A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ

1.

6-os villamos, reggel hét óra

ERIKA: Jó napot, Uram. Bocsánat, hogy megszólítom. Szeretnék mondani valamit.

LACI: Ne fárasszon, nem adok pénzt.

ERIKA: Nem koldus vagyok, csak mondanom kéne valamit.

LACI: Pont nekem? Ne kíméljen, vágja a szemembe!

ERIKA: Én éjszaka megöltem Önt. Megforgattam a disznó ölő kést a maga szívében. Árulja csak el, Ön nem álmodott ilyesmit velem véletlenül?

LACI: Takarodjon, lelököm a villamosról. Neurotikus, hipochonder barom.

Nyílnak éppen az ajtók. Laci gyorsan leugrik a villamosról.

2.

Munkaügyi hivatal, hetedik kerület. Fél nyolc. A váróban Kriszta és Szilvi.

KRISZTA: Na, fogadok, hogy padlón van. Már bocs, de hátha segít, ha szóba áll egy kommunikatív primadonnával.

SZILVIA: Semmi nem érdekel. A pojácák, ripacsok és a szubrettek végképp nem. A férjem elhúzott egy hete a vérbe egy olyannal, mint maga. Vagy te. De ne higgye, ne hidd, hogy hűséges lesz hozzá az a szenny!

KRISZTA: Nyugodtan tegezzen le, taposson belém, alázzon meg! Mit tehetek én arról, hogy nem tudta kielégíteni a házi hímet. Egyébként fogadok száz forintba, hogy nem volt jó a szexuális életük, igaz?

SZILVIA: A vesékbe látsz, kis amazon. Na jó, rázzunk kezet. Jó fejnek látszol, melyik színházban nyomorogsz a kulturális tárca pénzén?

KRISZTA: Épp váró listán vagyok, de addig is keresek valami adminisztratív munkát, hátha akad valami rendes vezérigazgató, akivel eltartatnám magam.

SZILVIA: Ocsmány stratégia, de működőképes. Szóval képzeld el, én mindig megcsináltam, amit kért a férjem. Gyereket szültem neki. Én marha, hűséges voltam hozzá. Igaz, ő imádta a szexet, én meg csak köteles jóakaratot teljesítettem legtöbbször. Havonta egyszer, ha elmentem úgy igazán, a többi csak játék volt. De mégis jó volt valahogy, ha kívánt, ha naponta akarta. Sok minden másra is hajlandó volt, ha kapott punit.

KRISZTA: Ez olyan volt, mint egy zsarolás, mind a két részről. Ő használt, mint egy edényt, te meg hazudtál, néha loptál is egy kis élvezetet a depressziók szünetében. Legalább mosakodott rendesen a férjed?

SZILVIA: Minek is beszélek még róla? Igen, tiszta, ápolt külsejű disznó volt. Néha nagyon kedves.  (Elsírja magát.)

KRISZTA: Hogy akadt rá a spinére?

SZILVIA: Az újságnál, ahol dolgozott, mint újságíró, végre visszafogadták, három évig munkanélküli volt, de bár ne hívták volna, ez a bögre meg egy irodába került vele. Épp kirúgta a fiúja, egy milliomos gyermeke, ezért a férjemmel kezdett viszonyt. Két hónapja viszi a zsebpénzét oda, egyre kevesebbet adott haza. Azután két hétig nem akart szeretkezni, egyszerűen nem ostromolt. Megkérdeztem és ő őszintén rávágta: a munkahelyi szex a trendi.

KRISZTA: Rögtön meg kellett volna ölni. Kitépni a heréjét.

SZILVIA: Én adtam neki egy sanszot. Fejezze be, térjen meg. Megbocsátok, csak maradjon veszteg nálam. A kölykeim kirepültek, mit kezdjek egyedül? De ő azt mondta: nagyon gyenge vagyok az ágyban. (Elsírja magát.)

KRISZTA: Ne bőgj! Összehozlak én egy idős színésszel. Ha Isten is úgy akarja.

