyen vizsgálat? Na, meg akar halni.
Natália: Nem akarok meghalni, dehogy. Egyszerűen tudom, hogy vége van.
Laci: Honnan tudod?
Natália: Ezt megérzi az ember, ilyen korban és testtel már megérezzük, Te is megfogod, érezni.
Natália: Inkább arról beszélj, hova tűntetek Krisztával?
Kriszta: El akart csábítani. (súgva Natáliának)  Végignéztem, ahogy önkielégít, úgy, hogy nem ér hozzám. Beteges fickó.
Natália: Óh!
Rendező: Állj!!!! Állj!!! Hihetetlen, mennyire nem vagytok képesek megformálni a karaktereteket! Laci és Kriszta, elhiszem, hogy az életben férj és feleség vagytok, de a színpadon nem ezt szeretném látni! Natália, rólad is tudom, hogy a legvidámabb nagymama vagy a környéken, de most éppen nincs senkid! S akit szerettél elégett, ráadásul karácsonykor! Kérlek! Töröld le a vigyort az arcodról, s legyél hű a szerepedhez! Ráadásul, mindannyian tudjuk a végkifejletet, de nem akarom, hogy ez megjelenjen! Itt még nem! Vonatkoztassatok el! Ja, és Szilvia, könyörgöm, nem pszichológus vagy! Épp össze vagy törve, az idegösszeroppanás szélén vagy! Neked meg virít a kiegyensúlyozottság az arcodról! Elhiszem, hogy jó volt a tegnap éjjel, de ez nem az a szerep!
Erika! Te meg túlzásba viszed a szenvedélyt! Sok vagy!
Remélem, mindenki megértette az instrukciókat, s mehet tovább a darab!
Natália: Ha akarod, összeadlak titeket, úgyis ezt csináltam, életeket kötöttem össze.
Kriszta: Kösz, inkább nem szeretném egy perverzzel összekötni az életem, de bevallom, izgatja a fantáziám a dolog.
Különben is, szerintem Erika az esete, hisz könyv cím jutott róla eszébe.
Natália: Az igaz, de előtted maszturbált hahahaha!!
Kriszta: Nézd most is, hogy bámulja! Nevetséges!
Szilvia: Miről van szó?
Kriszta: Most mondta Natália, hogy Ő adta össze az embereket fiatal korába.
Szilvia: Megkérdezhetem, hogy került hozzád a macska?
Natália: Megkérdezni megkérdezheted, de hogy válaszolok-e avagy nem az már nem olyan biztos.
Szilvia: Micsoda undok egy teremtés vagy Te!! Tudod mit! Szerintem, vettél magadnak egy macskát, mert csak az bír elviselni, az is csak azért, mert adsz neki enni! Na meg, mert vak!
Natália: Na jó, elmesélem! Nem az Én macskám volt, hanem az élettársamé!
Szilvia:  Csodálom, hogy rád hagyta!
Natália: Meg is halt.
Szilvia: Sajnálom. Hogyan?
Natália: Karácsonyfa tűzben, hogy szebb legyen az ünnep!
Szilvi: Akkor már nem csodálkozom rajtad. Értem már, miért vagy ilyen megveszekedett.
Erika: Akkor Te szívesen meghalnál már mi?
Natália: Nem. Kaptam egy levelet, elutazhatnék Brazília, Vitória da Conquistába. Nem tudom, akkor mit csináljak a macskámmal.
Erika: Én meg tudnám oldani a problémádat.- felcsillant a szeme közben
Natália: Kíváncsi lennék, hogyan?
Erika: Megölném a macskádat!
Natália: Ez nem megoldás, kötődöm a macskámhoz!
Erika: Akkor vidd magaddal!
Natália: Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.
Erika: Értem, Én még sose éreztem ilyet, mint Te!
Natália: Addig örülj! Tényleg Laci! Mióta szokásod, a nyilvános maszturbálás?
Laci: Ezt most, muszáj?
Natália: Engem ki lehet vesézni? Nekem nem lehet kérdésem? Ez már nem az, az éjszaka, ha egy öregasszony kérdez?
Laci: Ahhoz, hogy elmondjam, igyunk egyet!
Közösen: Rendben.
Laci: Érdekes, hogy egy kis alkohol, hogy megoldja a nyelvemet. Vagy talán, mert idegenek vagytok számomra, könnyebb erről beszélni. Nem annyira, de egy kicsit.
Natália: Térj a lényegre, Kriszta már tűkön ül.
Laci: Az, az igazság, hogy kiskorom óta figyelem apámat, hogyan szeretkezik a szeretőivel. Mindig bemutat nekik. Holott Én már ismerem a nyögésüket, az élvezetüket, a bensőjüket, mert miközben ők szeretkeztek Én is magamévá tettem őket. Azt hiszem, perverz vagyok.
