A TEHETSÉGKUTATÓ PÁLYÁZATRA BEÉRKEZETT PÁLYAMŰ
 

I.szín

A helyszín egy VII. kerületi középiskola.

Délután 5 óra.

A kopott berendezésű tanterembe szállingóznak be az újdonsült tanulók.

Ingyenes angol tanfolyamra iratkoztak be, és ez lesz az első foglalkozásuk. Szeptember elején járunk.

Elsőként Szilvia lép a terembe.

Szilvia: Jól szitulált, de kissé zilált 45-50 közötti hölgy. Szigorú pillantással méri fel a terepet. Konzervatív öltözködésű. Selyemblúz és hosszúszoknya van rajta. Fodrászhoz már ildomos lenne elmennie. Nagyot sóhajt, és leül az utolsó padba. Utána Krisztina érkezik.

Krisztina: Életvidám, divatos 20 év körüli fiatal fruska. Szinésznek tanul. A főiskolán kötelezték a nyelvvizsga letételére, ezért itt próbál angolul tanulni. Szőke hajtincsei a szemébe lógnak, de őt ez nem zavarja. Napbarnított bőréhez jól illik a hófehér trikó és a fehér miniszoknya. Feltűnően magas termete ellenére magas sarkú szandál van a lábán. Ha szépségversenyen indulna, biztosan elvinné a pálmát. A férfiak a "tüdejét" dicsérik. Óvatosan végigméri az idegen hölgyet, majd inkább keres magának egy üres padot, és ott ül le.

A teremben néma csönd. Nem szólnak egymáshoz.

Ekkor jelenik meg a színen az angoltanár, Laci.

Laci: Kb negyvenéves lehet. Sötét hajú, egyenes tekintetű ember. Sötét színű zakót visel, rózsaszín inggel, és halványszürke nyakkendővel. Átlagos testalkatú. Amint belép, nem tudja levenni a tekintetét Krisztináról. A feje már-már céklavörös. A hátsó pad felé nem is pillant. Szemével levetkőzteti a fiatal leányzót. Álmaiban már látta. Pont ilyennek képzelte. A pornóújságjaiban az ilyen típusú nőket tartotta a legkívánatosabbaknak. Zavarában elkezd dadogni, és egyetlen ép mondatot sem tud kinyögni. Megpróbál köszönni.

Laci: Jó reggelt hölgyeim, de közben rájön, hogy délután ötkor hülyeség így köszönni. Próbálja menteni a menthetőt, és szép estét kíván. Nagyon hülyének érzi magát. A feszültséget oldja, Hunger Natália érkezése.

Natália: nyugdíjas anyakönyvvezető. 76 éve ellenére friss gondolkodású idős nőszemély. Hófehér haját csinos kontyban fogja össze. Ápolt külsejű, fehér bőrű nő. Szalmakalapot, és halványzöld színű kosztümöt visel. Az arca gondterhelt.

Natália: Jó helyen járok, itt lesz az angol kurzus?

Közben egy jól begyakorolt kecses mozdulattal lekapja fejéről a fejfedőt.

Laci: hát persze, még van öt perc a kezdésig. Még várunk egy tanulót.

Ekkor lép a terembe Erika.

Erika: kb. harmincas lehet. Hosszúszárú fekete tornacipőt visel. Az egyik cipőfűzője zöld, a másik fehér. Így mutatja ki, hogy fradi drukker. Sokan meg is szólják miatta. Fekete farmer térdnadrágot visel, és fekete-fehér kockás trikót. A nyakában egy fekete bőr szíjon egy nagyméretű medál. Persze a pólója akkora, hogy kilóg belőle a köldökpirszingje. Az egyik fülében öt fülbevaló is van. Rövid fekete a haja, kisfiúsra nyírva, de a fufruja ferde és hosszú. A két halántékától kiindulva a tarkója felé rózsaszín V betű formálódik ki. Ez azért van, mert ő mindig győztes. (V a győzelem jele) Csinos arca és alakja van.