SZILVIA: (Nevet.) Nem, most relaxálnom kellene. Időt kérek. Szét vagyok esve. Istent meg ne emlegessed, mert rúgok-vágok-harapok erre a témára. A férjem olvasta a Bibliát, imádkozott rendszeresen, járt havonta egy neo- New age gyülekezetbe. De ilyen eredménye lett. Ha valóban Isten vezette volna, még most is szerethetném.

KRISZTA: Mi van, ha tényleg van Isten? Gondolj bele, hat milliárd ember él úgy, mintha nem lenne. Vágod?

SZILVIA: Illene azért szólnia, lassan vége a türelmének, most nem lesz bárka, nincs Noé, készüljetek fel, aki hallja, adja át: még néhány év és nagyon meggyötröm azokat, akik nem kapitulálnak. Kijön Irak alól négy gonosz angyal és elkezdi a vérfürdőt. Ezek vannak. A szomszédom, Cupák, azt mondta, ha ő lenne a mindent átfogó befogó, négyzetre emelné a szenvedést a világban, hogy a pupákok megtérjenek. Ezek másból nem értenek.

KRISZTA: Szilvike, szerintem mást se csinál az Úr Isten, csak adja a le a drótot. Kijelentette magát abban a székben, amin ülsz.

SZILVIA: Miért, csak nem ezen a széken ült valamikor Isten?

KRISZTA: Bárány vagy, birkabőrben. Hát kénytelen vagyok téged kioktatni? Azt olvasta fel nekem a legutóbbi hapsim, hogy benne élünk, mozgunk és vagyunk. Mindenütt ott van, minden egyes embert figyel Izrael Istene, hat milliárd angyal szemein át, de tulajdonképpen az a hat milliárd szellemi lény, aki végigkíséri az emberek életét, mind az Ő sejtje, neuronja. Tehát, ha valaki ellene beszél, káromolja, azt a követő angyal-sejt megcsípi, elbuktatja. Rögtön végrehajtja a retorziót. Onnan kezdve annak a mandrónak semmi nem jön össze. Persze van, aki kap még egy esélyt. Mert állítólag az Úr nem személyválogató.

SZILVIA: És Ő irgalmasabb, mint a magyar gyilkosok és a magyar férjek? De a férjem elvesztésén túl itt van ez a makacs pénzügyi krach, mit szólsz?

KRISZTA: Na, ja, le van tojva a válság, az unió meg az euró, van, aki eltart és eszem, iszom, nézem a televíziót. Tudnék én értelmesen élni, csak nem akarok. Túl nagy volna a kockázat. Tudom, mi az a blog, a recepció, a krupié. Szeretem a komoly zenét, a verseket, de hagyom már egy éve abba az igényes létezési módot. Visszavettem a minőségből önként. Minél egyszerűbb, sima, fájdalommentes létet. Persze beugrik néha egy-egy ziccer.

SZILVIA: Gikszer. Na, ja. Figyelj, beszélj magadról, mit szeretsz csinálni, ha éppen nem dolgozol?

KRISZTA: De nem vagy teljesen százas. Úgy váltasz témát, mintha egy reklámfilmből dumálnál kifelé!

SZILVIA: Ki mondhatja el magáról, hogy teljesen normális? Úgy születünk meg, hogy a szüleink összes hibája démonként leselkedik ránk a vécében. Na, mondd már, hogyan telik egy napod?

KRISZTA: Ha felkelek tíz órakor, benyomom a tévét, bekapcsolom a magnót, leülök a laptop elé és levelezek, közben leég a kávéfőzőm, a kád telefolyik vízzel, a postás nem talál otthon, pedig hozná a honoráriumomat. Egyszerűen belemászok a net-be és ki sem jövök délig. Azután lefekszem és alszom. Másnap társaság, berúgás, marihuána, Café Rozál, valaki hazavisz a társulatból, jobb esetben fiú. Utána undor, kétségbeesés majd egy nap internet, olvasás, levelezés és minden elölről indul. A Bibliát néha megkóstolom, mint textust.