Kriszta: Nem tévedsz! Az vagy! Valamilyen szinten az Apád a hibás szerintem. Beszélned kéne vele erről.
Laci: Á ezt nem mondhatom el neki.
Natália: S volt valaha egy rendes kapcsolatod?
Laci: Volt, de tönkrementek. Úgy érezték, megcsalom őket. S ha így nézzük, lehet igazuk is volt, valamilyen szinten.
Kriszta: Tényleg írnod kéne, az íróknak általában ilyen perverz a szexuális életük nem?
Laci: Nem hiszem, hogy ettől függne.
Erika: Engem teljesen felizgattál.
Laci: Örülök, hogy örömet okoztam.
Kriszta: Essetek egymásnak nyugodtan!
Szilvia: Én meg tudom magát menteni, Natália.
Natália: Pont maga? Mégis, hogyan tudna megmenteni?
Szilvia: Látja ezt a kést a kezembe? Ezzel, szép lassan elvágom a torkát a macskájának, úgy, hogy az arcába, fröccsen a vére. S tudja miért menti ez meg magát?
Natália: El nem tudom képzelni.
Szilvia: Mert megszabadítja a lekiismeretfurdalástól, a vére lemossa a bánatát. Magának ez a macska a keresztje.
Natália: Szóval, úgy gondolja? Pont maga? Szilvia? Egy papírtörlő névvel?
Szilvia: Én megtenném magának.
Erika: Az ölés az Én reszortom hahaha
Natália: S mi van, ha megszabadulok a keresztemtől, azt nem élem túl, mert annyira hozzászoktam?
Hogy lehet az életigenlő erre képes?
Szilvia: Nekem már minden mindegy. – ijesztő nevetés. Nem bírom már, teljesen rosszul vagyok magamtól. Tennem kell valamit, hogy érezzem élek!
Natália: Úristen! Tegye le a macskámat!
Szilvia: Nem fog sokáig tartani, látja szép lassan, áthúzom a torkán, s kész is!
Natália: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, rosszul vagyok! Nem bírom, nem kapok levegőt! Zsibbadok!
Laci: Hívjatok mentőt!
Kriszta: Basszus, ez meghalt!
Erika: Te vagy a példaképem! Egy macska vérével, kinyírtál egy embert!
Laci: Meghasadt a szíve.
Szilvia: Alig ismertük.
Rendező: Állj! Natália! Ez nem jó! Nem érzed át! Tudom, hogy utálod a macskákat! De képzeld azt, hogy a macska, olyan valaki, aki nélkül nem tudnál élni.
Ja, és üzeneted jött. Távirat. Sürgős! ŐŐ olvassd el, aztán újra kezdjük a halálozásodtól!
Távirat:
Értesítem pont
Fia frontális balesetben életét vesztette pont
Részvétem pont
Rendező: Készen álltok? Látom, már Natália is megérkezett.
Natália: Készen állok.
Rendező: Kezdjük!
Szilvia: Mert megszabadítja a lekiismeretfurdalástól, a vére lemossa a bánatát. Magának ez a macska a keresztje.
Natália: Szóval, úgy gondolja? Pont maga? Szilvia? Egy papírtörlő névvel?
Szilvia: Én megtenném magának.
Erika: Az ölés az Én reszortom, hahaha.
Natália: S mi van, ha megszabadulok a keresztemtől, azt nem élem túl, mert annyira hozzászoktam?
Hogy lehet az életigenlő erre képes?
Szilvia: Nekem már minden mindegy. – ijesztő nevetés. Nem bírom már, teljesen rosszul vagyok magamtól. Tennem kell valamit, hogy érezzem élek!
Natália: Úristen! Tegye le a macskámat!
Szilvia: Nem fog sokáig tartani, látja szép lassan, áthúzom a torkán, s kész is!
Natália: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, rosszul vagyok! Nem bírom, nem kapok levegőt! Zsibbadok!
Laci: Hívjatok mentőt!
Kriszta: Basszus, ez meghalt!
Erika: Te vagy a példaképem! Egy macska vérével, kinyírtál egy embert!
Laci: Meghasadt a szíve! De ez nem játék! Hívjatok mentőt! Nem érzem a pulzusát!!!!Meghasadt a szíve!!!
Rendező: Mi van a kezébe?
Laci: Távirat, melyben értesítik, hogy meghalt a fia.
(éles hegedűszó)
Rendező: Az élet a legjobb játék. Az élet a legjobb játék. Az egyik legjobb játéka a valóság volt.
A valóság egy játék, de vigyázz, az élet színpadán, ha a függöny legördül, többet nem lesz premier.