Laci: Fáradjon be kisasszony. Már csak önre vártunk. Kissé vad külsejű, de csinos,- gondolja.

(Az óra elkezdődik)

Laci: Kezdjük a bemutatkozással. Mindenki mondjon magáról néhány mondatot. Persze magyarul. Kezdjük önnel - mutat Krisztina felé.
Krisztina: Szinésznek tanulok. Szeretem, ha elbűvölöm a fiúkat. Nincs túl jó nyelvérzékem, de majd próbálkozok.

(Natália gunyorosan mosolyog e mondat hallatán)

Natália: Engem nehéz lesz megtanítani angulul, mert nekem egyenesen pocsék anyelvérzékem. Azt hiszem jó kis társaság leszünk. Lesz velünk elég baja. Én szeretnék külföldre menni, és jó lenne, ha nem adnának el angolul.
Erika: My name is Erika. I'm hungarian. I live in Bp. Asszem ez az össz tudományom. -Van mit javítani.
Laci: Ez jó. Van legalább valami kiindulási alap.

Szilvia némán ül, és meg sem szólal. Úgy néz a semmibe, mint egy kívülálló.

Laci: És ön hölgyem?-, mondjon néhány szót magáról.

Szilvia: Én nem tudom, hogy miért jelentkeztem erre a tanfolyamra. Az én koromban már késő tanulni. Túl sokat nem várok magamtól. Egyébként frissen váltam. A gyermekeim már kirepültek, egyedül maradtam, mint a kisujjam.
Natália: Mi az hogy "az én koromban"? Én legalább egy huszassal több vagyok,mint te, de még remélem, hogy van néhány évem. Nem érzem magam öregnek. Megtanulod a nyelvet, és fogsz magadnak egy angol pasit az elkövetkezendő évekre, hogy ne unatkozz.

( a többiek röhögnek)

Erika: Majd együtt bóklászunk Londonban a Buchinghem Palace-ben, és ismerkedni fogunk. Versenyezni fogunk, ki szed fel több pasit. Ehhez kell ám a nyelvtudás!

(újabb röhögés)

Erika: A Madam Tussaud panoptikumban kiválasztunk majd egy jó kis viaszpasit. Az legalább nem vitázik, és nem beszél sokat.

(újabb röhögés)

Laci: Hölgyeim! Több komolyságot! Legyenek tekintettel rám is. Önök most túlerőben vannak, de nekem komolyan tanítanom kéne.
Erika: Bocsi, rólam még egy fontosat tudnotok kell. Minden éjjel megölök valakit álmomban. Ez nem vicc, tényleg így van. Nem tom miért teszem, de így igaz.
Krisztina: Hiszi a piszi! - ezt csak most találtad ki, hogy figyeljünk rád. Ebből egy szót sem hiszek.
Erika: Az már a te bajod, - én figyelmeztettelek.
Natália: Kit öltél már meg eddig?
Erika: Olyan embereket nyírtam ki, akik belém rúgtak az életben.
Krisztina: És mit használtál? - megmérgezted őket?
Erika: Volt olyan is. Például a szomszéd dobbermanjának adtam egy mérgezett csontot, mert már két gyereket is megharapott, és nem volt semmilyen felelősségrevonás az ügyből. Asszem én igazságot osztottam. Tegnap éjjel egy tapló embert szúrtam le, mert kiakart rabolni. Utána a Dunába dobtam. Asszem élveztem a dolgot.
Laci: Örülök, hogy a kisasszonynak ilyen változatos hobbija van, de remélem, hogy minket nem akar majd kinyírni. Igyekszem, hogy ne szolgáltasak okot rá! De félre a tréfával tanulni kellene.
Natália: Ha már itt tartunk, nekem van egy félvak sziámi macskám, Bastet. Ő az egyetlenem.
Szilvia: Látod, csak az állatokra számíthat az ember!- azok legalább nem vágnak át. Az emberekben mindig csalódok. Ne sajnáld, hogy nincs más kapcsolatod!Natália: Ha már mindenkin kitör az őszinteségi roham, én bevallom, hogy leszbi vagyok.