SZILVIA: Látszik, hogy te sem vagy átlagos. Én átlagosnak születtem, csak a férjem csinált belőlem átlagon felülit. (Elcsuklik a hangja.) A rohadék, amikor munkanélküli volt, én tartottam benne a lelket, az anyám főztjén élt, megbecsültem, adtam pénzt az utazásaira, az ostoba szellemi életére, a konferenciákra, a bibliaiskolákra és végül tessék. A hála: meglép.

KRISZTI: Le kell lőni!

Natália beesik az ajtón egy félig telt vödörrel, lustafával. A víz kiborul, Krisztára fröccsen a víz.

KRISZTA: Vigyázzon már, új nadrág van rajtam, a kurzív jó kedvem, maga egy két balkezes boszorkány!

NATÁLIA: Csak lotyónak ne nevezzen, mert azért harapok!

SZILVIA: Hogy lehet ilyen szerencsétlen?

NATÁLIA: Úgy, hogy ember vagyok. Nyugdíjas anyakönyvvezető, ráadásul takarítok az ilyen közveszélyes munkakerülők után, mint ti vagytok.

KRISZTA: Vigyázzon a szájára, mert a fejére húzzuk a vödröt.

Belép Laci.

LACI: nyugodjanak már meg! Viselkedjenek emberhez méltóan! Ne kiabáljanak és legyenek tapintatosak. Segítsenek a néninek.

KRISZTA: Mi vagyok én?

NATÁLIA: Prosti.

Kriszta feláll, a retiküljével fejbe vágja Natáliát, de csak óvatosan, hogy a hajpántja beleessen a vödörbe, amit éppen felállított. Szilvia befogja a szemét. Laci gyorsan odaugrik Kriszta elé.

LACI: Álljon le. Üljön le azonnal! Hát ma már a második bolondba botlok bele. Kérjen azonnal bocsánatot!

KRISZTA: Lekurvázott őnagysága. Elnézést, mami!

Mindenki leül, Kriszta visszateszi a haj-ráfot Natália fejére. Megsimogatja az arcát.

KRISZTA: Nem is vagy te olyan csúnya banya, mint messziről.

NATÁLIA: El tudnál velem képzelni egy szaunát?

KRISZTA: Ha fizet, akkor máris mehetünk.

LACI: Na, beszélgessenek, én megyek a tanterembe, bekapcsolom a fűtést, az írásvetítőt.

SZILVIA: Segítek Önnek.

LACI: Jöjjön, legalább maga nyugodt erő.

Bemennek a terembe.

SZILVIA: Nem vagyok Bokros párti. Szerintem a fogyasztást kellene növelni, hogy beinduljon a gazdaság.

LACI: Szétosztani azt a zsozsót, amit bankkonszolidációra adtak?

SZILVIA: Igen. Legyünk demagógok.

Laci kulcsra zárja belülről a terem ajtaját.

SZILVIA: Ne csinálja, tanár úr! Vagy csak automatizmus?

Magához húzza Szilviát.

LACI: A nyelvtanfolyam tréninggel indul, asszonyom. Én az ilyen típust szeretem, mint maga.

SZILVIA: Tudja mit, legyen! Lássuk mit tud! (Kigombol minden gombot.) Ehhez mit szól!

LACI: Jó vicc volt, nem?

Futva kinyitja az ajtót. Szilvia viszont rögtön visszacsukja és magához rángatja  a férfit.

SZILVIA: Most én viccelek. (Csókolja, markolássza.)

LACI: Felőlem próbálkozhatunk. (Viszonozni próbálja.)

3.

KRISZTA: Úgy látom, nem kell összehoznom a bariton kollegával ezt a hölgyet, máris megtalálta a partnerét.

NATÁLIA: Ezek becsukták a nyílászárót, kérem! Ezek úgy viselkednek, mint az állatok.

KRISZTA: Irigykedik? Satrafa Manna.

NATÁLIA: Nekem egy leszbikus szerelmem égett csontig egy tűzvészben. Nem nagyon van kedvem már az ilyesmikhez, drága kislány. (Szörcsög. Szipog.)

KRISZTA: Minek vállal el ilyen piszkos munkát?