(Döbbent néma csend)

Szilvia: Nem mondod?!- ez komcsi? Tuti? -Á az nem lehet, ez tuti átvágás. Látjátok valahol a kandi kamerát?
Natália:Több tíz évig volt kapcsolatom a kedvesemmel, de egy karácsonyi estén a fenyőfája felgyulladt, és sajnos ez a baleset az életébe került. Ennek már 12 éve. Nemcsak testi, de lelki társak is voltunk. Azóta szétestem. Csak árnyéka vagyok önmagamnak.
Szilvia: Lehet hogy én is a csajokhoz vonzódom, de ez még nem tuti.
Krisztina: Meséljétek már el, hogy hova kerültem, ez jobban hasonlít egy pszihiátriai összejövetelre, mint egy tanfolyamra!
Laci: Ahhoz, hogy jól együtt tudjunk működni a tanulásban, meg kell ismernünk egymást. Erre szükség van.
Krisztina: Na jó, akkor most én jövök, és a tanárúrhoz lenne néhány kérdésem. Kötelező igaz választ adni. Ennyivel tartozik nekünk cserébe az őszinteségünkért. Melyikünk tetszik a legjobban?
Laci: Na álljon meg a harci szekér! Hölgyeim kezdenek túllőni a célon!
Krisztina: Mersz, vagy felelsz?
Laci: Erre nem válaszolok.
Krisztina: Akkor kitaláljuk a büntit. Gyertek lányok! Találjatok ki valami frappáns büntetést a tanárúrnak.
Laci: Hölgyeim kíméljenek!
Szilvia: Én kitaláltam! Kössük be a szemét és egy eldugott tárgyat a navigálásunkkal találjon meg.

(OK megszavazva, helyesel mindenki, még a tanárúr is.)

Natália: Fáradjon ki a tanárúr.
Laci: Remélem, hogy nem futok össze senkivel a folyosón.
Krisztina: Csajok mit dugjunk el?
Szilvia: Nálam van egy alma.
Erika: Az túl uncsi. Valami jobb kéne. Agyaljatok.
Krisztina: dugjuk el a szivacsot!
Erika: Jobbat!
Natália: Csak nem egy vibrátorra gondoltatok? Nálam van egy - ha gondoljátok.

(nevetnek)

Krisztina: Szerintem meg vagytok huzatva, ez már túlzás.
Natália: Bízd csak ide! - beteszem a tanári asztal fiókjába. Kezdődhet a móka!

(egyszerre kiabálják: bejöhet a tanárúr!) Bekötik Laci szemét Felváltva navigálják, míg rá nem talál a tárgyra.

Szilvia: Na vajon mi lehet ez?
Laci: Tapogatja, de nem tud rájönni. Fogalmam sincs mondja.

(Ekkor bekapcsolják a kezében lévő tárgyat.)

Laci: Ijedten eldobja a kezében lévő vibrátort, és lekapja a fejéről a kendőt.

Amikor meglátja a kérdéses tárgyat, erőteljesen elpirul, és zavarában nem tud egyetlen szót sem kinyögni. Végül csak ennyit mond: Ezt nem hiszem el! - és majdnem elsüllyed szégyenében. Ilyen még nem történt a praxisomban!Í

(A nők dőlnek a nevetéstől.)

Krisztina: Ő az aki elsőként eszmél fel. Most akkor ki vagyunk rúgva tanárúr?
Laci: némi habozás után.- Nem, persze hogy nem. Nekem is szükségem van magukra. Meg kell tartanom ezt az állást. Adják meg egymásnak az elérhetőségeiket szükség esetére. E-mail, és telefonszámokat várok.

II. szín
A nőgyógyászati váróban. Helyszínváltás történik. A nőgyógyászati váróban összetalálkozik Natália és Krisztina.

Natália: Te is a Budai doktor úrra vársz?
Krisztina: Hát ki másra?
Natália: Mi a tarifája?- csak mert nem akarok se túl sokat, se keveset adni. Már elég rég jártam erre!
Krisztina: Ja persze, az ingyenes orvosi ellátás! Nekem ez ötezerbe kerül. Szerintem ez átlagos. Talán ezért normális ellátást kapok.
Natália: Csak nem babát vársz?
Krisztina: Ennyire hülyének nézel? - akkor fuccs lenne a karrieremnek. Majd egy tizes múlva talán, de az is lehet, hogy majd negyven körül, ha már lesz lakásom és kocsim, és persze egy aranyos jól kereső pasim. Egyébként teherbe estem, de elvetetem, ez idén már a harmadik. Még nem értem meg az anyaságra.
Natália: Te kis gyilkos! Változnak az idők! Az én időmben még húszévesen szülték az első gyereket. Nekem egy rákszűrésem lesz. Van egy ici-pici rákom a körzeti szerint. (ezt nevetve mondja)
Krisztina: És nem félsz?- én be lennék tojva.
Natália: Nem tudom, mi vesztenivalóm van?
Krisztina: és mi lesz Bastettel?
Natália: Tényleg! Mi lesz Bastettel? - miatta meg kell gyógyulnom.
Krisztina: Eljártál minden évben a szűrésre?
Natália: Szerinted?
Krisztina: Bocsi, hogy ilyet feltételeztem rólad!- de olyan felelősségteljesnek néztelek.
Natália: Ezt már kár firtatni. Elkövettem egy-két szarvashibát az életemben. Harmincöt éven át adtam össze az ifjú párokat, és közben nem foglalkoztam a saját boldogságommal. Későn találtam rá a boldogságra és azt is csak lopva élvezhettem. Talán ideje lenne megkeresni az öcsémet is. Vele 1989-ben szakítottam meg a kapcsolatot, a munkásőr múltja miatt. Mielőtt meghalok, jó lenne beszélnem vele. Hunger Zoltánnak hívják.
Krisztina: Ezt nem fogod elhinni, de a barátom apját is Hunger Zoltánnak hívják. Szoba festő és mázoló. Egy nagyon kedves, jó humorú embernek ismertem meg. A párom imádja. Itt laknak a szomszéd utcában. Barna haja, és barna szeme van. Úgy két méteres lehet. A bal lábára sántít egy kicsit.
Natália: Elöl van egy arany foga?
Krisztina: Honnan tudod?- tényleg van neki.
Natália: kisértetiesen hasonlít a leírásod az öcsémre. Csípőficammal született, azért sántít.
Krisztina: Összehozzalak titeket?
Natália: Hát persze! Alig várom!

III. szín

Erika és az éjszakai telefon. Késő éjszaka. Egy bérház elsötétített szobája.

Erika: Az ágyában fekszik melegítőben és olvas. Haja kócos. A zárat ellenőrzi, és kiveszi a kulcsot a zárból, a kulcsot eldugja a kredencbe.

Erika: Ma nem akarok senkit megölni, nem akarok elaludni! ( -de lassan lecsukódnak a szemei.)

Néhány perc múlva kikel az ágyból, előre nyújtja két kezét, és nyitott szemmel, a külvilágról tudomást sem véve elindul a bezárt ajtó felé. Szerencsére a kulcs nincs a zárban, így most hiába próbál a zárt ajtón át kijutni. Néhány sikertelen próbálkozás után visszafekszik az ágyába, és folytatja az alvást, mintha mi sem történt volna. Hangosan horkol. Pár perc múlva csörög a telefonja. A hupikék törpikék zenéjére ébred.

Erika: Ki a franc az?- morgolódik, majd felveszi a telefont.

(A vonal másik végén Natália sír.)

Natália: Natália vagyok. Ugye nem zavarlak?
Erika: Halló tessék! Kibeszél? Ne szórakozzon az éjszaka közepén! Nem jó vicc!