NATÁLIA: Társaság kell. Mehetnék Brazíliába, meghívott egy ismerős házaspár az aranylakodalmára, Vitória da Conquistába, de még nem döntöttem, megyek-e? Fizetik az utat. Itt a repülőjegy a zsebemben. Szálloda, egy hét nyár stb. Nem okoz izgalmat, csak kedvez a hiúságomnak.

KRISZTA: Meg van őrülve, néném! Ha átadja nekem a repülőjegyet, teljesítem három kívánságát!

NATÁLIA: Átgondolom. Adja meg a mobilját. Tényleg, na. Írja fel egy cetlire!

Közben belép Erika, leül. Natália elteszi a papírt, elköszön, kimegy a mosdóba a vödörrel.

ERIKA: Ne haragudjon, mondhatok valamit?

KRISZTA: Tessék, mi a pálya?

ERIKA: Az a nagy igazság, hogy egy férfit keresek, akivel a villamoson ismerkedtem meg, ide láttam bejönni. Újra szeretnék vele beszélni.

KRISZTA: Ja, az angol tanárral? Biztos, csak ő lehet.

ERIKA: Hol találom?

KRISZTA: Abba a terembe ment be egy negyvenes, ápolatlan külsejű, ugyanakkor eléggé rokonszenves hölggyel, majd rázárta az ajtót. Később kulcszörgés hallatszott, kis hezitálás, majd lihegés és sikolyok. Döntse el ezek alapján, mi történhetett. Én megyek.

ERIKA: Nem lehet igaz! Azt az embert nekem rendelte ki az Isten! Álmomban éjjel meggyilkoltam. Ezért jogom van hozzá mostantól.

KRISZTA: Na ne! És ezt meg is mondta neki a villamoson?

ERIKA: Ez indifferens. (Elindul és dörömbölni kezd az ajtón.)

KRISZTA: (Visszarángatja.) Üljön le, hallja, térjen észhez! Ne csináljon botrányt!

ERIKA: Igaza van. Bocsánat. Ülök és várok.

KRISZTA: Most megzavarta a párt, engem is fölbosszantott. Jobb, ha elmegy pszichológusékhoz.

ERIKA: Ugyan, kérem, erre nincs javallat. Csak egy még jobb sugallat. (Erőltetetten nevet.)

KRISZTA: Itt senki nem százas.

Kicsapódik az ajtó, kirohan Szilvia, pólóingben, lehúzott nadrág cipzárral, csapzottan, rekedt hangon ordítva.

SZILVIA: Megöltem az angoltanárt.

ERIKA: Azt nem lehet kérem, az az én reszortom.

KRISZTA: Hülye vagy, szívi?

Szilvia lerogy a székre és zokogva mesél.

SZILVIA: Nem bírt velem. Csütörtököt mondott. Életemben először kívántam meg igazán egy kandúrt. Ráadásul kikezd velem, eljátssza, hogy ő a Casanova, azután csak nyalogat. Majd ki akar ugrani az ablakon. Én meg a hátába vágtam az ollót. Hívjatok mentőt!

ERIKA: Bestia!

KRISZTA: A mobilom nincs itt, add ide a tied.

Natália becaplat és tátva marad a szája. Egyik kezében a lustafa, a másikban telefon.

NATÁLIA: Majd én hívom a zsarukat, te meg az orvost.

Mindenki tárcsáz, de Laci kivánszorog a teremajtón, véres törölközővel a vállán.

LACI: Nem kell doktor. Alig szúrta át a bőröm. A lapockámba ment, hála Istennek. Legyenek szívesek mind bejönni a terembe. Kérem, könyörgöm, ne hívjanak senkit. Mondani szeretnék valamit, ami életbe vágó minden itt jelen lévő személynek.

A levegő megfagy, a tárcsázások abbamaradnak.

KRISZTA: Csípjen meg valaki. Ezt én álmodom?

NATÁLIA: Hozok kötszert, alkoholt.

Kimegy a másik irodába.

SZILVIA: Bocsáss meg, szőke herceg.