(közben próbál észhez térni)

Erika: Nem ismerek semmiféle Natáliát! (majd földhöz vágja dühében a mobilját) (Éppencsak visszafekszik, a telefon újra megcsörren.) A félhomályban négykézláb tapogatózva elkezdi keresni a telefonját. A hupikék törpikék csengőhangjától egyre idegesebb lesz. A telefont a szék alatt találja meg, amire a használaton kívüli ruháit hajigálta. A zoknik mellől kapja fel a telefont.

Nem bír aludni? Muszáj pont engem zaklatnia?
Natália: Sajnos nincs más ismerősöm, akivel beszélgetni tudnék. Tegnapelőtt adtad meg a számod, az angol tanfolyamon. Én vagyok a szalmakalapos hölgy. Ma történt velem valami. Megtudtam, hogy már csak néhány hónapom van hátra, s még ezen a napon megismerkedtem egy férfival. 76 éves vagyok, de én még sohasem gondoltam úgy férfira. Most igen. A szivem úgy kalapált, hogy majd kiesett a helyéről. Azt hittem, rögtön infarktust kapok. Lehet, hogy szerelmes vagyok?

(Mindezt a sírástól fuldokolva próbálja elhadarni.)
Erika: Bocsi, már emlékszem. Te voltál a zöld kosztümben.
Natália: Aha.
Erika: És most mit vársz tőlem? Én még magamnak sem tudok tanácsot adni, nemhogy másnak!
Natália: Nekem már az is elég, ha végighallgatsz.
Erika: Ahogy az orvostól elindultam haza, zsongott a fejem, és ahogy az úttesten átmentem, nem tudom hogy, de egy biciklis elé léptem. Persze elütött. Nem lett semmi bajom, mentem is volna tovább, de ekkor a szemébe néztem. Na ettől elállt a lélegzetem. Elöntött a forróság, biztos bele is pirultam, mert egy olyan embert láttam, akit úgy tűnt mintha évek óta ismernék. Mindez egy pillanat műve volt. Ő nagyon megijedt, és hiába konstatálta, hogy nincs semmi bajom, kérte, hogy üljünk le egy kicsit a szemközti kávézóban. Persze nem tudtam nemet mondani. Lehet, hogy nálam pár évvel fiatalabb de igen vonzó férfi volt. Öltönyt és nyakkendőt viselt. Igazi úriember volt. Vagy egy órát dumcsiztunk, és holnap újra látom. Nem bírom ki holnapig. Semmi másra nem tudok gondolni. Bocsi, hogy e miatt ébresztettelek fel, de el kellett valakinek mondanom.
Erika: Semmi gond, próbálj szunyálni. A szerelem nem probléma. Én mindig szerelmes vagyok, -csak mindig másba. Majd megszokod! (Ezt nevetve mondja.) Nem egy nagy tragédia. Na jó éjt. ( S ezzel kinyomja, és leteszi a telefont.)

IV.szín

Pár nappal később Laci konyhájában Laci váratlanul hazaérkezik a munkából, és saját konyhájukban találja tanítványát Natáliát. Mindketten megdöbbenek.

Laci: Hát te hogy kerülsz ide? Mit keresel az én konyhámban?
Natália: Egy szót sem tud kinyögni a döbbenettől, csak értelmetlenül makog.
Laci: Csak nem apám újabb szerzeménye vagy? Mond, hogy nem!
Natália: Újabb? Miért, hány nő járt már itt?
Laci: Bocs, csak kicsúszott a számon. Egy csöppet váratlanul ért. Kegyetlenül unom a nőügyeit. Még az én kapcsolataimat is tönkreteszi. Egy igazi nőfaló, senkire sincs tekintettel! Igazi jó apa! (Ezt gunyorosan mondja) Biztosan téged is kiakar használni! Csak arra kellesz neki!- mindig ez történik. - De miért pont veled?
Natália: Miért ne? Olyan rondának tartasz? Nem hiszek neked! Biztosan féltékeny vagy rá! Én jó emberismerő vagyok! Apád nem olyan!
Laci: Ha-ha-ha. Mind ezt mondják, de én már sokmindent láttam itt. Menekülj amíg nem késő! - a porba fog alázni. Egyébként nem azt mondtad az őszinteségi rohamodban, hogy leszbi vagy? Ő is tudja ezt?
Natália: Ugye nem árulsz el?- mert ha igen megbosszulom, és ne várj irgalmat.
Laci: Tessék? Jól hallottam? Ezt vegyem fenyegetésnek?
Natália: Természetesen, annak szántam. Megbeszéltem az apáddal, hogy elkisér Brazília, Vitória Da Conquistába. Egy általam összeadott házaspár invitált meg az aranylakodalmára. Mindent ők állnak. Mulatunk egyjót!
Laci: Szóval innét fúj a Passzát! Tudtam, hogy van valami a háttérben. Csak ezért van veled!
Natália: Ez nem igaz! Te gyűlölöd őt! Engem szívből szeret,- ő mondta.
Laci: Csak nehogy koppanj! Én mindenesetre nem vagyok kíváncsi erre a románcra! Nem fogok asszisztálni ne is várjátok!

(Csengetnek)

Az ajtóban megjelenik Krisztina.

Krisztina: Jó napot tanár úr! (Közben meglátja Natáliát és sejtelmesen mosolyog.) Nem alkalmas az idő a korrepetálásra? Jöjjek később?
Laci: Dehogynem, nem az van amire gondolsz! De honnét tudod a címemet?
Natália: Na pá picinyeim én átmegyek a szobába, hogy kettesben maradhassatok. (Natália átmegy a szobába.)
Krisztina: (kacéran illegeti magát) Ugye nem tanulni hívtál? Vagy mégis? Én úgy láttam, hogy tetszem neked. Te is bejössz nálam. Mire vársz? Én teperjelek le?
Laci: De én csak........ Én még csak gondolatban sem...... De gondolatban igen! Hívtalak? Komoly?
Krisztina: Hát persze te kis buta! Gyere!
Laci: (Ekkorra Laci már lázban ég.) Ráveti magát Krisztinára.Krisztina: Elkezd segítségért kiabálni.

(bejön Natália a szomszéd szobából)

Natália: Mi történik itt?
Laci: Én csak......
Natália: Te csak........ Te csak mi?
Laci: Én csak.....
Krisztina: Te csak meg akartál erőszakolni! ugye ezt akartad mondani! Te szemét tuskó!
Natália: Szegény csillagom, ezt a szörnyűséget! (mondja Krisztinának) (majd Laci felé fordulva mondja) Szégyellje magát, hogy nem bír a farkával! Most már végkép nem hiszek magának!
Laci: De hiszen Krisztina provokált.......... (mondja csendesen, megadóan)
(Ekkor, kis hatásszünet után megszólal Krisztina.)
Krisztina: Elég a színjátékból! Csak kiváncsi voltam, hogy hogy tudok alakítani! Hisz színésznő lennék, -vagy mi! Megérdemeltétek mind a ketten! Nekem kábé ilyen érzésem volt, amikor betoppantam a konyhába. (Laci felé fordulva mondja) Egyébként nem hozzád jöttem, hanem Istvánhoz, aki szintén itt lakik. Idősebb nálad, akár apád is lehetne. Holnapra hívott, mert mára elfoglaltsága van. Egyébként a vörös rózsacsokrát megkaptam. Csak a holnapi randit akartam lemondani. De hol van Ő?

Laci és Natália egymásra néznek, és csak mereven bámulják egymást.

Laci és Natália: A szemét. (Csak ennyit mondanak szinte egyszerre.)
Krisztina: Márminthogy rám céloztatok? Nem értitek a tréfát?
Laci: Á dehogy! Te csak hab vagy a tortán. A drágalátós édesapámra fújtunk éppen.
Natália: Nekem azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen jó az életében.Hazudott a vén gazember!
Krisztina: Hogy te? Te lennél a vetélytársam? Hát mindjárt elhányom magam!Te lennél a mai sürgős tennivalója? Na ezt még megkeserüli!