LACI: Jöjjenek, gyertek be, gyorsan, mert tíz perc és itt vannak az alkalmazottak!

Mindenki bevonul a terembe, a színpad első részébe, Natália kötözni kezdi Laci sebeit, Kriszta, Szilvia leülnek.

ERIKA: Most hogyan fogom megölni? Tanár úr.

LACI: Ne hülyüljön! Amit álmodik az ember, az virtuális.

ERIKA: De pont olyan figura járkált a lakásomban, mint maga. Nézegette a gyógyszerészeti tankönyveimet, az anatómia atlaszt. Föltett egy Chopin etűdöt. Letelepedett az ágyamra, kezébe vette a talpamat, melengette, babusgatta.

LACI: Hányas lába van, kiskegyednek? (Felszisszen a seb miatt.)

SZILVIA: Tényleg, Laci, miért akart próbára tenni? Miért akarta megjátszani a nagy mellényű kivagyok ént? Miközben rendes, szelíd, félénk és lassú ember. Szerintem hosszú, kitartó simogatás után jön tűzbe és intim dialógus után lesz lázasan érzéki. Ismerem a maga fajtáját. Apám is ilyen volt.

LACI: Arra szeretném kérni, felejtse el ezt a napot, ezt az órát, ezt a szituációt.

SZILVIA: Ha nem is hívunk orvost, ha meg is marad öt szem között, akkor is nyomot hagy ez a nap. Most elmondod, mi a baj?

LACI: Amióta csajozni akarok, úgy tizenhat éves korom óta…

ERIKA: Elég későn érő típus voltál.

NATÁLIA: Kuss!

LACI: Tényleg későn érő fazon vagyok, tizenhat évesen egyszer csak megyek a villamoson, kinézek a Blaha Lujzán az ablakon, hát meglátom apámat egy szőke bombázóval enyelegni. A csaj jobb keze apám hátsó farmer zsebében, apám keze a lány seggén.

SZILVIA: Anyád meg otthon várja ebéddel.

LACI: Összeomlott minden bennem, addig a család egy biztos menedék volt, bármennyire is anakronisztikusan hangzik ez, felfogtam, hogy az egész hazugság.

ERIKA: Mindenkinek az apja szúrta el?

KRISZTA: Egy apa van, aki nem szúrja el. Csak egyszer tudnék találkozni vele.

LACI: Kivel is?

KRISZTA: Hát az ABBA atyával, a mennyeivel.

Nagy villámlás, mennydörgés. Szikrák, tűzijáték.

ISTEN hangja (Bács Ferenc): Tessék, itt vagyok.

Mind a földre borulnak arccal.

KRISZTA: Szabadítsd meg ennek a társaságnak minden tagját ebből a depressziós, hazug és nyomorult országnak az átkából! Kérünk, Isten, ha Te vagy az!

LACI: És töröld el a múltunk familiáris örökségét. Hadd kezdjünk új életet.

ERIKA: Add meg, Papa, hogy távozzon el tőlem a lidérces álmok világa. Hadd ne gyilkoljak többé!

NATÁLIA: Én nem kérek semmit, mert nem hiszek.

SZILVIA: Akkor te nem kapsz semmit, ökör.

NATÁLIA: Hogy beszélsz a király előtt, persona non pláza.

LACI: Nézzétek, itt egy pergamen, a tanári asztalon, izzik a széle.

SZILVIA: Én nem kértem semmit. Bár azt hiszem, hiszek.

LACI: (Fogja a papírt, ami fényjelenségeket produkál közben.) Mindenki nézzen fel az ajtó fölé helyezett rejtett kamerára! Akarok csinálni egy csoportképet rólatok!

ERIKA: (Feláll és integet a kamerának.) Bemutatom nektek a rendezőt, aki egyben producer. Cupák István.

• Elsötétül hirtelen a színpad. Majd egyedül Laci áll a színpadon egy fogkefével a kezében, pizsamában.

LACI: Ilyet nem akarok álmodni többé. Kérlek, Istenem, ha vagy, inkább legyek életem végéig angol tanár!

Függöny.