(ezzel elviharzik, és becsapja maga mögött a bejárati ajtót.)

V. szín

Ismét az iskolai tanteremben. A tanulók és a tanár is bennt ülnek a teremben. Még nem kezdődött el az órájuk.

Erika: Bőszárú fekete csípőnadrágot visel, egy kivágott csíkos pulóverrel. A hasa természetesen most is kikandikál belőle. (Natália felé fordul és úgy kérdi) Mi van a biciklis hapsiddal? Megvan még?
Natália: (Úgy néz Erikára, mint aki citromba harapott.) Átvágott, mint szart a palánkon! Szemét gazember! Legszivesebben elevenen megnyúznám! Megcsalt az egyetlen férfi, akit szeretni tudtam.

(Ekkor Krisztina is feléjjük fordul, abbahagyja a nyújtózkodást.)

Krisztina: Engem is hülyére vett. Pedig én ezt nem szoktam meg. Csak én csalhatom meg a pasimat, és nem fordítva! Hát merre forog a világ? Meg fogom bosszulni!
Laci: Ha valami jót kitaláltok, én sem leszek az elrontója!
Szilvia: Bűnhődjön az áruló! Van is egy ötletem! (Erika felé fordul) El kellene csábítanod Istvánt, hog meg tudjuk büntetni.
Erika: Ezt mégis hogy képzelted? Csak egyszerűen menjek oda, és omoljak a karjaiba?
Szilvia: Valahogy úgy is jó lesz. Ha már eléred, hogy felmenjen a lakásodra, sínen vagyunk.
Natália: Mégis miféle sinen? Amiről kisiklik a vonat? Mit érünk vele, ha elcsábítja?
Szilvia: Csak várd ki a végét! Erika, te úgy is minden éjszaka megölsz álmodban valakit. Mi lenne ha jól ráijesztenél erre a ipsére. Megölni persze nem kell, de had féljen!
Erika: Rajtam nem múlik (Laci felé fordul.) Laci te leszel a kerítő. A saját barátnődként mutass be neki.

A tanterem elsötétül, majd újra kivilágosodik, ezzel jelezve az idő múlását. Ismét az órán vagyunk.

Laci: Can I help you?
Krisztina: I don't understand it.
Laci: Na jó folytatom magyarul.
Erika: (Jelentkezik. Persze nem az angol miatt.) Sikerült a projektünk. Ma éjjel nálam alszik az az áruló. Holnap találkozzunk a sarki cukiban, és mindent részletesen elmesélek!

VI. szín

A cukiban

Erika: Van egy szuper hírem. Istvánt megöltem az éjjel. Nem akartam, de így sikerült. Belefojtottam a fürdőkádba. Egy darabig kapálódzott, de elég hamar feladta. Utána feldaraboltam, mert olyan nehéz volt, hogy egészben nem tudtam levinni az emeletről. Fekete nylon zsákba tettem a darabjait, s reggel már el is vitte a kukásautó. Most szemétnek tartotok?
Laci: (Szóhoz sem jut, levegőért kapkod.) Azt akarod mondani, hogy nincs többé apám?
Erika: Valahogy úgy. (s közben öntelten mosolyog) (A fején egy kötött fekete sapkát visel, apja sála van a nyaka köré tekerve)
Laci: Arról volt szó, hogy megbünteted.
Erika: Miért szerinted nem ezt tettem?
Laci: Ugye már megint át akartok ejteni?- ez nem lehet komoly. Te is színésznek tanulsz?
Erika: Én mindig igazat mondok, csak nem hisztek nekem!
Szilvia: Megérdemelte, jól tetted. Miért lennél ezért szemét?
Krisztina: Ez egy kissé brutál. Igazi krimibe való. Dilis egy csajszi vagy.
Natália: Ő sem volt jobb nálad. Legalább nem szédíti tovább a hiszékeny nőket! Jól tetted. Ki lesz a következő?
Erika: Mindig aki kérdi!

Mindannyian nevetnek.